Szemezgettem a napokban 2012 remote viewing videóiban a megosztón. A konkrét metódusokat feltáró és bemutató felvételek között dr. Courtney Brown egyik filmje adott nekem olyan pluszt, ami eddig bennem volt, de valahogy nem tudott a felszínre kerülni. Dr. Brown régi kedves témájáról beszél a film első szakaszában, hogy gyakorlatilag nem lehetséges pontosan megjelölni valakinek/valaminek a jövőjét, mert legalább kettő, de ettől akár több idővonal is létezik ugyanabban a jövőben. Az pedig, hogy merre halad tovább a jövő, döntéseken és tevékenységeken múlik, ezt az idővonalat kell helyesen megválasztani a pontos érzékeléshez. Eddig ez egyértelmű, újat nem mondott ezzel. Sematikus ábrán így jeleníthető meg a dolog, a kép az előadásból van:
A fenti képen két idővonal létezik 2013-ra, az egyik olyan eseményekkel, amelyek OTT megtörténnek, a másik olyan, amelyiken az előzőek NEM történnek meg - hanem nyilván mások. Brown szerint olyan probléma merül fel, hogy ha a 2013-as idővonalon lévő célok távérzékelését kell elvégezni, nem mindegy, hogy melyik idővonalra folytatjuk a vizsgálatot, hiszen az A jelű vonalon megtörténik egy esemény, a B jelűn pedig ugyanaz már nem, hiszen ez a fő jellemzőjük, így a helytelenül kiválasztott idővonal eseményeit hiába jelezzük előre, azok a vizsgált személy (társadalom) valóságában nem történnek meg, ha a tetteik és döntéseik hatására a másik (harmadik, negyedik, stb.) idővonal valósul meg. Ennek a feladatnak a megoldásán igyekszik a továbbiakban úrrá lenni dr. Brown, nálam viszont - ebben a kérdésben - világossá vált egy pofonegyszerű részlet.
Az idővonal ábrázolása csupán modell-szerű. A távérzékelést azért lehetséges egyáltalán megvalósítani, mert a folyamat az időn felül áll, tehát az időt, mint tényezőt nem veszi figyelembe (lásd: nem is létezik, hiszen minden egyidejűleg történik, az ember számára csupán a sorrendiség, az egymásutániság érzékelése az idő).
A kulcs-momentum a fenti kérdésben az, hogy nem az idővonalakon történő eseményeket kell távérzékelni, hanem a két (esetleg több) idővonal szétválásánál a vizsgált személy (társadalom, stb) tudatában a megvalósult jövőjéről meglévő "emlékeket", amelyből világosan kiderül, hogy az A vagy a B idővonal válik-e valóra a jövőjében.
Erre egy konkrét példát hozok: ha egy összeszokott páros kísérletezik, mondjuk gyakorlásképpen félvak kódok (=egyik résztvevő ismeri a célt, a másik egyáltalán nem) megoldásával úgy, hogy a páros X tagja elküldi Y tagnak a cél kódját, akkor ebben a helyzetben is a legkisebb ellenállás felé indul el a folyamat. Azaz: Y, a távérzékelő nem feltétlenül a kapott kódot kezdi pszichikusan vizsgálni, hanem önkéntelenül is monitorozza X-nek, a kód küldőjének tudatát, hiszen abban (is) megtalálható a cél minden információja - ráadásul mellékes, érdektelen információk nélkül.
A megoldást tehát az eddigi gyakorlat adja: az idővonalak szétválásának pillanatában az egyén/társadalom tudatában már meglévő emlékek kiolvasása: a zéró pont információinak olvasása.
A fenti film (18:52) itt megtekinthető.
A fenti film (18:52) itt megtekinthető.
