2008. december 15., hétfő

A Delta kapcsolódási pont I.

A delta-interfész I.
Kis lépés egy embernek - nagy ugrás az emberiségnek



A delta interfésszel kapcsolatban először is meg kell állapítanunk néhány alapvető kategóriát, amelynek segítségével lehetővé válik annak megismerése, hogy mely tudatállapotokban mire használható fel az emberi tudat látszólag passzív állapota.
A távérzékelés fogalmi meghatározása a következő: a távérzékelés olyan folyamat, amely során egy személy megváltozott tudatállapotban képes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról stb., és az információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt.

Amint látható, a folyamat alapfeltétele, hogy tudatunkat egy megváltozott állapotba juttassuk, amelynek révén hozzáférhetünk olyan rezgésszámú információkhoz, amelyeket éber állapotban nem, vagy csak allegorikusan, képletesen vagyunk képesek érzékelni.

Ezzel összefüggésben meg kívánom jegyezni, hogy a távérzékeléssel kapcsolatos kutatásaim folyamán arra a megállapításra jutottam, hogy az ember tudatának éber, 13-15 Hz fölötti állapota egy mesterségesen kialakított, gerjesztett állapot abból a célból, hogy az anyagi, fizikai világot tapasztaljuk meg elsődleges valóságunkként. A tudat tulajdonképpeni alap-állapota az az elektromosan mért tartomány, ami a delta tudatszint [3,5 Hz] alsó részén helyezkedik el. Ezen a tudatszinten a közös tudat minden információja részletesen és pontosan hozzáférhető, amelyet úgy tudunk fizikai valóságunk számára felhasználhatóvá, megismerhetővé tenni, ha megalkotjuk az úgynevezett delta-interfészt, amely egy olyan viszonyítási pont, ahol még képesek vagyunk magasabb rezgésszámú tudatszintek felé kommunikálni.

Ezen a ponton tisztázzuk az interfész fogalmát, és kapcsoljuk össze az agyi elektromos tevékenység által létrehozott delta állapottal.
Az interfész [interface] két funkcionális egység összekapcsolhatóságát és együttműködését biztosító eljárások, előírások összessége. Még pontosabban: két rendszer, vagy egy rendszer egyes egységei között elméletben létrehozott felület, csatlakozási pont, amelyen keresztül a rendszer két, egymástól sajátosságaiban különböző részei között lehetővé válik a szervezett és rendszerezett információátadás.

A tudat introverziós változásának, megváltoztatásának, lecsillapításának állapotait főképpen az agy elektromos tevékenységében mért állapotokkal tudjuk megjelölni. Ezek az alábbiak:

- a tudatosság aktív állapota: 20-30 Hz - ~60 Hz között, gamma
- éber, aktív, figyelő állapot: 13-15 Hz - 20 Hz között, béta
- nyugodt, ellazult, de még ébrenléti állapot: 8 Hz - 13 Hz között, alfa
- felszínes, könnyű alvás: 3,5 Hz - 8 Hz, théta
- mély alvás: 0,5 Hz - 3,5 Hz, delta


Az úgynevezett delta-interface a megváltozott tudatállapotnak olyan területe, amelyben egy személy agyi elektromos tevékenysége az alvási fázisnak megfelelő állapotot [3,5 Hz, illetve az alatti rezgésszám másodperceként] ér el, de az adott személy felhasználható kommunikációs csatornát tart fent a külvilág felé.
A delta-interfész megalkotása azt jelenti, hogy megváltozott tudatállapotunkban létrehozunk egy olyan viszonyítási pontot, ahol az agy már alvási élettani funkciókat produkál, de még képesek vagyunk a már említett kommunikációs csatornát fenntartani a 13-15 Hz fölötti tartomány felé. Ez a viszonyítási pont sok tekintetben azonosságot mutat az úgynevezett "point of no return". A delta-interfész viszonyítási pontjának kijelölése valójában abban nyilvánul meg, hogy a mintegy 4 Hz alatti rezgésszámmal jellemezhető tudatállapotunkban ne lépjük át azt a pontot, ahol alvási szakaszunkban elveszítjük a kapcsolatot a távérzékelési folyamatban elengedhetetlenül fontos kommunikációs csatornával, amely a magasabb frekvenciájú tudatállapotok felé mutat. Ha túllépünk ezen a ponton, illetve agyi rezgésszámunk a kijelölt interfész frekvenciája alá csökken, menthetetlenül elalszunk, ami a távérzékelési eljárást tekintve kudarcként hat, de mindenképpen pihentető folyamat.

Annak érdekében, hogy távérzékelési eljárásunk végeredményeként a lehető legpontosabb információkat állapítsuk meg a vizsgálatunk tárgyáról, az általunk elérhető legmélyebb tudatállapotba kell juttatni magunkat, ahol még kommunikációra vagyunk képesek a külvilággal - ez maga a delta-interfész. Ezen a ponton való működésünkhöz igen nagy koncentrációra van szükségünk mind fizikai-tudatos, mind a tudatunk megváltozott állapotaiban. Bizonyára ismerik azt a megfogalmazást, hogy "arany középút", nos a delta-interfész előállításánál bátran fogalmazhatunk "arany végpont"-két, hogy hasonló kategóriát állítsunk fel. A távérzékelésben felhasználandó delta-interfész létrehozásának három szükséges feltétele van:

I. Fizikai feltételek
II. Élettani feltételek
III. Tudati feltételek


A fizikai és élettani feltételek létrehozásakor különös tekintettel kell lennünk az alvás élettani folyamatára, valamint a felsorolásban nem említett, de legalább ennyire fontos életvezetési szempontokra is. Az alvás élettani folyamatát azért kell részeiben legalább megismernünk, mert az általunk létrehozandó viszonyítási pont már az alvás élettani tulajdonságaival bíró agyi állapot tartományában van. Ennek megfelelően ismernünk kell ezeket az élettani folyamatokat annak érdekében, hogy azokat megfelelően modellezve létre tudjuk hozni a tökéletesen működő és használható delta-interfészt.

I. Fizikai feltételek
A különféle fizikai feltételekkel azért szükséges foglalkoznunk, mert az ember napi ritmusa hatással van az alvás folyamán elért élettani tudatállapotok minőségére. Az ember napi ritmusát szabályozó úgynevezett circadiam ritmus felborulásával a delta-interfész viszonyítási pontként való létrehozására irányuló tevékenységünk szervezetünk önszabályozási mechanizmusából adódóan egyszerű alvásban fog megnyilvánulni. Ehhez kapcsolódóan: a váltott műszakos munkarend, amelyben éjszakás műszak is van, egészségügyi kockázatot is teremt, amellett napi ritmusunk felborulásával egy introverziós tudatállapot-változtatási kezdeményezésünk legtöbbször különféle mélységű alvásba torkollik, hiszen szervezetünk nem tudja, hogy például meditálni szeretnénk-e vagy aludni.
Külső fizikai feltételek biztosításával újabb lépést tehetünk afelé, hogy biztonságosan képesek legyünk kialakítani viszonyítási pontunkat. Erre egy példa: megfelelő fényviszonyok kialakítása a delta-interfész elérésére kijelölt helységben. Mit jelent ez? Egyszerűen fogalmazva: legyen sötét, mert aludni sötétben szoktunk. Ettől eltérően megfogalmazva: annyira azért ne legyen sötét, mert akkor tényleg elalszunk. Mit tegyünk tehát? Térjünk vissza az alvás élettani feltételeihez, és alkalmazzuk annak tapasztalatait.

II. Élettani feltételek
Az emlősökben a napi ritmust az agyban lévő agyalapon elhelyezkedő mag [suprachiasmic nuclei - SCN] vezérli, amely a hipotalamusz előtt helyezkedik el. Az SCN működését a melatonin nevű hormon befolyásolja, amely többek között a szívritmusra is hatással van. Az alvás folyamatára is természetesen igen nagy hatással van. A [reggeli] fény a becsukott szemen keresztül az agyba jut, és ott az SCN a tobozmirigy melatonin termelését csökkenti, ezáltal elősegíti a szervezet ébredését. Sötétségben a folyamat fordított módon játszódik le: a fény hiánya a tobozmirigy stimulálásával növeli a melatonin termelését, ez pedig elősegíti az elalvást.
A gyakorlatban tehát azt kell tennünk, hogy a delta-interfész megalkotására irányuló kísérlet helyszínén olyan fényviszonyokat teremtsünk, amelyek az alvással kapcsolatos élettani funkcióinkat úgy befolyásolják, hogy a külső ingerek hatására ne legyen képes elaludni, de ebből a majdnem-alvási állapotból ne kapjon olyan ingert, amely az ébredéséhez vezetne. Természetesen ennek a helyzetnek a megvalósítása igen részletes felkészülést és beállításokat igényel, de az eredmény, amely a delta-interfész elérése, és az azon keresztüli információk megszerzése és alkalmazása igazolja előkészületeink alaposságát. Ez természetesen csupán egy része az élettani feltételeknek, a továbbiakat a teljes előadásban olvashatják majd.


Folytatása következik.

2008. december 5., péntek

Bízni bennük

Olvastam egy jó gondolatsort Ingo Swann megfogalmazásában:

Nem akarják, hogy birtokoljuk személyes képességeinket, azt akarják, hogy bízzuk rájuk. Ha mindenki tudna távérzékelni, nem lennének titkok, nem tudnának hazudni nekünk, tudnánk az igazságot, és ezt ők nem akarják.
They don't want us to have personal power, they want us to rely on them. If everyone could remote view, there would be no secrets, they could not lie to us, we would know the truth, and they don't want that.
Egyet tudok érteni mindkét mondattal. A tkr fórumán előjött ez az idézett mondat, és felmerült a kérdés, hogy akkor mégis, miért hozták nyilvánosságra a remote viewing formuláját, módszerét, protokolljait? Az én személyes véleményem szerint ebben nincsen semmi, egyszerűen úgy tüntették fel, mint egy kanálhajlító parafenomén dolgait, egy ezoterikus izét, ami elfér a többi között. Ezzel ki lehet[ne] fogni a szelet abból a vitorlából, ami a remote viewing-et egy komoly tudományágnak állítja be. Egészen addig, amíg valaki be nem tekint a felszín alá, és nem szembesül a valóságos eredményekkel, amelyek az igazságot mutatják meg.Egyébként, teljesen mindegy, hogy a CIA nyilvánosságra hozta-e a protokollt vagy nem, José Silva teljesen laikusan már a hatvanas években -hogy úgy mondjam- előállította a remote viewing technikáját, csak nem úgy hívta [...hanem case study-nak]. Bizonyára rosszul vette az amerikai nemzetvédelmi hatóság, hogy nem ők jöttek erre rá, és a már kész rendszert továbbfejlesztették úgy, hogy bizalmasnak lehessen beállítani, kellőképpen elrettentő és idegen legyen ahhoz, hogy széles néptömegek ne kezdjenek el foglalkozni vele. Dehát: a szellem már kiszabadult a palackból, és akármilyen címkét igyekeztek ráragasztani, a remote viewing létezik, működik, és megmondja nekünk az igazat - ha akarják, ha nem.

Ingo Swann könyve

Hozzájutottam még a nyáron Ingo Swann: Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy [Ingo Swann Books, Rapid City, South Dakota] című könyvéhez. Ingo Swann-ról tudjuk, hogy a hetvenes évektől úttörőként, majd aztán tapasztalt pszichikus szakértőként vett részt az amerikai remote viewing programokban, többek között rajta/vele próbálták ki az emberi tudat kiterjeszthetőségének határait, fizikailag természetesen. Ennek alkalmával a Jupiterhez adtak neki célt, és kisebb eltérésekkel, de sikeresen megoldotta az úgynevezett The Jupiter Probe session-t. Később aztán bevonták különféle nyílt és titkos küldetésekbe. Ebben az itt jelzett könyvében erről próbál írni, bár megfelelő fékeket helyztek el nála az eltelt időszakban.




További cikkeink a "Kik vannak a...?" - témában:
Kik vannak a...? >>
- Holdon,
- a Marson,
- a Föld mélyén, stb.

McMoneagle

A távérzékelés módszertanáról, és a hogyanjáról McMoneagle -akinek már lehet hinni- ezt mondja:

A remote viewing-ben elérhető kitűnő eredmények ugyanannak köszönhetőek, mint bármely más paranormális tevékenység esetében: 33% tehetség, 33% a szabályok megértése és 33% gyakorlás. Neked mindegyikben 25%-tól jobbnak kell lenned, hogy virtuóz legyél a remote viewing-ban.
Excellence in remote viewing like any other paranormal activity is a result of - 33% talent, 33% understanding the rules, and 33% practice. You need 25% or better in all three to call yourself a virtuoso as a remote viewer.
Én nem vagyok ugyan a számok embere, de a 33%-oknál hiányzik még összesen 1%, ha megengeditek majd én hozzáírom, hogy az mi. Nem most, majd később.


La Tourrette igaza

Ma összefutottam Dr. John M. La Tourrette írásával, amelyben a remote viewing-el foglalkozik. Magyarországon még nincs vita a remote viewing-ról, ezzel a néhány sorral talán elősegíthető, hogy később se legyen. Minden igaz amit benne ír, tanúsítom, mint gyakorló remote viewer, viszont ide kell, hogy másoljam a befejező sorait, hogy mind többen megismerjék:

"Mielőtt befejezném, egy kicsit beszélnék a tűzről. A tűz van. A tűz jóvá vagy rosszá válik aszerint, hogy hogyan itéled meg. Ha a tűz éppen megéget téged, akkor nyilván azt gondolod, hogy a tűz rossz. (Személyes véleményem az, hogy bárki, akit a tűz megéget, annak köszönheti, hogy nem figyelt oda eléggé. A figyelmetlenség a rossz tehát, nem a tűz.) Egyébként pedig, ha a tüzet arra használod, hogy melegítsen téged, vagy felmelegítse az ételedet, akkor a tűz jó. Jegyezd meg, hogy a tűz igazából nem jó vagy rossz. A tűz egyszerűen van. A te nézőpontod, hited és tapasztalataid teszik jóvá vagy rosszá. A pszichikus vizsgálat van. A remote viewing van. A remote influencing van. A többi rajtad múlik.
Köszönöm, és Isten óvjon.
Üdvözlettel:Dr. John M. La Tourrette"

Before I sign off, let me talk about "fire" for a second. Fire is. Fire becomes good or bad by how it is affecting you at the time judgment is made. If the fire has just burned you, then you might think the fire is bad. (My own personal opinion here is that whoever gets burned just wasn't paying attention. So, "Not paying attention" is bad, not fire.) On the other hand, if fire is used to warm you, or heat your food, then fire is "good." Notice that fire is really neither good or bad. Fire just simply is. It is your viewpoint, beliefs, and past conditionings that make it good or bad. Psychic Scanning is. Remote Viewing is. Remote Influencing is. The rest is up to you. Thank you, and God Bless.
Sincerely, Dr. John M. La Tourrette

La Tourrette - II.

Kérdezték már néhányan, hogy miért zárt ez a blog [amikor még az volt], miért nem osztjuk meg másokkal, amink van. Nos, nem irigységből, hiszen az előző idézetből már tudjuk, hogy a dolgok önmaguktól vannak. Inkább óvatosságból, és a közben eltelt időben bebizonyosodott, hogy igazunk volt, de erről majd egy másik bejegyzésben inkább. Tovább szemezgettem Dr. La Tourrette írását, ahol ezt találtam - és akkor legyen ez válasz mindenkinek:


"Ingo Swann és Pat Price mindketten féltették az életüket meglévő képességük miatt. Később Pat Price Las Vegasban szívroham következtében elhunyt (Pat persze használta a mentális képességeit a fogadásokhoz, és nyert is). Érdekes, hogy Mr. Price azt követően hunyt el, miután előző nap azt említette, hogy arra gondolt, valaki tett valamit a kávéjába. Halálát követően nem boncolták fel!"

Both Ingo Swann and Pat Price feared for their lives because of the skill they had. Then, Pat Price died of a heart attack in Las Vegas. (Yes buckwheat, Pat used his mental skills for gambling and he
won!) The curious thing is Mr. Price died the day after he'd mentioned that he thought someone had seemed to slip something into his coffee. After he died, there was no autopsy performed!


Nem idézek többet ebből az írásból, de javaslom elolvasni, itt található. És igyunk inkább otthon kávét.

Lepel, ami nem hull le

Íme egy remek videó a remote viewingról és a dowsingról. Nem egy leleplező riport, lepel tehát nem hull le benne, Hal Puthoff is meri már nyilatkozni benne szemtől-szembe, hogy "we were doing remote viewing in general for US military" - azaz "általában az amerikai hadsereg számára végeztünk távérzékelést" - és tovább is folytatja, hogy mit, meg hogyan. Egy a lényeg, ami az előző post Ingo Swann-féle gondolatával is összefügg: azt nem akarják, hogy tudjuk, hogy csinálják, csak fogadjuk el a végeredményt, ahogy kapjuk. Hát, nem tudom, ki hogy van vele, de ebben a mai világban már mindent készen kapunk, még az igazságot is, de érdemes utána járni, pl. remote viewing-al, ha már biztosra akarunk menni. A videó címe: A titkok nélküli világ. Az amerikai hadsereg megbízásából történt kezdeti remote viewing és dowsing [magyarul: dowsing...] kísérletekről szól, a képre kattintva meg tudod nézni.







Ki a távérzékelő?

Daz Smith után szabadon:

A remote viewing nem hobbi vagy szabadidős elfoglaltság. Távérzékelőnek lenni azt jelenti, hogy életed jelentős részét a gyakorlásnak - és a változásnak szenteled. Jelentős részét - ha csupán egy részét szánod rá, akkor műkedvelő érdeklődő maradsz.

Remote viewing isn't a hobby or part time vocation. Being a remote viewer is dedicating a huge part of your life to practice and to change. A huge part - if you are only part time - you are not a remote viewer, you're a wannabe.

Remote viewing a mai Indiában

India belső elhárítása sikeresen használja fel a remote viewing technikákat

A RAW, a CIA indiai megfelelője jelentős előrehaladást tett meg a legutóbbi napokban. Új Delhi-közeli források azt jelentették, hogy a RAW magasszintű műholdas technológiákat és remote viewing technikákat alkalmaz a külföldi felderítő tevékenységek kutatására Indiában. A CIA a remote viewing-ot már évek óta használja Amerikában. A jelentések szerint a rv igen jól működik a CIA és az orosz titkosszolgálatoknál is.

Az utóbbi napokban Indiában nagyszámú pakisztáni ISI ügynököt tartóztattak le. A helyzet Pakisztán és az Al-Kaida miatt nagyon rosszá vált, és keresték az okokat, hogy igazából mi is történik. A CIA példáját követve a RAW elkezdett különféle remote viewing technikákat alkalmazni már évekkel ezelőtt. Szintén próbálkoztak műholdas érzékeléssel is.

Ezeknek a megfigyeléseknek a jelentőségét megerősítették a későbbi jelentések. A RAW és a CBI [Central Bureau of Intelligence -> gyakorlatilag az FBI-al megegyezik] jelentései elképesztőek voltak ebben a témában. A források azt állítják, hogy India lezárta az országán belüli felderítő ügynökségek megfigyelését. A RAW jelenleg a stratégiai felderítésre fordít nagyobb energiát, ez Pakisztán, Kína, és a nyugati országok megfigyelésére vonatkozik.

Ez a jelentőst eredményességet az indiai kultúrában gazdagon fellelhető spiritualitás és paranormális tevékenységek okozzák. A remote viewing tevékenység egyáltalán nem új India számára. Az indiaiak hagyományosan alkalmazzák a rv-t már évezredek óta, most viszont konkrét célok elérésére használják fel.

A műholdas technikák szintén segítséget adnak a pakisztáni fegyveres csoportok mozgásának megfigyelésében Dél Ázsiában. Egyes RAW-közeli források szerint a pakisztáni ISI éppúgy aktívan tevékenykedik Bangladesben és észak-kelet Indiában, mint Kasmírban. A field [területen dolgozó] ügynökök megerősítették ezeket az információkat.

Bangladesben erőszakos zavargások voltak a választások kapcsán. Pakisztán fő célja az, hogy visszaszerezze Bangladest és előre tolt frontot hozzon létre India keleti részén [Banglades 1973-ig Kelet Bengál néven Pakisztán része volt, a két országrész között viszont India fekszik. 1973-ben függetlenné vált az ország, de Pakisztán ebbe a mai napig nincs belenyugodva - a szerk.].

A remote viewing hibás alkalmazása katasztrófát és teljes összeomlást tud okozni. Erre egy ideális példa lehet az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó információ, amely az iraki háború tulajdonképpeni kirobbanását okozta. Az Egyesült Államokban nemrég nyilvánosságra hozták ezt a hetvenháromezer oldalas dokumentumot. Az információ felfedte két különleges érzékelési csoport működését. A CIA-nek el kellett ismerni, hogy paranormális képességekkel rendelkező egyéneket és remote viewer-eket használtak fel felderítési céljaik elérése érdekében.

A Pravda.ru szerint a CIA remote viewer-ei kezdték a kutatást a tömegpusztító fegyverek után Irakban. Nyilvánvalóan tévedtek, ezt ma már tudjuk [én meg még hozzáteszem, hogy NYILVÁNVALÓAN frontloaded-ek voltak, tehát ha tudták, hogy mit keressenek, persze, hogy megtalálták - ezt teljes mértékben tilos, egy alapszabályt szegtek meg a CIA remote viewer-ei, ekkora baklövést! - a szerk.].
De ez csak egy balul sikerült távérzékelés volt.


De a távérzékelés [nem frontloading esetén! - a szerk.] sikeres. Joseph McMoneagle, pszi-kém, akit a #001 rv-ügynökként ismertek, mutatott egy foltot a Szovjetunió térképén, ahol a CIA ügynökei szerint egy titkos tárgy helyezkedett el. McMoneagle a térképre tette az ujját, és elmondta, amit az elméjével látott: "Alacsony kőépületek együttese. Egy hatalmas föld alatti raktár, ami tele van gyilkos fegyverekkel. Nem csak rakéták. Vannak más, négyszögletes és kör alakú tárgyak is ott. Nagyon magas füstoszlopot látok, ami felemel engem a terület fölé, mint egy daru [legvalószínűbb, hogy egy nukleáris robbanás füstje volt]. Az emberek, akik ezen a helyen laknak, betegek. A hajuk kihull, csontjaik elsorvadnak. Beteg gyerekeknek adnak életet, és még mindig vannak terveik velük."
Ez egy egyértelmű leírás volt a titkos ügynökök számára, hogy miféle tárgyak vannak Szemipalatyinszkban [ma Kazahsztánhoz tartozik]. Ekkor Richard Helms, a CIA igazgatója a paranormális kémkedést a kutatási kategóriából a gyakorlatiba helyezte át. Joseph McMoneagle remote viewing sikere megalapozta az ilyen szokatlan tevékenységek finanszírozását, nem beszélve a módszer erkölcsi elismeréséről.


Az amerikai hatóságok mintegy évi 2 millió dollárt költöttek kis létszámú, 20 fős extra érzékelési képességekkel rendelkező egyénekből álló csoportra a 90-es években. Az amerikai pszi-ügynökök további célja a harmadik világ országainak tömegpusztító fegyvereit előállító gyárak [mint például Irakban] felderítése. Az érzékelésen túli felderítéssel foglalkozó hírszerző tisztek ajánlásokat tettek arra nézve, hogy a CIA toborozzon effajta ügynököket, és más, ilyen irányú tevékenységek megkezdését is ösztönözték.

Indiára visszatérve, eredményeik a remote viewing és a fejlett technológia alkalmazása terén az utóbbi időkben meglehetősen figyelemre méltóak. Egyes nemzetközi szakértők véleménye szerint nem csak a remote viewing működik jól az indiaiaknak, hanem az úgynevezett field ügynökök [tkp: a kémek - a szerk.] tevékenysége is kiemelkedően jó, akik megerősítik a rv-n keresztül megszerzett információkat.


India Daily | December 13, 2004 | Sudhir Chadda cikke alapján


Pszichotronika a Szovjetunióban

Szovjet: másképpen a cél felé
Orosz történelem-szakértők folytatták olyan bizonyítékok feltárását, amelyek bizonyosságot adnak arról, hogy a szovjet hatóságok remote viewer-ek, távérzékelők speciális csoportját alkalmazták a felderítéseikhez. Alexander Spirkin, egy kiemelkedő tudós, a filozófia és pszichológia doktora, a Nagy Szovjet Enciklopédia egyik szerzője volt az igazgatója a szovjet távérzékelők, tisztánlátók titkos laboratóriumának.
A Komsomolskaya Pravdának adott utolsó interjújában [időközben Spirkin megvált tisztségétől] a tudós összegyűjtötte tapasztalatait a szovjet kormány titkos laboratóriumában végzett munkájáról. "Több száz remote viewer-el dolgoztam együtt. Sztálin halála után nem sokkal, amikor az emberek még teljesen az önkényuralma által okozott félelelmben éltek, de már elkezdtek beszélni, a Moszkvai Polytechnikai Múzeum [a képen] vált a telepátiával foglalkozók központjává. Az egyes ülések vezetője az a Wolf Messing volt, aki születésénél fogva birtokolta a remote viewing és a telepátia tulajdonságát. Egyetemi éveim óta ismertem őt. Plakátjain, amelyek az egész országban láthatóak voltak, ez volt felírva: Elolvasom a gondolataidat messziről! Készítettem számos jelentést az effajta jelenségek védelmében. Különösen azt emeltem ki, hogy nem tudjuk ezt magyarázni tudományos szempontból, főleg nem a marxizmus-leninizmus szempontjából, de nincs jogunk tagadni a létezésüket. Egy szép napon megkértek, hogy jelenjek meg a kommunista párt központi bizottsága tudományos tanácsának színe előtt. Azt kérték tőlem, hogy legyek a vezetője a KGB irányítás alatt működő bioinformációs laboratóriumnak. Fel kellett bérelnem 200 úgynevezett "munkavállalót" a laboratórium számára - remote viewer-eket. Minden jelentkezőnek bizonyos kérdésekre kellett választ adniuk és különféle teszteken estek át. Amikor minden teszt elkészült, akkor elkezdtük vizsgálni ezeknek az embereknek a szokatlan képességeit. Alanyaink búzát növesztettek magból, és ezek gyorsabban növekedtek, értek. Érettebbé, húsosabbá tudtak tenni gyümölcsöket, és a virágok a szokásosnál tovább virágoztak szintén. Tanulmányoztunk olyan kristály-mezőket, amelyeket élő és élettelen dolgok közötti közvetítőközegként kategorizáltak. Ezek úgy váltak ismertté, hogy a kristályok megnövekedtek, ahogyan az embereink hatást gyakoroltak rájuk.

Három kiemelkedő egyén volt a laboratórium alanyai között. Egyikük Fedora Konyukhova volt, akinek a teste rendkívüli meleget tudott termelni, amely által gyógyító képességet birtokolt. Másikuk, Ivan Fomin, arra használta érzékeken túli energiáját, hogy felderítsen különféle katasztrófákat és baleseteket. A harmadik, Boris Shapiro egy igen erős diagnosztikai érzetet birtokolt. Ő akkor fényképész volt, de ma már tehetős üzletemberek tanácsadójaként tevékenykedik."

A titkos laboratórium minden alkalmazottját belülről irányították. Néhányan közülük részt vettek a KGB által létrehozott speciális kurzusokon. Egy ilyen "tanuló" egyszer bement Spirkin irodájába, és úgy mutatkozott be neki, mint Makarevich, a KGB tábornoka. Azt mondta, hogy neki parancsba adták azt, hogy irányítsa Spirkin professzor tevékenységét, mert az már igen nagy mértékben felkeltette a külföldi titkosszolgálatok érdeklődését, főleg a CIA és a Pentagon részéről. Spirkin erre azt válaszolta, hogy a laboratórium nem tudományos alapokon lett létrehozva, és mint ilyen, nem kelthette fel más országok érdeklődését. A tábornok válasza az volt, hogy a külföldi hírszerzés minden iránt érdeklődik, még ha egyszerűen csak egy meztelen hátsóról van is szó. Az a tény, ami nekünk a nullával egyenlő, az másnak egy nagyon fontos információ - fejezte be a KGB tábornoka.

"Még mindig nem tudok semmit azoknak a tudományos munkáknak az eredményeiről, amelyeket távérzékelőkkel végeztek még évekkel ezelőtt" - mondta Spirkin. "A szovjet katonai vezetés szintén érdeklődött a munkánk iránt. Érdeklődéssel hallgatták az előadásaimat. Sokszor elvittek olyan titkos katonai főhadiszállásokra, amelyeknek hollétét eddig nem ismertem - most sem, mert lefüggönyzött ablakú autókkal vittek oda.
A szovjet hírszerzés használt remote viewer-eket a tevékenységeihez, ez tény. Egy tisztánlátó például meg tudja állapítani egy felső szintű állami vezető egészségi állapotát abból, hogy meglátja őt a tévében. Ez történt az amerikai elnökkel is. Néhány szovjet remote viewer az USA-ba utazott turistaként, közben telepatikusan közvetítette a lehető legtöbb információt moszkvai kollégáiknak. A KGB különösen érdeklődőnek mutatkozott akkor, amikor egy távérzékelő meghatározta egy idegen tengeralattjáró pozícióját az óceánban" - mondta Spirkin.

"Nekem végül el kellett hagynom a laboratóriumot. Új technológiák és eszközök kezdtek megjelenni, de én egyáltalán nem tudtam azokról semmit. Egy speciális bizottság érkezett, hogy ellenőrizze a berendezéseinket, és elhűlve látták, hogy mennyire idejétmúltak voltak már. A laboratórium nem volt zárt. Egy fiatalabb tudós vette át a helyemet, de semmit nem tudok a jelenlegi tevékenységeikről" - fejezte be a professzor.

Távérzékelés a keleti blokkban

Remote viewing a keleti blokkban

Felmerülhet a kérdés, hogy ma, amikor szinte minden tudható az amerikai remote viewing programokról, protokollokról, egyes eredményekről, mi volt a helyzet a régi, kétpólusú világ másik katonai hatalmánál, a szovjeteknél? A kérdést körbejárva természetesen szinte ugyanazokra az eredményekre bukkanunk, de miért lenne más a megközelítés egyik hatalomnál, mint a másiknál? Néhány módszerben persze különböznek a cél elérésének eszközei, de összességében ugyanoda vezet minden erőfeszítés. Nézzük meg, hogyan kísérte végig a remote viewing a hidegháborút, és az ezredfordulót.

A remote viewing a keleti blokk országaiban a hidegháború idején jelent meg az 50-es évek elején, és jellemző módon "mentális kémkedés"-nek vagy "pszichotronikus techniká"-nak hívták.
Annak ellenére, hogy a Szovjetunió kimondottan materialista alapokon látszott szerveződni és működni úgy, hogy mindent, aminek spirituális tartalma lehetett, teljesen elutasított, az 1950-es évek elejétől több pszi laboratórium fejlesztésébe kezdett, hogy úgymond bio-energetikai kutatásokat folytassanak. Ezen a téren minden más ország előtt jártak. Ezek a -természetesen katonai ellenőrzéssel működő- parapszichológiai kutatásra specializálódott intézetek Moszkvában, Szentpéterváron, Omszkban, Vlagyivosztokban, Habarovszkban, Szaratovban, valamint egy különlegesen szigorú őrizet alatt lévő helyen, a B12-ben [Szolnehogorszk, Moszkvától észak-keletre] voltak. Az eddig megismert dokumentumok alapján tudjuk azt is, hogy volt egy hasonló célokat szolgáló szerveződés Szibériában, a Durov Intézet. Mindezek a laboratóriumok egyrészt a KGB, másrészt a GRU [katonai hírszerzés] irányítása alatt álltak.
A nyugati országokkal ellentétben a szovjet intézetekben alapvetően nem irányított felderítések fejlesztését, dokumentálását végezték, hanem inkább természet-adta képességekkel rendelkező pszichokinetikusok, szibériai sámánok, indiai jógik, stb. tevékenységeit vizsgálták. Bevallott céljuk a mentális kémkedés volt. Igaz, hogy a valóságban voltak többféle, baljós céljaik is, amelyek a különböző egyéni tudatok nagy távolságból való befolyásolását célozták. A szovjetek fanatikusan szükségét érezték annak, hogy nagy tömegeket, kiemelt pozícióban lévő, befolyásos embereket, valamint terrorista szervezeteket nyerjenek meg a céljaiknak, akár távoli befolyásolás útján is - keleten vagy akár nyugaton.
Később sikeresen fejlesztettek ELF [extremely low frequency - különlegesen alacsony frekvenciájú] eszközöket szubliminális hangüzenetek küldésére különböző egyének számára azért, hogy befolyásolják azok gondolkodását és viselkedési mintáikat. Mikrohullámon történő viselkedés-befolyásolást és más agykontroll-technikákat szintén használtak a Szovjetunióban. Ezek közül az egyik leghíresebb eset a moszkvai amerikai nagykövetségen felfedezett effajta készülék, amely komoly aggodalomra adott okot az amerikai hírszerzésnek. Hiába volt azonban a heves tiltakozás és a követség személyzete kárára történt mentális befolyásolás elutasítása az amerikaiak részéről, a szovjetek folytatták a mikrohullámon továbbított jelek sugárzását a követség felé. Persze ezt az amerikai fél nem hagyta annyiban, védekezésül a követség egész épületét fémlemezekkel védték a besugárzás ellen.
További kísérletek voltak arra is, hogy tisztán telepatikus erővel, nagymértékben koncentrált agyhullámokkal hipnotizáljanak valakit nagy távolságban [több, mint 2 ezer kilométerre], ezek a kísérletek sikerültek is a szovjeteknek.
A keleti blokk legeredményesebb pszichotronikai kutatásai Bulgáriában, Csehszlovákiában és Lengyelországban folytak. A csehek és a bolgárok igen figyelemreméltó eredményeket értek el.
Csak példaként: a Kirlian-fotók, amelyet felfedezőjéről, Semion Davidovich Kirlianról neveztek el. Kirlian feltalált egy olyan hazugságvizsgálót is, amely sokkal jobbnak bizonyult, mint az addig összes ilyen jellegű készülék.
A világ legjobb tisztánlátói a bolgár titkosrendőrségnek dolgoztak, amely igen szoros viszonyban volt a Szófiában és Petrich-ben működő Szuggesztológiai és Parapszichológiai Intézettel.


A KGB végzett néhány olyan, úgynevezett deep-black [mély-fekete] tevékenységet, ahol kísérletet tettek arra, hogy egyes személyek öngyilkosságot kövessenek el, "pszichotronikus technikák" által legyenek áldozatai ilyen cselekményeknek. Habár úgy tűnik, hogy a KGB egyes esetekben részleges sikereket mondhatott a magáénak, a módszer kifejlesztője azonban a továbbiakban elállt attól, hogy további kutatásokat végezzen a szovjet agykontroll negatív oldalán.
Az USA-ban az agykontroll kísérletekhez használtak bár hipnózist, viselkedés-befolyásoló drogokat, ELF-t, VLF-t [igen alacsony frekvencián, 20-35 khz, sugárzott hangokat], és különféle műszaki berendezéseken tesztelték az emberi tényezőket a II.világháború vége óta [pl: MKULTRA Project], mégis inkább a remote viewing került a CIA, illetve annak elődje, az OSS technokratái figyelmének előterébe.
Miután egyértelművé vált, hogy a szovjetek óriási lépésekkel haladnak a mentális kémkedés területén, és például 1970-ben több, mint 60 millió rubelt költöttek erre [ez 300 millió dollárnyi összeg volt a hetvenes években], az amerikai hírszerzés eléggé nyugtalanná vált, és igen komolynak tekintette a szovjet pszichotronikus fenyegetést.
A történelem mélységéből aztán itt bukkan elő Ingo Swann és Hal Puthoff, akik később az amerikai remote viewing alap-pillérei lettek. Maga a remote viewing módszer már nem volt ekkor ismeretlen, hiszen José Silva, a róla elnevezett Silva-módszer feltalálója már régóta dolgozott ezekkel a technikákkal, és a nagyközönség számára nyilvánossá is tette a hatvanas években, mint önfejlesztő módszer, de a katonai felderítés számára csak a szovjet fenyegetés megjelenésekor vált fontossá és továbbfejlesztendővé.

A remote viewing kísérletek és fejlesztések természetesen nem maradtak abba sem Amerikában, sem Európában, annak ellenére, hogy manapság ezekről igen keveset hallani. Egy 2007-es újságcikk így nyilatkozik:

"Az európaiaknak nagyon hatásos RV-egységeik vannak, amelyek felderítési tevékenységet folytatnak, és más-más országokhoz tartoznak. Az eredményeiket egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra, azoknak semmilyen részét nem fedhetik fel. RV-módszerük megcélozza az elme még mélyebb részeit is [delta kapcsolódási pont], mint azok a protokollok, amelyeket az USA-ban használnak."

Az utóbbi években, évtizedben nagy a csend a remote viewing körül. Úgy is mondhatnánk, hogy agyon van hallgatva. Csakis úgy szivárgott ki némi információ a volt keleti blokk országaiban, hogy a pénzügyi zavarba került kutatólaboratóriumok kereskedelmileg elérhetővé tették műszaki berendezéseiket - azaz eladásra kínálták fel.
Az USA-ban hivatalosan elismerték a remote viewing kutatásokkal kapcsolatos tényeket, valamint 1995-ben nyilvánosságra hozták a 20+ year tervezetet, és néhány kapcsolódó anyagot, valamint jónéhány, a hadsereg által kiképzett remote viewer jelent meg, és törte meg a hallgatás csendjét.

A hidegháborúnak már régen vége, a remote viewing pedig most mutathatja csak meg igazán, hogy mire képes az ember. Dr. John M. La Tourrette szavaival zárom az írást:
"A remote viewing van. A többi rajtad múlik. Köszönöm, és Isten óvjon."

Távérzékelés Magyarországon - 2008-ban

Távérzékelés Magyarországon - 2008-ban

A remote viewing-ot, a [továbbiakban:] távérzékelést meglehetősen sok néven illetik a világon, köztük van például a mentális harcművészet is. Nos, ez a kategorizálás mindenképpen jellemző a módszerre, mivel felhasználási, alkalmazási területe igen változatos, és mindegyik terület kapcsolatos valamiféle harccal, küzdelemmel: eltűnt személyek felkutatása, rejtett információk megszerzése, dokumentumok feltárása, tőzsdei illetve pénzügyi folyamatok előre jelzése és így tovább. Maga a távérzékelés ezzel szemben egy rendkívül békés, csendes és nyugalmas folyamat.
Elhatároztam, hogy megvizsgálom a távérzékelés helyzetét ma Magyarországon, egy olyan általános közegben, amely nemcsak az országot érinti, és amely nem túlzottan kedvez a tudományosan megalapozott pszichikus kutatómunkának. Kiváncsi voltam arra, hogy azon túl, hogy tévéműsort szerveznek pszichikus jelenségeknek álcázott bűvésztrükkök bemutatására, valamint, hogy a témával foglalkozó folyóiratokban egymást érik a jósok, látnokok, jövendőmondók, tisztánlátók hirdetései, létezik-e a távérzékelésnek az a formája Magyarországon, amelyben a tudományosan kidolgozott módszerek szerint, dokumentált [azaz visszaellenőrizhető] eredményeket produkáló műhelyek eredményeit valóságosan felhasználják állami, gazdasági, társadalmi vagy bármilyen szinten? Ebben a cikkben sem a tévéműsorok szenzációhajhász szemléletét, sem a magukat hirdető spirituális munkások létjogosultságát nem kívánom sem megkérdőjelezni sem kétségbe vonni, hiszen mindkét fogalomkör egy-egy kortünet, amelyek segítségével jobban megérthetjük a mentális távérzékelés hazai helyzetét.


A múlt

Ahhoz, hogy felülnézetből lássuk a mai állapotot a hazai távérzékeléssel kapcsolatban, legalább a huszadik század negyvenes éveihez kell visszamennünk. A második világháborút követő időszakban mindkét nagyhatalom -annak ellenére, hogy a győztesekről van szó- egy egészen rövid ideig el volt foglalva a sebeik nyalogatásával, és a sorok rendezésével úgy, hogy elégedetten nézegették a világtérképet, amely saját befolyási övezeteiket ábrázolta. Ez az időszak nem tartott sokáig, a negyvenes évek végén már egy újfajta frontot nyitottak, amit hidegháborúként ismert meg a világ. Furcsa háború volt ez, közvetlen harc soha nem tört ki a két fél között, de minden téren megindult a versengés, kialakultak az úgynevezett szövetséges tömbök, amelyek aztán ideológiai, fegyverkezési és az élet szinte minden területén saját magukra jellemző vonásaikat igyekeztek a másikra erőltetni úgy, hogy nem válogattak az eszközökben egyik oldalon sem. Hogy jutunk el innen a magyarországi távérzékelés helyzetéhez? Nos úgy, hogy a hidegháború egyik kísérőjelenségét, a fegyverkezési hajszát vesszük elő az ideológiai háború kínálatából. Az elnevezésből nyilvánvaló, hogy miről is van szó, ha erről beszélünk, így annak is nyilvánvalónak kell lennie, hogy a fegyverek minden faja szerepelt ebben a fegyverkezési versenyben, beleértve a pszichikus hadviselést is.
Mint ahogy egy másik cikkben említem, a Szovjetunióban az ötvenes évek elején már működött egyfajta mentális kémkedési módszer, amelyet pszichotronikus technikának hívtak. Alapállásuk jellegzetes volt: annak ellenére, hogy az a Szovjetunió, amelyik kimondottan materialista alapokon látszott szerveződni és működni úgy, hogy mindent, aminek spirituális tartalma lehetett, teljesen elutasított, az 1950-es évek elejétől több pszi laboratórium fejlesztésébe kezdett, hogy bio-energetikai kutatásokat folytassanak. Az amerikai fél ennek tudatában felvette a kesztyűt, és abbéli félelmében, hogy az oroszok bármiben is megelőzik, igen nagy lépésekkel haladtak előre a pszichikus kutatásokban. Némi idő elteltével a két fél már szinte fej-fej mellett haladt ezen a téren, de kutatásaik más-más jellegűek voltak. Az amerikai kutatások valamivel később kapcsolódtak a magyar szálhoz, ezért azt hagyjuk későbbre. Az orosz fejlesztések a világháború után kialakult erővonalaknak megfelelően nem korlátozódtak a Szovjetunió területére, hanem a barátinak nevezett csatlós országok arra alkalmasnak tartott szakembereit is bevonták a munkálatokba: Bulgária, Csehország [akkor még Csehszlovákia] és Lengyelország volt, ahol effajta tevékenységet folytattak.
Lassan közelítve Magyarországhoz, eltelt néhány évtized, amikor nálunk is kísérletekbe kezdtek a távérzékeléssel kapcsolatban. A kísérletek titokban folytak, bár ennek semmi jelentősége nem volt, hiszen a közvélemény akkoriban nem bírt semmiféle információval a témával kapcsolatban, a titkosság csakis a szembenálló fél előli elrejtőzést jelentette.

Mivel az információk szinte teljes hiányát, illetve a rendelkezésre álló információk megosztásától való elzárkózást tapasztaltam a cikk témájáról szóló adatgyűjtés során, így a különféle módokon megszerzett információ-darabokból logikai alapon, valamint a saját ismereteim alapján a következőt tudom feltételezni az első magyar távérzékelési kísérlet[ek]ről:
- a nyugati fél figyelmének elterelése miatt végeztek távérzékelési kísérletet Magyarországon. Vagyis: el kívánták terelni a figyelmet a bolgár, lengyel és cseh kutatásokról.
- olyan extra érzékenységű emberre találtak itthon, akivel a fent írt helyszíneken kívül teljesen titokban tudtak kísérleteket végezni Magyarországon anélkül, hogy a nyugati felderítés figyelmét felhívták volna rá, hiszen a titkosszolgálati tevékenységek a fent felsorolt országok mentális kísérleteinek felderítésére irányultak.
Kiegészítés:
Végül kiderült, hogy semmi értelme nem volt a titkolózásnak, hiszen a témát érintő kutatásaim során itt meg nem nevezendő módszerrel sikerült hozzájutnom az úgynevezett Maire-Lamothe jelentéshez [1975], amely a Szovjetunió és keleti csatlósainak parapszichológiai kutatásairól készült a Defense Intelligence Agency [DIA] részére, és amelyben a két szerző egy hírszerzési dokumentumnak megfelelő alapossággal írja le a keleti blokkban folyó pszi-kutatásokat, azoknak legapróbb részleteivel.

Az első kísérletek idejét a hetvenes évek végére, illetve a nyolcvanas évek elejére-közepére teszem, ez az 1977-től 1985-ig tartó időszak. Ennek magyarázata az, hogy erre az időre az amerikaik kutatások eljutottak arra a szintre, hogy megfelelő körülmények között igen pontos eredményeket érjenek el egyes távérzékelők, azzal a módszerrel, amelynek kidolgozását a Stanford Research Institute végezte. Mivel a módszer úgynevezett protokollját, szabályrendszerét ennek megfelelően nem ismerték keleten, hiszen ugyanebben a témában de más irányban kutattak, hírszerzési eszközökkel viszonylag egyszerű volt egy-egy távérzékelési folyamat dokumentációjára szert tenni. E dokumentációk alapján felállított kezdetleges szabályrendszer alapján végezhették az első magyar távérzékelési folyamatot, jelenleg még ismeretlen céllal. Erről csupán annyi konkrét információt sikerült kideríteni, hogy valójában volt ilyen, de a kísérlet előzményeinél [általam jelenleg ismeretlen szereppel] jelenlévő illető, akivel egy hamvába holt kapcsolatfelvételi próbálkozást tettem, már nem emlékszik a dologra, és nincs is kedve foglalkozni vele. Szíve joga ez, fogadjuk el.
[Érdekes mozzanata volt ez a távérzékeléssel kapcsolatos kutatásaim folyamatának. Több, úgynevezett remote viewing ülést folytattam le a témával kapcsolatban, amelynek egyikében kaptam egy információt ez említett személyre vonatkozóan: arc, keresztnév, lakóhely, foglalkozás. Az ezt követő néhány napban megtaláltam azt a személyt is, akin mint közvetítőn keresztül végül nem sikerült felvennem a kapcsolatot ezzel a célszeméllyel. Az említett remote viewing ülés által kapott információk viszont teljes mértékig helytállóak voltak.]


A közelmúlt

A hidegháború lezárultával, 1991 után más színezetet kapott a távérzékelés, mint tudomány. Egyrészt a világ megszűnt kétpólusúnak lenni, ezért bizonyos frontokon a versenyhelyzet is megszűnt. A távérzékelés frontvonalát ez nem érintette, bár a csatározások továbbra is inkább a színfalak mögött zajlottak a felek között. Az amerikai fejlesztések ezen a téren is olyan átütő erejűek voltak, hogy a mások által végzett kutatások mondhatni a nullára redukálódtak, illetve átalakultak tudatkutatási tervezetekké. A szovjet birodalom gazdasági és ideológiai megrendülését követően egyes szovjet-orosz kutatólaboratóriumok berendezéseit egyszerűen kiárúsították, hogy legalább ennyi megtérüljön a befektetésből. Ez az időszak volt az internet és a tömegkommunikáció közép-keleti európai elterjedésének kezdete is, ennek megfelelően már nem volt jelentősége annak, hogy egy-egy távérzékelési folyamatot földrajzilag hol végeznek el. Az amerikai sikereket figyelembe véve a kulcsfontosságú távérzékelési vizsgálatokat a CIA megbízásából a Stanford Research Institute-ben kiképzett távérzékelők végezték, akikkel az éppen elvégzett vizsgálatokkal kapcsolatban, annak jellegének megfelelően kötelezték őket különféle szintű titoktartásra.

A kilencvenes évek végére Magyarországon is megjelent minden olyan mentális, spirituális műfaj, amely az országnak az orosz érdekszférába tartozása miatt ideológialag addig teljesen elérhetetlenek voltak az emberek számára. A távérzékelés, jellegéből adódóan nem volt ezek között, hiszen mind a mai napig katonai hírszerzésre, ipari és hatalmi kémkedésre is felhasználják, ezért fejlesztése és kutatása kötött keretek között igyekezett megmaradni. A Magyarországon megjelent mentális technikák összességében tartalmazták ugyan a távérzékelés szinte minden elemét, de ezek az alkotóelemek szétszórtan jelentek meg egy-egy módszer részeként, és összekapcsolni őket csak a távérzékelés protokolljának ismeretében lehetséges. A teljesség igénye nélkül néhány mentális eljárás, amelyek részei a távérzékelési folyamatnak is: meditáció, Silva-módszer [közkeletű -bár általam érthetetlen okból így elnevezett- nevén: agykontroll], qi gong [csikung] meditáció.

Ebben a közegben, illetve a rendszerváltás utáni politikai helyzetben mégis lezajlott Magyarországon egy távérzékelési kísérlet, jelenleg még szintén ismeretlen céllal. Ennek a kísérletnek az volt a jellegzetessége, hogy amerikai felügyelettel, de legalábbis amerikai részvétellel történt. Kutatási eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az egyes távérzékelési eljárásokban speciálisan erre a célra kiképzett személy, az úgynevezett monitor szerepét töltötte be egy amerikai résztvevő ebben a magyarországi kísérletben.
A kísérlet egy Budapesttől nyugatra eső település közelében volt egy elhagyott katonai bázison, ahol azelőtt fegyvereket tároltak [tekintsünk el a pontos helyszín megjelölésétől]. Időpontja 1997-1998 közé tehető, a kutatási eredmények alapján legvalószínűbb 1997 augusztusa. Hivatalosan, azaz a kormányszinten tudtak róla és képviselője is jelen volt az eseményen, de Magyarországon az úgynevezett hivatalos, állami szinten kezdeményezett és felügyelt távérzékelési tevékenység attól az időponttól tulajdonképpen szünetel. Ennek okáról A jelen című részben olvashatnak majd néhány sorral lejjebb.
A hivatalban lévő kormány mellett működik ugyan úgynevezett jósda, amely mindennapi tevékenységeinek támogatására szolgálna, de ez az intézmény nyilvánvalóan nem a távérzékelés valamely protokolljának módszerével dolgozik, amelyre a legjobb példa a 2006.augusztus 20-án történt események és következményei, hiszen megfelelő távérzékelési módszerekkel ezt az eseményt is pontosan be lehetett volna határolni.


A jelen

Semmiképpen nem szeretnék politikai felhangot vinni ebbe az írásba, de talán arra is megvan a magyarázat, hogy miért szorult háttérbe a hivatalos [v.ö.:állami] távérzékelés kutatása és fejlesztésa Magyarországon.
A szovjet-orosz kutatások egy része természetesen arra irányult, hogy miképpen lehetne nagy tömegek gondolkodását és viselkedési mintáit távolról olyan módon befolyásolni, ami a hatalmon lévő elitnek tökéletesen megfelel. Ennek megvalósítására alacsony frekvenciájú jeltovábbító eszközök kifejlesztésébe kezdtek, amelyekkel nagy nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeket is értek el [jelesül a moszkvai amerikai nagykövetség terhére történő mentális befolyásolás, 1962]. Mint látható, a fejlesztésben eredményt értek el, de sem az eszközről, sem az eredményről később sehol sem találni további nyomokat - látszólag. Ezek a fejlesztések még jóval a hidegháború befejezése előtt elkezdődtek, és elértek olyan szintet, ahol már eredményesen lehetett használni ezeket a műszaki eszközöket. A Szovjetunió széthullásával -amint fentebb jeleztem is- a romokból mindenki igyekezett a lehető legtöbbet visszanyerni, ezért aztán egyes pszichotronikai kutatólaboratóriumokat egyszerűen kiárusítottak. Nem kerülhette el a sorsát ez a kifejlesztett technológia sem, de természetesen nem született lista arról, hogy ki és hogyan tett szert erre a fejlesztésre a nagy kiárusításban. Tény viszont az, hogy például a 2006-os magyar országgyűlési választásokat megelőző napokban a különösen alacsony frekvenciasávban [ELF] "érdekes" jeleket lehetett venni arra alkalmas fizikai eszközökkel. Azután nyilván mindenki emlékszik a politikai szócsatákra a szavazatszámlálásokat követően. Feltételezhető tehát az, hogy a mindenkori hatalom saját érdekeit szem előtt tartva nem a távérzékelés fejlesztését és alkalmazását finanszírozza, hanem például alacsony frekvenciás tudatbefolyásoló eszközökét. Erre vonatkozóan 2009-ben egy távérzékelési tervezet készül egy aktívan működő magyarországi távérzékelési egységben, talán egyszer megismerhetjük majd a [publikus] eredményeket.

Ezzel el is érkeztünk a Magyarországon napjainkban meglévő távérzékelési tevékenységek áttekintéséhez. Mivel láthattuk, hogy a pszichikus tevékenységek hivatalos kutatása és alkalmazása gyakorlatilag a távolról történő tudatbefolyásolásra korlátozódik, amely pedig nem tartozik szorosan a távérzékelés technikájához. Ellentétben több más európai országgal, ahol a gyakorlatban igen jelentős sikereket elérve használják a módszert az adott állam gazdasági, politikai vagy társadalmi céljainak elérésére. Egy amerikai újság [Buzzle.com] így ír a napjainkban Európában zajló távérzékelési tevékenységről: "Az európaiaknak nagyon hatásos RV-egységeik vannak különböző országokban, amelyek felderítési tevékenységet folytatnak. Az eredményeiket egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra, azoknak semmilyen részét nem fedhetik fel. RV-módszerük az elme még mélyebb részeit is megcélozza [delta kapcsolódási pont], mint azok a protokollok, amelyeket az USA-ban használnak."

Különös módon, a már említett, Magyarországon működő távérzékelési egység is folytat kutatásokat és kísérleteket a cikkben megjelölt úgynevezett delta-interfész-el kapcsolatban úgy, hogy közvetlenül nem áll kapcsolatban egyetlen európai távérzékelési csoporttal sem. Erről az hazai egységről egyelőre annyit lehet tudni, hogy a hagyományos remote viewing alapjain álló, valamint saját fejlesztésű protokollok alapján működnek magánszemélyekből álló tagjai. Hivatalos szervekkel kapcsolatuk nincsen [ezt nem is bánják], annak ellenére, hogy például [szándékosan egy régebbi téma lett felemlítve] 1998 elején egy távérzékelő által távérzékelési eszközökkel pontos feljegyzés készült a több, mint egy évvel későbbi, 1999 március 24-től június 10-ig tartó szerbiai NATO-beavatkozásról. És a sort még lehetne folytatni, az előbbi eredmény csak egy csepp a tengerben.


A jövő

A magyarországi távérzékelésben sem áll meg az élet, hasonlóképpen, mint az említett európai országok távérzékelési egységeinél. A módszer ettől a pillanattól kezdve lesz képes arra, hogy megmutassa: valójában mire képes az ember? Mi pedig próbára tehetjük azt, hogy mentális potenciálunkat valóban arra tudjuk-e használni, amire érdemes, vissza tudjuk-e hozni az Aranykornak legalább egy kis részét?

Dokumentumok távérzékelése

Dokumentumok távérzékelése - saját [fejlesztés alatt álló] módszer

A remote viewing "Dokumentumok távérzékelése" módszerével meghatározható különféle dokumentumok egészének, vagy egyes részeinek tartalma. A módszer jelentősége abban áll, hogy segítségével egy általunk [illetve a megbízó által] ismeretlen tartalmú dokumentum információihoz juthatunk hozzá annak birtoklása, illetve előzetes megismerése nélkül.
A módszer által elérendő eredményeket figyelembe véve két fajtája van a dokumentumok távérzékelésének: a szondázó és a kiválasztott vizsgálat. Az egyes dokumentumok különböző részei [és egyben az egész] tartalmának vizsgálatára a szondázó távérzékelés szolgál, egy meghatározott részének tartalmát pedig a kiválasztott vizsgálat segítségével ismerhetjük meg. A dokumentum egészének témáját célszerű a tartalomjegyzék célként való meghatározásával, illetve a tartalomra vonatkozó hívósornak célként való megadásával vizsgáltatni.
A dokumentumok távérzékelését alapesetben mindig klasszikus távérzékelés protokollja szerint végezzük és dokumentáljuk.

A dokumentumok távérzékelésének fajtái


Szondázó

Egy meghatározott dokumentum véletlenszerűen kijelölt oldalán, vagy annak egy részén található tartalom vizsgálata. Sem a megbízó, sem a távérzékelő nem bír ismeretekkel a dokumentum egészének vagy részeinek tartalmáról, mindkettőjük előtt ismeretlen a tartalom. A kiválasztott oldalszám [továbbá szükségszerűen: bekezdés, szakasz, stb.] meghatározása után a megbízó létrehoz egy vizsgálat azonosító kódot, amelyet eljuttat a távérzékelőnek. A folyamat annyi vizsgálatból áll, ahány részét kívánjuk megismerni a dokumentumnak.


Kiválasztott

Egy meghatározott dokumentum tetszőleges [bármely] oldalán, vagy annak egy részén található tartalom vizsgálata. A megbízó előzőleg megismeri és áttanulmányozza a kiválasztott részt, amelyről egy vizsgálat azonosító kódot hoz létre, amelyet eljuttat a távérzékelőnek. A dokumentumok "kiválasztott" távérzékelése elsősorban teszt-jellegű feladatokat jelent, tesztelésre használjuk. Teszt esetén a minél pontosabb eredmény elérése érdekében a megbízó a távérzékelési célként szereplő dokumentum-részletről egy rövid, szöveges összefoglalót készít, ezt követően határozza meg a vizsgálat azonosító kódot. Az így elkészített rövid, szöveges vázlatot a vizsgálat utáni visszajelzésnél eljuttatja a távérzékelő számára.

Szenzitív Remote Viewing

Sensitive Remote Viewing - SeRV
A Szenzitív Remote Viewing egy 2006-2008 között másfél év alatt kifejlesztett hazai távérzékelési szabályrendszer, amely a hagyományos remote viewing alapjaiból építkezik. Dinamikus felépítéséből következően lehetővé teszi azt, hogy az egyes célokról a lehető legalaposabb, legrészletesebb és legpontosabb eredményeket szerezzük meg a szubtérből.

A szabályrendszer a remote viewing öt hagyományos alapfázisát három, egymástól jól elkülöníthető részre bontja. A SeRV a távérzékelő által önállóan, és Irányítóval [Monitor] is végezhető.

További információk később.

Távérzékelés - szószedet

Néhány távérzékelési szakkifejezés magyarázata





Távérzékelő - Az a személy, aki a távérzékelési folyamatot elvégzi.

Ülés, vizsgálat - Maga a távérzékelési folyamat, amelyben az távérzékelő megállapítja az adott cél információit.

Cél - A távérzékelési vizsgálat tárgya, amelyre az információ kinyerésének folyamata irányul.

Vizsgálati azonosító - Néhány karakterből álló kód, koordináta, vagy jelzés, amely a távérzékelő számára a célt szimbolizálja. Mivel a távérzékelési vizsgálat alapja az, hogy az érzékelőnek semmilyen előzetes információja nincs a vizsgálandó célról, ezt egy vizsgálati azonosító kód segítségével helyezik el a folyamatban. Bármilyen egyedi karakter-sorozat lehet, de a céllal nem függ össze.

Dokumentáció - Az ülésről készített, rajzokkal kiegészített írásos feljegyzés, amelyet az alkalmazott protokoll [szabályrendszer] lépéseinek megfelelően készít el a távérzékelő.

Protokoll - A távérzékelési folyamatban használt összetett rendszer, egymáshoz kapcsolódó részfeladatokból álló logikai sorozat, amelyet a távérzékelő a cél információinak minél pontosabb megállapítása érdekében használ. A protokoll [szabályrendszer] tulajdonképpen egy működési útmutató, amelynek alapján az érzékelési folyamat lezajlik.

Irányító - másnéven Monitor: az a személy, aki az irányítóval végzett távérzékelési folyamat során az érzékelő által addig megállapított információk alapján logikai úton megalkotott kérdésekkel további, a célra vonatkozó információk megszerzésére irányítja a távérzékelőt.

Ideogram - Gestalt, alakzat az első orientációnál. A távérzékelési folyamatban a vizsgálati azonosítóval [kód] történő első kapcsolatfelvételt követő azonnali benyomás rajz formájában, amely a távérzékelőben kialakul a célról. Az ideogram a cél első leképezése. Ez lehet egy egyszerű ábra, vonal, kör, stb, vagy akár összetettebb vázlat is.

Gyakorlati tanácsok

Általános útmutató a klasszikus távérzékeléshez

A távérzékelés folyamata egy összetett rendszer, egymáshoz kapcsolódó részfeladatokból álló logikai sorozat, amelyet a távérzékelő a célnak megfelelő szabályrendszer alkalmazásával végez.
A különféle szabályrendszerek közül a magyar fejlesztésű Szenzitív Távérzékelést kiválasztva egy vázlatos folyamatot mutatok be példaképpen az alábbiakban. A távérzékelési példát a távérzékelő önállóan, Irányító nélkül végzi ebben az esetben. A folyamathoz szükséges a Szenzitív Távérzékelés üres dokumentációs lapja, amelyen a vizsgálati azonosító szerepel [a dokumentációs lap egy több oldalból álló, jegyzőkönyv-szerű dokumentáció, amelyen a SeRV lépéseinek megfelelő érzékelési részfeladatok vannak felsorolva]. Keressünk egy nyugalmas, csendes helyet, ahol előreláthatóan senki nem zavar meg minket az előttünk álló egy-másfél órában [kifinomult, részletes vizsgálatoknál ez több is lehet].

A cél vizsgálati azonosítója pl.: MZ/X

A dokumentációs lapunkon jelezzük az ülés kezdetét.
Az általunk megfelelőnek tartott módszerrel érjünk el egyfajta megváltozott tudatállapotot. A módszer egyedi, ennek tárgyalása nem tartozik a távérzékelés folyamatába, de a SeRV módszeréhez mindenképpen szükséges.

Miután legalább alfa szintig jutottunk, kezdjük meg az érzékelés folyamatát úgy, hogy a vizsgálati azonosító alapján információkat kezdünk kinyerni a célról. A vizsgálati azonosító használata csak a folyamatnak ebben a részében ajánlatos!

A távérzékelési módszer lépéseinek megfelelően végezzük el az érzékelési folyamatot, és a dokumentációs lapra írjuk és rajzoljuk le a kapott információkat a vizsgálat közben. Az alkalmazott szabályrendszert érdemes előre ismerni, hogy a folyamat lépéseinek elolvasásával ne zökkenjünk ki a megváltozott tudatállapotból érzékelés közben. Ne gondolkodjunk közben, a tudatos elmét teljes mértékben zárjuk ki ez alatt a mintegy másfél óra alatt. Írjunk és rajzoljunk le mindent, amit tapasztalunk.

A folyamat végén jelezzük a dokumentációs lapon az érzékelés végének időpontját, majd szükség esetén tisztázzuk le a kézírásunkat a dokumentációban. Ha megvagyunk vele, juttassuk el az eredményt a Megbízónak vagy az Analyst-nek, és kérjünk visszajelzést az ülésről. Tartsuk szem előtt azt, hogy a vizsgálati azonosítóból, ami jelen esetben pl. az MZ/X, az érzékelési folyamat végére el kell jutnunk ahhoz a megállapításhoz, hogy ez egy harci repülő, amelyik a vizsgálat időpontjában éppen szántóföldek fölött repül.


Ügyeljünk a részletekre

Ügyeljünk a részletekre. A távérzékelési vizsgálat mindig egy célra összpontosít, és ezt az egy célt el is tudjuk érni, meg tudjuk állapítani, ha szabályszerűen használjuk fel az ismereteinket. Ehhez rengeteg minden tartozik hozzá, a kiválasztott szabályrendszer alapos ismeretétől az aktuális érzelmi állapotunkon keresztül egészen addig, hogy a dokumentációs lapunk fehér legyen, és arra fekete tollal/filccel írjunk, stb.

Ez a rövid leírás természetesen nem adja vissza sem a klasszikus remote viewing, sem a Szenzitív RV módszerével történő pontos érzékelési folyamatot, csakis az a távérzékelés gyakorlatának vázát mutatja be.

Mind a leírás, mind a rajz csupán illusztráció.

Lezárt vizsgálatok

Ezen az oldalon a már lezárt vizsgálataink leírását olvashatja, amelyekről a megbízón és a vizsgálatot végzőkön kívül más személy részére nem áll módunkban információt adni. Ha részt venne vizsgálatainkban, tekintse meg jelenlegi aktuális vizsgálati azonosítóinkat itt.






Lezárt vizsgálataink - 2009

  • Adatok felhasználása [2009.03.03.] - A megadott regisztrációs adatok további sorsa, felhasználása egy ["a"] magyar közösségi rendszerben. A vizsgálat lezárva: 2009.március 24. Analízis: készül.


  • A nyirkai jóslat [2009.02.03.] - Tartalma, célja, eredete. A vizsgálat lezárva: 2009.február 25. Analízis: készül.
  • Egy magyar politikai tömörülés választmányi ülése ez év márciusában [2009.01.03.] -Az eseményen történtek leírása A vizsgálat lezárva: 2009.január 25. Analízis: elkészült.
  • A sólyi sír [2009.01.24.] -Az eseményen történtek leírása A vizsgálat lezárva: 2009.január 25. Analízis: készül. Az eset ismertetése >>



Lezárt vizsgálataink - 2008

  • A nagycsécsi támadás [2008.11.03.] -Előzményei, körülményei és résztvevői A vizsgálat lezárva: 2008.november 29. Analízis: készül. Az eset ismertetése >>
  • Nagy Miklós eltűnése A vizsgálat lezárva: 2008.november 3. Analízis: elkészült. Az eset ismertetése >>

  • Magyarország legjelentősebb belpolitikai krízise 2009 első negyedévében. Az esemény résztvevői, leírása, háttere
    Vizsgálat lezárva: 2008.december 22. [analízis: készül]