Szemezgettem a napokban 2012 remote viewing videóiban a megosztón. A konkrét metódusokat feltáró és bemutató felvételek között dr. Courtney Brown egyik filmje adott nekem olyan pluszt, ami eddig bennem volt, de valahogy nem tudott a felszínre kerülni. Dr. Brown régi kedves témájáról beszél a film első szakaszában, hogy gyakorlatilag nem lehetséges pontosan megjelölni valakinek/valaminek a jövőjét, mert legalább kettő, de ettől akár több idővonal is létezik ugyanabban a jövőben. Az pedig, hogy merre halad tovább a jövő, döntéseken és tevékenységeken múlik, ezt az idővonalat kell helyesen megválasztani a pontos érzékeléshez. Eddig ez egyértelmű, újat nem mondott ezzel. Sematikus ábrán így jeleníthető meg a dolog, a kép az előadásból van:

A fenti képen két idővonal létezik 2013-ra, az egyik olyan eseményekkel, amelyek OTT megtörténnek, a másik olyan, amelyiken az előzőek NEM történnek meg - hanem nyilván mások. Brown szerint olyan probléma merül fel, hogy ha a 2013-as idővonalon lévő célok távérzékelését kell elvégezni, nem mindegy, hogy melyik idővonalra folytatjuk a vizsgálatot, hiszen az A jelű vonalon megtörténik egy esemény, a B jelűn pedig ugyanaz már nem, hiszen ez a fő jellemzőjük, így a helytelenül kiválasztott idővonal eseményeit hiába jelezzük előre, azok a vizsgált személy (társadalom) valóságában nem történnek meg, ha a tetteik és döntéseik hatására a másik (harmadik, negyedik, stb.) idővonal valósul meg. Ennek a feladatnak a megoldásán igyekszik a továbbiakban úrrá lenni dr. Brown, nálam viszont - ebben a kérdésben - világossá vált egy pofonegyszerű részlet.
Az idővonal ábrázolása csupán modell-szerű. A távérzékelést azért lehetséges egyáltalán megvalósítani, mert a folyamat az időn felül áll, tehát az időt, mint tényezőt nem veszi figyelembe (lásd: nem is létezik, hiszen minden egyidejűleg történik, az ember számára csupán a sorrendiség, az egymásutániság érzékelése az idő).
A kulcs-momentum a fenti kérdésben az, hogy nem az idővonalakon történő eseményeket kell távérzékelni, hanem a két (esetleg több) idővonal szétválásánál a vizsgált személy (társadalom, stb) tudatában a megvalósult jövőjéről meglévő "emlékeket", amelyből világosan kiderül, hogy az A vagy a B idővonal válik-e valóra a jövőjében.
Erre egy konkrét példát hozok: ha egy összeszokott páros kísérletezik, mondjuk gyakorlásképpen félvak kódok (=egyik résztvevő ismeri a célt, a másik egyáltalán nem) megoldásával úgy, hogy a páros X tagja elküldi Y tagnak a cél kódját, akkor ebben a helyzetben is a legkisebb ellenállás felé indul el a folyamat. Azaz: Y, a távérzékelő nem feltétlenül a kapott kódot kezdi pszichikusan vizsgálni, hanem önkéntelenül is monitorozza X-nek, a kód küldőjének tudatát, hiszen abban (is) megtalálható a cél minden információja - ráadásul mellékes, érdektelen információk nélkül.
A megoldást tehát az eddigi gyakorlat adja: az idővonalak szétválásának pillanatában az egyén/társadalom tudatában már meglévő emlékek kiolvasása: a zéró pont információinak olvasása.
A fenti film (18:52) itt megtekinthető.
A fenti film (18:52) itt megtekinthető.


A távérzékelés már a kifejlesztése során sem nélkülözte azt a szélesebb ismeretanyagot, amely egy sokkal teljesebb, összetettebb világképet feltételez, mint az átlagemberé, de az átlag tudományos kutatóét is messze meghaladta. Újító szellemű emberek folyamatosan akadtak, az egyik legaktívabb, tudományos pályán működő remote viewing szakértő 
