Az a személy, aki rászánja magát, és elkezdi a gyakorlást, ahogy eléri a rendszeres napi ritmust, megszokja, lassan sok olyan plusz dolog jelenik meg majd az életében, ami szervesen kapcsolható a távérzékeléssel rokon egyéb "képességekhez". Leghamarább olyan apróságok változnak meg, mint például: javul a korábbi rossz képi memória, ami főleg annak hasznos, aki nehezebben jelenítette meg magának képekben azt amire gondol.Emelett egyre kreatívabban is tudunk majd gondolkodni, ami előnyös, ha új megoldást, nem szokott látásmódot igényel a feladat, akár az életünkben,akár a munkában szükséges bármit megoldani. Az ideális esetben sokszínű, változatos célokról szóló feladványok több módon bővítik a tudásunkat. Egyfelől a megtapasztalt képi világ, a személyes benyomások [amikre az álmokkal ellentétben nagyon tisztán, élesen fogunk emlékezni!] gazdagítják a fantáziát, bővítik az ismereteinket. Idővel,amikor kialakul, hogy mivel szeretne valaki elmélyültebben is foglalkozni, az vonzani fogja felé a hétköznapi életben is a tudást, ismeretszerzést. Tegyük fel, hogy például valakit eltűnt személyek felkutatása kezd el érdekelni. Ha belemerül ebbe, akkor a napi gyakorlás mellett természetesen ennek a szakirodalmába fog beleolvasni, tájékozódni, hogy praktikusan az elérhető szakmai anyagokból mit tud majd felhasználni a minél jobb eredmények elérésére. 1-2 alaptankönyv, szakkönyv elérhető magyarul is, az interneten pedig szinte minden.
A példánál maradva, a kriminalisztika, [tehát annak a tudománya, hogy a bűnjeleket hogyan kell tudományosan értelmezni, elemezni, besorolni, feldolgozni, a tévékben közismert X Helyszínelők sorozat alaptémája ez]. Ha valaki ismeri például a sérülések típusait, a vérfoltok keletkezési módjait, stb, abban az esetben a távérzékelési folyamatban az általa észlelt információt is sokkal pontosabban tudja előadni, leírni. Rengeteg különbséget mutat az, hogy "sérülést, vért érzékelek" vagy az, hogy "szúrt sebet látok a vér pedig messzebbre fröccsent, ütemesen, nagy erővel, mint a vénából spriccelő", és így tovább. Természetesen félreértés lenne azt képzelni, hogy azonnal nyomozóvá vagy helyszínelővé válik majd az érzékelő személy, hiszen NEKI NEM EZ A FELADATA [esetenként orvos szakértő és más is szereti túllépni a hatáskörét, és a szakmai jelentés mellé mindenféle büntetési javaslatokat, minősítéseket írogat a bűnesettel kapcsolatban,ezeket az eljárásban nem veszik figyelembe]. Itt arról van szó, hogy aki egy eltűnt személy keresését végzi, képes legyen szakember, magánnyomozó, szociális munkás, stb. számára értékelhető módon, nyelvtanilag helyes, nem félreérthető leírást adni arról, amit érzékelt. Amennyiben pontos az észlelet, egyáltalán nem mindegy, hogy pl. a keresett személy egészségi állapota pontosan milyen, ha megsérült, stb. mi lehet vele.
Az is lehetséges, hogy nem bűnügyekhez, eltűnt személyekhez érez indíttatást a távérzékeléssel foglalkozó személy, hanem inkább például a piramisokba szeretne valaki betekinteni [amint azt évtizedekkel ezelőtt különféle katonai programok alapján egyes, Amerikában kiképzett távérzékelők], akkor szüksége lesz építészeti, régészeti és további tematikus alapműveltségre ahhoz, hogy kezdjen valamit az érzékelés folyamán megszerzett információkkal [ideális esetben, ha többen kezdenek valamit vizsgálni, akkor a kérdések, feladatok összeállításánál lesz szükség arra, hogy szelektáljunk, ne kérdezzünk meg újra már ismert dolgot, vagy ne kérjünk lényegtelen információt, ilyenkor javasolt például a Monitor-al történő vizsgálat].
Az eddigiekben írt lehetőségek csupán bevezető változásnak tekinthetők, részben a jellemben, amikor az ember lelkesen kezd el a hobbijának tanulni, utánaolvasni. Viszont ahogy a gyakorlás során egyre tisztább, eredményesebb lesz a feladatok végrehajtása, olyan területek is elkezdenek változni életünkben, amik korábban érintetlenek maradtak.
Rengeteg, a távérzékeléshez kapcsolódó, azzal rokon képesség, tevékenység is felléphet, ez viszont már egyértelműen ránk van bízva, hogy mit, hogyan szeretnénk ebből kipróbálni. Ezekből néhány felsorolása: jövőbelátás [jövőemlékezés], asztrális utazás, távdiagnosztika, intuíció-megérzések stb. lehetnek. Ezeknek mind hatalmas szakirodalma van, egy a lényeg: az első sikereink után ezek a területek is még jobban megnyílnak, és félelem, görcs nélkül lehet vizsgálódni, nézelődni a szabaddá vált területeken. Ezen a ponton már láthatóvá válik személyiségünk pozitív fejlődése: megerősödött önbizalom, baráti és egyéb kapcsolatokban határozott, de figyelmesebben eljáró emberré válunk, olyanná, aki nem szorul rá, hogy a médiák által szakértőként "kijelölt" emberek megmondják, mit hogyan kell csinálni, eljárni egy kérdés kapcsán. Az olvasó persze jogosan vetheti közbe, hogy ha ez ilyen idealisztikusan menne,nem lenne a közismert rossz viszony néhány RV úttörő közt, vagy éppen egy-két személy a róluk fellelhető videókon nem lenne arrogáns a közönséggel. Ez is igaz. Mindenki a maga egyéniségének megfelelően fog ezzel az egésszel kezdeni valamit, nem lehet előre meghatározni, hogy kinek mit kell elérnie. Aki kedves, udvarias embernek születik, annak ezek a tulajdonságai erősödhetnek fel, aki nem, nos... Az emberek különfélék, és ez így van jól.
A cikkem célja,ha úgy tetszik,hogy itt 2009-ben, egy újabb kitörési pontot mutassak mindenkinek, aki esetleg csak olvasta eddig a leírásokat, de nem gondolt arra, hogy a megadott gyakorlatokat kipróbálja. Aki él rendszeresen ezekkel, a mai válságos krízises időben is meg tudja őrizni az egyéni rálátását a dolgokra, nincs kiszolgáltatva a médiáknak, megmondóembereknek, a mit miért kell, nem lehet, nem szabad, tilos tilalomfái közt evickélő úgynevezett szakértőknek, hogy megmondják neki a "legjobb" irányt. A távérzékelés segítségével ezektől a zavaró tényezőktől függetlenül érzékelni tudjuk a valóságot, úgy, ahogy önmagában van.
Az ilyen ember saját maga kezd el új utakat, új megoldást keresni, ami végső soron a többieknek is érdeke, mert egy jól sikerült találmány, eltalált gazdasági ötlet szépen kihat mindenkire.
Szerző: MW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése