A távérzékelés fejlesztésének egyik módszere a gyakorlás. A felelősséggel dolgozó érzékelőnek esetenként eszébe jut, hogy megfelelő gyakorló társak nélkül, időszakosan, amikor a társak nem elérhetőek, különféle célra egyedül is gyakoroljon. Számos internetes [angol nyelvű] honlap már kimondottan erre a célra lett létrehozva, hogy regisztráció után bárki napi szinten, vagy archívumból lehívva tudja a képességét szinten tartani. Néhány dolgot érdemes megjegyezni, átgondolni ezzel kapcsolatban.Az emberi tudatra, a hétköznapi éber logikus elmére is hatni fognak a feladványok. Megjegyezzük, és ellenőrzéskor bizonyára elgondolkodunk magunkon, vagy a feladványon, így ha tetszik, ha nem, egy idő után már előre tudjuk, hogy mire számíthatunk feladvány terén az adott oldalon [bár ez az adott weboldal hiányossága]. Tipikusan a képi világot érzékeli előre az ember, milyen jellegű, témájú fotókat illeszt be a szerkesztő, vagy akár a számítógép [hiszen ember viszi be a fényképeket, amikből a rendszer véletlenszerűen válogat]. Ezek általában a nemzetközi politikai élet ,,címlapos" szereplői, tenger, tavak, madarak, állatok, növények, néha műszaki tárgyak, műtárgyak, kártyák, pár vonalas piktogramok, stb, amelyek mind mind kulturálisan, nemzetközileg is befogadhatóak, ismertek. De ezt még azért lehet kezelni az ésszerűség határain belül, mert ha valóban véletlenszerű a napi cél, annak sincs lehetősége tippelni, aki ezzel a módszerrel élne.
Nagyobb gond az, ha a megoldás dokumentálása, beírása van keretek közzé szorítva: általában két módszert választanak a programok, honlapok:
Első esetben teljesen kész, már kidolgozott megoldást kapunk, nem szükséges nekünk beírni valamit a honlapra. Jön az akár több oldalas elemzés stb, pl. híres [vagy hírhedt] megtörtént vizsgálatokról, vagy egy történelmi helyszínről bővebb leírás. Ilyenkor összenézi az ember a saját feljegyzéseit a megoldás dokumentációjával, nemcsak formai egyezőségeket keresve, hanem a szövegben kulcsszavakat, utalásokat kutatva.
Második esetben maga a program korlátozza be, mi a megoldás: meghatározott számú szóban, vagy kifejezésben kell megadni a választ, és az értékelés simán statisztikai alapon megy végbe, amiben szerepe van annak, hogy az adott nyelven mennyire tudjuk kifejezni magunkat, a program milyen tulajdonságokat részesít előnyben. Ha kötött a beírható szöveg mérete, az ember máris kezdi figyelni [tudat alatt is], hogy melyek a jó joker-szavak, pl. színek, formák, a minél absztraktabb kifejezések. Ha nincs kellő önismeretünk, észrevétlenül elkezdünk versenyezni, keressük a jobb szavakat, és ezáltal a kevésbé konkrét, de ezáltal jobban, többfelé értékelhető tulajdonságokat, jellemzőket keresünk, ami aztán azt eredényezheti, hogy olyan eredményünk születik, ami egymástól jellegzetességeiben eltérő, több célra is megfelel. Persze nem azt mondom, hogy ez nem jó, van akinek az az igénye, hogy a computer véletlenszerű sorsolásán alapuló feladványokat érzelemmentesen tudja vizsgálni.
Ezzel semmi gond sincs, ha figyelembe vesszük, hogy ez a fajta módszer saját értelmezésem szerint inkább csak az alapképességet erősíti, de a magasabb szintet, a részletesebb, bonyolult elemzések, ülések elkészítését egyedül már nem teszi lehetővé. Talán elég jó bizonyíték erre, hogy a véletlenszerű találatos módszernél elég könnyű a minimálisan megfelelő eredmény elérése, de a határozott, meggyőző találatok száma kicsi [pl. konkrét személy megnevezése ritka, 1-1 jellemző tulajdonság a fényképről viszont elég könnyen sikerül, kb. a válaszolók 40-45% a megadja]. Az automatikus feladványokkal való foglalkozás előnye lehet, ha kimondottan gyors válaszra gyakorlunk, vagyis 1-2 percnél többet nem kívánunk naponta ERRE gyakorolni. Egy-egy kép, a főbb színek, hangulat, alakok, formák. Ha ez megfelel, és ha ezt várjuk el, hamar kapjuk a pozitív visszajelzéseket.
Jogos kérdés ezek után, hogy hogyan lehet igazán emelni az érzékelési szintet, hogy lehet eljutni a sima fotó elemzéstől például társadalmi kérdések, sok ember életét meghatározó események távérzékeléséig?
Először is azt kell eldöntenünk élő partneres, monitoros, feladványküldős kapcsolat esetén, hogy melyek azok a kérdések, amivel nem akarunk foglalkozni. Általában a többi ember intim szférája, illetve a politika kérdései, továbbá vallási, hitbeli témák okozhatnak gondot, feszültséget. A feladatküldő honlapok is kerülik ezeket, a híres ember, idol, sztár az a határ, amire számítani lehet. Egy célorientált, intelligens ember képes előre dönteni, hogy kinek milyen célt határozzon meg, nyilván nem fogja az őt megtisztelő ismerőseit nekik ellenszenves témákkal terhelni, és ha korrektül akar dolgozni a másik fejlődése érdekében is, akkor a többiek által ismert saját hobbiját, elképzeléseit se fogja rájuk terhelni.
Maradva annál a kikötésnél, hogy egyedül végezhető gyakorlatot végzünk, a leglogikusabb olyan területet keresni, ami objektíven ellenőrizhető, ciklikus, azonos időben változik, elérhető, nem kerül aránytalanul sok energiába a gyakorlás és az ellenőrzés. A legkönyebben internet segítségével tudunk egyéni gyakorlatokat összeállítani. Számtalan online napilap, heti, havi frissülésű élő folyóirat, valamint számtalan egyéb blog, honlap áll rendelkezésre, ami hobbink, nyelvtudásunk, érdeklődésünk számára téma lehet.
Első, még régebbi életünkből származó [tehát a remote viewing leírások, technikák, protokollok megismerése előtti életünkről van szó] refelxünkkel esetleg megijedhetünk, hogy te jó ég, hiszen akkor egy csomó szöveg, betű is lesz itt!!! Utána viszont észbe kapunk, hogy ez nagyszerű, hiszen nem csak egy rózsa fotóját akarom érzékelni, hanem gondolatokat, történeteket, stb. Ami a legfontosabb: csak el kell kezdeni. Az érzékelés folyamán rengeteg összefüggés juthat eszünkbe, akár olyanok is, amit többéves gyakorlattal rendelkezők se próbáltak még.
Legáltalánosabb ötletek:
- napi, heti online hírportálok címlapjának előzetes érzékelése: előzetesen meghatározott időpontban melyek a főbb hírek, az utolsó hír, címlapfotó egy-egy portálon [van,ahol nem folyamatos a frissülés!]
- bizonyos típusú hírek mikor jönnek, pl. következő híres ember bulvár-témában, vagy pl. területi lebontásban, egy adott várossal, környékkel kapcsolatban mi lesz a legközelebbi címlapos hír, stb.
- színházi premier, egy rendező következő alkotása, híres színész következő alakítása, stb.
- bizonyos speciális témával kapcsolatban újdonság [amit ismerünk, de napiszinten azért nem nézzük]
- számunkra nem ismert, speciális terület portáljainak új hírei, aktualitásai. Sokan ezoterikus iskolák tanulóitól elvárják, hogy nekik ellenszenves emberekkel, témákkal is tudjanak "vonzást", kapcsolatot létesíteni. Ez az előítéleteken való felülemelkedésen túl a "vonzás" gyakorlatát volt hivatva elősegíteni, vagyis a tanonc mindenféle dolgot képessé vált közelről, mélyen vizsgálni. A távérzékelési eljárásoknál ez alap-elvárás.
Egyedivé vált vizsgálatok
Ha már eredményesen működik az alapszintű kapcsolat a feladvány, kérdés és az ellenőrizhető valóság között [kialakítottuk a viszonyítási pontokat], vegyük elő saját kérdéseinket is! Mindenkinek van olyan érdeklődési területe, kérdése, amit nem akar másnak feltenni, illetve távérzékelési célként megadni. Bátran próbáljuk meg módszeresen vizsgálni azokat a kérdéseket, amiket talán senki más nem gondolt végig. Sok autodidakta távolbalátó megmarad annál, hogy saját egyéniségének, érdeklődésének, műveltségének megfelelő problémákat, kérdéseket vizsgáljon, akár mániákusan vissza-visszatérve rájuk. Ez saját fejlődésében természetesen megfelelő.
Huzamosabb ideig tartó egyedi vizsgálatnál rendszertelenül, de váltogasuk, cseréljük, frissítsük a vizsgált, előzetesen szondázott honlapokat. Idővel itt is megjelnik az említett logikus analitikus elme, tudatalattink segítségével érzékelni fogjuk, hogy az adott honlapon mi kerül címlapra, mi nem fog szerepelni, mivel kapcsolatos a rendszerben megjelenő vizsgálandó cél.
A fejlődés egy pontján, amin mindenki átmegy, aki másokkal együtt dolgozva végzi a távolbalátásos megfigyeléseket, képesek leszünk saját egyéni előzetes elvárásainkat, elő-preferenciáinkat eltenni egy időre, ezáltal teljesen friss, új élményként átélni a megfigyelést, az ülést, ugyanazzal az izgalommal, amivel a vizsgálat megfogalmazója a beszámolónkat fogja olvasni. Saját célunk vizsgálata esetén esetén ez jóval nehezebb. Ha túl rutinosakká válunk, keressünk rész-alkérdéseket, apróságokat, és ne a nagy egészet, hanem a részleteket vizsgáljuk.
Szerző: MW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése