A parapszichológia tudományos irányzata

Vassy Zoltán: 
A parapszichológia tudományos irányzata
Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest
Sorozat: 4D
ISBN: 963-05-5535-2
Oldalak száma: 142

Fülszöveg: Kevesen mernék állítani, hogy pontosan tudják, mi a parapszichológia. Ahogy e könyv elején olvasható: "Egy tipikus nézet szerint valami olyasmi, ami a túlvilággal, a halottak szellemével, a kísértetházakkal és általában a spiritizmus jelenségkörével függ össze. Egy másik szerint a parapszichológia tárgya a "lélek és lélek közötti kommunikáció", közvetlenül, anyagi erők felhasználása nélkül; és ennek szintén fontos eleme az érintkezés élő és holt emberek lelkei között. Vannak, akik a tenyérjóslással, kártyavetéssel vagy asztrológiával (csillagjóslással) hozzák kapcsolatba - vagy épp mindezekkel egyszerre."

Később kiderült, hogy  legalábbis a téma tudományos kutatói szerint ilyen dolgokról szó sincs. "A Parapsychological Association hivatalos meghatározása szerint a parapszichológia élőlények és környezetük közötti olyan kölcsönhatások kutatásával foglalkozik, amelyek nem magyarázhatók meg a szervezet és környezete közötti kapcsolattartás ismert módjaival." Az ilyen kölcsönhatások egyik, viszonylag gyakori formája a telepátia, amely eszerint nem valamiféle misztikus, természetfölötti jelenség, hanem olyan, ami tudományosan is kutatható és megismerhető.

Hogy ez a kutatás eddig milyen módszerekkel folyt és milyen eredményeket hozott, arról szól ez a könyv.

A könyvet rendkívül széleskörű - bár a szerző szerint még így is szelektált - irodalomjegyzék egészíti ki, amelyben több magyar nyelvű forráson kívül 72 más művet sorol fel a szerző, amelyek szintúgy érdemesek a tanulmányozásra, mint az alapmunka. A magyar nyelvű források hiányára a könyv előszava is utal:

Előszó

E könyv páratlan számú fejezetei a tudományos parapszichológia módszereinek és fő eredményeinek összefoglalását tartalmazzák, páros számú fejezetei pedig rövidebb kiegészítéseket. Az utóbbiak egy része a témához csak közvetve kapcsolódik, de számot tarthat a magyar olvasó érdeklődésére; ilyen a második fejezet, amely a szocialista országokban végzett parapszichológiai kutatással foglalkozik, és a nyolcadik, amely idézetgyűjtemény híres tudósok parapszichológiai vonatkozású kijelentéseiből. A többi páros fejezetben elméleti meggondolások találhatók azzal a céllal, hogy segítsék a tárgyalt jelenségek elhelyezését egy korszerű tudományos világképben. Ezek beiktatását a parapszichológia körüli ideológiai viták és gyakori félreértések indokolják.

A parapszichológia tudományos részéről szak- vagy ismeretterjesztő irodalom magyar nyelven gyakorlatilag nincs. Az irodalomjegyzék külön felsorol néhány könyvet, amely legalább részben a témába vág. A többi hivatkozás angol nyelvű, és nagyrészt olyan, amit csak tudományos intézményben dolgozók tudnak megszerezni könyvtárközi kölcsönzéssel. Terjedelmi okokból ezek közül is csak olyanok kerültek a hivatkozások közé, amelyek egy-egy résztémában jellemzőek vagy összefoglaló információval szolgálnak. További forrásmunkák az összefoglaló művek irodalomjegyzékében találhatók.

Tartalomjegyzék
    Előszó
1. A parapszichológia tárgya és eredete
2. Pszi-jelenségek tudományos szándékú vizsgálata a szocialista országokban
3. A Rhine-korszak
4. Hihetőbb-e a telepátia, mint a clairvoyance?
5. Szabadválaszos ESP: álmok, képek, távoli helyszínek
6. A prekogníció beavatkozási paradoxona
7. Pszichokinézis: sztárok, serdülők, komputerek
8. Idézetek
9. A pszi-jelenségek általános tulajdonságai
10. A parapszichológia ideológiája és a tudomány
    Irodalomjegyzék

Vassy Zoltán fenti könyve 1989-ben jelent meg, manapság tehát leginkább antikvár példányai szerezhetők be az eredeti ár (50 Ft) többszöröséért.

A szerző egyéb írásaiból:

Parajelenségekről józan ésszel >>

Utazás Paramerikában >>

Vassy Zoltán további írásaiból >>

Könyvajánló: Gyógyító földsugárzások

Ritkán adódik lehetőségem olyan könyvről beszámolni, amelynek szerzőjét személyesen ismerem. Ez a mostani bemutató e kivételes helyzetet jeleníti meg: kedves ismerősöm könyvét tartom a kezemben, melynek témája mindennapjaink rejtett hátterében meghúzódó jelenség: a földsugárzás. Mata Sándor egri fiatalember, aki különleges képességével érzékeli a föld felszíne alatti földsugárzásokat, vízereket, legyenek azok éltetőek vagy károsak. E képességével birtokolt érzékelési tehetsége rendkívüli jeleket mutatott, amikor az Eger melletti Egerbakta nevű község határában található földjén tevékenykedett. Miután megbizonyosodott arról, hogy földterületén – amelynek igen nagy kiterjedésű része dombon található – számos éltető-gyógyító, illetve a betegségek tüneteit felerősítő földsugárzási hely észlelhető, munkához látott. Területén közel 100 olyan pontot jelölt meg, amelyekhez a későbbiekben odalátogatók tapasztalatai alapján az egészségügyi tünetek javulására vagy romlására ható rezgéseket azonosított be. Ezekről látogatóinak részletes útmutatást is ad. Részlet a könyvből:

Tapasztalat, hogy betegségtől, egyéni állapottól függően minden emberre más-más kijelölt gyógyító földsugárzás hat jótékonyan. Általában 10-20 perc után mindenki el fogja tudni dönteni, hogy az a gyógyító rezgés, melyben éppen tartózkodik, neki kellemes, vagy kellemetlen, így mindenki megtalálja a számára megfelelőt. Az érzékenyebb egyének pár perc alatt el tudják dönteni ugyanezt, de olyan is akad, akinek egy perc sem kell ehhez.

Az emberi individuum egyedi és különleges mérőműszer. Ennek felfedezésére, fejlesztésére igyekszik rávezetni saját példáján keresztül a szerző, egy rendkívül olvasmányos és szerethető műben.

Mata Sándor könyve a földsugárzásokról, továbbá az Egerbaktai Közérzetjavító Park néven elnevezett területén fellelt földsugárzási pontokról szól. A közérzetjavító (gyógy)park a tulajdonossal (azaz a szerzővel) való egyeztetést követően saját felelősségre látogatható. A belépés jelenleg ingyenes.

A könyv rendelési információi a cikk végén találhatóak.

Mata Sándor: Gyógyító földsugárzások

Alcím: Éltető energiák – Betegséget okozó rezgésminőségek

Szerzői magánkiadás, 2013, Eger

ISBN: 978-963-08-6493-0
Oldalak száma: 145

A könyv fülszövege: 

Az élővilág minden létezője az ember kivételével mindig is kihasználta a számukra kedvező, földből kisugárzó energiát. A növény- és állatvilág fellelhetőségét, szaporodásukat, pihenő-, illetve tartózkodási helyét vizsgálva meglepő, akár csodálatos dolgokra jöhetünk rá. Csak nyitott szemmel kell járni, és könnyen észrevesszük a talaj növényzetén, füves területeken azokat a feltűnő elváltozásokat, melyet a földből kisugárzó energiák okoznak. Szakértő szemnek ezek az elváltozások elárulják, hogy melyik esik gyógyító földsugárzások fölé, és melyet érdemes feltöltődésre, illetve gyógyítás céljára használni. Vajon az ember miért nem használja ki a természet adta gyógyulási, illetve energia-feltöltési lehetőségeket? 

A könyv tartalomjegyzéke: 

Előszó 

A földsugárzásokról 

Gondolatok a gyógyító földsugárzásról 

A gyógyító földsugárzások élővilágra gyakorolt hatása 

Természetes energiadopping 

Mit érezhetünk a gyógyító földsugárzások fölött? 

Minden rezgés energiaként, információval is hat környezetére 

Minden élőlény intelligens energia 

Kezünk érzékelését segítő gyakorlatok 

Testünk reakciója különböző földsugárzásokra 

Közérzetjavító park, Egerbakta 

Betegségek összefüggései különböző földsugárzásokkal 

A hit ereje 

Rezgéshomeopátia 

Kommunikációs energia-világháló? 

Energiamembrán? 

Rezgéskülönbségek 

Földből kisugárzó energiák 

Zene, mint rezgés, energia, információ 

Érzelmi energiák
Jelképek 

Minden ember egyedi 

Földünkről 

A könyv előszava (részletek) 

Köszönet annak a sok, földsugárzásokkal kapcsolatosan hitetlen embernek, kiknek hozzáállása arra késztetett, hogy hihetetlennek tűnő megtapasztalásaimat megosszam a kedves olvasóval. Mint modern természetmegfigyelő, ismeretterjesztő szándékkal teszem. Bízom benne, hogy a leírták ismerete által az emberek elkerülhetik a káros, és kihasználhatják a gyógyító földsugárzásokat. Elérkezett az idő, hogy az ember testi, lelki és szellemi evolúciója folyamatában kilépjen az anyagi világ mindenhatóságából és a láthatatlan, de eddig is létező finom energiák felé fordulva, lelkileg és szellemileg magasabb szintre emelkedjen. 

(…) Tapasztalataim leírásával szeretném elérni, hogy a tudomány képviselői, orvosok, biológusok, fizikusok kutassák ezt a lehetőséget, az egyszerű emberek felfigyeljenek rá, és ezáltal tovább és egészségesebben éljenek.

A szerző részletes kapcsolati információit a képre kattintva megtekinthetik.

Előzmények 2009-ből >>>

René Warcollier és a pszí

René Warcollier

Mi köze egy francia vegyészmérnöknek a távérzékeléshez?

How linked a french chemical engineer to the remote viewing? This post is about René Warcollier, 'the father of remote viewing' (by Joseph McMoneagle).

René Warcollier - francia vegyészmérnök, író, parapszichológus. 1881. április 8-án született Ormonville-la-Rouge-ban, 1962. május 23-án hunyt el Párizsban. A Metafizikai Intézet alapítója és elnöke volt, szerkesztőként elméleti és gyakorlati kísérletekről számolt be az Intézet saját lapjában.

1903-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát, ezután drágakövek szintetikus előállítására irányuló szabadalmakat jegyeztetett be, és speciális képernyőket fejlesztett ki filmvetítéshez.

A későbbiekben a francia Metafizikai Intézet lapját, a Revue Métapsychique-t szerkesztette és írta. Ő volt a társaság első elnöke is, 1951-től egészen 1962-ben bekövetkezett haláláig.

A Metafizikai Intézet (ma: Nemzetközi Metafizikai Intézet) honlapja itt található. Jelmondatuk: A paranormálist nem hisszük, hanem tanulmányozzuk.

Warcollier - anélkül, hogy tudomása lett volna róla - a távérzékelés tudományos protokolljának kidolgozásában szerzett rendkívüli érdemeket. Kutatóként a parapszichológia, főként a telepatikus kommunikáció vizsgálatának részeként úgynevezett „vak” kísérleteket kezdeményezett, amelyben egy vagy több alany (induktor) tanulmányoz egy kiválasztott képet, ezt követően egy vagy több vevő személy (percipiens) igyekezett a képet anélkül reprodukálni, hogy a szemükkel látták volna, csupán telepatikus információkra hagyatkoztak.

1922-től több munkája is irányult a nagy távolságban elhelyezkedő adó és vevő alanyok közti információcsere tanulmányozására. Ennek keretében mind Franciaországon belül, mind Franciaország és New York, illetve Franciaország és Nagy-Britannia közti viszonylatban is kísérletezett. A kutatásban Charles Richet és Gardner Murphy voltak a munkatársai.

Warcollier kísérletei során úgynevezett „torzulásokat” figyelt meg a telepatikus úton átvitt információkban, amelyet a pszível való érzékelés során használandó ajánlások kialakítására és finomítására használt fel (lásd: remote viewing protokollok, ARV, CRV, stb). Ma ezek felhasználásával lehetséges pontos eredményeket elérni az egyes - köztük a fent zárójelben jelzett - módszerek használatakor.

A telepatikus úton átvitt képek, információk torzulásának kiküszöbölésére olyan észrevételt és ajánlást tett (amely szintén a mai remote viewing egyik alapköve), hogy a telepátia alkalmazását megkönnyíti, ha az induktor és a percipiens nem ismerik egymást.

Javasolta továbbá, hogy a telepatikus érzékelés során a percipiens fél alkalmazzon (ön)hipnózist vagy a relaxácó (meditáció) egyik formáját, hogy a telepatikusan érkező jelekre koncentrálhassa és stabilizálhassa a figyelmét.

Több más kísérletet is végzett Warcollier, amely a pszichikus működés megismeréséhez szükséges volt, viszont esetenként ellentmondott például akár a távérzékelés „félvak” szabályának, vagy akár a később éppen általa megfogalmazott „teljesen vak” metódusnak. Ezek lényege, hogy csakis az induktor ismerje az átvinni kívánt célt, képet, információt, illetve az induktor és a percipiens (fentebb említve) egyáltalán ne ismerje egymást a telepatikus átvitel folyamán.

Warcollier úgy jellemezte telepátia-elméletét, mint „az induktor és a percipiens párosa egy többrendű mezőben” (lásd: közös tudatmező). A pszí alapjain működő kommunikációs modellje meghatározza az induktor (küldő) és a percipiens (fogadó) fogalmát. Ennek, és eredményeinek megfelelően Warcollier több javaslatát parapszichológusok is felhasználták (és mai is felhasználják) saját pszí-modelljük értelmezésének magyarázata során. Különösen jelentős volt az értelmezése a később Charles Honorton módszerében felhasznált, úgynevezett "zajcsökkentő" modellnek (mentális információk hibáinak kiküszöbölése), ami aztán szerepet kapott a Gazfeld-féle módszerben is.

Warcollier parapszichológiai tevékenységének jelentősége elsősorban abból áll, hogy megfogalmazta a telepatikus kommunikáció folyamatának lényegi alapjait (amelyek a mai napig is használatosak). Kulcsfontosságú megfigyeléseit és eredményeit több parapszichológus, kutató használta fel és erősítette meg, köztük az 1970-es évek elején a Stanford Research Institute Hal Puthoff és Russell Targ által a Stanford Research Institute falai között végzett telepátia-kísérletek, amelyek később jelentős alapot szolgáltattak a remote viewing protokoll-szerű kialakításához.

Warcollier egyik könyvének ajánlója, valamint vásárlási információi (az Amazon-on):

René Warcollier: Mind to Mind >>

"If you want to refer to the 'father of remote viewing,' you would have to go back half a century to the French parapsychologist, René Warcollier."

(Joseph McMoneagle)

ISBN: 1-5717-4311-1. Softcover.
Hampton Roads Publishing Company, Inc.
Classics in Consciousness
Russell Targ Editions
Preface by Ingo Swann

Könyvajánló: Vezsinov - A sorompó

Pavel Vezsinov: A sorompó. A fehér szalamandra
Eredeti címe: Бариерата. Белият гушер.
Fordította: Dudás Gyula
Kiadta: Kozmosz Könyvek, Budapest, 1985
ISBN: 963-211-631-3

Az irodalom gyöngyszemei, de rejtett értékei is sorra mutatják be az emberi elme rendkívüli lehetőségeit. Pavel Vezsinov most tárgyalt könyve inkább az utóbbi kategóriához tartozik, annak ellenére, hogy a szerző a bolgár irodalom jelentős egyénisége. "A sorompó / A fehér szalamandra" című kettős könyvét a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában adták ki 1985-ben, így e könyvsorozat által azonnal egy olyan skatulyába került, ahová csakis a műfaj kedvelői bejáratosak. Maga Vezsinov a műfaj kiválasztását ezzel magyarázza: "Kizárólag akkor fordulok a science fictionhoz, amikor eszméim és gondolataim a 'normális' irodalomtól eltérő formát követelnek." - A sorompó című történet éppen ilyen. 

A könyv fikció, azaz nem megtörtént eseményt mutat be. Intellektuális kaland, különleges szerelmi történet, egy mese azoknak, akik hisznek.

Figyelem, innentől tartalmi leírás is következik!

Az életművész zeneszerző, Antoni Manev, egy túldolgozott nap éjszakáján a Szófia Szálló  éjszakai bárjába látogat el. Feltűnik neki egy egyáltalán oda nem illő teremtmény, egy fiatal lány, Dorotea, aki habitusával és öltözködésével is nagymértékben elüt a hely közönségétől. A vizuális kapcsolat létrejötte után a lány eltűnik, de aznap éjszaka később Manev kocsijába elbújva újra felbukkan. A zeneszerző olcsó útszéli lánynak hiszi, de valami miatt megszánja és hazaviszi a lakásába. Kiderül Doroteáról, hogy a külvilág számára ő egy elmegyógyintézet utógondozottja, aki kétségbeesetten keresi az életében tapasztaltakat a valós világban is. A zeneszerző furcsa megérzésének következtében magánál tartja a lányt, akinek történeteiből egészen addig semmit nem hisz el, amíg egy, még csak Manev gondolataiban létező új zeneművet Dorotea gyönyörűnek nem nevez, és el is játszik belőle néhány jellemző részt. Ettől a ponttól kezdve új szakasz kezdődik kettőjük kapcsolatában, amely főleg lelki és tudati események tobzódásában nyilvánul meg. Jelentős eseménye a történetnek, amikor Dorotea repül az erre nyilvánvalóan képtelen Manevvel, aki már a magasban szembesül azzal, hogy ez a csoda "csak úgy" nem hozható létre:

"Valóban ereszkedtünk, és mind közelebb és közelebb kerültünk a városhoz, amelynek fényei egyre élesebbé, kivehetőbbé váltak. Folyton hol hűvösebb, hol melegebb áramlatba merültünk, mintha tengerben úsznánk. Egyre könnyebbnek és szabadabbnak éreztem magam, csaknem csilingeltem a könnyedségtől.

- Máskor is repültél már, Dorotea?

- Számtalanszor, Antoni.

- Hányszor?

- Nem tudom. De ez nem olyan egyszerű, nem szállhatsz úgy, mint a madarak, amikor csak akarsz...

...

- Megtalálod a házat, Dorotea?

- Ne beszélj, Antoni! - mondta könyörögve.

Alig vettem észre, mikor érintettük meg a terasz meleg betonját. Nem is leszálltunk, hanem földet értünk, mint a madarak. Nem láttam az arcát, de sápadtnak tűnt. ... Azután éreztem, ahogy eltávolodik tőlem és eltűnik, mintha levegővé válna. Úgy éreztem, didergek, bizonyára félelmemben, mindazok után, ami történt.

...

Ebben a pillanatban vadállatokhoz és fákhoz hasonlóan hordoztam magamban az egyszerű igazságot, hogy mindkettő, az élet is meg a halál is puszta illúzió, az öröklét egymást váltogató két arca."

A repülés képessége az egyik legmélyebb titka volt Doroteának. A történet ezen a ponton vesz fordulatot, hiszen a repülés olyan interakció volt mindkettőjüknek, amely a lány részéről egyfajta önfeladást, a zeneszerző részéről szinte feldolgozhatatlan fizikai vagy tudati csodát jelentett. E katarzis állapotában egymáséi lesznek, amelyet másként értékelnek mindketten, abban viszont kimondatlanul egyetértenek, hogy elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol az egymáshoz közelítő vonalak egymástól távolodóvá válnak. Elérkeztek a sorompóhoz.

Antoni Manev emlékezetében felrémlenek azok a szavak, amelyeket Jurukova doktornő, Dorotea utógondozója mondott el neki: sohasem juthat át a sorompón - éppen csak ezt nem tudta eddig, hogy az hol van. Íme, elérkezett.
Megjegyzés: egy hasonló dologról ír Robert A. Monroe a Testen kívüli élmények című könyvében, nála ez "a félelem sorompója".

Másnap mindketten eltűnnek. Miután Manev nem találja Doroteát, búskomorságában a hegyekbe utazik egy pihenőhelyre, ahol viszont csak szárnyaszegetten üldögél, és dönti magába az italt. Mi történt, és miért? 

"A teljesen normális emberek nem szoktak repülni!"

Soha semmi nem lett már a régi ezt követően. Manev képtelen eldönteni, hogy Doroteával vagy nélküle éljen-e tovább, illetve van-e értelme egyáltalán bárminek is ezután. A helyzetet Dorotea oldja meg. A férfi következő menekülését követő hazatérésekor a lányt nem találja otthon tizennegyedik emeleti lakásában, csupán levetett cipőjét a teraszon. Vajon csak új cipőt vett? Ő, Dorotea, akinek mindenből egy valamije volt?

"Máig nem tudom, mi is történt valójában. Soha senki nem fogja megtudni. Lehet, hogy szándékosan csukta össze a szárnyait. Az is lehet, hogy önmaga számára is váratlanul veszítette el az erejét, és zuhant le a feneketlen mélységbe. De mi értelme, hogy a hibát keressem, vagy mentegetőzzem? Mindez csupán saját személyemre tartozik. És Dorotea? A világon semmiféle erő nem volt képes életre kelteni az egyetlen élő emberi lényt, aki repült. Mindegy, hova. Mindegy, hogyan."

Kuczka Péter, a könysorozat szerkesztője Vezsinov könyvének utószavában ezt írja a szerzőről:

"És Vezsinov művészete (...) több és értékesebb az átlagos tudományos-fantasztikus irodalomnál. Az írónak a kisujjában van az emberismeret és a lélekábrázolás minden eszköze. Alakjai meghökkentőek és lenyűgözőek, s a történeteket elönti az igazi és mély szojmorúság, hiszen azt tudjuk meg belőlük, hogy milyen 'hosszú az út lélektől lélekig', és hogy milyen nehéz a Földön emberként, felszabadult és teljes emberként élni. Vezsinov tisztán lát világunkban, de látomásában mégis megőrzi a reményt, a személyiség megvalósításának és szabadságának eszményét."

*

A kötet másik regénye A fehér szalamandra, amelyben szintén egy különös emberi lény a főszereplő. A történet egy fiatalemberről szól, aki nemcsak ideális testi felépítésével, hanem rendkívüli intellektuális képességeivel is bámulatba ejti környezetét: tudósok, orvosok, matematikusok, filozófusok tanulmányozzák, nők rajongják körül szerelmükkel. Ám a rendkívüli külső mögött egy félelmetes belső lappang...

A bejegyzés szerzője itt vásárolta a könyvet.

Pavel Vezhinov on Wiki >>

A Könyvajánló rovat összes bejegyzése >>

Könyvajánló: Anasztázia - Zengő Cédrusok

Könyvajánlónkat folytassuk ma egy olyan sorozat bemutatásával, amely egy ember átalakulását, életszemléletének megváltozását mutatja be - valaki máson keresztül.

This post is about Vladimir Nikolaevich Megre (born 23 July, 1950 in Kuznichi), he is the author of The Ringing Cedars of Russia book series, was a well-known entrepreneur. In 1994-95 he organized two large-scale trade expeditions with a fleet of river steamers along the River Ob along the route Novosibirsk — Salekhard — Novosibirsk at his own expense. On this trip, an encounter with Anastasia in the Siberian taiga changed his entire life.Throughout 1996-2006 nine books were written by Vladimir Megre (The Ringing Cedars of Russia Series: Anastasia, The Ringing Cedars of Russia, The Space of Love, Co-Creation, Who Are We?, Book of Kin, The Energy of Life, The New Civilization, Rites of Love).

Előfordul, hogy olyan könyvekbe, honlapokba botlunk, amelyek a hétköznapi ember számára kimondottan fantasztikus, irreális helyzetekről, képességekről, ideákról szólnak oly módon, hogy az eleinte hitetlen ember ezeket mégis szívesen olvassa. Ugyanakkor a kétkedő elme mellett a hinni akaró szív lelkesedni kezd, és kutatásba fog a szerzővel és írásával kapcsolatos információk után. Így jártunk mi is az Anasztázia, Oroszország Zengő Cédrusai könyvsorozat-jelenséggel kapcsolatban.


Vlagyimir Megre
A Zengő Cédrusok sorozat magyarul megjelent kötetei:

Anasztázia
A Zengő Cédrusok
A Szeretet Tere
A Teremtés
Kik is vagyunk?
A Család Könyve
Az élet energiája
Új Civilizáció

Mi ez a könyv-sorozat és honnan ered?

A sorozat az úgynevezett "Oroszország Zengő Cédrusai" nevet viseli. Főszereplői: Anasztázia, a zengő cédrusok, valamint maga a szerző, Vlagyimir Megre. Az ő leírása a cédrusról, mint a könyv-sorozat alapvető fogalomköréről:

Egy cédrus ötszázötven évig él. Tűlevélkéinek milliói állandóan, éjjel-nappal antennaként veszik és gyűjtik magukba a fényes energiát, annak teljes spektrumát. A cédrus egyetlen parányi részecskéjében – az ember számára jótékony formában – több energia van jelen, mint a Földön az összes ember alkotta energetikai berendezésben együttvéve. A cédrus az emberből kiáradó energiát a világűrön keresztül fogadja magába, védi azt, és amikor szükség van rá, átadja.  

Ötszáz év eltelte után zengeni kezdenek. Így lágy haranghoz hasonló hangon jelzik az embereknek, tudtukra adják, hogy készek az áldozathozatalra, vágják ki őket, hogy az általuk összegyűjtött energia felhasználásra kerüljön a Földön. Harang hangján zengve – bongva szól a cédrus az emberhez, kéri őt. 

Három évig kéri. Zeng szakadatlanul, ha élő ember nem érinti meg.

Ki az a Vlagyimir Megre?
1950-es születésű orosz férfi, a 1980-tól, a peresztrojka kezdetétől széles körökben ismert, jelentős vállalkozóvá vált.

A történet Novoszibirszknél kezdődik, amikor a Megre vezetése alatt álló, saját költségén szervezett „Kereskedelmi Karaván” nevű expedíció hajói kikötnek. Két öregember szólítja meg a kőkemény, makacs vállalkozót, hogy segítsen nekik kivágni egy cédrusfát. Ehhez ötven, erős férfiút kérnek. Ahhoz, hogy Megre segítsen nekik, felfedik a nem akármilyen fa ősrégi titkát. Az öreg azt állította, hogy az, akinek ilyen cédrusdarabkája van, közérzetében már három hónap leforgása alatt érezhető javulást tapasztal, sok betegségtől szabadul meg. Tulajdonképpen ebből a kis közjátékból, illetve az utána következő eseményekből alakult ki az eseménysorozat, amely aztán a Zengő Cédrusok könyvfolyam kialakulásához vezetett.

Anasztázia - ő kicsoda?

Ő a sorozat főszereplője, aki egy letűnt, vagy eljövendő, mindenesetre sokak által vágyott Aranykor ideáját és életmódját megtestesítő csodálatos lány. A szibériai tajgában él, távol a civilizációtól. Természetes létében megőrizte tisztaságát, rendkívüli intelligenciával és tudással bír. Könnyedén képes telepatikus kapcsolat létesítésére emberrel, állattal. Harmonikus kapcsolatban él a természet teremtményeivel, de a csillagokkal és az világűr lényeivel is. Tanításait, illetve valójában a vele kapcsolatos eseményeket maga V. Megre írta meg egy nyolc részes könyv-sorozatban.

Miről szól?

Az teljesen biztos, hogy Vlagyimir Megre valóságos személy, azt viszont nem tudjuk, hogy Anasztázia létezik, létezett-e. Arra sincs lehetőségünk, hogy szibériai utazás során győződjünk meg a könyvek hitelességéről. Ugyanakkor nem tudunk érzelemmentesen viszonyulni hozzájuk, hiszen ez az egész egy emberi elmében született meg, tehát valahol létezik. Ez az a kategória, amely akár megtörtént a mi valóságunkban, akár nem, legbelül azt érezzük, hogy ilyennek kellene lennie a világnak, ahogyan e könyvek elénk tárják. Miután elolvastuk a sorozatot, érezzük, hogy egy nagyszerű fejlődési lehetőséget mulasztunk el, ha csupán olvasmánynak tekintjük őket. A könyvekben leírt példák, gyakorlatok - hosszabb párbeszédekben elhelyezve, a szerző életéről naplószerűen, elbeszélő részek között megbújva - olyanok, hogy a maguk módján nem tűnnek sem nehéznek, sem károsnak.  Az esetleges kockázatokra egyébként maga az írás figyelmeztet.

Természetesen igyekszünk a Zengő Cédrus-könyveket távérzékelési szempontból is vizsgálni, ezzel a szemmel olvasni, ezért is írunk róluk. Egy hosszabb, de igen látványos részlettel illusztrálnánk azt, amit Anasztázia/Megre e témában megoszt az olvasóközönséggel:

"Most csak egyetlen gyakorlatról mesélek neked, melynek segítségével teleportálhatod másik énedet. Átviheted magad a szomszédos városba, vagy egy másik országba, esetleg korba. Mindenki megteheti, ha nem lusta. Ehhez fontos gondolatban elképzelni a test minden sejtjét, a legkisebbeket is, azokat, amelyeket még mikroszkóp alatt sem látni és gondolatban szétszórni őket a térben, majd gondolattal mindet ismét összeszedni, de már az új helyen. Egy ilyen látványnak a hatása megdöbbentő. Ilyesmire akkor képes az ember, amikor gondolkodásának gyorsasága lehetővé teszi, hogy egyetlen pillanat alatt képes saját testét részleteiben elképzelni. Elég egyetlen mikroszkópikus hiba, és ha már feloszlottál, nem tudod magad ismét összerakni. Én ezt életem során mindössze háromszor tettem meg, de közben minden alkalommal nem kevesebb, mint egy évig készülődtem rá. Most már nem tudok ilyesmit megtenni. Talán egy picit megöregedtem, vagy ellustultam. De az unokám a testátvitelt neked könnyedén bemutatta és megmondta: "Ha nincs rá elkerülhetetlen ok, nem szabad megtenni". S el is magyarázta, miért. Közben téged nem egyszer vitt át különböző korokba és városokba. Képeket láttál és az adott folyamatok résztvevőjének érezted saját magad. Jól mondtam?

- Igen, jól. Le is írtam, hogyan vitt át engem is és magát is egy másik bolygóra test nélkül. A testünk a Földön maradt. Sokan nem hitték el, hogy ez lehetséges.

 - Majd megértik, ha maguk is képessé válnak hasonlót véghez vinni. Most én téged erre megtanítalak. Csak figyelmesen hallgasd meg és próbáld meg tudatosítani, amit mondok. Az ember számtalan olyan energiából áll, amelyek lényét alkotják. Az érzések, a gondolat, a képzelet - ez is mind az ember. Ezeket az energiákat azonban nem látni. Nem fogunk azzal foglalkozni, hogy a test e részei anyagiak-e vagy sem. Az adott esetben nem az a fontos, hogy milyen anyagi fokon állnak. Más itt a fontos - ezek is léteznek és ezek is téged alkotnak - az embert. Az anyagi emberi test a sok-sok alkotóelem egyike, amelyből az ember áll. Az ember élhet anyagi teste nélkül is, de akkor másképpen kellene őt nevezni. Az anyagi test látható lehetőséget ad meghatározni az összes többi energia harmonikus egyensúlyának a fokát. Most képzeld el, hogy valaki más, vagy te, akaratoddal összefogod összes energiádat - azok teljes komplexumát - és leválasztod azokat a testedről és áthelyezed egy más térbe.

 Na, és ilyet bárki meg tud tenni?

- Meg. Álmában ez részben mindenkivel meg is történik. De ne térj el a lényegtől, figyelj tovább! Azt mondtam: az ember akaratával képes az érzései teljes komplexumát áthelyezni. Ehhez csak egy kis gyakorlat szükségeltetik. Tessék, egy ilyen gyakorlat: A gyakorlatozásra egy olyan helyet kell választanod, ahol senki sem zavar. Ez lehet egy egyszerű szoba, egy ágy is. Nem szabad azonban, hogy a szobába olyan hangok szűrődjenek be, amelyek elvonják figyelmedet a feladatokról. Feküdj le az ágyra és lazítsd el testedet! Ellenőrizd, hogy karod, lábad, fejed szabadon és kényelmesen, minden erőfeszítés és feszültség nélkül pihenjen! Majd anélkül, hogy megmozdulnál, csak akaratoddal próbálj meg egyik kezed ujjaiba több vért áramoltatni, mint a tested más részeibe. Nem fog azonnal sikerülni, de addig ismételd, amíg gyenge bizsergést nem érzel annak a kezednek az ujjai végében, ahová több vért, energiát irányítottál. Kb. harminc percig kell naponta hasonló próbálkozásokkal gyakorlatozni egészen addig, amíg képessé nem válsz szabadon - tetszésed szerint - irányítani energiád, véred áramlatát egyik vagy másik kezed ujjaiba, talpaidba. Amikor eléred az óhajtott eredményt, akkor kezdheted energiádat az agyadba irányítani. Aki ilyen művészetet képes elsajátítani, nem kis hasznot nyer saját egészsége javítására. El tud például távolítani egy kiütést vagy kisebb fekélyt kezéről vagy lábáról, esetleg teste más részéről, táplálni tudja kihulló hajszálait. Na és, ami a legfontosabb - agyának pótenergiát tud adni. El kell még mondani azt is, hogy hasonló eredmény eléréséhez már néhány nappal a gyakorlatozás megkezdése előtt nem szabad hűsféleséget enned. Fontos, hogy táplálékod változatos legyen, könnyen emészthető és friss, éterekkel telített. Olyan körülmények között, amilyenek között élsz, ilyen táplálékhoz nehéz jutnod. De sok mindenhez, amihez nem tudsz hozzájutni, hozzásegít az alábbi: reggel igyál tíz gramm cédrusolajat, majd húsz gramm mézet és öt gramm virágport! Ezt három órával lefekvés előtt is ismételd meg! Amikor már az első részen túljutottál, elkezdheted a másodikat. Ehhez azonban mondd meg nekem, melyek azok a tevékenységek, amelyeket az ember minden nap elvégez? - A leggyakrabban valószínűleg ennivalót készít magának. Persze, a többség minden nap ételt készít. Például burgonyát hámoz. - Akkor tehát válassz magadnak olyan cselekvést, amelyet a leggyakrabban végzel! Nem fontos milyen, az a fő, hogy nagyon jól ismerd. A burgonyahámozást említetted, legyen akkor valaki számára ez a legismertebb. Valaki más, pedig majd választ magának egyebet. Végy egy órát, és mielőtt belefognál a munkába, írd fel az időt! A hámozás közben igyekezz nem gondolni semmi másra, jegyezd meg a részleteket és az érzéseidet is, amelyeket közben éreztél! Például, ha burgonyát hámozol, jegyezd meg, hogyan tartottad a kést, hová hullott a lehámozott burgonyahéj, hogyan mostad a burgonyát és raktározd el magadban az érzéseket is, amelyeket a víz váltott ki belőled. Vésd eszedbe, hogyan helyezted el a burgonyaszemeket az edényben, hogyan tetted a a burgonyával teli fazekat a tűzre! Majd végül jegyezd meg, hogyan távolítottad el a szemetet! Amikor már úgy érzed, hogy mindent elvégeztél, nézd meg az időt és jegyezd meg, vagy írd föl, hogy hány percig tartott! Például lehet, hogy csak húsz perc telt el. Végy egy vekkert és húzd fel, hogy pont húsz perc múlva csörögjön! Majd menj be a szobába, ahol az ágyon fekve, a feladat első részét már elsajátítottad! Feküdj le, lazulj el, hunyd le szemed és képzeld magad oda, ahol a burgonyát hámoztad! Fontos, hogy az egészet - a legapróbb részletekig - képzeld el! Ha helyesen végzed a gyakorlatot, következetesen és részletesen képzeled el, a vekker akkor fog megszólalni, amikor bevégezted a képzelt burgonyahámozást. Ha lusta vagy, sok részlet kihullik, a képzelt hámozást befejezed, de a vekker nem fog csörögni. Ha viszont lagymatagon végzed, lassan haladsz gondolataiddal és képzeleteddel, a vekker korábban meg fog szólalni. Lesz, akinek egy évig is kell majd gyakorolnia, másnak kettőig, de valaki megtanulhatja egy hónap alatt is. Az, aki ezt megtanulja, akinek a képzetkép kialakítására elhasznált ideje megegyezik a reális idővel, az már majdnem megközelítette a teleportációt. Az ilyen hozzáfoghat a gyakorlat harmadik részéhez. A gyakorlat harmadik részében át kell gondolatban menned a házad egy másik helyiségébe és ott olyan dolgot végezned, amelyet nagyon ritkán végzel. Most jegyzed meg gondolatban végzett tevékenységed idejét! Például belépsz a helyiségbe, valamilyen edénybe vizet öntesz, és a virágokat locsolod. Amikor gondolatban megöntözted a virágokat és felállsz, pillants az óra mutatóira, jegyezd meg, vagy írd fel, hány percre volt szükséged a képzelt tevékenységre. Ezután menj be a szobába, amelybe az imént beléptél és ismételd meg a virágok öntözését! Az időnek percre pontosan meg kell egyeznie! Ha nem, ez azt jelenti, hogy tovább kell gyakorlatoznod! Ha majd az időd megegyezik saját második „Éneddel", sok mindent meg tudsz valósítani. Akkor majd nem csupán saját házad egy másik szobájában tudsz tartózkodni, hanem a szomszédéban is, vagy egy másik országban. Ehhez csak néhány megbízható részletre lesz szükséged. Miután elemezted őket, képes leszel részletesen az egész környezetet létrehozni és ott tartózkodni. Ehhez hasonló nem adatik meg mindenkinek, de biztosíthatlak, hogy ha egyszer valamilyen tengerentúli ország városában már jártál, másodszorra, harmadszorra járhatsz ott úgy, hogy oda csak másik "Énedet" viszed át.

Annak, aki ezt el tudja végezni, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy van ennek egy veszélye is: másik "Énjét" fizikai testétől nem szabad túl hosszú időre távol tartania...

Itt most a beszélgetés fonalától eltérek, és részletesebben mesélek a veszélyről: A kíváncsiság kedvéért elvégeztem a gyakorlatokat és olyan eredményeket értem el, amelyekről Anasztázia nagypapája beszélt. Megpróbáltam áthelyezni magam, vagy másik "Énem" Ciprusra, Pafosz városába, ahol már volt szerencsém járni. Dolgozószobámban a kerevetre feküdtem, ellazultam, majd elképzeltem, hogyan készülődöm, megyek a repülőtérre, beszállok a repülőbe, Larnaka repülőterére érkezem, beköltözöm a számomra már ismert szállodába, majd lezuhanyozom és megyek sétálni a tengerpartra. Esti kávé, helyi zene, majd reggel a tengerpart, fürdés a tengerben...

Visszatérni, vagy felocsúdni - nem is tudom, hogy fejezzem ki magam - azonban csak három nap múlva tudtam. Alig tudtam felkelni az ágyból. A testem - finoman szólva - már régen mosdóba kéredzkedett, de senki sem vitte el. Enni is szeretett volna, de senki sem etette-itatta meg. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd belenéztem a tükörbe. A kép, amelyet megpillantottam, egyáltalán nem tetszett. Arcomon háromnapos borosta ült és arckifejezésem is morcos, örömtelen volt. Nagyon sajnáltam testem, amely három napra el lett dobva. Mindabból, ami történt, azt a következtetést vontam le, hogy az ember teste abszolút magatehetetlen anyag az ember "második" vagy esetleg "első énje" nélkül. S bár magatehetetlen, mégis csak az ember sajátja az ő Földre született teste és nem illik elhagyni még egy tengerentúli üdülés miatt sem. Sőt, ha az ember test nélkül utazik, az érzés úgymond teljes, éreztem még a tenger vizét is, a napsugarak melegét, de a testem nem barnult le. Eleinte sajnáltam a gyakorlatozásra felhasznált időt. Később azonban sikerült felhasználnom a másik "Énemmel" történő látást munkámhoz is, amikor még meg nem történt eseményeket láttam."

Eddig az idézet.

Az Anasztázia-könyvek hivatalos magyar honlapja az http://www.anasztazia.hu.
A témával kapcsolatos további keresgélés során ne feledjük el, hogy sok, a Romanov-családba tartozó Anasztázia rejtélyére vonatkozó link is található a világhálón, ami semmilyen módon nem kapcsolódik ehhez a könyvsorozathoz.

A könyvek szerzőjének életrajza: http://en.wikipedia.org/wiki/Vladimir_Megre, hivatalos honlapja itt található. A könyvek igen nagy hatást tettek az oroszországi közönségre, amely a sorozat megjelenése idején a hozzánk hasonló szocializmus-kapitalizmus átmenetben voltak. Más országokban is aktivizáltak bizonyos embereket, akik fogékonyak voltak erre a szemléletre, mert nem valamiféle para-technika gyüjteményről van szó, hanem egyfajta, az orosz néplélek sajátosságait is figyelembe vevő organikus életmód bemutatásáról, ahol a helyes gyereknevelés, közösségi élet mintegy természetes következménye a szellemi képességek jóval jelentősebb kifejlődése, a környezet megóvása, a harmónia a természettel. Igen hasonló elveket követ a permakultúra nevű, hazánkban is létező mozgalom.

Az összeállítást készítette: mw

A Könyvajánló rovat további bejegyzései >>

Könyvajánló: Berlitz-Moore: A Philadelphia kísérlet

Charles Berlitz-William Moore: A Philadelphia kísérlet
Alcíme: A láthatatlanná vált cirkáló elképesztő története
185 oldal

Eredeti címe: The Philadelphia Experiment
Granada Publishing Ltd., 1979

Magyar kiadás: Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1991
Fordította: Nemes István

Amikor egy disztingvált, de idősebb tudós azt állítja valamiről, hogy lehetséges, majdnem bizonyos, hogy igaza van. Ha viszont azt állítja valamiről, hogy lehetetlen, valószínűleg téved.

Arthur C. Clarke

A szerzőpáros könyve a II. világháború óta legendássá vált, láthatatlanságot, és nagy tömegű anyag teleportációját lehetővé tévő kísérletről, illetve annak a kormányzat általi eltusolásáról szól. A kísérlet-sorozat, illetve a Philadelphia kísérletként ismert csúcsjelensége a Rainbow Project néven is köztudatban volt. A kísérlet az egyesített mező elméletén alapult, és a céltárgy különböző mágneses terek hatásainak kitett reakcióinak vizsgálatát jelentette. A kísérlet gyakorlati szakaszában az amerikai haditengerészet USS Eldridge nevű hadihajóját tették ki e mezők hatásainak, amelytől azt várták, hogy a hajó  (láthatatlanná válva) eltűnjön, majd egy távolabbi, előre meghatározott helyen   megjelenjen. Az események viszont egyáltalán nem várt, részint tragikus eseményekhez vezettek, ezért azt azonnal leállították, és megkezdték a fellelhető nyomok, bizonyítékok eltüntetését, megsemmisítését.

Ez a könyv a kísérlet előzményeiről, és utóhatásairól szól.

Fülszöveg:

Mi is volt a titokzatos PHILADELPHIA KÍSÉRLET? Megtörtént-e egyáltalán? Okozhatja-e valóban tárgyak vagy személyek LÁTHATATLANNÁ VÁLÁSÁT óriási erősségű mágneses erőtér?

Ez a nem mindennapi könyv megdöbbentő válaszokkal szolgál. Charles Berlitz rendkívüli alapossággal megírt művében nemcsak a szemtanúkat szólaltatja meg, hanem a világhírű tudósok véleményét is közli a "nem létező" kísérletről. A kötetet korabeli fotók és dokumentumok teszik még hitelesebbé."

Olvassunk bele néhány izgalmas helyen a könyvbe!

"...Jelen esetben nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy 1943-ban a Haditengerészet philadelphiai bázisán (...) sikeres láthatatlanná tévő kísérletet hajtottak végre. Az eset egyik verzióra szerint a Haditengerészet egy torpedóromboló kísérőhajóját sorozatos mágneses behatásoknak vetették alá, hogy átmenetileg eltűnjön és egy másik helyen bukkanjon fel újra. A részletesebb beszámolók a legénységet ért ártalmakról is szólnak, akiken a pszichológiai utóhatások néhány esetben halálosnak bizonyultak, így a kísérletet beszüntették."

Az alábbi levél-részlet egy bizonyos Carlos Miguel Allende nevű, később kurtán-furcsán Carl Allen-é átalakult szemtanú leveléből származik (eredeti formában), amelyben érdekes kísérő-információkat is olvashatunk, bár az írást helyenként dekódolni kell. A levél 1962-ben íródott:

"Későbbi számításai (Einstein egységes térelméletére vonatkozó megjegyzés, HV), amiket szigorúan saját okulására & szórakozására végzett, és amelyek az Emberi Civilizáció & Fejlődés ciklusait az Ember Általános, átfogó Jellemvonásainak változásával vetettek össze, eléggé Megrémítették. Így ma úgy "Tudjuk", hogy ez az Elmélet "Befejezetlen".

Maga Dr. B. Russell állítja, hogy Az elkészült. Azt is hozzáteszi, hogy az Ember még Nem elég Érett ahhoz, hogy elfogadja & csak a III. világháború után lesz az. (...)

Valóban igaz, hogy a Levitáció olyan formája kivitelezhető úgy, ahogy le volt írva. Bizonyos Fémeknek Bizonyos áramot körülvevő mezőkben ez Nagyon gyakran vizsgált reakciója. Ha Faraday nem érdeklődött voln az Elektromos Áramot körülvevő Mágn. mező iránt, akkor Ma nem léteznénk, vagy ha léteznénk, akkor a jelenlegi Geopolitikai helyzet nem lenne ilyen időzítettbomba-szerű, mely a Napjainkban fennálló atmoszféra tovább Rombolása felé ketyeg.

Jól van! Jól van/ Az "eredmény" egy Romboló típusú hajó és teljes legénysége tökéletes láthatatlansága volt. A Tengeren. (1943 okt.) A Mező egy a sarkainál benyomott gömbszerű alakzat volt kiterjedése a hajó két középvonalától 100 yardnyit tett ki (a Hold pozíciójától & a Szélességi foktól függően Többet vagy Kevesebbet). Ezen a szférán belül minden Személy határozatlan formájú lett, DE a hajó fedélzetén lévőket Ő is úgy látta, mintha Ők is ugyanabban az állapotban lennének, már a semmin sétáltak. Aki kívül volt ezen a szférán, nem látott Semmit, csak a Hajótörzs Világosan Kivehető alakját a Vízben, FELTÉVE persze, hogy az illető elég közel volt még ahhoz, hogy lássa. (...)

Ha egy Ember Ledermed, akkor óvatosan ki kell jelölni a pozícióját, hogy megszűnjön a Mező. A "Ledermedt" kivételével Mindenki képes Mozogni, ismét érzékelni a teljes Valóságot. Aztán, a legénység Legújabb tagjának el kell Jutnia ahhoz a Ponthoz, ahol megtalálja a "Ledermedt" Ember arcát, vagy Meztelen bőrének olyan részét, amit nem fed be a szokásos egyenruha Öltözet. Ez körülbelül egy óra hosszáig tart, Néha viszont egész Éjjel & egész Nappal & Még tovább, egyszer hat hónapig tartott, hogy A Férfit "Kiolvasszák". Ez a "Mély Dermedtség" nem pszichológiai eredetű volt. A Testen belül kialakult Hiper-Mező Eredménye, míg a "Perzselő" Mezőt egy Öreg Harcos kapcsolja be. (...)

Arról beszélek, hogy a MÉLY "Dermedt Emberek" másképp érzékelik az IDŐT, mint mi. Olyanok, mint a Félig-eszméletlen emberek, akik Élnek, lélegeznek, Látnak & éreznek ugyan, de még sincsenek Sok dolognak Annyira a tudatában...

Nem Említettem még, Mikor egy vagy két Emberük a-többiek-számára-a-mezőn-belül-láthatóan, Csak Belesétált a Semmibe, És Semmit sem lehetett érzékelni belőlük sem a "mező"be, sem kikapcsolásával. EGYSZERŰEN ELTŰNTEK! Az eset után Nőtt a Félelem. Szintén rosszabb volt, Mikor egy kétségtelenül Látható & Új-Ember látszólag simán "átsétált" a Háza Falán, a környéket bekeresték & alaposan átvizsgálták egy Kipróbált Hordozható Mező fejlesztővel ÉS SOHA SEMMIT sem találtak meg belőle.

Szeretném azt is megemlíteni, hogy a Kísérleti Hajó valahogyan eltűnt a philadelphiai Dokkjából és mindössze néhány perc múlva a norfolki dokkjában tűnt fel, Newport News, portsmouthi terület. Határozottan és világosan be lehetett azonosítani azon a helyen, DE aztán újra Eltűnt És Visszament a philadelphiai Dokkjába ugyancsak nagyon rövid idő alatt.

A Haditengerészet számára Annyira unpraktikus volt ez az Egész ügy az olyan Közhangulatot Sokkoló hatásai miatt, Melyek Drasztikusan lehetetlenné tették az eredményes munkát a Hajóval és ezután már Világossá vált, hogy mégcsak a hajó puszta üzemelésére sem számíthatnak. Röviden ennek a dolognak a figyelmen kívül hagyása Olyan Rémületet váltott ki, hogy a kipróbált műveletek szintjén, az akkor elérhető tudással lehetetlennek, Kivihetetlennek és Túlságosan is Szörnyűnek tűnt."

Allen egy következő levelében másról is beszámolt:

"AZT HISZEM, HOGY A TOVÁBBI KÍSÉRLETEK TERMÉSZETSZERŰLEG ODA VEZETTEK VOLNA, HOGY ULTRA-GYORS SEBESSÉGGEL A KÍVÁNT HELYRE SZÁLLÍTSANAK HATALMAS TERHEKET, MÉGHOZZÁ IRÁNYÍTHATÓAN A KÍVÁNT HELYRE A KÍVÁNT PILLANATBAN egy olyan térrészt használva, amely magába foglalja azokat a rakományokat és azt a "Mezőt", ami az áruk, Hajók vagy a Hajóhoz tartozó (AZ EMBEREKET IS SZÁLLÍTOTTÁK) egy új helyre szállítását kiváltja. EZ MÁR MEGTÖRTÉNT EGY TELJES HAJÓVAL, LEGÉNYSÉGÉVEL & MINDENÉVEL. (...)

A LEGVÉGE OLYAN IGAZSÁG LESZ, AMI TÚL HATALMAS, TÚL FANTASZTIKUS AHHOZ, HOGY NE MONDJÁK EL. EGY JÓL TÁLALT IGAZSÁG VILÁGOS, HATÁROZOTT BIZONYÍTÉKOKKAL TÁMOGATVA. (...)

MIT SZÓLNA, HA TÉNYLEG BESZÉLHETNE EGY EGYSZER MÁR LÁTHATATLAN EMBERREL (vagy NÉHÁNYUKKAL)? (ESETLEG A PUSZTA SZEME ELŐTT VÁLNA AZZÁ, HA KIKAPCSOLNÁ A DEREKÁN A KÉSZÜLÉKÉT)."

Allen ezzel fejezi be egyik levelét:

"A Haditengerészet talán már arra használja fel ezt a szállítási balesetet hogy az UFO-it építse. Ez logikailag túlmutat bármely eddigi állásfoglaláson."

A könyv záró szavai:

"A Philadelphia kísérlet rejtélyére még nem derült fény, és lehet, hogy a végső válasz a Haditengerészet aktái között hever, mélyen eltemetve. Meglehet, mint ahogy a Haditengerészet oly buzgón állítja, az egész ügy mindössze csak egy legenda, amely sosem történt meg. Csakhogy, tekintettel a bizonyítékok roppant mennyiségére, melyek az évek alatt összegyűltek, ha a Philadelphia kísérlet sohasem zajlott le a leírtak szerint, akkor mégis mi történt a Philadelphia bázis szigorúan titkos területén 1943 októberében?"

A bejegyzés szerzője ezt a könyvet az Antikvarium.hu könyvesboltban vette. Beszerezhető még többek között a Könyvbúvárnál is.

* * *

A Remote Viewing Hungary 2009. augusztus 2-án vizsgálta a USS Eldridge hadihajót monitoros, vak vizsgálat keretében. Maga a Philadelphia kísérlet nem volt ennek a vizsgálatnak a célja.

Az eredmény itt elolvasható: USS Eldridge.

A blind session (with monitor) on USS Eldridge here.

Holografikus univerzum

Interjú Michael Talbot íróval a Holographic Universe című könyvéről
(magyar feliratos). A beszélgetés nagyon jó megvilágítása - többek között - a távérzékelés lényegének.
Interview with Michael Talbot, author of the book Holographic Universe.
About the author >>>

Thinking allowed collection >>>

Az interjúban említett könyv megrendelhető innen.
Ízelítő: a könyv 5. fejezete (pdf).

Könyvajánló - Ted Andrews: Érints és láss!

Maga a pszichometria a tisztánérzékelés egyik fajtája, amelynek során fizikai tapintás segítségével képesek vagyunk valóságos információkat szerezni egy személyről, tárgyról, eseményről. Gyakorlati működése úgy történik, hogy valakinek a ruhadarabját, ékszerét, használati tárgyát a kezünkben tartjuk, és a tárggyal történt fizikai érintkezéssel egyidejűleg tudatunkban megjelennek az illető személyiségének, életkörülményeinek, adott helyzetének részletes, pszichikus információi. Andrews a tárgyra, helyre, személyre irányuló pszichometrikus érzékelést ahhoz hasonlítja, mint amikor kedvünk szerint visszatekerünk és újra lejátszunk egy videoszalagot: az információ már rögzítve van rajta, ha megvan hozzá a készülékünk, akkor nézzük meg, amikor csak akarjuk.

A könyv részletesen kitér a pszichometria tudományos magyarázataira, melyek közül előkelő fontosságot tulajdonít a holografikus elméletnek, továbbá az agyműködés ezzel összefüggő sajátosságainak.

A szerző tanácsai között több pszichometriai módszer alapos leírását találjuk, a gyakorlati érzékelési útmutatón kezdve a pszichometria különféle alkalmazási területeinek részletes bemutatásáig (pl.: fürkésző kezek, virágérzékelés, eltűnt tárgyak érzékelése), de a meditatív állapotba jutás módszeréről is olvashatunk útmutatást.

"Aki fejleszteni kívánja pszichikus, intuitív képességeit, azzal az érzékével kezdje, amelyik fizikai szinten a legerősebben működik."

Az eredeti kiadás

Külön fejezet foglalkozik a (blogunkban is számtalan alkalommal említett) pszichikus védekezési módszerekkel. A szerző meg is jelöli a legfőbb veszélyforrást, ami a pszichikus tartományban működő egyént érheti. A legfőbb veszedelem belülről támad: "A félelem és az aggodalom hihetetlenül nagy akadályt jelent a pszichikus képességek kibontatkoztatásában, hát tanácsos óvakodni mindkettőtől."

Tanácsod ad a mentális mezőn való működőknek javasolt életvitel fenntartására vonatkozóan is.

Legvégül részletezi a szerző, hogy a pszichikus tevékenységek, illetve  ebben az ebben műben részletesen bemutatott pszichometria gyakorlása milyen pozitív hatásokkal bír a témával foglalkozó egyének személyiségfejlődésére - a kitartókéra.

A záró fejezetből idézem Ted Andrews-t, amely a pszichometria mellett bármely más, akaratlagos pszichikai folyamatra igaz: "Annak, hogy kiaknázzuk ezt a lehetőséget, gyakran mi magunk vagyunk a legádázabb ellenségei."

A könyv tartalomjegyzéke:

1. Tapints és láss!
2. A pszichometria működése
3. A pszichikus érintés alapjai
4. Az érintés érzékenységének elmélyítése
5. Tovább a fejlődés útján
6. Az empátia ereje
7. Érzékelés a gyakorlatban
8. Körültekintés és védelem
9. Személyiségfejlődés

Sose feledje, hogy a pszichometria mindenki számára megadatott, természetes képesség! Könnyebb kifejleszteni, mint a többi pszichikus képességet, de bátorítás és fegyelem ebben az esetben is kell hozzá.

Jó könyv, ha meg tudják szerezni, olvassák el!

E post szerzője Ted Andrews fenti könyvét (előjegyzés után) innen vásárolta.
Andrews egyéb magyar nyelvű könyvei például itt rendelhetők.
Ted Andrews (és a Dragonhawk Publishing) honlapja.


További cikkeink a témában:
Pszichometria a gyakorlatban
Rokon lelkek: pszichometria
Az átlagon felüli pszichikus képesség 6 jele

Könyvajánló - Éles István: Örök visszatérés

Éles István: Örök visszatérés
(120 oldal)
Kornétás Kiadó, Budapest, 2008
ISBN: 978-963-9353-28-2

Nem kevesebbet oszt meg a szerző e könyvében az olvasóval, mint azt, hogy az élet lényege az egyén által fizikai síkon átélt események összessége. Ebben a kiragadott mondatban egy gondolkodó ember számára új információ nem szerepel, viszont a szerző kutatásainak eredményeként a fenti összefoglaló mondathoz további tartalmat adott, mégpedig azt, hogy egy jövőbeli élet már egy megtörtént élet eseményeit tárja fel. Így pedig már egészen más értelmet kap az egyén által fizikai síkon átélt események összességének életként való meghatározása.

A szerző előző- és jövőbeli életek tanulmányozása, reinkarnációs folyamatok vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a Föld és az emberiség egymást követő, egymás után végbemenő eseményei az idő vonalán előre haladva jól behatárolható rendszert, kört alkotnak, ahol az események rendre újra indulnak, és időről-időre újra megtörténnek. Örök körforgás - örök visszatérés.

"Emlékszik? Már találkozott ezzel a könyvvel és lehet, hogy el is olvasta. Méghozzá nem is egyszer, hanem sok ezerszer. Újra és újra, körről körre. Mindig, amikor újra a jelenlegi életét éli át."

Így kezdi a szerző a könyvét, amely egy különös, de felismerhetően logikus szempontból világítja meg az élet folyamával kapcsolatos összefüggéseket a kereső ember számára. A művet olvasva oldalanként ismeri fel az olvasó a világ rejtőzködő titkait, különösen, ha "a ráérzés és a gondolat egymásra talál".

Anélkül, hogy magát a végkövetkeztetést árulnám el a könyvből, álljon itt néhány gondolatébresztő mondat, amelyen keresztül betekintést nyerünk Éles István logikus gondolatmenetébe, hogy a továbbiakban magunk is elgondolkodjunk a velünk történő események eredetéről (figyelembe véve a távérzékelés során az egyes távérzékelők által alkalmazott struktúrát is):

"Amikor a jövőt kutatjuk és feltárulkoznak a jövőbeli életek, akkor gyakorlatilag az előző körből szerezhetünk információkat, az előző kör hasonló időszakának életképei tárulkoznak fel. Mindaz, amit jövőnek vélünk, tulajdonképpen nem más, mint a távoli múlt, az előző kör eseményei."

"A világ eseményeinek megismétlődése egyben azt jelenti, hogy a világ egy adott programmal rendelkezik, miután mi magunk is részesei vagyunk a világ eseményeinek, ugyanis az egyének egymás után átélt életei, mint egyénekre leosztott programsor, részét képezik ennek a világprogramnak. Mivel a világ újra megismétli önmagát, így megismétlődnek az egyéni életek is. Előző, jelenlegi és jövőbeli életeinket is újra át fogjuk élni. Ami volt, újra lesz. A történelem megismétli önmagát."

"...a bennünk lévő sorsprogram, amely az egyes életeken keresztül végigvezérel bennünket, most a jelenlegi életre fókuszál. Olyan ez, mint az a zenei CD-lemez, amelyiken van 12 dal, most a nyolcadikat hallgatjuk, már itt tartunk, de belehallgathatunk a korábbi dalokba, vagy akár előre is mehetünk, belehallgathatunk a következő dalok valamelyikébe.

A jelenleg éppen aktuális dal hallgatását természetesen zavarná, ha a korábbi dalokból bármi áthallatszana, ugyanígy zavaró lenne, ha a korábbi életek eseményeiből állandóan átjönne valami, zavarná a jelenlegi szerepjátékot. A mostani élet egy új szerep, ezt kell végigjátszani."

"Az anyagi világ valamikor összehúzódik, megszűnik, majd újra indul, létezik a pulzálás. Ebben az anyagi világban élünk mi, emberek. Az anyagi világ minden egyes újraszületésénél mi újra beleszületünk ebbe az anyagi világba, újra ugyanazt az életet éljük? (...)

Igen, lényegében ugyanaz történik minden körben. ... Kissé befolyásolható, de nagymértékben nem...Végül is úgy néz ki az egész, mintha két halmazt raknánk egymásba. A szellemi energiahalmaz az állandó, az anyagi meg pulzál benne..."

Eddig az idézetek. 

Mielőtt a kezünkbe vennénk a könyvet, érdemes megismerni a tartalmát, és felkészülni előre, hogy milyen szellemi utazás vár ránk ezen a százhúsz oldalon. Íme:

• Előszó
• Végzetes kezdet
• Életről életre
• Isteni színjáték
• Energia és szellemi program
• A négy őselem és a kémiai elemek
• Földönkívüliek
• Univerzális számok
• Hit, remény, szeretet

Azt hiszem, ebből a - fizikai mérete szerint -  kis könyvecskéből jóval többet olvashat ki egy kereső ember, aki a fenti összefüggéseknek sajátos, de találó rendszerben felépített gondolatmenetét találja a világ létezésének hátteréről, közérthető stílusban előadva. Alapmű.

A könyv jelenleg is kapható, a vásárlási lehetőségek megtekintéséhez kattintson ide.

Egy magyar távérzékelő: Kele János

Havasi János: Kele, a "léleklátó"
 [232 oldal]
Magánkiadás, 1985, Budapest

Amikor a Kele Jánosról szóló mindeddig egyetlen könyv ajánlóját olvassák, egyben az első ismert magyar [született] távérzékelő életéről szóló beszámolót is megismerhetik. Ezen a kisméretű, kopottra olvasott könyvön kívül sajnos nincs más forrás, hogy megismerjük Kele Jánost. Ez a rendhagyó könyvajánló hibrid lesz: a "léleklátó" életpillanatait mutatja be úgy, hogy ugyanakkor a róla szóló könyv a téma.

A kötet Havasi János magánkiadása, 1985-ben jelent meg Budapesten.

Kele 1900. május 7-én Pécsett született. Szerény körülmények között, szegény családban nőtt fel, mindezek ellenére igen jó tanuló volt. Nyomdászinasnak tanult, így a kiadóknál szerkesztett lapokból frissen, első kézből értesülhetett a a világ aktuális dolgairól. Már egészen fiatal korától kezdve rendelkezett a telepátia képességével, amellyel képes volt megérteni mások gondolatait anélkül, hogy azok egy szót szóltak volna. Például képes volt megjósolni az osztálytársainak, hogy milyen baj éri őket, legyen az kéz- és lábtörés, vagy egy rossz osztályzat. Emiatt társai féltek is tőle, mert amit elmondott, hamarosan valóra vált. Természetesen ő mindig segítő szándékkal próbált közeledni az emberekhez a későbbiekben is. Nagy pontossággal megjósolta az elkövetkező eseményeket, gondjaikat pedig mélyen átérezte. A tőle elvárható legjobb módon kereste számukra a megoldást, boldogulásuk érdekében.

Kele János nem szenzációhajhász, hanem egy segítőkész, empatikus ember volt, nem vágyott hírnévre. Adottságának híre azonban mind inkább elterjedt. Egyre többen keresték meg és fordultak hozzá tanácsért, de nem csak idehaza hanem a környező országokból is. Sokszor tették próbára képességeit, mert nem akartak hinni neki, azt gondolták, hogy csaló. Egy alkalommal tesztelni akarta őt egy újságíró, aki kihívóan azt kérdezte tőle, hogy meg tudná e mondani, mennyi pénz van a zsebében. Kele várt néhány pillanatot majd rávágta: "Tizenkét pengő, nyolcvan fillér". Az újságíró elővette pénztárcáját a zsebéből, megszámolta a benne lévő pénzt, hiszen még saját maga sem volt tisztában pénztárcájának tartalmával. Legnagyobb megdöbbenésére az összeg pontosan megegyezett Kele János állításával.
Előfordult olyan eset is, amikor egy 72 éves eltűnt nyugdíjast kerestek. Kele pontosan megjelölte a helyet, hogy a Sajó melyik részén találhatják a tetemet a víz alatt, ezt kétszer egymás után is megerősítette. Akkor nem találták az eltűntet, csak egy év múlva vetette fel a folyó vize ahhoz a helyhez közel, amit megjelölt annak idején.
Baráti körben rendszeresen kérték, hogy mondjon nekik valamit a jövőjükről. Így volt ez egy mérnök házaspár esküvőjén is, ahol kérdésükre azt válaszolta, hogy két gyerekük lesz, mindkettő orvosnak tanul majd. Elmondta azt is, hogy a második gyermek születése után a férj három évvel később autóbaleset áldozata lesz. Egy tolató teherautó valóban halálra gázolta az apát a kisebbik gyerek születése után közel három évvel. A fiuk felnőtt korukra praktizáló orvosok lettek, ahogy azt Kele megjósolta.
Számtalan külföldi meghívást kapott és sok előadást tartott. Arra a kérdésre, hogy honnan tudja ezeket a dolgokat megmondani, szerényen csak annyit válaszolt: "Megéreztem."

Kele többször hosszú hónapokat töltött Németországban. Hitler sokat hallott róla, de a führer nem kedvelte és nem is nézte jó szemmel a parafenoménokat és más „okkultistákat”, ezért kiutasították a náci Németországból. Újra Budapestre jött, ahol hamarosan a rendőrkapitányság alkalmazásába került, mint az életvédelmi osztály vezetője. Kollégái irigyek voltak rá képességei miatt, mert számukra látszólag könnyedén oldott meg több, régóta megfejthetetlennek tűnő bűnügyet. Rejtélyes megoldásai közül kiemelkedik a híres kecskeméti eset. Egy ismeretlen elkövető életveszélyes, fenyegető leveleket írt ismert személyeknek címezve, ezért a rendőrség vizsgálatot indított az elkövető kilétének felderítésére, de nem jutottak eredményre. Kelét bízták meg a nyomozás folytatásával, hátha valamilyen nyomra bukkan, habár ezt természetesen csak a végső lehetőségnek gondolták, mert valójában a kapitányság vezetői sem hittek a paraképességekben. A kollégák gúnyos megjegyzései kísérték munkáját, de nem foglalkozott ezzel, csak a feladatra koncentrált, és a siker nem is maradt el. Főnökeitől gépkocsit és sofőrt kért, majd miután beült a kocsiba, bekötötte a szemét egy fekete kendővel. Megérzéseire hallgatva diktálta a helyes irányt. Mögötte egy másik gépkocsiban cinikus munkatársai követték, bízva abban, hogy ne jut eredményre. Eleve nem tetszett nekik a bekötött szemmel történő nyomozás, mert holmi színházi játszadozásnak tartották a kellékkel tarkított butaságot, és a komoly nyomozati munka megszégyenítésének vélték a "mutatványt". Kelét a megérzései Kecskemétre vezették. A várost elérve néhány fölöslegesnek látszó kört írtak le, mely nagy kacagást váltott ki az őket követő nyomozók körében. Folyamatosan köröztek, miközben egyre szűkülő köröket írtak le, majd egy átlagos ház előtt álltak meg. Kele várakozott még néhány percet a kocsiban ülve, még mindig bekötött szemmel. A kollégái ezalatt csendben kiszálltak a kocsiból, és mögéjük lopakodtak, azt remélve, hogy Kele János most végleg elvesztette a fonalat, és csak csalódottan ül a kocsiban, valamilyen földöntúli csodára várva. Azonban a férfi lassan, méltóságteljesen kiszállt a kocsiból, levette szeméről a kendőt, és néhány pillanat múlva – amikor szeme már hozzászokott a fényhez – magabiztos léptekkel az előtte álló ház bejáratához ment, és becsengetett. Az ajtó kinyílt, és egy bajuszos, negyven év körüli férfi ijedt, kérdő tekintete fogadta, érkeztének okát firtatva. Ő benyúlt a belső zsebébe, és egy kézzel írott levelet mutatott a férfinak. Kérdőre vonta, hogy miért írt fenyegető leveleket, és felszólította, hogy kövesse a kocsihoz, mert elő kell állítania a kapitányságon. Az illető riadtan teljesítette utasításait. A férfi nem hitte, hogy valaha is a nyomára juthatnak, és nem értette lebukásának okát, mivel rendkívüli körültekintéssel járt el. A nyomozók füle hallatára és legnagyobb megdöbbenésére a férfi elismerte tettét. Az íráspróbák is beigazolták Kele állítását.

A Pesti Napló Kele Jánosról

A különleges képességekkel megáldott parafenomén éppen Pécsett tartózkodott – egyébként soha nem járt a következő tett helyszínén –, amikor arról értesült, hogy a közeli Romonyán rejtélyes körülmények között elhunyt Hellfrich József gazdálkodó. Kele bement egy dunántúli újság szerkesztőségébe, és ott fejből felrajzolta a rejtélyes gyilkosság pontos helyszínét úgy, ahogyan az a valóságban volt. Elmondta, hogy megérzése szerint a dombtetőn fekszik az áldozat egy füstölgő, düledező présházban a kocsiút mellett, amelytől keskeny ösvény vezet a házhoz. Lerajzolta az ágyat, amelyen a holttest feküdt, és egy hordót is, amelyen az áldozat vadászfegyverét később meg is találták. A hatóság először arra gondolt, hogy öngyilkos lett az öregúr, mivel volt egy kis adóssága. Kele azonban elmondta a szerkesztőségben azt is, hogy a gazda egy véletlen szerencsétlenségnek és nem öngyilkosságnak lett az áldozata. Valaki másnak a kezében sült el a puska, és így a saját vadászfegyvere sebezte halálra. Az illető, hogy szabaduljon a következményektől, a holttestre gyújtotta a présházat. Még azt is megmondta Kele, hogy egy falubéli volt az akaratlan gyilkos. A nyomozók a történtek ismeretében már célirányosan kereshették a gyilkost és hamar meg is találták. A gyilkos az öreg egyik szomszédja volt, aki beismerte tettét, amit a fegyver szögre akasztásával követett el. Véletlenül a szög mellé akasztotta a puskát, az leesett, és elsült, leterítve ezzel az öreget.

Tudomást szereztek képességéről Amerikában is, és meghívták egy pszichológiai kutatóintézetbe, ahol a parajelenségekkel foglalkoztak, megkülönböztetett figyelemmel a telepátiát illetően. A telepatikus képességek bizonyítását az úgynevezett Zener kártyákkal vizsgálják, mely négy, olykor öt lapból áll. A találati aránynak megfelelően szűrik ki a jó telepatikus képességekkel megáldott embereket a további kutatásokhoz. A résztvevőnek ki kell találni a lapok helyes sorrendjét, és a rajta lévő egyszerű ábrákat. Kele János könnyedén teljesítette a feladatokat, átlagosan 74%-os találati arányt ért el. Készségesen működött közre a vizsgálatok során, tudásának legjavát adva, már ami a körülményeket illeti. Mindezt azért kell megjegyezni, mert szerint többre is képes lehetett volna. Megkérdezték tőle, hogy milyen feltételek mellett lehetne képes nagyobb hatékonyságra, mire ő szerényen csak annyit válaszolt, hogy jó lenne, ha legalább meleg, fűtött szobában alhatna, mert minden erejét kiveszi belőle a hideg, fűtetlen szállás, ahová vendéglátói meghívták a tudományos kísérletek idejére. Nagy segítségnek tartaná továbbá azt is, ha egy pici meleg ételt kaphatna legalább egyszer naponta, mivel nincs pénze. A kutatók megdöbbentek azon, amit mondott, és megszégyenülten azonnal intézkedtek a teljes ellátásáról. Az eredmény nem is maradt el, mert egy-két nap múlva már 97%-os pontosságot ért el rendszeresen, ami jóval felülmúlta az elvárásokat, és túlszárnyalta elődei eredményeit. A riporterek kérdéseire, hogy mivel magyarázza tehetségét, csak annyit válaszolt: "Ahogy a zeneszerző hangokat hall, én ösztönösen megérzem azokat az erőket, amelyek ösztönökből, vágyakból, érzékekből alakulnak, és mintegy felém áramlanak. Érdekes, amit megfigyeltem magamon, hogy annál könnyebben fejtek meg nehéz dolgokat, minél nagyobb a fájdalom, a szenvedés a hozzátartozóban, aki a segítségemet kéri."

Dr. Toronyi János vezetésével Magyarországon is folytattak orvosi kísérleteket vele. Kele gondolatolvasási tehetségével teljesen ámulatba ejtett minden kutatót, többek között azzal, amikor távollétében kivettek egy könyvet a szekrényből, felütötték valahol, és megjegyezvén az oldalszámot, visszatették azt a helyére. Ezután behívták a parafenomént, és ő az elsötétített szobában kivette ugyanazt a könyvet, pontosan azon az oldalon nyitva fel, ahol néhány perccel azelőtt a kutatók. Persze lehetne még folytatni történeteit, de nem ez a fontos, hanem a jelenség, és a magával ragadó személyisége, mely kivételes képességről árulkodik. Egyik álmában például látta magát, amint sétál a temetőben, és hirtelen megáll a saját sírja előtt. Kelének e látomása nem sokkal később, kétévi súlyos betegséget követően, 1957.május 30-án beteljesedett. Rövid, közel ötvenhét évnyi küzdelmes életével azonban sikerült beírni a nevét a parapszichológia világába, bár emléke napjainkra kishíján a feledés homályába merült.


Kele János, a modern távérzékelő

Az, hogy Kele a klasszikus értelemben vett, azaz a huszadik század végén művelt pszichikus távérzékelést művelte, az alábbi részlet a bizonyság. Felismerhetők benne az úgynevezett "modern" távérzékelés fázisai [ideogram, egyszerűen csak rajzolás], illetve a hozadékaként jelentkező gondolatátvitel, gondolatolvasás vagy pszichometria is [egy alkalommal például egyetemi kísérlet részeként a betegek által előzőleg megérintett üres papírlap elemzésével kellett diagnózist adnia a páciensről. E kísérlet végeredménye a jelenlévő orvosok értékelésében: "Az Ön benyomásai és az orvosi jelentések tökéletesen összeillenek."].

A Wochenend című hetilap 1952. szeptember 17-i számában írta a következőket:

"A tudománynak mind a mai napig nem sikerült végérvényes magyarázatot találnia az ún. ’tisztánlátásra’. De sikerült rendet teremtenie ebben a tartományban, mert minden egyes esetet szigorú mérték szerint vizsgáztattak le. A tisztánlátók számát csökkentették [a vizsgálat során - HV], csak az egyértelmű adottsággal rendelkezők maradtak meg, akik a tudomány szemével nézve is meg tudtak álni. Ezek között Kele jelentős helyet foglal el. Ő viszont azt mondja magáról: nem vagyok tisztánlátó. Kele nem akar a szenzáció fényébe állni, mert – amint ezt maga is bevallja – éveken keresztül szenvedett különleges adottságától. ’Nagy lelki harcokat kellett megvívnom, mert féltem a bennem lévő titokzatostól, megmagyarázhatatlantól.’

A Wochenend felkérésére Ernst Hackel professzor (1944-ig Budapesten főiskolai tanár, a tisztánlátás legismertebb kutatója volt abban az időben) is kifejtette nézeteit ebben a témakörben. Kelével kapcsolatban így nyilatkozott: ’A tudomány ma több módját ismeri a tisztánlátás megnyilvánulásának: gondolatolvasás, vagy gondolatátvitel (telepátia), és a közeli, vagy nagyobb távolságban lévő dolgok világosan látása, a múlt, vagy a jövő leleplezése. Ezt az egészet parapszichológiának nevezik. E téren három alapelv szigorú betartásával dolgoznak: józanság, figyelem, mérhetetlen bizalmatlanság. Kele János valóban természetfeletti adottságokkal rendelkező fenomén. Emellett Kele telepatikus erővel is rendelkezik, és hiteles értesülések szerint nagy távolságból olvas más emberek gondolatában, vagy át tudja oda vinni saját gondolatait. Különleges kísérletek igazolták Kele képességeit, például azt, hogy több mint 100 kilométer távolságból felfogta a tárgyak gondolatilag átvitt képét, lerajzolta, vagy tökéletesen leírta azt."

Ez a blogbejegyzés, és a Keléről szóló könyv ajánlása remélhetőleg további érdeklődő figyelmet irányít az első magyar natív távérzékelőre.

Az ajánlott könyv antikvár példánya megvásárolható például itt.

Telepátia és tisztánlátás

Dr. Milan Ryzl: 
Telepátia és tisztánlátás
Alcíme: Tér és idő korlátait átlépő jelenségek [160 oldal]
Telepathie und Hellsehen
Ariston Verlag, 1990

Magyar kiadás: Édesvíz Kiadó, 1993, Budapest
Titkos tanok sorozat

Hogyan lehetséges az, hogy egyes emberek képesek felfogni információkat, amelyek nem hanghullámok, nem fénysugarak, nem más energiák útján jutnak el hozzájuk? A parapszichológia megerősíti, hogy az anyagi világon kívül létezik egy másik, magasabb rendű és különb világ, amelynek megismerését az emberben szunnyadó képesség, az érzékeken kívüli észlelés - azaz az ESP - teszi lehetővé.

Ebben a lebilincselő könyvben a nemzetközi hírű parapszichológus, Ryzl professzor ismerteti a mai ESP-kutatás csodálatos eredményeit és mindazokat az izgalmas következtetéseket, amelyeket a tudomány ezekből levon - egészen a halál utáni élet minden embert megrendítő kérdéséig. Megtudhatjuk, mi valójában az ESP, és miként lehet kifejleszteni. A szerző számos példán keresztül bemutatja a csak trükkön vagy csaláson alapuló látszatjelenségeket is, s nyomatékosan elutasít minden kritikátlan feltevést vagy szenzációhajhászásra irányuló törekvést.

E kötet lehetõséget kínál az olvasónak arra, hogy elfogulatlan véleményt alkothasson az érzékeken kívüli észlelésről. Ezzel egyidejûleg világos képet ad a parapszichológiáról, arról a modern tudományról, amely bepillantást nyújt a magasabb rendű világ törvényszerűségeibe és végre spekulációktól mentes magyarázatot ad arra, mi a telepátia és tisztánlátás.

A könyv valószínűleg újonnan is beszerezhető, az ajánló szerzője az antikvár példányt itt vásárolta.

Könyvajánló: Látható és láthatatlan ember

Az eddigiektől eltérően ezúttal nem egy könyvet, hanem összefüggő életműveket szeretnénk bemutatni. Jelenleg a neten ingyenesen, magyar fordításban is hozzáférhető információkról van szó. Ismertetőm célja nem egy világnézet vagy vallás reklámozása, hanem egyszerű figyelemfelhívás az itt következő ismeretekre.

A blogban eddig bemutatott hazai és külföldi távérzékelők nagy része egy saját, egyéni tapasztalaton, családi eredeten alapuló világnézetet képvisel, és nem tartja szükségesnek, hogy erről bővebben és öncélúan beszéljen. Eddigi írásainkból már kiderült, hogy a távérzékelés protokolljai nem a származási, vagy vallási hovatartozás alapján működnek, hanem a fejlődni és tanulni képes, és erre energiát szánó, önmagával szemben is őszinte kutatómunkát kívánó ember saját akaratát fejezik ki.

Nézzük tehát meg Arthur E. Powell és Charles W. Leadbeater (utóbbi életrajza itt, élt 1854 - 1934 között) könyveiben mi az, ami minket érdekelhet főleg a távérzékelés tekintve. Elsőként vegyük figyelembe, hogy az írások egy elmúlt korszakban keletkeztek, amikor számtalan felfogás élt meg egymás mellett. Ugyanakkor egy-egy "hitvita" eredményeképpen kiszakadtak újabb és újabb irányvonalak, például a két úr a teozófiai társaság tagja volt, melynek Rudolf Steiner egy ideig aktív közreműködőjeként működött. Steiner kilépése után megalapította az antropozófiai társaságot, ne csodálkozzunk tehát azon, ha sok XIX. és XX: századi szerző munkái tematikusan vagy szóhasználatukban hasonlatosak. Valamennyi mű elsősorban belső vagy korlátozottan nyilvános használatra készült, mintegy tankönyvként, emiatt nem személyes élménybeszámolók, példák, hanem inkább szabályok, tendenciák kerültek feldolgozásra. Megjegyzendő, hogy a vezetők-tanítók általában írtak önéletrajzi munkákat is, talán pont a sok steril írás emberközelibbé tétele végett.

Akkoriban egy egységes szellemi-lelki világképet igyekeztek átadni, a manapság burjánzó, kimondottan célszerűsített gyorstalpalók helyett. Egy holisztikus szemléletbe illő, egész egyéniséget, embert fejleszteni kívánó, egymásra épülő leírásfolyamot adtak meg, sőt egyes technikákat, például a légzőgyakorlatokat titokként kezeltek.

A távérzékelés azidőtájt clairvoyance - tisztánlátás - nevű technikaként lett bemutatva, de a konkrét vizsgálati folyamat leírásai mentális, illetve asztrális látás néven is szerepelnek. A leírás ma is korszerű és alkalmazható, hiszen az egyes érzékelési szintek eltéréseit osztályozva mutatja be, korszerű leírásokkal.

Powell, akinek életrajzáról szinte semmit sem tudunk [íme egy szép, abszolút vak távérzékelési vizsgálat célja - az eredményeket küldjék el nekünk, ha publikálni szeretnék a blogon].
Nagyon fontos elhatárolásokat tesznek a szerzők, amelyek segítenek az embernek felismerni saját aktuális szintjeit, esetleg eloszlatni a zavarokat, amit a témához egyáltalán és nyilvánvalóan nem értő újságírók, valamint a médiában bemutatott úgynevezett jósok okoznak rendszeresen. A példákban pedig jól látszik a korszak mentalitása: professzionális tisztánlátóhoz akkoriban nem rohantak csip-csupp ügyekkel az emberek, és maga a munkafolyamat is hosszabb procedúra volt. A Leadbetter által bemutatott példa egy hajós férjéért aggódó feleséget említ, aki hónapokon át nem hallott az emberéről. A tisztánlátó asztrális utazása során nemcsak megkereste, de üzenetet is adott át neki egy másik kontinensen, és az eseményt a férfi egy fizikailag látható személlyel való beszélgetésként írta meg feleségének. Ez a fizikailag látható személy figyelmeztette a hajóst, hogy aggódnak érte, jelezzen a családjának. E clairvoyance vizsgálatok/spontán látomások többnyire összetett folyamatokat, például nagypolitikai eseménysorokat is érintettek. Ezek a módszerek és alkalmazott eljárások a mai emelt díjas hívással való 3 perces jóslások korában elég kontrasztosaknak tűnnek, de jól mutatja a szakmai színvonal eltérését is mindkét mindkét említett esetben [megjegyzendő, hogy természetesen ma is léteznek valódi tisztánlátók, de jó okkal nem reklámozzák magukat].

Hogyan olvassuk a könyveket? Javaslom, hogy elsőre szépen, ráérősen ismerkedjünk meg velük. Második olvasásra már lehet a tartalomban a témák között csatangolni, biztos hogy a sok részben találunk hozzánk közelebb állókat, és az olvasottak hatására később eszünkbe is fog jutni több olyan kérdés, amit a korábban megismert leírások, vagy eltérő felfogások nyitva hagytak. Ilyenek lehetnek például Rudolf Steiner írásainak eltérő stílusa, szerkezete után mindenképp újragondolandó olvasmányélményeink - Powell és Leadbetter munkái alapján.

Leadbetter: Látható és láthatatlan ember [magyarul mind]
Leadbetter: Világunk rejtett oldala
Arthur E. Powell: Az asztrális test

A két szerző munkái [és másokéi is] itt szabadon letölhetőek:
http://www.globenet.hu/portal/tforum/olvasni.jsp

Szerző: MW