A távérzékelés (remote viewing) és működése
A távérzékelés definíciójában megfogalmazott "nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt" kitétel természetesen arra utal, hogy a távérzékelő nem fordul segédeszközökhöz a kísérlet céljára vonatkozó információk megszerzéséhez, ahhoz csupán elméjét használja. Nem minősül segédeszköznek a távolbalátás-távérzékelés folyamatában szükségesen felhasznált tárgyak, amelyek csupán az egyes kísérletek funkcionalitását szolgálják (például papír, ceruza, diktafon, stb).
Mindenképpen el szeretném kerülni, hogy ismétlően leírjam azokat a meghatározásokat, amelyeket az interneten százszámra elérhetnek. Egyszerűsítve így foglalhatjuk össze a mentális távérzékelési folyamatot: a remote viewing (távérzékelés) egy olyan személy beszámolója tőle bármilyen fizikai távolságra elhelyezkedő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról, folyamatokról (stb), akinek tudata az adott helyre, időpontra vetül ki, majd az ott tapasztalt információkat dokumentálhatóan átadja. A távérzékelőnek természetesen rendelkeznie kell egyfajta affinitással az érzékeken túli észlelésekkel kapcsolatban, és alapképességgel, ami lehetővé teszi számára a távolbalátás-távérzékelés megvalósítását, azzal együtt, hogy elméletileg minden ember képes kölcsönös mentális interakcióra.
Hogyan működik?
A távérzékelés a mélytudat teljesen természetes folyamata. Akkor működik a leghatékonyabban, ha semmiféle módon nem erőltetjük. A tudat mély állapotában akár a teljes Világegyetemből ismeretekhez juthatunk. A távérzékelés igazából nem más, mint a megérzés, az intuíció olvasása.
Távérzékelésre - mivel ahogy az előbb is olvashattuk, a tudat egy folyamata - általában minden ember képes, az alapvető képességek mindenkinek a rendelkezésére állnak. Ösztönösen többeknél elő is szokott fordulni, amelyet a tudatos, reális elme többnyire elnyom, az ilyen embereknél rendszerint maximum elillanó emlékkép marad a tudatban. Ezeket az ösztönös kezdeményeket tanulható keretek közé helyezve bárki képes lehet tudatosan távérzékelni. A tudatosan létrehozott távérzékelés olyan tudományos alapossággal összeállított folyamat, amely segítséget és lehetőséget ad az embernek veleszületett, alapvető pszí-képességeinek összefogására, és adott célra történő alkalmazására. A távérzékelés során a szubtérből kapott ismereteket már azelőtt rögzítik, mielőtt a tudatos agy elemző folyamatai megzavarhatnák a normális érzékelési folyamatát, vagy a racionalitásával vagy a képzelet révén. Felépített távérzékelési folyamat során, ha a tudatos agy kísérletet tenne az eljárástól való eltérésre, vissza kell vezetni a megfelelő útra. Ha ugyanis a tudatos agy sikeresen átvenné az irányítást, akkor innentől kezdve a kapott adatok használhatatlanok lennének.
A távérzékelés mindig egy adott célra összpontosít. A cél bármi lehet, amiről információt szeretnének megtudni: egy hely, esemény, adott személy, tárgy, objektum, folyamat, dokumentum, stb. A gyakorlott távérzékelők többszörösen összetett feladatok megoldására is képesek.
A távérzékelési eljárás előkészítéseként szükséges meghatározni a cél koordinátáit, vagy fedőkódját. Ez általában két darab, egyenként négy karaktert tartalmazó karakterláncból áll, amelyet a megbízó határoz meg a céllal való társításkor. A kóddal, illetve koordináta meghatározásával rögzül a cél a közös tudatmezőben, amelyből aztán a távérzékelő a távérzékelési ülés folyamán visszanyeri ezeket az információkat. A távérzékelő természetesen nem tudja, hogy a kódok mire vonatkoznak, mit takarnak, hiszen úgy a valós életből rendelkezésre álló információkat közöl(het)né az ülés folyamán.
Számos kísérlet igazolja, hogy a tudat pontosan be tudja azonosítani a célt még akkor is, ha annak csak a koordinátái (kódja) vannak megadva. Egy helyes távérzékelési folyamat szigorúan kidolgozott tudományos protokoll mentén zajlik, a távérzékelő a folyamat végéig semmiféle információt nem kap az információnyerés alapjául szolgáló célpontról.
Különféle módszereket dolgoztak ki az emberi tudat távérzékelés során alkalmazott helyes működésének kiváltására. Valamennyi módszer közös abban, hogy egyfajta "megváltozott tudatállapotot" igyekeznek létrehozni, és ebben a megváltozott tudatállapotban törekednek az adott célra vonatkozó információk megszerzésére. Mindezen módszerek célja és eszköze: a lehető legteljesebb módon leszűkíteni és kizárni a hétköznapi élet zajait, zörejeit, zavarait, a kísérletben részt vevő személy figyelmét elterelni az öt fizikai érzékszervről, és tudatosságát elmozdítani tudatküszöb alatti észlelésének irányába. Ez az állapot abban a pillanatban elérhetővé válik, amikor az alany tudatossága nem szögeződik az élet fizika oldalához. A megfelelő állapot előidézéséhez különféle meditációs technikák használata javasolt.
A cél koordinátáinak, kódjának ismeretében a távérzékelő az általa használt módszerrel megváltozott tudatállapotba juttatja magát, majd a (szintén általa elsődlegesen használt) megfelelő rv-protokoll segítségével meghatározza a cél információit.
A megváltozott tudatállapot jellemzésére William James (amerikai pszichológus, filozófus, 1842-1910) ezt írta híres megjegyzésében: "...normális éber tudatunk... csak a tudat egyik sajátos állapota, míg körülötte tőle csak homályos védőernyőkkel elválasztva, egészen másfajta tudat formái léteznek. Egy életet leélhetünk anélkül, hogy gyanítanánk létezésüket; de alkalmazzuk csak a kellő ingert, s egyetlen érintésre megjelennek a maguk teljességében." [1] A távérzékelési folyamat lefolytatásához megfelelő tudatállapot elérésének begyakorlását követően ezek az elősegítő megoldások akár el is hagyhatók.
Távérzékelésre - mivel ahogy az előbb is olvashattuk, a tudat egy folyamata - általában minden ember képes, az alapvető képességek mindenkinek a rendelkezésére állnak. Ösztönösen többeknél elő is szokott fordulni, amelyet a tudatos, reális elme többnyire elnyom, az ilyen embereknél rendszerint maximum elillanó emlékkép marad a tudatban. Ezeket az ösztönös kezdeményeket tanulható keretek közé helyezve bárki képes lehet tudatosan távérzékelni. A tudatosan létrehozott távérzékelés olyan tudományos alapossággal összeállított folyamat, amely segítséget és lehetőséget ad az embernek veleszületett, alapvető pszí-képességeinek összefogására, és adott célra történő alkalmazására. A távérzékelés során a szubtérből kapott ismereteket már azelőtt rögzítik, mielőtt a tudatos agy elemző folyamatai megzavarhatnák a normális érzékelési folyamatát, vagy a racionalitásával vagy a képzelet révén. Felépített távérzékelési folyamat során, ha a tudatos agy kísérletet tenne az eljárástól való eltérésre, vissza kell vezetni a megfelelő útra. Ha ugyanis a tudatos agy sikeresen átvenné az irányítást, akkor innentől kezdve a kapott adatok használhatatlanok lennének.
A távérzékelés mindig egy adott célra összpontosít. A cél bármi lehet, amiről információt szeretnének megtudni: egy hely, esemény, adott személy, tárgy, objektum, folyamat, dokumentum, stb. A gyakorlott távérzékelők többszörösen összetett feladatok megoldására is képesek.
A távérzékelési eljárás előkészítéseként szükséges meghatározni a cél koordinátáit, vagy fedőkódját. Ez általában két darab, egyenként négy karaktert tartalmazó karakterláncból áll, amelyet a megbízó határoz meg a céllal való társításkor. A kóddal, illetve koordináta meghatározásával rögzül a cél a közös tudatmezőben, amelyből aztán a távérzékelő a távérzékelési ülés folyamán visszanyeri ezeket az információkat. A távérzékelő természetesen nem tudja, hogy a kódok mire vonatkoznak, mit takarnak, hiszen úgy a valós életből rendelkezésre álló információkat közöl(het)né az ülés folyamán.
Számos kísérlet igazolja, hogy a tudat pontosan be tudja azonosítani a célt még akkor is, ha annak csak a koordinátái (kódja) vannak megadva. Egy helyes távérzékelési folyamat szigorúan kidolgozott tudományos protokoll mentén zajlik, a távérzékelő a folyamat végéig semmiféle információt nem kap az információnyerés alapjául szolgáló célpontról.
Különféle módszereket dolgoztak ki az emberi tudat távérzékelés során alkalmazott helyes működésének kiváltására. Valamennyi módszer közös abban, hogy egyfajta "megváltozott tudatállapotot" igyekeznek létrehozni, és ebben a megváltozott tudatállapotban törekednek az adott célra vonatkozó információk megszerzésére. Mindezen módszerek célja és eszköze: a lehető legteljesebb módon leszűkíteni és kizárni a hétköznapi élet zajait, zörejeit, zavarait, a kísérletben részt vevő személy figyelmét elterelni az öt fizikai érzékszervről, és tudatosságát elmozdítani tudatküszöb alatti észlelésének irányába. Ez az állapot abban a pillanatban elérhetővé válik, amikor az alany tudatossága nem szögeződik az élet fizika oldalához. A megfelelő állapot előidézéséhez különféle meditációs technikák használata javasolt.
A cél koordinátáinak, kódjának ismeretében a távérzékelő az általa használt módszerrel megváltozott tudatállapotba juttatja magát, majd a (szintén általa elsődlegesen használt) megfelelő rv-protokoll segítségével meghatározza a cél információit.
A megváltozott tudatállapot jellemzésére William James (amerikai pszichológus, filozófus, 1842-1910) ezt írta híres megjegyzésében: "...normális éber tudatunk... csak a tudat egyik sajátos állapota, míg körülötte tőle csak homályos védőernyőkkel elválasztva, egészen másfajta tudat formái léteznek. Egy életet leélhetünk anélkül, hogy gyanítanánk létezésüket; de alkalmazzuk csak a kellő ingert, s egyetlen érintésre megjelennek a maguk teljességében." [1] A távérzékelési folyamat lefolytatásához megfelelő tudatállapot elérésének begyakorlását követően ezek az elősegítő megoldások akár el is hagyhatók.
Mitől működik?
A remote wiewing működésének kulcsa az emberi tudatban rejtőzik, azon belül is az emlékezésben. "Az emlékezés, valamint az érzékeken kívüli információcsere meghaladja azokat a képességeket, amelyeket eddig hagyományosan az emberi agynak tulajdonítottak. Különleges körülmények között az emberek, úgy tűnik, képesek rá, hogy visszaemlékezzenek bármely, vagy talán minden tapasztalatukra és talán mások tapasztalataira is; és alkalmilag hatással lehetnek téren és időn át egy másik ember lelki és testi állapotára. Úgy tűnik, egyedek, sőt egész kultúrák képesek láthatatlan kapcsolatba lépni egymással oly módon, hogy ötleteiket és alkotásaikat megosztják egymással a hagyományos és kölcsönös információcsere keretein túl is." [2]
Ezekről a valóságban meglévő, és az anyagi világban élő ember számára tudati ellentmondásoknak látszó témákról az alábbi kérdések tehetők fel:
· "Miként lehet, hogy az emberek egynegyede -és nemcsak az érzékeny típusok- azzal a képességgel bír, hogy távérzékeléssel "leolvassa" annak a személynek a tudatát, akivel kapcsolatba lép?
· Hogyan képes valaki spontánul és közvetlenül hatni egy másik személy agyára és tudatára -sőt talán óriási távolságból "belenézni" a másikba, és megmondani, mi baja van az illetőnek?
· Lehet-e, hogy együtt meditáló embereknek van valamilyen csoporttudatuk -és ez a közös tudat hatással van más emberek testi állapotára?"
"Mindezekre a kérdésekre létezik közös válasz. Amit itt, ebben a (kiragadott) felsorolásban megkérdeztünk, lehetséges, ha azt tételezzük fel, hogy a világegyetemben előforduló dolgok és események között finom és folytonos kapcsolatok vannak. Ha léteznek ilyen "kozmikus kapcsolatok", akkor a mikrorészecskék tudomást szerezhetnek egymás állapotáról bizonyos koordináta-rendszereken belül; az élő szervezet genomja kapcsolatban állhat a környezet megelelő vonásaival; az emberi agyak és a tudatok pedig téren és időn túl léphetnek közvetlen kapcsolatba egymással." [3]
Mivel ez a ismertető tulajdonképpen a távérzékelés (remote viewing) leírásáról, lehetséges alkalmazásairól szól, részleteiben nem térek ki az úgynevezett bizonyítékok felsorolására. Személyes példáimból (HunViewer) három konkrétumot azonban megjelölök, amelyek a létező tudatok téren és időn kívüli összekapcsolódásával jöttek létre a valóságban: [I.] 2001.09.11., a WTC elleni művelet, amelynek során az ikertornyok megsemmisültek az amerikai metropolisz szívében. E dátum előtt öt hónappal, 2001 májusában filmszerűen és érzelemdúsan megjelent a tudatomban ez az esemény úgy, ahogyan az a szeptember 11-i délutáni rendkívüli híradásokban látható volt a televíziókban. [II.] 1997. augusztus 31, Párizs. Diana hercegnő közlekedési baleset áldozatává válik Dodi al Fayed társaságában. Augusztus 31-én éjszaka ezt a balesetet álmodtam, miközben az éppen megtörtént. [III.] 1998 egyik nyári éjszakája Magyarország eldugott falujában. A kora hajnali órákban úgynevezett "diszkóbaleset" történik, amelynek eredményeképpen egy fiatalember súlyosan megsérül, aki mind a mai napig magán hordozza ennek az éjszakának a nyomait. Én magam az igazak álmát aludtam az onnan mintegy 20 kilométerre lévő otthonomban, a tudatom viszont jelen volt a baleset kezdetétől a végéig, tulajdonképpen én is megéltem az esetet. A megtörtént eseményeket később úgy adták vissza a szemtanúk illetve a sérült, ahogyan azt a tudatom aznap éjszaka érzékelte.
Az előbbi példákban egyaránt előfordult spontán és tudatos érzékelési folyamat is. Mindegyikre elmondható, hogy amikor távérzékelési folyamatot végzünk, létrejön egy bizonyos OBE (out of body experience - testen kívüli) élmény, mikor is tudatunk kilép testünkből, és az előzőleg megadott célhoz "utazik". Úgy is fogalmazhatnánk, hogy kivetítjük az elménket, majd leírjuk a helyszínen kapott információkat egy lapra a megadott célról.
A példák és a párhuzamok sorát még lehetne folytatni, viszont számomra ezek alapján világosan és egyértelműen kiderült, hogy a László Ervin által leírt kérdések nem csak a megfogalmazásuk miatt nem eldöntendő kérdések, hanem igenis nyílt felvetések, amelyek megértéséhez tudományos evidenciák felállítása szükséges. Ennek egyik alkalmazandó módja a távérzékelés.
Ezekről a valóságban meglévő, és az anyagi világban élő ember számára tudati ellentmondásoknak látszó témákról az alábbi kérdések tehetők fel:
· "Miként lehet, hogy az emberek egynegyede -és nemcsak az érzékeny típusok- azzal a képességgel bír, hogy távérzékeléssel "leolvassa" annak a személynek a tudatát, akivel kapcsolatba lép?
· Hogyan képes valaki spontánul és közvetlenül hatni egy másik személy agyára és tudatára -sőt talán óriási távolságból "belenézni" a másikba, és megmondani, mi baja van az illetőnek?
· Lehet-e, hogy együtt meditáló embereknek van valamilyen csoporttudatuk -és ez a közös tudat hatással van más emberek testi állapotára?"
"Mindezekre a kérdésekre létezik közös válasz. Amit itt, ebben a (kiragadott) felsorolásban megkérdeztünk, lehetséges, ha azt tételezzük fel, hogy a világegyetemben előforduló dolgok és események között finom és folytonos kapcsolatok vannak. Ha léteznek ilyen "kozmikus kapcsolatok", akkor a mikrorészecskék tudomást szerezhetnek egymás állapotáról bizonyos koordináta-rendszereken belül; az élő szervezet genomja kapcsolatban állhat a környezet megelelő vonásaival; az emberi agyak és a tudatok pedig téren és időn túl léphetnek közvetlen kapcsolatba egymással." [3]
Mivel ez a ismertető tulajdonképpen a távérzékelés (remote viewing) leírásáról, lehetséges alkalmazásairól szól, részleteiben nem térek ki az úgynevezett bizonyítékok felsorolására. Személyes példáimból (HunViewer) három konkrétumot azonban megjelölök, amelyek a létező tudatok téren és időn kívüli összekapcsolódásával jöttek létre a valóságban: [I.] 2001.09.11., a WTC elleni művelet, amelynek során az ikertornyok megsemmisültek az amerikai metropolisz szívében. E dátum előtt öt hónappal, 2001 májusában filmszerűen és érzelemdúsan megjelent a tudatomban ez az esemény úgy, ahogyan az a szeptember 11-i délutáni rendkívüli híradásokban látható volt a televíziókban. [II.] 1997. augusztus 31, Párizs. Diana hercegnő közlekedési baleset áldozatává válik Dodi al Fayed társaságában. Augusztus 31-én éjszaka ezt a balesetet álmodtam, miközben az éppen megtörtént. [III.] 1998 egyik nyári éjszakája Magyarország eldugott falujában. A kora hajnali órákban úgynevezett "diszkóbaleset" történik, amelynek eredményeképpen egy fiatalember súlyosan megsérül, aki mind a mai napig magán hordozza ennek az éjszakának a nyomait. Én magam az igazak álmát aludtam az onnan mintegy 20 kilométerre lévő otthonomban, a tudatom viszont jelen volt a baleset kezdetétől a végéig, tulajdonképpen én is megéltem az esetet. A megtörtént eseményeket később úgy adták vissza a szemtanúk illetve a sérült, ahogyan azt a tudatom aznap éjszaka érzékelte.
Az előbbi példákban egyaránt előfordult spontán és tudatos érzékelési folyamat is. Mindegyikre elmondható, hogy amikor távérzékelési folyamatot végzünk, létrejön egy bizonyos OBE (out of body experience - testen kívüli) élmény, mikor is tudatunk kilép testünkből, és az előzőleg megadott célhoz "utazik". Úgy is fogalmazhatnánk, hogy kivetítjük az elménket, majd leírjuk a helyszínen kapott információkat egy lapra a megadott célról.
A példák és a párhuzamok sorát még lehetne folytatni, viszont számomra ezek alapján világosan és egyértelműen kiderült, hogy a László Ervin által leírt kérdések nem csak a megfogalmazásuk miatt nem eldöntendő kérdések, hanem igenis nyílt felvetések, amelyek megértéséhez tudományos evidenciák felállítása szükséges. Ennek egyik alkalmazandó módja a távérzékelés.
A remote viewing fajtái
A távérzékelés módszerének 1995-ben történő napvilágra kerülésétől a módszer folyamatosan fejlődik, változik. Ma már többféle formája (szabályrendszere, protokollja) létezik, de az eredeti módszer, amely a legjobban meghatározza a távérzékelési folyamatot, az a Controlled Remote Viewing (lásd alább).
A távérzékelési folyamat az alkalmazásától függően többféle lehet, de az alapok mindig ugyanazok. Eltérnek abban is, hogy szabályrendszer (protokoll) alapján, vagy csupán a tudatalatti érzékelés klasszikus alapjai mentén végzik a folyamatot.
Ganzfeld módszer
A távérzékelés Ganzfeld-megközelítési módja enyhe fajtája az úgynevezett szenzoros deprivációnak (érzékektől való elzárás). E módszer lényege, hogy a fizikai világ ingereinek minimalizálásával az érzékelő személy tudatalatti finom-érzékelését maximalizálják. Az érzékelő személy általában fekvő testhelyzetben van, szemeit félbe vágott pingpong-labdákkal lezárják, a helyiségben halvány vörös fény van, hangszórókon ún. "fehér zaj"-t sugároznak. A cél érzékelése ilyen körülmények között történik. Az így kapott adatok többnyire álomszerűek, amelynek oka az, hogy a módszer hipnózis-jellegű.
A távérzékelési folyamat az alkalmazásától függően többféle lehet, de az alapok mindig ugyanazok. Eltérnek abban is, hogy szabályrendszer (protokoll) alapján, vagy csupán a tudatalatti érzékelés klasszikus alapjai mentén végzik a folyamatot.
Fontos, hogy nem a módszer általános alkalmazása, hanem a módszeren belül alkalmazott megfelelő távérzékelési szabályrendszer alkotja a távérzékelési folyamatot.
A távérzékelési módszerek alapvető megközelítései
Ganzfeld módszer
A távérzékelés Ganzfeld-megközelítési módja enyhe fajtája az úgynevezett szenzoros deprivációnak (érzékektől való elzárás). E módszer lényege, hogy a fizikai világ ingereinek minimalizálásával az érzékelő személy tudatalatti finom-érzékelését maximalizálják. Az érzékelő személy általában fekvő testhelyzetben van, szemeit félbe vágott pingpong-labdákkal lezárják, a helyiségben halvány vörös fény van, hangszórókon ún. "fehér zaj"-t sugároznak. A cél érzékelése ilyen körülmények között történik. Az így kapott adatok többnyire álomszerűek, amelynek oka az, hogy a módszer hipnózis-jellegű.
Küldött (vagy "jeladó") módszer
A távérzékelésnek ez a megközelítési formája egy másik személy (küldött, vagy "jeladó") alkalmazását kívánja meg. Az érzékelő egy adott helyiségben tartózkodik, a küldött pedig autóba ül, és véletlenszerű ideig hajt vele. Később a küldött felnyit egy lezárt borítékot, amelyben a cél helyszínének koordinátái (címe, stb.) vannak. Egy adott időpontban a küldöttnek a meghatározott helyszínen kell lennie, és ismereteket kell szereznie a helyszínről, szemrevételezéssel (tudata ezzel ad "jelet" a helyszínről). Az érzékelő feladata az, hogy leírja a küldött környezetét, megnevezze a helyszínt.
Ezt a módszert ritkán alkalmazzák, mivel vita tárgya lett annak eldöntése, hogy a folyamat során egyszerűen telepátia, vagy távolbalátás történik-e. Ugyanakkor az ilyen kísérletek rendszerint tovább tartanak, mint egy hagyományos távérzékelési vizsgálat, és eredményei is kevésbé pontosak.
Asszociatív módszer
Az asszociatív távérzékelési módszer már egy szabályrendszer (protokoll) alapján végigvitt érzékelési folyamat. Kettős célok felderítésére szolgál (ahol választási lehetőség van A és B kimeneti érték között, plusz az Egyéb). A tasker (a kérdést elkészítő) személy három meghatározott kimenetet rendel az adott kérdéshez, majd az érzékelő személy számára úgy teszi fel a kérdést, hogy melyik válasz érzékelhető egyedüli kimenetként a kérdésre. Mentális érzékelési példát hozva, a kérdés: a cukor árának mozgása az árupiacon holnap. Erre nyilván három lehetséges kimenet létezik: emelkedik, csökken, értéken marad. Ha az érzékelő pl. az Eiffel-tornyot érzékeli, az ár emelkedni, ha vízESÉSt (pl. Niagara) érzékel, akkor az ár esni fog, ha az érzékelés pl. egy sík vidék, akkor az ár értéken marad, stb.
A tasker ezzel irányítja az érzékelőt: Írd le a célt! Amennyiben az érzékelő személy válasza összefüggésbe hozható a kérdésre adandó válaszok valamelyikével, akkor ez a pszí által generált válasz arra a kérdésre. Ennél a módszernél már rendkívül fontos a visszajelzés szerepe a további asszociatív vizsgálatokhoz kialakítandó viszonyítási pontok megalkotásában.
Koordináta módszer (Coordinate RV)
A CRV egy szabványos távérzékelési protokoll, amely használatos földrajzi koordinátákkal, vagy rejtett koordinátákkal fedett célok esetében is. A távérzékelési kutatások hajnalán igen jelentős terület volt annak kutatása, hogyan lehetne a távérzékelő potenciálját egy adott helyre/pontra irányítani, illetve azt meghatározni, hogy arról a helyről milyen információkat adjon át. Ezt a módszert Ingo Swann-nak tulajdonítják, amelyet ő használt először. Valójában ebből alakult ki a célok elrejtésének módszere, amellyel egy-egy véletlenszerű, célhoz semmilyen formában nem köthető kóddal, szám- és betűkarakter sorozattal fedi a tasker a célt, amely információinak kinyeréséhez "írd le a célt!" utasítással látja el az érzékelő személyt.
Megjegyzés: az eddig felsorolt megközelítésekből a küldött, az aszociatív, illetve a koordináta módszer is használható egyidőben, ugyanazon érzékelési folyamat alatt, egyedül a limitált eredményességű Ganzfeld megközelítés használatát érdemes kerülni valóságos céloknál.
Protokoll-szerű RV-módszerek
Controlled Remote Viewing - CRV
Irányított (vagy ellenőrzött) távérzékelés. A korai 1980-as években Ingo Swann kezdett összeállítani egy sor olyan mentális módszert, amelyeket fontosnak tartott a pszichikus munka sikeressége szempontjából. Kialakításával az volt a célja, hogy egységesen fel lehessen azt használni távérzékelési folyamatokon belül. Nagyrészt a francia kutató, René Warcollier munkáin alapult, amelyet saját elméleteinek széles területeivel kapcsolt össze. Végül Swann módszerei váltak alappá az emberi tudaton keresztül kapott információk közléséhez. A CRV protokollja 5 részből áll. Ez a módszer a távérzékelési adatrögzítés folyamata, miközben az érzékelő ül az asztalnál és ír, vonalakat vagy ábrákat rajzol. Mindezt messze a legalkalmasabb érzékelési állapotban teszi a távérzékelő, ellentétben más, pszichikus adatokat gyűjtő alkalmazásokkal.
Extendled Remote Viewing - ERV
Kiterjesztett távérzékelési folyamat. Hasonlatos a Ganzfeld megközelítéshez, de technikailag nem úgy zajlik. Legalább két személy van jelen, az érzékelő és az úgynevezett "monitor". Az érzékelő kényelmes testhelyzetben (leginkább fekve) tartózkodik egy félhomályos, vagy elsötétített helyiségben. Folyamatos kommunikáció zajlik az ülés másik résztvevőjével, aki feljegyzi az érzékelő által közölt adatokat, ha technikai eszközzel rögzít, akkor kezeli azt. Mivel ezt a módszert később katonai felderítésre is eredményesen használták, a fő nyomvonalán (legalábbis publikusan) nem fejlesztették tovább, de az ERV-t használó távérzékelők alakították és változtatták a későbbiekben is.
Egyéb távérzékelési metódusok
A távérzékelés bázisán ma már többféle módszer létezik, amelynek alapján protokoll-szerű vizsgálatokat lehet végezni. Legyen szó bármiről a távérzékelés témájában, az itt eddig felsoroltakból eredeztethető mindegyik. A távérzékelés klasszikus formája Ingo Swann Controlled Remote Viewing elnevezésű folyamata, amely használható egységbe rendezte a távérzékeléssel kapcsolatos pszichikus működés különféle formáit.
A remote viewing protokollja alább olvasható és látható.
A távérzékelés protokoll-szerű folyamata
A szabályszerűségek, amelyek meghatároznak egy távérzékelési folyamatot, az alábbiak:
1. Tervezett és célzott.
A távérzékelési ülés meg kell tervezni, majd azt követően kell elvégezni az adott célra. Ha "látomásod", hirtelen megérzésed keletkezik, vagy álmodsz valamit, az nem távérzékelés. A távérzékelés az, amikor mentális úton szándékosan gyűjtesz információt egy meghatározott célról.
2. Dupla vak.
A távérzékelési kísérletek során a célról információt érzékelő személy "vak" (vagy "egyszeres vak"), ha előzetesen egyáltalán nem ismeri a cél információit. A távérzékelés "dupla vak" (vagy "kettős vak") állapotot kíván meg, azaz sem az érzékelő, sem az ülésen jelenlévő más személy (Monitor) nem ismerheti a célt. Erre azért van szükség, mert például hang-frekvenciák, vagy különféle más fiziológiai érzékek információt nyújthatnak a tudatos tudatnak a céllal kapcsolatban az ülés során.
3. Visszajelzés.
A távérzékelési vizsgálatot bármiről lehet végezni, még akár egy jövőbeli eseményről is. Annak érdekében, hogy érvényesítsd az érzékelés eredményét, és ne csupán "találgatás" legyen az érzékelt információ, továbbá viszonyítási pontokat tudj kialakítani további vizsgálatokhoz, szükséges összehasonlítani a kapott adatokat a valóságban megtörtént eseményekkel (helyszínekkel, stb). Ehhez szükséges a vizsgált dologról, témáról kapott visszajelzés, visszacsatolás, megerősítés.
Ingo Swann így ír a visszajelzés fontosságáról, egyben megerősíti a távérzékelési (CRV) folyamat szabályszerűségét is: "A távérzékelés egy 5 részes protokoll, és ha az 5 részből valami is kimarad, akkor valami más történt, nem távérzékelés."
Más szavakkal tehát: valamiféle visszajelzésnek mindig szerepelnie kell a folyamatban.
1. Tervezett és célzott.
A távérzékelési ülés meg kell tervezni, majd azt követően kell elvégezni az adott célra. Ha "látomásod", hirtelen megérzésed keletkezik, vagy álmodsz valamit, az nem távérzékelés. A távérzékelés az, amikor mentális úton szándékosan gyűjtesz információt egy meghatározott célról.
2. Dupla vak.
A távérzékelési kísérletek során a célról információt érzékelő személy "vak" (vagy "egyszeres vak"), ha előzetesen egyáltalán nem ismeri a cél információit. A távérzékelés "dupla vak" (vagy "kettős vak") állapotot kíván meg, azaz sem az érzékelő, sem az ülésen jelenlévő más személy (Monitor) nem ismerheti a célt. Erre azért van szükség, mert például hang-frekvenciák, vagy különféle más fiziológiai érzékek információt nyújthatnak a tudatos tudatnak a céllal kapcsolatban az ülés során.
3. Visszajelzés.
A távérzékelési vizsgálatot bármiről lehet végezni, még akár egy jövőbeli eseményről is. Annak érdekében, hogy érvényesítsd az érzékelés eredményét, és ne csupán "találgatás" legyen az érzékelt információ, továbbá viszonyítási pontokat tudj kialakítani további vizsgálatokhoz, szükséges összehasonlítani a kapott adatokat a valóságban megtörtént eseményekkel (helyszínekkel, stb). Ehhez szükséges a vizsgált dologról, témáról kapott visszajelzés, visszacsatolás, megerősítés.
Ingo Swann így ír a visszajelzés fontosságáról, egyben megerősíti a távérzékelési (CRV) folyamat szabályszerűségét is: "A távérzékelés egy 5 részes protokoll, és ha az 5 részből valami is kimarad, akkor valami más történt, nem távérzékelés."
Más szavakkal tehát: valamiféle visszajelzésnek mindig szerepelnie kell a folyamatban.
A távérzékelés módszereiben az adatok kinyerése céljából lehetnek ugyan eltérések, de az itt ismertetettek a remote viewing alapjai.
A távérzékelés egyszerűsített protokollja (kattintásra nagyban látható):
A távérzékelés egyszerűsített protokollja (kattintásra nagyban látható):
Mi nem a remote viewing?
Ez egy érdekes kérdés, de nem árt tisztázni. A távérzékelés tehát egy tudományos módszer, amely:
· nem eszköze szellemi közléseknek,
· nem jövendőmondás,
· nem eszköze pl. aura-látásnak,
· nem eszköze bármi más, a felsoroltakhoz hasonló tevékenységeknek.
· nem eszköze szellemi közléseknek,
· nem jövendőmondás,
· nem eszköze pl. aura-látásnak,
· nem eszköze bármi más, a felsoroltakhoz hasonló tevékenységeknek.
Mire használjuk?
A remote viewing gyakorlati alkalmazása teljesen személy- és szándék-függő. A hozzá vezető út is széles, ha egy irányban közlekedünk ezen az úton, akkor minden bizonnyal megtaláljuk a módszerben azt, amit keresünk - ez igaz szimbolikusan és valóságosan is. A módszerben rejlő óriási lehetőségek miatt a remote viewing természetesen nem csupán érdeklődő emberek különleges játékszere. Katonai, politikai, felderítési, pénzügyi, bűnügyi területen éppen úgy használható a távérzékelés, mint társadalom-, történelem- és jövőkutatási, vagy akár bolygóközi kísérletek végzésére (lásd: Ingo Swann 1973-as Jupiter Próbája). A távérzékelés alkalmazási területeinek felsorolásánál visszatérhetünk arra a pontra, amit a módszer meghatározásának egyik kitételeként megfogalmaztam: a távérzékelés alkalmazása a végtelenben kezdődik és a végtelenben végződik, határa az emberi tudat.
Források: [1]: László Ervin: Kozmikus kapcsolatok - A harmadik évezred világképe, p. 212. [Magyar Könyvklub, Budapest, 1996], [2]: László Ervin, ugyanott, p.165. [Magyar Könyvklub], [3]: László Ervin, ugyanott, p.166-167. - Ingo Swann's 1973 Jupiter RV Probe - Daz Smith's Remote Viewing Protocols.
Szerző: © HunViewer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése