Kik vannak a Föld mélyén?

A közelmúltban újabb olvasónk osztotta meg velünk különleges élményét. Ez már csak azért is rendkívüli öröm számunkra, mert olyan területről írt, amely bár közbeszéd tárgya az alternatív kutatások területén – nevesül a belső (üreges) Föld elmélete –, első kézből viszont még nem kaptunk ezzel kapcsolatos beszámolót. A rövid írás több évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, amely egyfajta spontán élményként jelentkezett, irányított vagy előzetesen tervezett cél nélkül. Levélírónk idősebb budapesti olvasónk, névtelenségének megőrzését kérte. Régóta foglalkozik parajelenségek kutatásával, ezt anyagi érdekek nélkül teszi, szakmája sem kapcsolódott e témához. Történetének fő inspirációja az, hogy a Hold, vagy akár a távolabbi égitestek, más dimenziók kutatása mellett ugyanolyan fontos a Föld egyes helyeinek pszichikus vizsgálata is. Ennek módszere személyenként változhat, beszélhetünk itt távérzékelésről, testen kívüli utazásról, egyéb mentális kivetülésekről. A következő történet egy spontán testi és mentális kivetülés során szerzett élmény összefoglalója, ugyanezen jelenségek viszont – kellő körültekintés mellett – akaratlagosan is előidézhetők, így lehetőség nyílik a témakör további vizsgálatára. 

Az alábbi beszámoló témájában hasonlít, de részleteiben bizonyosan eltér az ún. üreges Föld elmélet széles körben elterjedt téziseitől.

Íme az eset:

Első élményem idegen entitásokkal kora gyermekként ért, úgy 5-6 éves lehettem. Emlékszem ma is tisztán: fekszem a kiságyamban a félhomályos szobában és bámulom a mennyezeti lámpát. Ekkor azt vettem észre, hogy mintha közeledne felém a csillár, vagy én a csillárhoz kerülnék egyre közelebb. Következő pillanatban rájöttem, hogy "repülök" (ma már tudom: ez volt első testelhagyásom), minden teljesen irreálissá változott, úgy láttam a környezetemet, mint valami repülő rovar, óriásira nőtt minden tárgy. Ezzel egyidőben kellemetlen szagokat és mély hangokat éreztem legbelül, mintha belőlem jönne. 

(Az eltelt évek alatt aztán sok minden történt, "hallottam" mások gondolatait, amiket én akkor még normális dolognak tartottam, úgy hittem mindenki hallja, nem csak én.)

Visszatérve a mély hangokra, amiket sokszor érzékeltem, talán húsz évvel ezelőtt történt a következő eset, amelyben újra érzékeltem a hangokat. Nem tudtam éjjel aludni, csak forgolódtam az ágyon, aztán rájöttem, hogy miért. Rezgett minden, szinte remegett alattam a mélyben a föld, ugyanakkor mély basszus hang töltött be mindent. Körülöttem mindenki nyugodtan aludt, a család semmit nem érzékelt mindezekből. Felébresztettem a nejemet és kérdeztem tőle, hogy "hallod ezt a mély morajlást, érzed az ágy remegését?" Ő semmit nem hallott vagy érzett ezekből, azt mondta: aludjak, mert korán kell kelnie, biztosan csak álmodtam mindezt. Ő aludt tovább, engem viszont ekkor már nagyon zavart a dolog, utána akartam járni. Kimentem a bejárati ajtóhoz azzal, hogy talán kintről jön a hang, de menet közben is folyamatosan, nem gyengülve hallottam mindenütt. Annyi különbséggel, hogy kezdtem érezni „valakik” nagy szenvedését, a szagok erősödtek, szúróssá váltak. Aztán "láttam", hogy ez az egész a föld mélyéből jön, alattam valami történik nagy mélységekben.

Rendkívül izgatottá váltam. Racionális gondolkodásom próbált értelmes választ találni az egész észlelésre. Az első valósként felmerült információ az volt, hogy talán metróalagutat fúrnak alattunk, vagy valami ehhez hasonló történik. Racionálisan gondolva erre azt kellett leszűrnöm, hogy tudomásom szerint itt (Albertfalva déli része) nem végeznek ilyenfajta munkálatokat, a közelben nem volt nagyobb szabású építkezés sem, főleg nem éjjel 3 körül. 

Aztán egyszerre csak belém hasított egy felismerés, érzet, amely szerint a mélyben lények élnek, és ők tevékenykednek „valamit”. Talán alagutakat fúrnak. Közben sorra jöttek a képek a fájdalmas kínszenvedések érzetével, s elkezdtem "látni" ami folyik ott lent. Sötét párás melegben, bűz és mocsok közepette embernek látszó lények dolgoznak, nagy erőfeszítéssel valamiket tolnak, miközben az őket irányító alacsony, kékes lények ösztökélik őket, hogy jobban dolgozzanak. Az egész szürreális kép valami ősi rabszolgamunkára emlékeztetett. 

Ekkor már szakadt rólam a víz, átvettem a szenvedők kínjait. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, mivel az érzékelés nem múlt el. Ez az egész rettenetes volt! 

Reggel, miután átgondoltam az éjjel történteket, arra jutottam, hogy bizony élnek a mélyben civilizációk, amiről eddig fogalmunk sem volt! Úgy tűnt, hogy idegen lények tartanak fogva „fentről” elrabolt embereket, vagy más égitestről hozták ide őket rabszolgának. Az is lehet, hogy klónokat érzékeltem, akik uraik kiszolgálására lettek „kitenyésztve”. 

Pár évvel később kezdtem érteni mi folyik odalent. Bizony ott fejlett civilizáció létezik, de nem az üreges Föld klasszikus elmélete szerint, hanem attól kissé eltérően: óriási barlangokban, a mélységet szerte behálózva gyárak működnek, kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik. Ennyit a mély, mindent átható hangokról, amit a családomban csak én éreztem. 

* * *

Kiegészítés: Az esethez mindenképpen hozzátartozik az a kiegészítés, amely szinte inverze az előző olvasói beszámolónak, a lényege viszont mégis ugyanaz. Ingo Swann, a jelenkori távérzékelés atyja végzett el egy kísérletet, amelynek keretében a Hold felületére vetítette ki testét és tudatát. A helyszínen felszíni kitermelő tevékenységet folytató emberszerű lényeket talált, akik a fenti történetben írtakkal egyezően szinte elviselhetetlen körülmények között végezték a nehéz fizikai munkát. Ezek a szóban forgó egyedek erős  mentális béklyóval voltak ellenőrzés alatt tartva, amelynek „szele” megérintette a jelen lévő Swann-t is, aki ezt tapasztalva jobbnak látta, ha sürgősen véget vet a pszichikus jelenlétnek azon a helyszínen.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>