Kikerülhetetlenül napjaink, életünk részei a többnyire amerikai tévésorozatok, amelyek sci-fi, thriller, bűnügyi krimi stílusába ágyazva mutatják be a para/mentális képességek használatát vagy legalábbis azok létezését. Mivel nem mindenki születik bele a képességek értő használatába, esetleg a környezet, család, iskola "nevelése" miatt időlegesen, vagy végleg leszokik ezekről, a legtöbben felnőttként a szórakoztató ipar jóvoltából tudnak valamiféle indító impulzust kapni. Ez a közeg azonban a legtöbb esetben helytelen, téves információk elegye, a valóságos tudás a legritkább esetben képernyőképes látványosan. Ha a szóban forgó alany a személyisége nem eléggé rugalmas, kíváncsi, és független, kritikus és egyben elemző, a tévében látható dolgok megmaradnak az esti sör, vacsora, chips mellé kísérőnek, és nem alkalmasak arra, hogy messzebb vezető útra indítsanak.-A forgatókönyvírók műszaki, biológiai alapvető ismereteinek hibájából fakad egynémely -talán még megérthető- baki. Esetenként 2-3 szerzőt is elhasználnak, ezt ötvözve logikai, vágási tévedésekkel. Zavarok és hibák természetesen mindenhol vannak, a filmiparban azonban ez látványos: mára lelkes hobbisták gyűjtik ezeket a baklövéseket, például a korábban már lelőtt, de újra megjelenő statiszták, névcserék, logikai kuszaságok, és így tovább.
-A filmek tudományos megalapozottsága már bonyolultabb probléma. Egyrészt rengeteg szaktanácsadót, megfigyelőt vonnak be a hitelességnek legalább a látszatát fenntartani, amiből aztán egy látszat-valóság alakul ki többnyire. Főleg orvosos, katonás, rendőrös műveknél célszerű ez, ami segít, hogy egy ember ne egy marhacsorda tömegének megfelelő vért veszítsen, ha lelövik, vagy az orvos azt a szervet operálja, amiről a jelenet szól. Viszont itt már beszivárognak olyan nem létező elemek, amik egyelőre hétköznapinak álcázzák magukat. Tipikus példa a megtörtént eset, amelyben a C.S.I. Las Vegas sorozat [Helyszínelők] egyik epizódjában használt készülék alkalmazását kérte egy valóságos büntetőeljárásban az érintett fél, és ekkor derült ki, hogy a filmben látott csodamasina tulajdonképpen nem létezik. Az is egyfajta hamis valóság, ami egy másik sorozat esetében az F.B.I. vagy más hatóság által alkalmazott látnokok, halottlátók munkáját úgy mutatta be, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy naponta járnak ki egyenruhában a seriffel a tetthelyre. Létezik, hogy bevonnak effajta embereket, de nem ilyen módon és gyakorisággal.
-A filmek témavezetése akkor siklik ki leginkább, amikor a sokféle összetevős világ túl bonyolult a legjobb forgatókönyvírók számára is. Egy viszonylag össszetettebb sorozat volt az X-akták, ahol még úgy-ahogy minden belefért egy történetbe, UFO, para-képesség, szellemek, kísérletek, környezeti anomáliák. A későbbi "szakosodás" egy jóval lebutítottabb változatot hozott el: vagy csak halottlátó valaki, vagy a pszichometriához ért, vagy csak ufóvadász, ha mutáns, akkor csak 1 féle tulajdonsággal. A karakterek sosem cserélődnek ki vagy egészülnek ki a többi tulajdonsággal. Márpedig így bár lehet pihentetően szórakoztató a történet, de mindenképpen fiktív marad.
-A tulajdonságokat hordozó személyek tálalása a legsúlyosabban torzult része a filmbeli folyamatnak, mert szinte cáfolni igyekszik a valóságos lehetőségeket. A képesség, mint előzőleg írtam, a filmben képtelen kombináltan megjelenni, mint az a valóságban általában történik, csak részei, csak részeiben. Előszeretettel mutatjákbe jóképű gonosz emberként , vagy fogyatékosként a hordozót, de legalábbis baleset, sugárfertőzés, titkos kísérlet, vagy halálos betegség váltja ki nála a rendkívüli képességeket - már ha egyáltalán földi emberről van szó. A szereplő gyakran küzd ellene, titkolja, vagy éppen a rendező által pozitívnak beállított [rendszerint politikiai] célok érdekében használja.
Mivel a blog szellemisége az újdonságok felfedezése, megismerése, régi dolgok újszerű megközelítése irányába mutat, nem kívánok arról kinyilatkoztatni, hogy mennyire károsak az ilyen filmek, vagy hogy miért ne nézzük őket, esetleg miért ne ezeket. Környezetünkből valószínűleg úgyis eljutnak hozzánk az effajta filmek információ-morzsái, ha máshol nem, a munkahelyi, iskolai büfében, vonaton utazva. Az ilyen információ-csere megfelel egy fárasztó nap utáni szórakozásnak, vagy baráti beszélgetésnek egy vacsora alkalmával.
A különleges képességekkel rendelkező személyek számára viszont helyesebb kialakítani a megfelelő viszonyt a médiából áradó információ-szerűségekkel kapcsolatosan
Természetesen ne nézzünk tévésorozatot gyakorlás helyett! Még a dokumentum filmnek mondott műsor sem pótolja az aktív gyakorlást, sőt. Egyes műsorok azt sugallhatják, hogy az adott képesség gyakorlása csakis a filmen láthatóak szerint valóságos, holott ez a fenti bekezdésekre is utalva egyáltalán nem így van. Amennyiben egy addig nem látott műsort azért nézünk meg, mert előtte például vizsgálatra kaptuk, ezt nyilván megtesszük, de ekkor előtte dokumentáljuk az eredményt, protokoll szerint. A háttér-tévézést még ebben az esetben is kerüljük. Ha tévézünk, és a témába vágó műsort nézünk meg, azt tudatosan tegyük. Ha mindenre tudatosan figyelünk, emlékszünk arra, ami körülvesz és mi zajlik velünk, pontosabban fogunk visszaemlékezni arra, hogy mi a film és mi az a valóság, amit gyakorlás közben tapasztalunk meg. Ha hibát, logikai bukfencet veszünk észre, ezt is jegyezzük meg, hiszen ez sem pl. egy érzékelési folyamatnak, sem a filmnek nem a része! A látottak alapján viszont bármikor támadhat egy új ötletünk, amit a saját körülményeink között próbáljunk ki. Azt pedig mindig tartsuk szem előtt, hogy a film egy kereskedelmi termék, amit eladhatóvá kell tenni - és tesznek is. A módszer tetszőleges, szinte mindegy.
Ne feledjük el: a valóságunk, tudatszintjeink valóságai, meditációink és élményeink mindenkor sokkal és rendkívül összetettebbek, ráadásul a happy-endet mi magunk alakíthatjuk ki bennük!
Szerző: MW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése