2013. november 1. - Újabb sikeres kapcsolatfelvétel történt emberi tudatok között akaratlagos kezdeményezés hatására.
Blogunk szűkebb közösségéhez tartozó két aktív tag beszámolója szerint sikeres kapcsolatfelvétel zajlott le közöttük az (éjszakai) alvási periódus folyamán. A kapcsolatfelvétel során az éjszakai álomperiódusnak megfelelően passzív tudatossággal voltak jelen benne a résztvevők. Nehéz dolog jól fogalmazni, hogy milyen valóság-dobozban (Ingo Swann után szabadon) esett ez meg, hova sorolhatjuk be: 
asztrálutazás, párhuzamos álom, tudatkivetülés? Egyébként pedig mi értelme lenne címkézni? Egy valami biztos: a leírás alapján a kapcsolatfelvétel részleteire mindkét fél hasonlóan emlékezett, mindketten teljesen tudatában voltak annak, hogy nem a nappali valóságban (aktív tudatszinten) tartózkodnak, miközben annak elemei sajátos egyveleggé keveredtek össze. Azt is mindketten kizárták, hogy a jelenlegi, valós Föld valamelyik pontján tartózkodnának, úgymond valós idejű testen kívüli élmény során (ezt nevezik ún. éterikus kivetülésnek), hiszen abban az esetben az élmény helye valóságos, vagy teljes értékűen felismerhető valamely valós helyszín, szintúgy a benne szereplő emberek, valamint lehetséges - ezt Robert Monroe leírásai alapján is tudjuk - egyfajta valós idejű kapcsolatfelvétel, jelzésváltás. Ezúttal kissé másról van szó, ezért is írjuk meg az esetet.
asztrálutazás, párhuzamos álom, tudatkivetülés? Egyébként pedig mi értelme lenne címkézni? Egy valami biztos: a leírás alapján a kapcsolatfelvétel részleteire mindkét fél hasonlóan emlékezett, mindketten teljesen tudatában voltak annak, hogy nem a nappali valóságban (aktív tudatszinten) tartózkodnak, miközben annak elemei sajátos egyveleggé keveredtek össze. Azt is mindketten kizárták, hogy a jelenlegi, valós Föld valamelyik pontján tartózkodnának, úgymond valós idejű testen kívüli élmény során (ezt nevezik ún. éterikus kivetülésnek), hiszen abban az esetben az élmény helye valóságos, vagy teljes értékűen felismerhető valamely valós helyszín, szintúgy a benne szereplő emberek, valamint lehetséges - ezt Robert Monroe leírásai alapján is tudjuk - egyfajta valós idejű kapcsolatfelvétel, jelzésváltás. Ezúttal kissé másról van szó, ezért is írjuk meg az esetet.
Az egyik fél, miután már egy ideje benne volt a tudatos álombeli élménysorozatban, annak tudatában is, hogy véges az ott tartózkodási ideje, megpróbált kapcsolatba kerülni a másik, a témában szintén jártas másik személlyel. Ezt az álombeli körülmények hatására a kezdeményező fél próbának szánta arra nézve, hogy milyen határok között lehetséges tevékenykednie az irányított álom folyamán. Egyikük tehát mobiltelefonhívást kezdeményezett, amelynek folyamán a hívott fél be is jelentkezett és rövid párbeszédet is folytattak. Ezt utólag részleteiben letisztázták, amelynek során a körülményeket, a hívás tényét, a rövid párbeszédet kölcsönösen igazolták, tehát kizárható, hogy egyéb, véletlenszerű vagy bevonzott álom történt meg.
Megjegyzendő, hogy a két érintett a tudataik közötti kapcsolatfelvételt megelőzően nem beszéltek a dologról, nem tervezték, nem programozták a dolgot.
Eddig ez nem rendkívüli beszámoló, hiszen minden embernek van, volt hasonló éber álma, legfeljebb nem foglalkozott vele, nem igazolta vissza másik fél, vagy egyszerűen csak nem tulajdonított neki jelentőséget.
A legérdekesebb vetülete a témának viszont az, hogy eltérő idősíkok sajátos egybefolyását érzékelték.
A hívást kezdeményező fél a helyi időt figyelembe véve éjjel 1 óra után járt az álom kezdetén, és körülbelül reggel 6 óráig számította azt az időtartamot, amely alatt képes lehetett tudatszakadás nélkül jelen lenni. Az álombeli telefonhívás pontos ideje nem ismert, a valós idő szerint a hívás valamikor reggel 6 óra és fél 7 között történhetett, (miután éber fizikai állapotba került, ellenőrizte). A tudatnak a fizikai testbe való visszatérése - eddig nem ismert okokból - a hívás során kezdődött el és ezúttal a megszokottól eltérően történt, egyfajta hullámzás során a nappali világosság mindenfelől történő tudatba áramlása, türemkedése volt megfigyelhető. Az álomnak ez a telefonhívás-mozzanata tudatszakadás nélkül került át a fizikai állapotbeli emlékezetbe, ezért is nyílt lehetőség az esemény megbeszélésére.
A hívást fogadó fél saját beszámolója szerint ez a valós, földi idő szerint jóval korábbi időpontban történt meg, kora hajnali órákban (2-3 óra körül). A jelek szerint tehát két tudat kapcsolódott össze egy olyan közös síkra, ahol a valós időtől függetlenül folytattak egy rövidebb beszélgetést úgy, hogy a beszélgetésben részt vevő felek saját valós idejében több órás eltérés volt tapasztalható. Ez a fizikai létben tapasztalható idő periodikusságára utal, amelynek megismerésében jelentős előrelépés lehet az a tudati észlelés, amely itt történt: az egyik tudat órákkal korábban érzékelte a kapcsolatfelvételt, mint ahogyan az megtörtént. Mivel tengernyi a szakirodalom a témában, és minket elsősorban az ún. asztrális utazás, kivetülés vonalán dolgozó kutatók szemszögéből érdekel ez a történet, tovább folytatjuk a vizsgálatokat a témában. A jelenség technikai elérésében, megvalósításában persze sokat segítenek a TÁ (tudatos álom, lucid dream) kutatói, de ebben, és minden hasonló esetben elsődleges a precíz esetleírás rögzítése olyan nyelvezettel, ami későbbiekben lehetővé teszi a lehető legtöbb szempontból végezhető elemzést, vizsgálatot.
Ne feledjük el, hogy minden ember hasonló, vagy részben eltérő élményei egyediek, és éppen ennyire értékesek, hasznosak. A kivétel erősíti a szabályt, a gyakorlat felülírja az elméleteket, ennek fényében a jövőben is folytatni kívánjuk az esetleírásokat - és továbbra is várjuk olvasóink beszámolóit.
HunViewer kiegészítése:
Távérzékelési, vagy inkább általánosságban fogalmazva: pszichikai szempontból prekogníciós élményről van szó, ami a maga nemében szintén egyedülálló. Az emberek többsége képes előre megálmodni különféle dolgokat, amelyek az életében (logikai lánc következtében vagy egyszerű előérzet eredményeként) később megtörténnek. Álom-prekognícióra viszont meglehetősen ritkán kerül sor, tehát azt megálmodni, hogy majd meg fogok álmodni valamit, ami valóban be is következik, majd azt a valós életben dokumentálhatóan visszaadni, ritkaságszámba megy.
Ez az álom-prekogníció viszont erősíti az emberi elméknek a közös tudatmezőhöz való kapcsolódásának mechanizmusát, amelyre a távérzékelés is épül. A fent leírt esetben tapasztalt időcsúszás csak a fizikai létben volt érzékelhető, amelyet az alvás közbeni, megváltozott frekvenciájú agyi tevékenység működésének tudhatunk be. Ebben az állapotban (alvás) az agyhullámok frekvenciája csökken, egy bizonyos tartományban áthalad azon a frekvencia-állapoton, amelyben a közös tudatmező információi elérhetők. Ezzel magyarázható, hogy a (klasszikus kifejezésekkel élve) a percipiens valós időben korábban érzékelte a tudati üzenetet, mint ahogy azt az induktor egyáltalán megfogalmazta volna, hiszen a közös tudatmezőben "valóságában" az általunk ismert idő nem létezik. Amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy az induktor az éber álmot (lucid dreaming) nem programozta, azaz tudatilag sem készült rá előre, mondhatni spontán akaratlagos interakció történt, az emberi elmék között fennálló, több rétegű információközlés újabb területe és módszere válik kutathatóvá.
HunViewer kiegészítése:
Távérzékelési, vagy inkább általánosságban fogalmazva: pszichikai szempontból prekogníciós élményről van szó, ami a maga nemében szintén egyedülálló. Az emberek többsége képes előre megálmodni különféle dolgokat, amelyek az életében (logikai lánc következtében vagy egyszerű előérzet eredményeként) később megtörténnek. Álom-prekognícióra viszont meglehetősen ritkán kerül sor, tehát azt megálmodni, hogy majd meg fogok álmodni valamit, ami valóban be is következik, majd azt a valós életben dokumentálhatóan visszaadni, ritkaságszámba megy.
Ez az álom-prekogníció viszont erősíti az emberi elméknek a közös tudatmezőhöz való kapcsolódásának mechanizmusát, amelyre a távérzékelés is épül. A fent leírt esetben tapasztalt időcsúszás csak a fizikai létben volt érzékelhető, amelyet az alvás közbeni, megváltozott frekvenciájú agyi tevékenység működésének tudhatunk be. Ebben az állapotban (alvás) az agyhullámok frekvenciája csökken, egy bizonyos tartományban áthalad azon a frekvencia-állapoton, amelyben a közös tudatmező információi elérhetők. Ezzel magyarázható, hogy a (klasszikus kifejezésekkel élve) a percipiens valós időben korábban érzékelte a tudati üzenetet, mint ahogy azt az induktor egyáltalán megfogalmazta volna, hiszen a közös tudatmezőben "valóságában" az általunk ismert idő nem létezik. Amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy az induktor az éber álmot (lucid dreaming) nem programozta, azaz tudatilag sem készült rá előre, mondhatni spontán akaratlagos interakció történt, az emberi elmék között fennálló, több rétegű információközlés újabb területe és módszere válik kutathatóvá.
Szerző: mw
© Adatkezelés >>
