Remote viewing a keleti blokkbanFelmerülhet a kérdés, hogy ma, amikor szinte minden tudható az amerikai remote viewing programokról, protokollokról, egyes eredményekről, mi volt a helyzet a régi, kétpólusú világ másik katonai hatalmánál, a szovjeteknél? A kérdést körbejárva természetesen szinte ugyanazokra az eredményekre bukkanunk, de miért lenne más a megközelítés egyik hatalomnál, mint a másiknál? Néhány módszerben persze különböznek a cél elérésének eszközei, de összességében ugyanoda vezet minden erőfeszítés. Nézzük meg, hogyan kísérte végig a remote viewing a hidegháborút, és az ezredfordulót.
A remote viewing a keleti blokk országaiban a hidegháború idején jelent meg az 50-es évek elején, és jellemző módon "mentális kémkedés"-nek vagy "pszichotronikus techniká"-nak hívták.
Annak ellenére, hogy a Szovjetunió kimondottan materialista alapokon látszott szerveződni és működni úgy, hogy mindent, aminek spirituális tartalma lehetett, teljesen elutasított, az 1950-es évek elejétől több pszi laboratórium fejlesztésébe kezdett, hogy úgymond bio-energetikai kutatásokat folytassanak. Ezen a téren minden más ország előtt jártak. Ezek a -természetesen katonai ellenőrzéssel működő- parapszichológiai kutatásra specializálódott intézetek Moszkvában, Szentpéterváron, Omszkban, Vlagyivosztokban, Habarovszkban, Szaratovban, valamint egy különlegesen szigorú őrizet alatt lévő helyen, a B12-ben [Szolnehogorszk, Moszkvától észak-keletre] voltak. Az eddig megismert dokumentumok alapján tudjuk azt is, hogy volt egy hasonló célokat szolgáló szerveződés Szibériában, a Durov Intézet. Mindezek a laboratóriumok egyrészt a KGB, másrészt a GRU [katonai hírszerzés] irányítása alatt álltak.
A nyugati országokkal ellentétben a szovjet intézetekben alapvetően nem irányított felderítések fejlesztését, dokumentálását végezték, hanem inkább természet-adta képességekkel rendelkező pszichokinetikusok, szibériai sámánok, indiai jógik, stb. tevékenységeit vizsgálták. Bevallott céljuk a mentális kémkedés volt. Igaz, hogy a valóságban voltak többféle, baljós céljaik is, amelyek a különböző egyéni tudatok nagy távolságból való befolyásolását célozták. A szovjetek fanatikusan szükségét érezték annak, hogy nagy tömegeket, kiemelt pozícióban lévő, befolyásos embereket, valamint terrorista szervezeteket nyerjenek meg a céljaiknak, akár távoli befolyásolás útján is - keleten vagy akár nyugaton.
Később sikeresen fejlesztettek ELF [extremely low frequency - különlegesen alacsony frekvenciájú] eszközöket szubliminális hangüzenetek küldésére különböző egyének számára azért, hogy befolyásolják azok gondolkodását és viselkedési mintáikat. Mikrohullámon történő viselkedés-befolyásolást és más agykontroll-technikákat szintén használtak a Szovjetunióban. Ezek közül az egyik leghíresebb eset a moszkvai amerikai nagykövetségen felfedezett effajta készülék, amely komoly aggodalomra adott okot az amerikai hírszerzésnek. Hiába volt azonban a heves tiltakozás és a követség személyzete kárára történt mentális befolyásolás elutasítása az amerikaiak részéről, a szovjetek folytatták a mikrohullámon továbbított jelek sugárzását a követség felé. Persze ezt az amerikai fél nem hagyta annyiban, védekezésül a követség egész épületét fémlemezekkel védték a besugárzás ellen.
További kísérletek voltak arra is, hogy tisztán telepatikus erővel, nagymértékben koncentrált agyhullámokkal hipnotizáljanak valakit nagy távolságban [több, mint 2 ezer kilométerre], ezek a kísérletek sikerültek is a szovjeteknek.
A keleti blokk legeredményesebb pszichotronikai kutatásai Bulgáriában, Csehszlovákiában és Lengyelországban folytak. A csehek és a bolgárok igen figyelemreméltó eredményeket értek el.
Csak példaként: a Kirlian-fotók, amelyet felfedezőjéről, Semion Davidovich Kirlianról neveztek el. Kirlian feltalált egy olyan hazugságvizsgálót is, amely sokkal jobbnak bizonyult, mint az addig összes ilyen jellegű készülék.
A világ legjobb tisztánlátói a bolgár titkosrendőrségnek dolgoztak, amely igen szoros viszonyban volt a Szófiában és Petrich-ben működő Szuggesztológiai és Parapszichológiai Intézettel.
A KGB végzett néhány olyan, úgynevezett deep-black [mély-fekete] tevékenységet, ahol kísérletet tettek arra, hogy egyes személyek öngyilkosságot kövessenek el, "pszichotronikus technikák" által legyenek áldozatai ilyen cselekményeknek. Habár úgy tűnik, hogy a KGB egyes esetekben részleges sikereket mondhatott a magáénak, a módszer kifejlesztője azonban a továbbiakban elállt attól, hogy további kutatásokat végezzen a szovjet agykontroll negatív oldalán.
Az USA-ban az agykontroll kísérletekhez használtak bár hipnózist, viselkedés-befolyásoló drogokat, ELF-t, VLF-t [igen alacsony frekvencián, 20-35 khz, sugárzott hangokat], és különféle műszaki berendezéseken tesztelték az emberi tényezőket a II.világháború vége óta [pl: MKULTRA Project], mégis inkább a remote viewing került a CIA, illetve annak elődje, az OSS technokratái figyelmének előterébe.
Miután egyértelművé vált, hogy a szovjetek óriási lépésekkel haladnak a mentális kémkedés területén, és például 1970-ben több, mint 60 millió rubelt költöttek erre [ez 300 millió dollárnyi összeg volt a hetvenes években], az amerikai hírszerzés eléggé nyugtalanná vált, és igen komolynak tekintette a szovjet pszichotronikus fenyegetést.
A történelem mélységéből aztán itt bukkan elő Ingo Swann és Hal Puthoff, akik később az amerikai remote viewing alap-pillérei lettek. Maga a remote viewing módszer már nem volt ekkor ismeretlen, hiszen José Silva, a róla elnevezett Silva-módszer feltalálója már régóta dolgozott ezekkel a technikákkal, és a nagyközönség számára nyilvánossá is tette a hatvanas években, mint önfejlesztő módszer, de a katonai felderítés számára csak a szovjet fenyegetés megjelenésekor vált fontossá és továbbfejlesztendővé.
A remote viewing kísérletek és fejlesztések természetesen nem maradtak abba sem Amerikában, sem Európában, annak ellenére, hogy manapság ezekről igen keveset hallani. Egy 2007-es újságcikk így nyilatkozik:
"Az európaiaknak nagyon hatásos RV-egységeik vannak, amelyek felderítési tevékenységet folytatnak, és más-más országokhoz tartoznak. Az eredményeiket egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra, azoknak semmilyen részét nem fedhetik fel. RV-módszerük megcélozza az elme még mélyebb részeit is [delta kapcsolódási pont], mint azok a protokollok, amelyeket az USA-ban használnak."
Az utóbbi években, évtizedben nagy a csend a remote viewing körül. Úgy is mondhatnánk, hogy agyon van hallgatva. Csakis úgy szivárgott ki némi információ a volt keleti blokk országaiban, hogy a pénzügyi zavarba került kutatólaboratóriumok kereskedelmileg elérhetővé tették műszaki berendezéseiket - azaz eladásra kínálták fel.
Az USA-ban hivatalosan elismerték a remote viewing kutatásokkal kapcsolatos tényeket, valamint 1995-ben nyilvánosságra hozták a 20+ year tervezetet, és néhány kapcsolódó anyagot, valamint jónéhány, a hadsereg által kiképzett remote viewer jelent meg, és törte meg a hallgatás csendjét.
A hidegháborúnak már régen vége, a remote viewing pedig most mutathatja csak meg igazán, hogy mire képes az ember. Dr. John M. La Tourrette szavaival zárom az írást:
"A remote viewing van. A többi rajtad múlik. Köszönöm, és Isten óvjon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése