This week we introduce Paracast listener Daz Smith, who claims to be a trained remote viewer, discusses his background and ongoing experiences as a psychic. And, will he agree to our requests for a personal demonstration of his abilities?"
Listen to this interview from TheParaCast.com.
Nemrégiben történt meg az az eset, hogy egy itt közelebbről meg nem nevezendő vizsgálat-sorozatnál én és a vizsgálatba bevont másik személy két különböző okból eltérő, pontatlan alapinformációból indultunk el. Magam nem írtam ki pontosan a kódot, amit koordináták alapján szerkesztettem - tehát eredményeim mindenképpen kiegészítésre, ellenőrzésre szorultak, mivel szerkesztettem a vizsgálati cét, és ha csak 1-2 mondattal is, de rendelkeztem a céllal kapcsolatos információkkal. Mivel nem volt mód pontosan egyeztetni , melyik adott kódot is akarom vizsgálni, egyszerűen azt a formulát alkalmaztam, hogy "a saját magam által készített szám-betű kódok közül az elsőt" kívánom nézni. Az eredmény 2-3 perc képi információ volt. A feladatról ismerettel nem rendelkező vizsgáló társ egy korábban rendkívül általános utalást figyelembe véve vak betű-szám kombináció alkalmazásával vizsgálta a feladványt, ami egy földrajzi koordinátával meghatározott ponton észlelhető körülmények voltak. Ő szintén eredményes volt, és dokumentálta észleleteit. A félreértés, amit a korábbi információ okozott, később derült ki, de ami a még érdekesebb, a két észlelet meglepő hasonlóságot mutatott, egy bizonyos alakzatot [eltérőnek tűnő funkcióval] mindketten észleltünk. A továbbiakban a félreértések tisztázása miatt annyi információ került elő, ami a megismételt vizsgálatot már értelmetlenné tette. A sejtelmes felvezetés után térek a lényegre: mit lehet tenni, ha sejthető, vagy tudható, hogy valami nem stimmel az általunk vizsgálatra megkapott feladattal? Például a kód hibás, olvashatatlan, vagy technikai hiba miatt az előző feladattal összecsúszik, és így tovább. Tekintsünk át néhány variációt. Most kizárólag arra koncentrálok, amikor nincs mód konzultálni a megbízóval, és ennek ellenére el akarjuk végezni a feladatot, mert éppen nyaralás közben vagyunk a világ végén, és nincs telefon, internet kéznél.
Kapunk egy kódot, ami olvashatatlan, vagy vélhetően gépelési hiba, elírás van benne, esetleg a kapcsolódó kérdés lett elkeveredve, kicserélve, átértelmezve benne.
Elvben minden alkalommal erősíthetjük a vizsgálatot egy formulával: "a megbízótól legutoljára, [vagy: x időpontban, y levél mellékleteként] megkapott feladatot az ő eredeti, valódi célkitűzése, kérdései szempontjából vizsgálom!" Amennyiben jó az átadott dokumentáció, a vizsgálat célját ez nem változtatja meg, ha gyanúnk, megérzésünk szerint valami rendellenesség van, ezzel ki tudjuk küszöbölni. Ezt akkor is használhatjuk, ha otthon a számítógépben megvan a helyes dokumentáció, csak mi írtuk fel rosszul a kódot, vagy éppen a jegyzetünk sérült meg, a kiránduláson kávéval öntöttük le, elázott a lap, amire feljegyeztük, stb.
Az is előfordulhat, hogy szabályos dokumentációként kapunk, pl. 4-5 kódot, és elvégezve a vizsgálatot, több, vagy az összes kódra azonos, vagy hasonló karakterű információt kapunk. Például ugyanaz az esemény, személy, vagy épület. Több oka is lehet ennek: a megbízó nem eléggé különítette el a részfeladatokat, és számunkra ezek nem jelennek meg. Lehetséges, hogy az egyidejű 5-6 kód egy gyűlés, tárgyalás 5-6 résztvevőjét jelölik, de mi mindig csak magát az eseményt látjuk 5-6 személy részvételével, és talán fel se ismerjük mindet. Ilyenkor a megoldás kiértékelése során a megbízónak kell rájönnie, hogy át kell fogalmaznia a kérdéseit, mi csupán jelezhetjük, hogy 5x ugyanazt a képsort láttuk, annak bármilyen részleteiben.
A fent megadott formula elvben itt is segíthet, ha egyesével végiglépkedünk a feladványokon, és a megismételt vizsgálat releváns új információt is hoz.
Kiegészítés: a klasszikus távérzékelés folyamán a távérzékelő éppen ezek miatt általában egy kód vizsgálatával foglalkozik, amit így is kap meg, azaz egyszerre egyet. Több, mint például a fent említett 4-5-6 kód megkapásakor illetve vizsgálatakor a vizsgáló tudat alatt is feltételezi, hogy a kódok összefüggő dolgokhoz kapcsolódnak, hiszen egyszerre kapta őket, és a frontload is azonos, vagy nagyon hasonló mindegyiknél [frontload=a megállapítandó információkra vonatkozó utalás, körülmény, stb.]. Az ilyen tudat alatti feltételezés rendkívül káros a cél információinak megállapításakor, ha csak azt nézzük is, hogy a kódok korrekciójára fordított időben a valóságos célról kaphattunk volna érdemi információkat. Ezzel együtt a gyakorlott távérzékelő képes elválasztani az egyes kódokat, de az ilyen csoportos kód alkalmazása azzal a helyzettel egyenértékű, amikor ugyanarra az estére ugyanabba a moziba 4-5-6 különféle hölggyel beszélünk meg randevút. Amíg az esemény előttünk áll, addig büszkék vagyunk rá, de a nézőtéren egyedül maradunk az üres üdítős dobozzal. [Távérzékelő]
Szerző: MW
Kikerülhetetlenül napjaink, életünk részei a többnyire amerikai tévésorozatok, amelyek sci-fi, thriller, bűnügyi krimi stílusába ágyazva mutatják be a para/mentális képességek használatát vagy legalábbis azok létezését. Mivel nem mindenki születik bele a képességek értő használatába, esetleg a környezet, család, iskola "nevelése" miatt időlegesen, vagy végleg leszokik ezekről, a legtöbben felnőttként a szórakoztató ipar jóvoltából tudnak valamiféle indító impulzust kapni. Ez a közeg azonban a legtöbb esetben helytelen, téves információk elegye, a valóságos tudás a legritkább esetben képernyőképes látványosan. Ha a szóban forgó alany a személyisége nem eléggé rugalmas, kíváncsi, és független, kritikus és egyben elemző, a tévében látható dolgok megmaradnak az esti sör, vacsora, chips mellé kísérőnek, és nem alkalmasak arra, hogy messzebb vezető útra indítsanak.-A forgatókönyvírók műszaki, biológiai alapvető ismereteinek hibájából fakad egynémely -talán még megérthető- baki. Esetenként 2-3 szerzőt is elhasználnak, ezt ötvözve logikai, vágási tévedésekkel. Zavarok és hibák természetesen mindenhol vannak, a filmiparban azonban ez látványos: mára lelkes hobbisták gyűjtik ezeket a baklövéseket, például a korábban már lelőtt, de újra megjelenő statiszták, névcserék, logikai kuszaságok, és így tovább.
-A filmek tudományos megalapozottsága már bonyolultabb probléma. Egyrészt rengeteg szaktanácsadót, megfigyelőt vonnak be a hitelességnek legalább a látszatát fenntartani, amiből aztán egy látszat-valóság alakul ki többnyire. Főleg orvosos, katonás, rendőrös műveknél célszerű ez, ami segít, hogy egy ember ne egy marhacsorda tömegének megfelelő vért veszítsen, ha lelövik, vagy az orvos azt a szervet operálja, amiről a jelenet szól. Viszont itt már beszivárognak olyan nem létező elemek, amik egyelőre hétköznapinak álcázzák magukat. Tipikus példa a megtörtént eset, amelyben a C.S.I. Las Vegas sorozat [Helyszínelők] egyik epizódjában használt készülék alkalmazását kérte egy valóságos büntetőeljárásban az érintett fél, és ekkor derült ki, hogy a filmben látott csodamasina tulajdonképpen nem létezik. Az is egyfajta hamis valóság, ami egy másik sorozat esetében az F.B.I. vagy más hatóság által alkalmazott látnokok, halottlátók munkáját úgy mutatta be, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy naponta járnak ki egyenruhában a seriffel a tetthelyre. Létezik, hogy bevonnak effajta embereket, de nem ilyen módon és gyakorisággal.
-A filmek témavezetése akkor siklik ki leginkább, amikor a sokféle összetevős világ túl bonyolult a legjobb forgatókönyvírók számára is. Egy viszonylag össszetettebb sorozat volt az X-akták, ahol még úgy-ahogy minden belefért egy történetbe, UFO, para-képesség, szellemek, kísérletek, környezeti anomáliák. A későbbi "szakosodás" egy jóval lebutítottabb változatot hozott el: vagy csak halottlátó valaki, vagy a pszichometriához ért, vagy csak ufóvadász, ha mutáns, akkor csak 1 féle tulajdonsággal. A karakterek sosem cserélődnek ki vagy egészülnek ki a többi tulajdonsággal. Márpedig így bár lehet pihentetően szórakoztató a történet, de mindenképpen fiktív marad.
-A tulajdonságokat hordozó személyek tálalása a legsúlyosabban torzult része a filmbeli folyamatnak, mert szinte cáfolni igyekszik a valóságos lehetőségeket. A képesség, mint előzőleg írtam, a filmben képtelen kombináltan megjelenni, mint az a valóságban általában történik, csak részei, csak részeiben. Előszeretettel mutatjákbe jóképű gonosz emberként , vagy fogyatékosként a hordozót, de legalábbis baleset, sugárfertőzés, titkos kísérlet, vagy halálos betegség váltja ki nála a rendkívüli képességeket - már ha egyáltalán földi emberről van szó. A szereplő gyakran küzd ellene, titkolja, vagy éppen a rendező által pozitívnak beállított [rendszerint politikiai] célok érdekében használja.
Mivel a blog szellemisége az újdonságok felfedezése, megismerése, régi dolgok újszerű megközelítése irányába mutat, nem kívánok arról kinyilatkoztatni, hogy mennyire károsak az ilyen filmek, vagy hogy miért ne nézzük őket, esetleg miért ne ezeket. Környezetünkből valószínűleg úgyis eljutnak hozzánk az effajta filmek információ-morzsái, ha máshol nem, a munkahelyi, iskolai büfében, vonaton utazva. Az ilyen információ-csere megfelel egy fárasztó nap utáni szórakozásnak, vagy baráti beszélgetésnek egy vacsora alkalmával.
A különleges képességekkel rendelkező személyek számára viszont helyesebb kialakítani a megfelelő viszonyt a médiából áradó információ-szerűségekkel kapcsolatosan
Természetesen ne nézzünk tévésorozatot gyakorlás helyett! Még a dokumentum filmnek mondott műsor sem pótolja az aktív gyakorlást, sőt. Egyes műsorok azt sugallhatják, hogy az adott képesség gyakorlása csakis a filmen láthatóak szerint valóságos, holott ez a fenti bekezdésekre is utalva egyáltalán nem így van. Amennyiben egy addig nem látott műsort azért nézünk meg, mert előtte például vizsgálatra kaptuk, ezt nyilván megtesszük, de ekkor előtte dokumentáljuk az eredményt, protokoll szerint. A háttér-tévézést még ebben az esetben is kerüljük. Ha tévézünk, és a témába vágó műsort nézünk meg, azt tudatosan tegyük. Ha mindenre tudatosan figyelünk, emlékszünk arra, ami körülvesz és mi zajlik velünk, pontosabban fogunk visszaemlékezni arra, hogy mi a film és mi az a valóság, amit gyakorlás közben tapasztalunk meg. Ha hibát, logikai bukfencet veszünk észre, ezt is jegyezzük meg, hiszen ez sem pl. egy érzékelési folyamatnak, sem a filmnek nem a része! A látottak alapján viszont bármikor támadhat egy új ötletünk, amit a saját körülményeink között próbáljunk ki. Azt pedig mindig tartsuk szem előtt, hogy a film egy kereskedelmi termék, amit eladhatóvá kell tenni - és tesznek is. A módszer tetszőleges, szinte mindegy.
Ne feledjük el: a valóságunk, tudatszintjeink valóságai, meditációink és élményeink mindenkor sokkal és rendkívül összetettebbek, ráadásul a happy-endet mi magunk alakíthatjuk ki bennük!
Szerző: MW
E két tárgykörben rendkívül nehéz az elhatárolás vagy a rokonítás a két igen hasonló módszer között. A távérzékelés egyes célokról való információk megállapítása megváltozott tudatállapotban úgy, hogy az érzékelőnek a tudata vetül ki az adott pontra, pozícióba. A Testen Kívüli Élmény során az adott személy tudata a fizikai testen kívül kerül, így tapasztal különböző dolgokat. Addig, amíg a távérzékelés inkább egy tudatosan, információszerzési céllal előidézett folyamat, addig a TKÉ inkább spontán, akár alvás közben is megvalósuló jelenség. Ugyanakkor kategorikusan nem köthető a két fogalomhoz a tudatos vagy a spontán jelző, hiszen ugyanúgy megjelenhet spontán távérzékelés valakinél, mint ahogyan tudatosan lehetséges a TKÉ-t is előidézni. Ennek megfelelően van, aki nem is választja el a két dolgot.