2009. április 3., péntek

A távérzékelés és a TKÉ összefüggései

Matilde B.'s pic from flickrE két tárgykörben rendkívül nehéz az elhatárolás vagy a rokonítás a két igen hasonló módszer között. A távérzékelés egyes célokról való információk megállapítása megváltozott tudatállapotban úgy, hogy az érzékelőnek a tudata vetül ki az adott pontra, pozícióba. A Testen Kívüli Élmény során az adott személy tudata a fizikai testen kívül kerül, így tapasztal különböző dolgokat. Addig, amíg a távérzékelés inkább egy tudatosan, információszerzési céllal előidézett folyamat, addig a TKÉ inkább spontán, akár alvás közben is megvalósuló jelenség. Ugyanakkor kategorikusan nem köthető a két fogalomhoz a tudatos vagy a spontán jelző, hiszen ugyanúgy megjelenhet spontán távérzékelés valakinél, mint ahogyan tudatosan lehetséges a TKÉ-t is előidézni. Ennek megfelelően van, aki nem is választja el a két dolgot.

A távérzékelés nagy öregje, Ingo Swann úgynevezett interplanetáris Hold és Jupiter próbája, vagy John McMoneagle-nek a Mars felszínére irányuló érzékelési kísérlete a leírásaik alapján asztrális utazással történt információszerzésnek minősülhetnek, és több, velük kapcsolatos leírásból kitűnik, hogy Swann-nak úgynevezett spontán asztrálutazása is volt. Ez egészen pontosan úgy történt, hogy tudata fizikai testéből átmenet nélkül egy messzi pontra került, a teste össze is csuklott, miközben sétált és beszélgetett valakivel. Ez eléggé misztikusan hangzik, viszont például a távérzékelés módszerének folyamatos gyakorlásával a TKÉ annak egy pozitív hozadékának tekinthető. Akik évek óta gyakorolják a remote viewinget, mintegy "mellékesen" egyben asztrális utazást is rendszeresen tesznek, illetve az előbbi gyakorlása felerősítheti a TKÉ gyakoriságát.

Ha egyáltalán el lehet (vagy el kell) határolni egymástól a két fogalmat, azt nagyon nehéz megtenni, mert rendkívüli átfedésben vannak a részletekben, jellemzőkben és élményekben.
Próbáljuk meg a vizsgált célok szemszögéből nézni: mit is akarunk elérni remote viewinggal, akár megbízás, akár saját cél tekintetében?
Ha egy protokollnak megfelelően dolgozunk, akkor az asztrális utazáshoz képest megszorításokat alkalmazunk:
- Nem törekszünk arra, hogy a tudatunk döntőrészt a testen kívülre kerüljön, vagyis elmarad az úgynevezett alvási paralízis,amikor a testünk csak minimálisan tudatosul számunkra, passzívan fekszik, vagy ülvalahol. Nem törekszünk erre, mert nem feltétlenül szükséges.
- Monitoros (irányítóval segítségével), de egyedül végzett vizsgálatnál is szükséges a test aktív tudata, irányítása: jegyzetet, rajzot készítünk, válaszolunk a kérdésre az irányítónak, adatot rögzítünk és osztunk meg a Monitorral, és olvassuk a választ, instrukciót.
- A célunk az, hogy objektív benyomásokra tegyünk szert: az esetek döntő többségében egy fizikai, földi síkon létező tárgyat, objektumot, eseményt keresünk, és azt az információ megváltoztatásának igénye nélkül szemléljük. Természetesen a megbízó célja lehet az, hogy egy helyzetet, eseményt majd az általunk adott adatok, leírás birtokában megpróbálja megváltoztatni, befolyásolni, elsősorban egy jövőbeni eseményt. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy a vizsgálónak kell ezt elvégezni. A távérzékelési folyamat során tehát passzívak maradunk, nem lépünk tevőleges mentális kapcsolatba a céllal abban az értelemben, hogy befolyásoljuk vagy irányítsuk.

Testen kívüli élménynél viszont nem csak észlelhetjük egy másik ember jelenlétét, de lehetséges, sőt gyakran eleve cél a vele való kapcsolatteremtés, információ-csere, esetleg inspirálás valamilyen tevékenységre. A körülmények, háttér gyakran nem hasonlít a fizikai világban megszokottra, kivéve, ha úgynevezett valós idejű TKÉ-ről van szó, ahol a valóságos környezettel szinte mindenben megegyező éteri világban mozog az alany. Ezt éterikus projekció néven is leírták, a lényege: a fizikai síkon visszaigazolható, hogy akivel, amivel kapcsolatba kerültünk az élmény következtében, az a fizikai valóságban abban az időpontban azt a tevékenységet végezte illetve fizikálisan ott tartózkodott, ahogyan azt a folyamat során érzékeltük. Tipikus és gyakran felhozott példa erre a a saját magát műtőasztalon felülről látó ember visszaemlékezése. Ennél jóval gyakoribb és egyszerűbb más dimenziókban a fizikaitól eltérő körülmények közt észlelni valakit vagy valamit. Ha egy fantasztikus álomban szereplő barátaink, ismerősök hasonló körülményeket, cselekményt észleltek akkor erre gyanakodjunk, bár az ilyen élények visszaadása a legtöbb embernél egyáltalán nem tudatos.

Az idő kérdése:
- A távérzékelés nagyon is valós határidőket, beosztást követ, egy irányítóval végzett ülés sem tarthat extrém hosszú ideig. Ha testi tudatosságunkat megőrizve vizsgálunk, az időérzékünk nem fog olyan szélsőségesen elcsúszni, mint testen kívüli nem valós idejű és helyszínű élményeknél, ahol 1-2 perc átélt esemény valóságos órákban mérhető, vagy fordítva. Természetesen egy komolyabb, fél-egyórás vizsgálat esetén a ráhangolódás percei ebbe az időbe nem számítanak bele.
- Célbeli megszorítás: a távérzékelés során meglehetősen leszűkített, konkrét céllal vizsgálódunk a kapott vizsgálati azonosító információira nézve. Ha valami nem várt, de jelentős dolgot észlelünk [ami minden vizsgálatnál kivétel nélkül előfordul], amit a megbízó nem kért, de érzésünk szerint fontos lehet neki, azt vissza tudjuk jelezni neki, és ekkor lehetséges a vizsgálat további kiterjesztése vagy megismétlése.
Asztrális utazásnál megfelelő tudati szinttől függően maga az alany dönti el, hogy egy új élmény, információ után mit csináljon, különösen, ha sikeres kapcsolatfelvételt tesz egy másik, szintén ebben a szférában jelenlévő emberrel, entitással. A kapcsolat felvétele illetve az információk cseréje során meglehetősen elkalandozhat a saját, eredeti céljától. Élményei, érzései minden percben más irányba csábíthatják. A TKÉ, ha tudatosan idézi elő az alany, szabadabb keretek között végezhető folyamatot tesz lehetővé, mint a különféle célinformációk megállapítására alkalmazott távérzékelés.

Végül egy talán fontos kérdés: átválthat-e a távérzékelési meditáció aktív testen kívüli élménnyé? Ez már csak azért sem zárható ki, mert a távérzékelés céljából végzett meditáció legfőbb eszköze a tudat hatékony kivetítése az adott célhoz. Minél mélyebb tudati szintre juttatja magát az érzékelő, annál inkább összemosódik a két módszer. A mind mélyebb tudatszint elérésének egyik titka a fizikai testnek a lehető legnagyobb mértékű kikapcsolása Ilyenkor az érzékelő teste már nem bír mozdulni, lebegő, súlytalan testérzetet tapasztal. Tudata a célhelyszínen "van", miközben a testéről semmilyen érzete nincs.

A TKÉ-k létrejöttének oka bizonyos Dr. Henrik Ehrsson londoni kutatásai szerint az, hogy az agy vizuális és érintéses ingereket feldolgozó területei között megszakad a kapcsolat. Ez a kutatási terület és annak eredményei azt írják le, ami valójában történik a távérzékeléses meditáció vagy a TKÉ [Out of Body Experience] folyamán.

Az asztrális utazásnak, TKÉ-nek is értelemszerűen hatalmas irodalma van,ezért akit érdekel ez a téma, érdemes sok akár egymást kritizáló írást elolvasni, különösen azért, hogy a fogalmak használatát megértsük, helyretegyük. Sokan (nem szándékosan) keverik, félreértik ezeket, és gyakran a híresebb szakírók saját maguk kreálnak definíciókat.

Ajánlott irodalom:

Ingo Swann's Jupiter Probe
Robert Bruce: Asztrálutazás | Magyarul itt 1. | 2.
Frank Kepple kutatásai
Dr. Henrik Ehrsson kutatásai - BBC

Szerző: MW


További cikkeink a témában:
Testen kívüli élmények - kérdések és válaszok >>>
A távérzékelés és a TKÉ összefüggései >>>
Testen kívüli élmény vagy álom? >>>



Nincsenek megjegyzések: