Az ember egyszer csak -barátoktól, megbízóktól, bárhonnan- kap egy kódot, azaz vizsgálati azonosítót, hogy ugyan, nézné már meg. Ezt követően az ember egy nyugodt, csendes helyre vonul félre, és biztosítja, hogy az elkövetkező egy-másfél órában ne zavarják meg semmilyen módon. Ezen a nyugodt helyen az addig megszokott úton elcsendesül, meditatív állapotba helyezi magát. Én egy tanult meditatív módszerrel érem el az alfa-delta állapotot, sőt, a folyamatot úgy kezdem és végzem egy pontig, ahogyan a megszokott meditációs gyakorlatomat szoktam. Amikor aztán elérkezik az a pont, ahol át tudok térni a kód vizsgálatára, akkor szépen bele is kezdek. Az egész folyamat előtt természetesen előkészítem a vizsgálatban használt protokoll [szabályrendszer] üres dokumentációs lapjait, amelyre előzőleg ráírom a vizsgálati azonosítót, a dátumot, a helyszínt, a vizsgálat kezdetének időpontját [aztán a végén a befejezésének időpontját is], és egy fekete grafitceruzát. Úgy kezdem magát a távérzékelési folyamatot, hogy egy úgynevezett megerősítést végzek mindenek előtt. Ez után egyszer, a folyamatban egyetlen egyszer: most veszem elő a kódot, azaz a kód megnevezésével felveszem a kapcsolatot azzal a céllal, amit a kód képvisel. Tudjuk, hogy az első benyomás fontos, itt annyira, hogy a folyamat itt az első ponton erre épít. Az első benyomásként jelentkező információ a távérzékelési folyamat "ideogram" nevű, igen fontos lépése. Ennél a kód említésekor érzékelt formát, jellemző tulajdonságot állapítjuk meg érzékelésünk segítségével, amelyre aztán a többi információ épül. Ezt az alakzatot, formát néhány vonással lerajzolom, majd áttérek a további jellemzőkre a protokoll lépései alapján. Ebből semmi nem marad ki, ezt nem is jól írom, mert tényleg SEMMI nem marad ki belőle. A szabályrendszerek dokumentum-sablonjai alapesetben legalább hat oldalasok, ez az érzékelési folyamat végére általában jóval többre gyarapodik, függően attól, hogy milyen jellegű információkat kapunk. Ez ugyan nem a reklám helye, de az általam létrehozott Szenzitív RV szabályredszer tartalmazza például azokat az ellenőrzési pontokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ív és alatta lyukakból álló ideogramból a helyes Kilenclyukú híd célpont leírása keletkezzen az érzékelés végére, és ne -mondjuk- egy golyóscsapágyé. Az ellenőrzési pontok abból állHATnak, hogy a folyamat lépéseinél időről időre a cél egyes részletéről jellemző információt kérünk, és azt a protokoll dokumentációjára rajzoljuk. Itt közbeszúrnék egy személyes részletet: egy alkalommal a kínai Nagy Falat és egy őrtornyát kaptam meg célként [ez persze csak utólag derült ki]. Már éppen továbbléptem volna a faltól, amikor felfedeztem, hogy bizonyos zöldes-szürke lerakódás van a fal felületén. Gyorsan [bár ez nem egy kapkodós műfaj] kiegészítő információt kértem arra vonatkozóan, hogy mi az oka a lerakódásnak, és ebből következően valóban a Nagy Falnál vagyok-e? A flow-ból kapott információk egyértelművé tették, hogy nem tévedek, és a lerakódást egy, a közelben -nem túl szabályozottan- működő vegyiüzem okozza. Látható tehát, hogy egyrészt fontos a kapott információk ellenőrzése, másrészt olyan plusz információkra tehetünk szert az ellenőrzés folyamatával, amelyek a cél minden apró részletét egyértelművé teszik.Visszatérve az érzékelési folyamatra, a választott protokoll lépéseivel haladva lépésről-lépésre megállapítjuk a kód által fedett cél információit. A dokumentáció alapján haladva a végére már tisztában vagyunk a cél kinézetével, méretével, színével, szagával-illatával, elhelyezkedésével, céljával, stb, azaz minden olyan jellemzőjével, amivel egyértelműe be tudjuk azonosítani azt. Ha eddig már eljutottunk, leírjuk és/vagy lerajzoljuk a célt. Ha a megbízónak különleges kérése van a céllal kapcsolatban, pl. mi történt vagy mi fog történni adott időpontban a célnál, akkor ezt a kódhoz csatolva már a megbízáshoz megkaptuk, de természetesen csak ilyenkor tudunk vele foglalkozni, miután pontosan beazonosítottuk a célt. A folyamat végeztével újra egy megerősítést végzek, majd átlépek a béta tudatosság állapotába, ezt szintén összekötöm az általam alkalmazott meditációs gyakorlat befejezésével.
Ha a megbízó egy bizonyos szempont szerint kéri a távérzékelés információinak rendszerezését, akkor ezt így készítem el az ülés végeztével. Azt az időpontot mindenképpen feltüntetem a vizsgálat dokumentációján, amikor befejeztem a folyamatot. Ennek többek között az a jelentősége, hogy figyelemmel tudjuk kísérni azt, hogy milyen mennyiségű és pontosságú információhoz mennyi idő alatt férkőztünk hozzá, azaz viszonyítási pontokat tudunk belőle kialakítani.
Ha az információk rendszerezésével megvagyok, akkor a magam részére is archiválom az ülést, majd elküldöm a megbízó számára az eredményről született dokumentációt. A saját archívumomat a későbbiekben kiegészítem a megbízó által az ülésre visszajelzésként küldött dokumentumokkal.
Nagy vonalakban tehát így zajlik egy általam végzett távérzékelési folyamat. Pontos részleteket nyilván csak konkrét esetben lehetne leírni, ez viszont gyakorlatilag lehetetlen, a célok rendszerint bizalmas jellegét tekintve. De az elkövetkezőkben tervezem egy gyakorló cél vizsgálatának pontról pontra történő ismertetését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése