Egy párhuzamos világ távérzékelése

Újabb olvasói levelet kaptunk. Ebben levélírónk - aki már megosztotta velünk másik élményét is - akaratlagos, azaz szándékosan felépített távérzékelési folyamat kialakításával igyekezett kideríteni azt, hogy kik azok az idegennek tűnő entitások, akik életét kontroll alatt tartva "vigyáznak" rá.

Íme a történet, amelynek előzményét a szövegben található linken olvashatják.

Meg kell említenem egy korai "távolbalátás" élményemet, ami irányított volt, és amelynek eredményeként pontos információkat kaptam a céllal, hellyel, személyekkel kapcsolatban.  Az eset valamelyest összefügg előző beszámolómmal, hiszen nagyjából ugyanakkor kezdődik: a 60-as években történt, amikor én 8-10 éves lehettem. Miután - különböző módon - többször is megjelentek idegen entitások az életemben, szándékuk akkorra már teljesen egyértelmű volt számomra, hiszen nem is titkolták. Érzelmekkel és telepatikus késztetésekkel közölték velem, hogy egész életemben a gondomat viselik. Ez nem mindig volt igazi gondviselés, inkább nevezném irányításnak vagy kihasználásnak, engem viszont módfelett érdekelt, hogy miért van ez így. Elhatároztam, hogy kiderítem: kik ők, honnan jöttek, valójában mit akarnak. Egyébként csak célozgattak származásukat illetően. Akkor még nem tudtam mi az a RV (távérzékelés), de azt igen, hogy ha akarok valamit tudni, nem kell feltétlenül ott lennem a helyszínen.
Volt nekem egy kuckóm, ahol játszani szoktam, egy titkos hely, ahol senki nem zavart: a fáskamra, ahol tüzelőn kívül régi lomok is voltak. Én ott építettem ki magamnak főhadiszállást :)
Egy alkalommal, miután teljes nyugalomban és sötétségben bekuckóztam magamat a rejtekhelyemen, erősen az idegenekre gondoltam. Vajon hol laknak ők?
Kis idő múltán "látni" kezdtem őket, amint egy jármű (ufo) belsejében ténykednek. Leginkább gondolatokkal vezérelték a szerkezetet, ami válaszolt nekik úgy, ahogy nekem is az idegenek: telepatikusan. Amit érzékeltem, az egy elég tágas, homályos helyiség volt, fényforrás sehol nem volt, mégis jól lehetett látni mindent, annak ellenére hogy nekem ez inkább szürkeségnek tűnt. Aztán változott a kép és már épületeket láttam, járműveket, amik lebegtek vagy suhantak hangtalanul egy kékes világban, ahol az ég lila volt vörös átmenetekkel. A lények sokfélék voltak, jellemző volt a nagyobb fejük, de határozottan emberszerűek voltak, sőt szépek is. Főleg a "nők" voltak szépek, akiknek vagy nem volt hajuk, vagy hosszú, könnyű, libbenő szőke hajjal mentek tova kecsesen, mint az angyalok. Ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam hogy ébren vagyok*, mert hallottam hogy a házunk udvarán valaki porolja a szőnyegét és néha nagyokat köhint.
A következő élményben inkább szagok és hangok voltak, valami kellemetlen érzéssel vegyítve. Ekkor kerültem először a Föld mélyébe, ahol mint előző beszámolómban írtam (ekkor még nem tudtam hogy ez a mi Földünkön van), lázas rabszolgamunka folyt, óriási, félelmetes dörrenésekkel és morajlásokkal, kellemetlen bűzzel tarkítva. Aztán váratlanul vége lett az érzékelésnek, mintha valaki közbelépett volna, erősen fájt a fejem, szinte nyilallt. Eléggé rosszul éreztem magam, és nyomban elhagytam a búvóhelyemet, sokáig nem is mentem oda a kellemetlen dolgok miatt. De végre tudtam, hogy kik ők, bár azt nem, melyik bolygóról jöttek. Azt csak sok év múlva tudtam meg, hogy az nem idegen égitest volt, hanem bizony a Földünk, de más időben és talán más síkon is. Az még kiderítésre vár, hogy a múltban vagy a jövőben játszódtak-e az események, de azt gyanítom, hogy a jövőben, mert mi szüksége lenne egy kisgyerekre bárkinek - a múltból...?


*Megjegyzés: az "ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam, hogy ébren vagyok"-helyzet egy teljesen megfelelő leírása az úgynevezett Delta-interfész állapotnak, amellyel a távérzékelés leginkább dolgozik.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Föld mélyén? >>
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

A parapszichológia tudományos irányzata

Vassy Zoltán: 
A parapszichológia tudományos irányzata
Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest
Sorozat: 4D
ISBN: 963-05-5535-2
Oldalak száma: 142

Fülszöveg: Kevesen mernék állítani, hogy pontosan tudják, mi a parapszichológia. Ahogy e könyv elején olvasható: "Egy tipikus nézet szerint valami olyasmi, ami a túlvilággal, a halottak szellemével, a kísértetházakkal és általában a spiritizmus jelenségkörével függ össze. Egy másik szerint a parapszichológia tárgya a "lélek és lélek közötti kommunikáció", közvetlenül, anyagi erők felhasználása nélkül; és ennek szintén fontos eleme az érintkezés élő és holt emberek lelkei között. Vannak, akik a tenyérjóslással, kártyavetéssel vagy asztrológiával (csillagjóslással) hozzák kapcsolatba - vagy épp mindezekkel egyszerre."

Később kiderült, hogy  legalábbis a téma tudományos kutatói szerint ilyen dolgokról szó sincs. "A Parapsychological Association hivatalos meghatározása szerint a parapszichológia élőlények és környezetük közötti olyan kölcsönhatások kutatásával foglalkozik, amelyek nem magyarázhatók meg a szervezet és környezete közötti kapcsolattartás ismert módjaival." Az ilyen kölcsönhatások egyik, viszonylag gyakori formája a telepátia, amely eszerint nem valamiféle misztikus, természetfölötti jelenség, hanem olyan, ami tudományosan is kutatható és megismerhető.

Hogy ez a kutatás eddig milyen módszerekkel folyt és milyen eredményeket hozott, arról szól ez a könyv.

A könyvet rendkívül széleskörű - bár a szerző szerint még így is szelektált - irodalomjegyzék egészíti ki, amelyben több magyar nyelvű forráson kívül 72 más művet sorol fel a szerző, amelyek szintúgy érdemesek a tanulmányozásra, mint az alapmunka. A magyar nyelvű források hiányára a könyv előszava is utal:

Előszó

E könyv páratlan számú fejezetei a tudományos parapszichológia módszereinek és fő eredményeinek összefoglalását tartalmazzák, páros számú fejezetei pedig rövidebb kiegészítéseket. Az utóbbiak egy része a témához csak közvetve kapcsolódik, de számot tarthat a magyar olvasó érdeklődésére; ilyen a második fejezet, amely a szocialista országokban végzett parapszichológiai kutatással foglalkozik, és a nyolcadik, amely idézetgyűjtemény híres tudósok parapszichológiai vonatkozású kijelentéseiből. A többi páros fejezetben elméleti meggondolások találhatók azzal a céllal, hogy segítsék a tárgyalt jelenségek elhelyezését egy korszerű tudományos világképben. Ezek beiktatását a parapszichológia körüli ideológiai viták és gyakori félreértések indokolják.

A parapszichológia tudományos részéről szak- vagy ismeretterjesztő irodalom magyar nyelven gyakorlatilag nincs. Az irodalomjegyzék külön felsorol néhány könyvet, amely legalább részben a témába vág. A többi hivatkozás angol nyelvű, és nagyrészt olyan, amit csak tudományos intézményben dolgozók tudnak megszerezni könyvtárközi kölcsönzéssel. Terjedelmi okokból ezek közül is csak olyanok kerültek a hivatkozások közé, amelyek egy-egy résztémában jellemzőek vagy összefoglaló információval szolgálnak. További forrásmunkák az összefoglaló művek irodalomjegyzékében találhatók.

Tartalomjegyzék
    Előszó
1. A parapszichológia tárgya és eredete
2. Pszi-jelenségek tudományos szándékú vizsgálata a szocialista országokban
3. A Rhine-korszak
4. Hihetőbb-e a telepátia, mint a clairvoyance?
5. Szabadválaszos ESP: álmok, képek, távoli helyszínek
6. A prekogníció beavatkozási paradoxona
7. Pszichokinézis: sztárok, serdülők, komputerek
8. Idézetek
9. A pszi-jelenségek általános tulajdonságai
10. A parapszichológia ideológiája és a tudomány
    Irodalomjegyzék

Vassy Zoltán fenti könyve 1989-ben jelent meg, manapság tehát leginkább antikvár példányai szerezhetők be az eredeti ár (50 Ft) többszöröséért.

A szerző egyéb írásaiból:

Parajelenségekről józan ésszel >>

Utazás Paramerikában >>

Vassy Zoltán további írásaiból >>

Kik vannak a Föld mélyén?

A közelmúltban újabb olvasónk osztotta meg velünk különleges élményét. Ez már csak azért is rendkívüli öröm számunkra, mert olyan területről írt, amely bár közbeszéd tárgya az alternatív kutatások területén – nevesül a belső (üreges) Föld elmélete –, első kézből viszont még nem kaptunk ezzel kapcsolatos beszámolót. A rövid írás több évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, amely egyfajta spontán élményként jelentkezett, irányított vagy előzetesen tervezett cél nélkül. Levélírónk idősebb budapesti olvasónk, névtelenségének megőrzését kérte. Régóta foglalkozik parajelenségek kutatásával, ezt anyagi érdekek nélkül teszi, szakmája sem kapcsolódott e témához. Történetének fő inspirációja az, hogy a Hold, vagy akár a távolabbi égitestek, más dimenziók kutatása mellett ugyanolyan fontos a Föld egyes helyeinek pszichikus vizsgálata is. Ennek módszere személyenként változhat, beszélhetünk itt távérzékelésről, testen kívüli utazásról, egyéb mentális kivetülésekről. A következő történet egy spontán testi és mentális kivetülés során szerzett élmény összefoglalója, ugyanezen jelenségek viszont – kellő körültekintés mellett – akaratlagosan is előidézhetők, így lehetőség nyílik a témakör további vizsgálatára. 

Az alábbi beszámoló témájában hasonlít, de részleteiben bizonyosan eltér az ún. üreges Föld elmélet széles körben elterjedt téziseitől.

Íme az eset:

Első élményem idegen entitásokkal kora gyermekként ért, úgy 5-6 éves lehettem. Emlékszem ma is tisztán: fekszem a kiságyamban a félhomályos szobában és bámulom a mennyezeti lámpát. Ekkor azt vettem észre, hogy mintha közeledne felém a csillár, vagy én a csillárhoz kerülnék egyre közelebb. Következő pillanatban rájöttem, hogy "repülök" (ma már tudom: ez volt első testelhagyásom), minden teljesen irreálissá változott, úgy láttam a környezetemet, mint valami repülő rovar, óriásira nőtt minden tárgy. Ezzel egyidőben kellemetlen szagokat és mély hangokat éreztem legbelül, mintha belőlem jönne. 

(Az eltelt évek alatt aztán sok minden történt, "hallottam" mások gondolatait, amiket én akkor még normális dolognak tartottam, úgy hittem mindenki hallja, nem csak én.)

Visszatérve a mély hangokra, amiket sokszor érzékeltem, talán húsz évvel ezelőtt történt a következő eset, amelyben újra érzékeltem a hangokat. Nem tudtam éjjel aludni, csak forgolódtam az ágyon, aztán rájöttem, hogy miért. Rezgett minden, szinte remegett alattam a mélyben a föld, ugyanakkor mély basszus hang töltött be mindent. Körülöttem mindenki nyugodtan aludt, a család semmit nem érzékelt mindezekből. Felébresztettem a nejemet és kérdeztem tőle, hogy "hallod ezt a mély morajlást, érzed az ágy remegését?" Ő semmit nem hallott vagy érzett ezekből, azt mondta: aludjak, mert korán kell kelnie, biztosan csak álmodtam mindezt. Ő aludt tovább, engem viszont ekkor már nagyon zavart a dolog, utána akartam járni. Kimentem a bejárati ajtóhoz azzal, hogy talán kintről jön a hang, de menet közben is folyamatosan, nem gyengülve hallottam mindenütt. Annyi különbséggel, hogy kezdtem érezni „valakik” nagy szenvedését, a szagok erősödtek, szúróssá váltak. Aztán "láttam", hogy ez az egész a föld mélyéből jön, alattam valami történik nagy mélységekben.

Rendkívül izgatottá váltam. Racionális gondolkodásom próbált értelmes választ találni az egész észlelésre. Az első valósként felmerült információ az volt, hogy talán metróalagutat fúrnak alattunk, vagy valami ehhez hasonló történik. Racionálisan gondolva erre azt kellett leszűrnöm, hogy tudomásom szerint itt (Albertfalva déli része) nem végeznek ilyenfajta munkálatokat, a közelben nem volt nagyobb szabású építkezés sem, főleg nem éjjel 3 körül. 

Aztán egyszerre csak belém hasított egy felismerés, érzet, amely szerint a mélyben lények élnek, és ők tevékenykednek „valamit”. Talán alagutakat fúrnak. Közben sorra jöttek a képek a fájdalmas kínszenvedések érzetével, s elkezdtem "látni" ami folyik ott lent. Sötét párás melegben, bűz és mocsok közepette embernek látszó lények dolgoznak, nagy erőfeszítéssel valamiket tolnak, miközben az őket irányító alacsony, kékes lények ösztökélik őket, hogy jobban dolgozzanak. Az egész szürreális kép valami ősi rabszolgamunkára emlékeztetett. 

Ekkor már szakadt rólam a víz, átvettem a szenvedők kínjait. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, mivel az érzékelés nem múlt el. Ez az egész rettenetes volt! 

Reggel, miután átgondoltam az éjjel történteket, arra jutottam, hogy bizony élnek a mélyben civilizációk, amiről eddig fogalmunk sem volt! Úgy tűnt, hogy idegen lények tartanak fogva „fentről” elrabolt embereket, vagy más égitestről hozták ide őket rabszolgának. Az is lehet, hogy klónokat érzékeltem, akik uraik kiszolgálására lettek „kitenyésztve”. 

Pár évvel később kezdtem érteni mi folyik odalent. Bizony ott fejlett civilizáció létezik, de nem az üreges Föld klasszikus elmélete szerint, hanem attól kissé eltérően: óriási barlangokban, a mélységet szerte behálózva gyárak működnek, kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik. Ennyit a mély, mindent átható hangokról, amit a családomban csak én éreztem. 

* * *

Kiegészítés: Az esethez mindenképpen hozzátartozik az a kiegészítés, amely szinte inverze az előző olvasói beszámolónak, a lényege viszont mégis ugyanaz. Ingo Swann, a jelenkori távérzékelés atyja végzett el egy kísérletet, amelynek keretében a Hold felületére vetítette ki testét és tudatát. A helyszínen felszíni kitermelő tevékenységet folytató emberszerű lényeket talált, akik a fenti történetben írtakkal egyezően szinte elviselhetetlen körülmények között végezték a nehéz fizikai munkát. Ezek a szóban forgó egyedek erős  mentális béklyóval voltak ellenőrzés alatt tartva, amelynek „szele” megérintette a jelen lévő Swann-t is, aki ezt tapasztalva jobbnak látta, ha sürgősen véget vet a pszichikus jelenlétnek azon a helyszínen.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

Casebook on Remote Viewing

Az 1970-es évek elején a CIA olyan titkos program fejlesztésébe kezdett, amelyben gondolatátviteli technikákat használtak egyfajta hírszerző tevékenységként. Ez a módszer a remote viewing volt. A Fort Meade erődben egy maréknyi katonai személyzetet képeztek ki a Stanford Institute kutató tudósai arra, hogy "betekintsenek" az ellenséges területre. 

Ebben a rövid dokumentumfilmben interjúkat láthatnak a katonai remote viewing program hét évét megtapasztaló, veteránnak számító Paul H. Smith-el, valamint a remote viewing képzési program kézikönyvének szerzőjével, Hal Puthoffal, továbbá a távérzékelési kutatások úttörőjével, Stephan A. Schwartz-al, akiknek a könyvei a The Alexandria Project és a The Secret Vaults of Time, mely utóbbi témája a távérzékelés használata a régészetben.

A Casebook on Remote Viewing from Anthony Penta on Vimeo.