Come to our FB group

Come to our Facebook group! 
(Click on the following picture.)

Please note: it is an English language group.

Para és statisztika

Mivel jelenleg mindannyian a Föld nevű bolygón élünk fizikai testben, így többségünk, az emberek többsége a tevékenységeit, cselekedeteit azok mérhető eredményeiből ítéli meg. Rövid átvágással ugyanez a téma megjelenik a fizikai világban testet nem öltő jelenségek fizikailag elvárt eredményének megmutatkozása terén is. A szkeptikusokat vagy a kevésbé hívőket minden nem hivatalos tudományos, határtudományos, alternatív, stb. terület és vizsgálat esetén legjobban az érdekli, hogy valamiféle kimutatható eredményt, bizonyítékot tegyenek le eléjük, amelyeket vitatni vagy elfogadni lehet, ezért hivatalosnak nevezik. E kategóriában a legfontosabb: beleillik a világképükbe, abból merítenek igazolást.

A valóság kimutatott, vizsgált és összehasonlított eredményeinek tudománya a statisztika.

Amint - például - a remote viewingban megjelent a technika, a keretekbe foglalt szabályrendszer (úgy is írhattuk volna: keretek közé zárt), azaz a mérhetőség, azonnal megjelent a statisztika is, hogy mérje és összehasonlítsa fizikai szinten azt, amely összehasonlíthatatlanul más területen nyilvánul meg, ennél fogva számításos-hasonlításos módszerrel csupán egy apró részlete mérhető. Az USA különféle hírszerző szervei, a hozzájuk kapcsolódó cégek, felettes szervek müködésének alapja, hogy statisztikai kimutatások, jelentések, elemzések alapján értékelje a beérkező eredményeket, a hatékonyságot, ezen alapulva osszon forrásokat (gy.k.: pénzt) a lelkes, vagy éppen fanatikus hívő kutatóknak - vagy éppen rábírja őket a kimutatások alapjául szolgáló eredmények produkálására (lásd: Ingo Swann példája. Régebben írtunk róla, hogy egy vizsgálat-sorozat alkalmával "n" ezer dollárt (n>1) kapott naponta csak azért, hogy a kormány fölött álló szervezetnek célzott információkat érzékeljen).

A statisztika kérdése az ellenzők oldaláról is előbukkan: az úgynevezett szkeptikus kutatók, szakírók egyik legfőbb fegyvere. Az általuk támadott témákban jolly jokerként húznak elő relevánsnak tekintett statisztikai összesítést, amelynek rendszerint az a végkicsengése, hogy a vizsgált, feljegyzett jelenség valójában véletlen, nem jelentős, emberi tudatos  behatás nélkül történhet, a hibahatáron túl nem lehet kapcsolatot találni a nem hivatalos tudomány hipotézise, vagy a sajtóhír és a bekövetkező jelenség között. Erről írtam feljebb, hogy "apró részlet", de ezekben az esetekben csakis ezeket emeli ki a statisztika.

A pénzfeldobós alapjátékot az olvasók többsége valószínűleg ismeri. Feldobunk egy pénzérmét, amely nyugalmi helyzetének elérésekor kétféle kimenete lehet: fej vagy írás. Még ez az egyszerű eseménysor is - természetesen - produkál statisztikailag kimutatható eredményt, viszont egy pont után megjelenik olyan összetevője a sorozatnak, amelyet fizikai, anyagi alapon nem lehetséges sem kiszámolni, sem modellezni.

Ed C. May kutatócsoportja évekig végezte a véletlenszerű események statisztikai vizsgálatát a fej-vagy írás játék dokumentálásával (Edwin C. May wiki életrajza: http://en.wikipedia.org/wiki/Edwin_C._May).

A 2001 9/11 es események kapcsán az ő csoportja figyelte meg azt a tényt, hogy a véletlenszerü fej vagy írás pénzérme-feldobálós játékban  az "esemény" bekövetkezése előtt néhány órától kezdve mérhetően, sőt, a véletlenszerűségen túllépve megváltozott a kétféle kimenet aránya. Erről a Global consciousness project nevü dolgozatban olvashatunk: http://www.lfr.org/lfr/csl/library/sep1101.pdf

Jessica Utts amerikai statisztikus (http://en.wikipedia.org/wiki/Jessica_Utts) a "A pszichés működés bizonyítékainak értékelése" című munkájának első két mondata az alábbi: "A pszichés működés több, mint két évtizedes kutatása során azt vizsgálták, hogy ezek a jelenségek tudományosan megalapozottak-e, vagy nem. Másodlagos kérdés a témában, hogy ezek hasznosak-e kormányzati célra, vagy sem..."
Mivel a távérzékelés legújabb korszakának kezdetét az 1960-as évek legelejére tehetjük, publikussá válását pedig ugyanannak a századnak a végére, ezért az előbb feltett másodlagos kérdést megválaszoltnak tekinthetjük.

Utts remek statisztikai munkáját az emberi psziché működésének állapotairól itt olvashatják http://www.stat.ucdavis.edu/~utts/air2.html. Nyugodt szívvel ajánlom, hiszen a fenti tételemet bizonyítja, miszerint a parapszichológiai jelenségek statisztikai vizsgálata csupán a szóban forgó terület egy részét képes kimutatni, elemezni és modellezni.

Statisztikai módszerek megismerése, valamint a főbb elemzési technikák időnkénti alkalmazása segíthet minket a remote viewing gyakorlatában, mint megbízó, elemző, kiértékelő módszer. Érdemes viszont a helyén kezelni, hiszen e műfaj a fizikai valóságban mérhető és értékelhető része csupán egy apró részterületéről szól a nagy egésznek.

Dr. PhD Hall Puthoff előadása a remote viewingről, 2008

Már elég sokat beszéltünk a remote viewing kezdeti szereplői közül a pszichikus képességű Ingo Swann-ről. Nem szabad viszont megfeledkeznünk a másik alkotóról, dr. Phd. Harold "Hal" Putthoff-ról sem. Egy, a Youtube-ra kikerült anyag mutatja be, hogy Ingo Swann-hoz hasonlóan ő maga is képes humorosan kezelni  előadásait, a közönséggel közvetlen kapcsolatba lépni, a talán száraz fizikus, tudományos konferenciát élettel megtölteni, az alábbi videóban megfigyelhetjük ezt.

Hozzátartozik a témához, hogy Puthoff lényegében egész szakmai pályafutását a fizika határtudományainak kutatásával töltötte, és olyan embereket is megvizsgált Russel Targ-gal, mint Uri Geller. A neten fellelhető video-anyagok szerint a nullponti energia, remote viewing, para-képességek kutatása szinte napi feladatai közé tartoztak.

A mintegy másfél órás, 2008 as előadás a remote viewing születéséről, kezdeteitől indul.

Hall Putthoff wikipedia-s életrajza:
http://en.wikipedia.org/wiki/Harold_E._Puthoff


További bejegyzésünk a témában:
Hal Puthoff és Ingo Swann közös fotója >>>
Hal Puthoff és Pat Price közös fotója egy vizsgálat eredményében >>>

Távérzékelés: fekete ablak

Egy rokon blogon olvasható cikkben ismerkedhetünk meg azzal a szimpatikus összefoglaló írással, amely – kérdésre válaszolva – kifejti: Mikor megy át távérzékelésbe az ESP?

Tulajdonképpen a módszert adja ez a rövid írás arra, hogy mi kell az érzékeken túli érzékelés távérzékelésbe való szublimálásához, ez pedig néhány egyszerű lépés egymás utáni megvalósítását jelenti.

Bármely ESP képesség megléte pontosan akkor vált át remote viewing-be, távérzékelésbe, amikor elkezdjük azt távoli fizikai helyen lévő emberekről, helyekről, tárgyakról való adatok gyűjtésére alkalmazni - azaz a tér és/vagy az idő egy bizonyos pontjára összpontosítani. Nézzük tehát a cikket. A távérzékelés kifejezést először 1974-ben használta Harold Puthoff és Russell Targ parapszichológus. Mint az ESP gyűjtőfogalom része, a távérzékelés lehetőséget nyújt számunkra a szélesebb és tágasabb valóság megismerésére. A távérzékelés és bármely más ESP készség közötti különbség az, hogy a remote viewing bárki által megtanulható, és nem igényel különleges pszichikai adottságot vagy érzékenységet.

Azok nevezhetők távérzékelőknek, akik kellő gyakorlás után már megbízható eredmények elérésére képesek, függetlenül attól, hogy hol van a céltárgy, helyszín vagy személy.

A megbízható eredmény eléréséhez van néhány olyan lépés, amit nem érdemes kikerülnünk a távérzékelési ülés folyamatában.

A sikeres távérzékelési folyamat alapjai

Íme néhány alapkövetelmény távérzékelők számára:

1. Csukott szemek. A vizuális zavaró tényezők kiküszöbölésére a távérzékelési folyamat csukott szemekkel zajlik.

2. Kiürített elme. Számos gyakorlat létezik arra, hogy kiürítsük elménket. A lényeg az, hogy az elme engedje el a gondolatokhoz fűződő zavaró körülményeket, zajokat, gondolatfoszlányokat, más zavaró tényezőket, amelyek gondolkodásra késztetik agyunkat.

3. Nagyfokú fókuszálás. A távérzékelés tisztázza és élesíti a célpont információit azzal, hogy folyamatosan rajta tartjuk a figyelmünket. Ez lehet egy földrajzi hely, kordináta, egy tárgy, vagy egy személy.

Az érzékelési folyamat

Van egy szabványos folyamat, eljárás a távérzékelés megvalósítására. Van néhány olyan részlete, amelyet már megtapasztaltunk, olyan is, amit még nem.

1. A zajok elhalkulnak. Ezek lehetnek az elménkben lévő „zajok”, vagy valódiak körülöttünk, de amint mentálisan megnyugszunk és lazítunk, a zajok elhalkulnak.

2. A fekete ablak. Sokan az úgynevezett „fekete ablak”-ot használják mentális segítségül a távérzékelési folyamat megkezdéséhez. Egy fekete ablakot [betekintő ablakot] látnak maguk előtt. Ha ezt a technikát használjuk, tartsuk szemünk fókuszát az ablakon, amíg a képinformációk megjelenése elkezdődik.

3. Ne csapjuk be magunkat. A valós távérzékelési eredmények és a fantáziánk által vetített információk között a különbség az, hogy a valós információk általában elmosódott, bár színes, de elsőre nem egyértelmű érzetek, míg az általad ismert dolgok rendszerint nem. Ezeket az utóbbiakat távolítsuk el az ablakból [fekete ablak technikánál], és tartsuk fenn a figyelmünk fókuszát.

4. Ne viszonyítsunk. Ha azonosulni tudunk a megjelenő képpel, akkor az inkább a fantáziánk szülötte, mint valós érzékelési eredmény.

5. Figyeljünk a cél jellemzőire. Ezek olyan részletek, mint szín, hőmérséklet, anyag, vizuális részletek és további érzetek, amelyek úgy tűnnek, hogy kívülről érkeznek hozzád.

6. Beszéljünk. Ha érzékeljük a cél jellemzőit, mondjuk ki őket hangosan.

7. Rajzoljunk. Miután elegendő információt és képet kaptunk a teljes vizuális észleléshez, írjuk le vagy rajzoljuk le benyomásainkat a lehető legrészletesebben. [1], [2] -->

  [1] Példa egy remote viewing ülés írásos dokumentálására. A kép német nyelvű, 6 jegyzetet tartalmaz, az egeret fölé mozgatva láthatóak.
  [2] Példa egy másik remote viewing ülés rajzolt dokumentálására. A kép két jegyzetet tartalmaz, az egeret fölé mozgatva láthatóak.

Szenzitív RV - Sensitive RV

A Szenzitív Távérzékelés (Sensitive Remote Viewing) egy 2006-2008 között másfél év alatt (általam) kifejlesztett hazai távérzékelési szabályrendszer, amely a hagyományos remote viewing alapjaiból építkezik. Dinamikus felépítéséből következően lehetővé teszi azt, hogy az egyes célokról a lehető legalaposabb, legrészletesebb és legpontosabb eredményeket szerezzük meg a szubtérből.

A módszer egyik jellemzője az, hogy nem csupán javasolja, hanem első lépésként tünteti fel az érzékelési folyamatban a mentális és fizikai ellazulást.  A SeRV vizsgált célról folytatott ülés alatt a cél információit helyérzékenyen kezeli, a szabályrendszer bizonyos lépéseihez egy-egy ellenőrző pont van rendelve, amely lehetővé teszi azt, hogy folyamatos visszajelzést kapjunk az érzékelés helyességéről.
Hasonlóan a távérzékelés más fajtáihoz, a SeRV is tanulható folyamat (ezt nagyban megkönnyíti, ha a tanuló rendelkezik egyfajta veleszületett adottsággal az érzékeléssel összefüggésben).
A Szenzitív távérzékelés végezhető önállóan és Monitor segítségével is. A módszer rövidített,  de gyakorlatban használható, magyar nyelvű leírása itt elolvasható, ugyanezen az oldalon egy minta is található az érzékelési eredmények dokumentálására szolgáló adatlapról is.

Hogy zajlik egy ülés?

Levelekben azt kérdezitek, hogy is csináljuk? Írjuk már le hétköznapi nyelven, hogyan zajlik egy távérzékelési ülés? Legyen a kérésetek szerint, leírom azt, ahogy én szoktam:

Az ember egyszer csak -barátoktól, megbízóktól, bárhonnan- kap egy kódot, azaz vizsgálati azonosítót, hogy ugyan, nézné már meg. Ezt követően az ember egy nyugodt, csendes helyre vonul félre, és biztosítja, hogy az elkövetkező egy-másfél órában ne zavarják meg semmilyen módon. Ezen a nyugodt helyen az addig megszokott úton elcsendesül, meditatív állapotba helyezi magát. Én egy tanult meditatív módszerrel érem el az alfa-delta állapotot, sőt, a folyamatot úgy kezdem és végzem egy pontig, ahogyan a megszokott meditációs gyakorlatomat szoktam. Amikor aztán elérkezik az a pont, ahol át tudok térni a kód vizsgálatára, akkor szépen bele is kezdek. Az egész folyamat előtt természetesen előkészítem a vizsgálatban használt protokoll [szabályrendszer] üres dokumentációs lapjait, amelyre előzőleg ráírom a vizsgálati azonosítót, a dátumot, a helyszínt, a vizsgálat kezdetének időpontját [aztán a végén a befejezésének időpontját is], és egy fekete grafitceruzát. Úgy kezdem magát a távérzékelési folyamatot, hogy egy úgynevezett megerősítést végzek mindenek előtt. Ez után egyszer, a folyamatban egyetlen egyszer: most veszem elő a kódot, azaz a kód megnevezésével felveszem a kapcsolatot azzal a céllal, amit a kód képvisel. Tudjuk, hogy az első benyomás fontos, itt annyira, hogy a folyamat itt az első ponton erre épít. Az első benyomásként jelentkező információ a távérzékelési folyamat "ideogram" nevű, igen fontos lépése. Ennél a kód említésekor érzékelt formát, jellemző tulajdonságot állapítjuk meg érzékelésünk segítségével, amelyre aztán a többi információ épül. Ezt az alakzatot, formát néhány vonással lerajzolom, majd áttérek a további jellemzőkre a protokoll lépései alapján. Ebből semmi nem marad ki, ezt nem is jól írom, mert tényleg SEMMI nem marad ki belőle. A szabályrendszerek dokumentum-sablonjai alapesetben legalább hat oldalasok, ez az érzékelési folyamat végére általában jóval többre gyarapodik, függően attól, hogy milyen jellegű információkat kapunk. Ez ugyan nem a reklám helye, de az általam létrehozott Szenzitív RV szabályredszer tartalmazza például azokat az ellenőrzési pontokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ív és alatta lyukakból álló ideogramból a helyes Kilenclyukú híd célpont leírása keletkezzen az érzékelés végére, és ne -mondjuk- egy golyóscsapágyé. Az ellenőrzési pontok abból állHATnak, hogy a folyamat lépéseinél időről időre a cél egyes részletéről jellemző információt kérünk, és azt a protokoll dokumentációjára rajzoljuk. Itt közbeszúrnék egy személyes részletet: egy alkalommal a kínai Nagy Falat és egy őrtornyát kaptam meg célként [ez persze csak utólag derült ki]. Már éppen továbbléptem volna a faltól, amikor felfedeztem, hogy bizonyos zöldes-szürke lerakódás van a fal felületén. Gyorsan [bár ez nem egy kapkodós műfaj] kiegészítő információt kértem arra vonatkozóan, hogy mi az oka a lerakódásnak, és ebből következően valóban a Nagy Falnál vagyok-e? A flow-ból kapott információk egyértelművé tették, hogy nem tévedek, és a lerakódást egy, a közelben -nem túl szabályozottan- működő vegyiüzem okozza. Látható tehát, hogy egyrészt fontos a kapott információk ellenőrzése, másrészt olyan plusz információkra tehetünk szert az ellenőrzés folyamatával, amelyek a cél minden apró részletét egyértelművé teszik.
Visszatérve az érzékelési folyamatra, a választott protokoll lépéseivel haladva lépésről-lépésre megállapítjuk a kód által fedett cél információit. A dokumentáció alapján haladva a végére már tisztában vagyunk a cél kinézetével, méretével, színével, szagával-illatával, elhelyezkedésével, céljával, stb, azaz minden olyan jellemzőjével, amivel egyértelműe be tudjuk azonosítani azt. Ha eddig már eljutottunk, leírjuk és/vagy lerajzoljuk a célt. Ha a megbízónak különleges kérése van a céllal kapcsolatban, pl. mi történt vagy mi fog történni adott időpontban a célnál, akkor ezt a kódhoz csatolva már a megbízáshoz megkaptuk, de természetesen csak ilyenkor tudunk vele foglalkozni, miután pontosan beazonosítottuk a célt. A folyamat végeztével újra egy megerősítést végzek, majd átlépek a béta tudatosság állapotába, ezt szintén összekötöm az általam alkalmazott meditációs gyakorlat befejezésével.
Ha a megbízó egy bizonyos szempont szerint kéri a távérzékelés információinak rendszerezését, akkor ezt így készítem el az ülés végeztével. Azt az időpontot mindenképpen feltüntetem a vizsgálat dokumentációján, amikor befejeztem a folyamatot. Ennek többek között az a jelentősége, hogy figyelemmel tudjuk kísérni azt, hogy milyen mennyiségű és pontosságú információhoz mennyi idő alatt férkőztünk hozzá, azaz viszonyítási pontokat tudunk belőle kialakítani.
Ha az információk rendszerezésével megvagyok, akkor a magam részére is archiválom az ülést, majd elküldöm a megbízó számára az eredményről született dokumentációt. A saját archívumomat a későbbiekben kiegészítem a megbízó által az ülésre visszajelzésként küldött dokumentumokkal.
Nagy vonalakban tehát így zajlik egy általam végzett távérzékelési folyamat. Pontos részleteket nyilván csak konkrét esetben lehetne leírni, ez viszont gyakorlatilag lehetetlen, a célok rendszerint bizalmas jellegét tekintve. De az elkövetkezőkben tervezem egy gyakorló cél vizsgálatának pontról pontra történő ismertetését.

Távérzékelés - szószedet

Néhány távérzékelési szakkifejezés magyarázata

Távérzékelő - Az a személy, aki a távérzékelési folyamatot elvégzi.

Ülés, vizsgálat - Maga a távérzékelési folyamat, amelyben az távérzékelő megállapítja az adott cél információit.

Cél - A távérzékelési vizsgálat tárgya, amelyre az információ kinyerésének folyamata irányul.

Vizsgálati azonosító - Néhány karakterből álló kód, koordináta, vagy jelzés, amely a távérzékelő számára a célt szimbolizálja. Mivel a távérzékelési vizsgálat alapja az, hogy az érzékelőnek semmilyen előzetes információja nincs a vizsgálandó célról, ezt egy vizsgálati azonosító kód segítségével helyezik el a folyamatban. Bármilyen egyedi karakter-sorozat lehet, de a céllal nem függ össze.

Dokumentáció - Az ülésről készített, rajzokkal kiegészített írásos feljegyzés, amelyet az alkalmazott protokoll [szabályrendszer] lépéseinek megfelelően készít el a távérzékelő.

Protokoll - A távérzékelési folyamatban használt összetett rendszer, egymáshoz kapcsolódó részfeladatokból álló logikai sorozat, amelyet a távérzékelő a cél információinak minél pontosabb megállapítása érdekében használ. A protokoll [szabályrendszer] tulajdonképpen egy működési útmutató, amelynek alapján az érzékelési folyamat lezajlik.

Irányító - másnéven Monitor: az a személy, aki az irányítóval végzett távérzékelési folyamat során az érzékelő által addig megállapított információk alapján logikai úton megalkotott kérdésekkel további, a célra vonatkozó információk megszerzésére irányítja a távérzékelőt.

Ideogram - Gestalt, alakzat az első orientációnál. A távérzékelési folyamatban a vizsgálati azonosítóval [kód] történő első kapcsolatfelvételt követő azonnali benyomás rajz formájában, amely a távérzékelőben kialakul a célról. Az ideogram a cél első leképezése. Ez lehet egy egyszerű ábra, vonal, kör, stb, vagy akár összetettebb vázlat is.