A minap egy társaságban a megtárgyalt témák között szó esett a paranormális jelenségekről, látókról, látnokokról, halottlátókról, médiumokról, nem sorolom tovább, látható a társalgás irányvonala. Volt egy markáns vélemény, amely szerint minden ilyen személy, aki azt állítja, hogy előre lát dolgokat, vagy legalábbis azt mondja magáról, hogy képes erre, az kivétel nélkül mind csaló, hazug ember. Előjöttem azonnal a saját példámmal, és mivel mindenkit ismertem a társaságból, ők is engem, így arra bátorítottam őket, hogy most jó szívvel és következmények nélkül nevezzen engem a többiek előtt csalónak és hazugnak. Mivel nem hangzott aztán el ilyesmi, megkérdeztem, hogy akkor hogy is van ez? A társaság egyes tagjai ismertek néhány távérzékelési eredményemet, mások más eredményeimet ismerték a témában, mind olyan publikus esemény volt, ami később hajszálra úgy következett be, ahogyan megosztottam velük korábban. Az volt a válasz...., hogy...: dehát te nem szerepelsz a tévében!Eljutottunk tehát ide. Erről lehetne bővebben cikkezgetni, írogatni, de úgy tűnik, hogy egy olyan társaságban, ahol a 18 évestől a 68 évesig mindenféle korosztály képviseltette magát, azt a véleményt osztják, hogy amit a tévében látnak, az nem hiteles.
...hogy mikor voltam én a tévében? El kellett keserítenem őket: egyszer már szerepeltem az x.-i városi tévében, ahol egy helytörténeti témában kérdeztek, a távérzékeléstől teljesen eltérő összefüggésben.
Így jártunk tehát. Wigner Jenő gondolatát idézem, talán már unásig: "A tudat az első abszolút valóság, a külső valóság másodlagos valóság." Az a televízió miféle valóság, ami ezt a véleményt alakítja ki a nézőiben? Ennek a bejegyzésnek persze nem az a célja, hogy a televíziót ostorozzam benne vagy minősítsem, nincs szükség rá, ahogy mondani szokták: ők ezt nem bízzák idegenre, megteszik saját maguk nap-mint-nap.
Visszatérve a távérzékelési képességre, tudásra: minden tiszteletem a szkeptikusoké, mert van bátorságuk hiteltelen információk alapján olyan dolgokat kizárni az életükből, amelyekkel pont azt érnék el, amire egyébként törekszenek: jobban megismerni az életet. Az információ, mint minden más létező a világon: van. Attól, hogy ezek az emberek nem a megfelelő információkat szerzik meg az adott témáról [legyen az bármi], saját magukat jellemzik, nem -pl. az adott esetben- a távérzékelőt.
Igen: ami talán mindenhonnan hiányzik: a bizonyíték, nemcsak az ígéret.
...hogy mikor voltam én a tévében? El kellett keserítenem őket: egyszer már szerepeltem az x.-i városi tévében, ahol egy helytörténeti témában kérdeztek, a távérzékeléstől teljesen eltérő összefüggésben.
Így jártunk tehát. Wigner Jenő gondolatát idézem, talán már unásig: "A tudat az első abszolút valóság, a külső valóság másodlagos valóság." Az a televízió miféle valóság, ami ezt a véleményt alakítja ki a nézőiben? Ennek a bejegyzésnek persze nem az a célja, hogy a televíziót ostorozzam benne vagy minősítsem, nincs szükség rá, ahogy mondani szokták: ők ezt nem bízzák idegenre, megteszik saját maguk nap-mint-nap.
Visszatérve a távérzékelési képességre, tudásra: minden tiszteletem a szkeptikusoké, mert van bátorságuk hiteltelen információk alapján olyan dolgokat kizárni az életükből, amelyekkel pont azt érnék el, amire egyébként törekszenek: jobban megismerni az életet. Az információ, mint minden más létező a világon: van. Attól, hogy ezek az emberek nem a megfelelő információkat szerzik meg az adott témáról [legyen az bármi], saját magukat jellemzik, nem -pl. az adott esetben- a távérzékelőt.
Igen: ami talán mindenhonnan hiányzik: a bizonyíték, nemcsak az ígéret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése