Ingo Swann, a távérzékelés atyja

2013. január 31-én, egy éve távozott el közülünk a Mester, a távérzékelés atyja, Ingo Douglas Swann.

1933. szeptember 17-én született Telluride-ben (Colorado, USA). Pszichikus kutató, távérzékelő, művész és író emberként ismertük ezen a világon. 

Életműve jelentősen kiemelkedik a XX. század második felében működő parapszichológiai kutatók (pszichikusok) tevékenységeinek sorából. Swann születésétől fogva pszichikus képességekkel rendelkezett, amelyet családi örökségként kapott: anyai nagyanyja bírt hasonló tulajdonságokkal. Kisgyermekként kétéves korában egy mandulaműtét folyamán élte át első testen kívüli élményét, amely aztán rengeteg további ilyen – később spontán távérzékelési – állapotot generált, kellő hátteret nyújtva a további pszichikus tevékenységéhez. 

Tanulmányai során diplomát szerzett biológiából és művészetekből. Fiatalon 3 évet szolgált katonaként Koreában, majd leszerelése után – művészeti karrierjét elősegítendő – New Yorkban telepedett le, itt sokáig az UNESCO alkalmazottja volt. New York-i állásának megszűnése alapvetően befolyásolta további sorsát, mert főként anyagi okokból kezdett pszichikus laboratóriumi kísérletekben részt venni, ahol ezért napidíjat kapott. 

A parapszichológiai kutatások az 1970-es években élték fénykorukat, ekkor kapcsolódott be a kutatási tevékenységbe. Eleinte pszichokinézis-, később testen kívüli észlelési kísérleteket végeztek, amelyek eredményességét követően 1971-ben Swann javasolta egy új parapszichológiai kutatási protokoll bevezetését. Ez a szabályrendszer egy olyan folyamat pontos leírása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a távolról történő érzékelés, méghozzá a céltól való teljesen elzárt állapotban és bármilyen távolságban, illetve bármely előzetes információ hiányában is. Ő nevezte el ezt az érzékelési protokollt távérzékelésnek, angol nevén „remote viewing”-nak, amely módszer vált végül minden későbbi távérzékelési metódus szigorúan vett alapjának. 

A rengeteg sikeres és dokumentált pszichikus érzékelési eredmény mellett mindenképpen megemlítendő az úgynevezett Jupiter-próba, melyben pár héttel a bolygóhoz küldött űrszonda hivatalos adatainak beérkezte előtt előtt jelezte, hogy a Jupiter körül a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrű létezik, illetve a bolygó további, műszerrel addig soha nem mért részleteiről is beszámolt.

1972-79 között pszichikus detektívként dolgozott, legalább 25 esetben adott tanácsot a rendőrségnek különféle bűnügyek megoldásában. Később egy előadáson feltett kérdésre válaszolva elmondta: ezt a fajta tevékenységet azért hagyta abba, mert túl sok bürokratikus akadály zavarta meg azt, hogy eredményeit a hatóság érdemben és gyorsan felhasználhassa. 

Legismertebb hosszú távú kutatási kapcsolata dr. Harold E. Puthoff révén a Stanford Research Institute-hoz kötötte, ez 1972-1988 között tartott, és távérzékelési kutatásokat foglalt magában. Ezt a tevékenységet az amerikai hírszerzés és különféle katonai hivatalok támogatták, Swann-al az évek során számtalan olyan kísérletet végezt(ett)ek el, amelyet az SRI-n kívül sehol máshol nem valósítottak meg.

1989-ig volt alkalmazott munkatárs a pszichikus kutatások terén a hírszerzésben. 1989-ben visszavonult a kormányzati munkától és a nyilvános szerepléstől, de a pszi tanulmányozásában eltöltött hosszú évek után nem nyugodhatott, időnként részt vett további kísérletekben, főként a többdimenziós mentális képek, az érzékelés, valamint a agyhullámok kutatásának területén. 

Visszavonulását közel húsz éves, termékeny alkotói időszak követte, amelynek eredményeképpen rengeteg értekezés, cikk, 11 könyv és egyedülálló festmény született. Képein felismerhető jegyekként jelennek meg a parapszichológia művészeti alkalmazásának jellemző stílusjegyei. Legismertebb festményeiből néhány ma a Smithsonian Air And Space Museumban látható. 

Ingo Swann festményei között

Népszerű és keresett szerző-előadó volt, mégis csupán korlátozott számban vállalt fellépéseket, előadásokat. 1998 ban jelent meg a híres „Penetration...” (Behatolás – A földönkívüli és emberi telepátia kérdése - Magyar cím és fordítás © Barta Z.) című könyve, amely a '70-es években végzett földönkívüli telepátiás kísérleteket foglalta össze dokumentumregény formájában. 

Swann-ra különféle módokon rontott rá a halál, ezeket a támadásokat rendre kivédte. Megvívta győztes csatáját a szájrákkal, de 2003-ban egy jeges New York-i utcán olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltörött a combcsontja, amelyből igen nehezen épült fel. Ezek után egészsége törékeny maradt, de még így is többször vett részt beszélgetéseken, alkalmi előadásokon vagy éppen az IRVA (Nemzetközi Távérzékelési Szövetség) konferenciáján.

Legutolsó publikált fotóin, videóin már lefogyva, de töretlen jókedvvel szerepelt, ebben közrejátszott, hogy társasági emberként világéletében rengeteg ismerőse és barátja volt. Halála napjaiban egy saját, csodálatos műveit bemutató művészeti album összeállításán dolgozott. Tisztelői, követői, tanítványai, rajongói, barátai és ismerősei – mi mindannyian várjuk azt a napot, amikor e könyv által újra találkozhatunk vele, a Mesterrel.

Az emlékezés örök.

Ingo Douglas Swann

1933. szeptember 14. - 2013. január 31.

Életmű: BioMindSuperPowers

Ingo Swann videók

Előadás Parádon: 2014.01.22.

Sikeres kapcsolatfelvétel tudatok között - álomban

2013. november 1. - Újabb sikeres kapcsolatfelvétel történt emberi tudatok között akaratlagos kezdeményezés hatására.

Blogunk szűkebb közösségéhez tartozó két aktív tag beszámolója szerint sikeres kapcsolatfelvétel zajlott le közöttük az (éjszakai) alvási periódus folyamán. A kapcsolatfelvétel során az éjszakai álomperiódusnak megfelelően passzív tudatossággal voltak jelen benne a résztvevők. Nehéz dolog jól fogalmazni, hogy milyen valóság-dobozban (Ingo Swann után szabadon) esett ez meg, hova sorolhatjuk be: asztrálutazás, párhuzamos álom, tudatkivetülés? Egyébként pedig mi értelme lenne címkézni? Egy valami biztos: a leírás alapján a kapcsolatfelvétel részleteire mindkét fél hasonlóan emlékezett, mindketten teljesen tudatában voltak annak, hogy nem a nappali valóságban (aktív tudatszinten) tartózkodnak, miközben annak elemei sajátos egyveleggé keveredtek össze. Azt is mindketten kizárták, hogy a jelenlegi, valós Föld valamelyik pontján tartózkodnának, úgymond valós idejű testen kívüli élmény során (ezt nevezik ún. éterikus kivetülésnek), hiszen abban az esetben az élmény helye valóságos, vagy teljes értékűen felismerhető valamely valós helyszín, szintúgy a benne szereplő emberek, valamint lehetséges - ezt Robert Monroe leírásai alapján is tudjuk - egyfajta valós idejű kapcsolatfelvétel, jelzésváltás. Ezúttal kissé másról van szó, ezért is írjuk meg az esetet. 

Az egyik fél, miután már egy ideje benne volt a tudatos álombeli élménysorozatban, annak tudatában is, hogy véges az ott tartózkodási ideje, megpróbált kapcsolatba kerülni a másik, a témában szintén jártas másik személlyel. Ezt az álombeli körülmények hatására a kezdeményező fél próbának szánta arra nézve, hogy milyen határok között lehetséges tevékenykednie az irányított álom folyamán. Egyikük tehát mobiltelefonhívást kezdeményezett, amelynek folyamán a hívott fél be is jelentkezett és rövid párbeszédet is folytattak. Ezt utólag részleteiben letisztázták, amelynek során a körülményeket, a hívás tényét, a rövid párbeszédet kölcsönösen igazolták, tehát kizárható, hogy egyéb, véletlenszerű vagy bevonzott álom történt meg. 

 Megjegyzendő, hogy a két érintett a tudataik közötti kapcsolatfelvételt megelőzően nem beszéltek a dologról, nem tervezték, nem programozták a dolgot. 

Eddig ez nem rendkívüli beszámoló, hiszen minden embernek van, volt hasonló éber álma, legfeljebb nem foglalkozott vele, nem igazolta vissza másik fél, vagy egyszerűen csak nem tulajdonított neki jelentőséget. 

A legérdekesebb vetülete a témának viszont az, hogy eltérő idősíkok sajátos egybefolyását érzékelték. 

A hívást kezdeményező fél a helyi időt figyelembe véve éjjel 1 óra után járt az álom kezdetén, és körülbelül reggel 6 óráig számította azt az időtartamot, amely alatt képes lehetett tudatszakadás nélkül jelen lenni. Az álombeli telefonhívás pontos ideje nem ismert, a valós idő szerint a hívás valamikor reggel 6 óra és fél 7 között történhetett, (miután éber fizikai állapotba került, ellenőrizte). A tudatnak a fizikai testbe való visszatérése - eddig nem ismert okokból - a hívás során kezdődött el és ezúttal a megszokottól eltérően történt, egyfajta hullámzás során a nappali világosság mindenfelől történő tudatba áramlása, türemkedése volt megfigyelhető. Az álomnak ez a telefonhívás-mozzanata tudatszakadás nélkül került át a fizikai állapotbeli emlékezetbe, ezért is nyílt lehetőség az esemény megbeszélésére. 

A hívást fogadó fél saját beszámolója szerint ez a valós, földi idő szerint jóval korábbi időpontban történt meg, kora hajnali órákban (2-3 óra körül). A jelek szerint tehát két tudat kapcsolódott össze egy olyan közös síkra, ahol a valós időtől függetlenül folytattak egy rövidebb beszélgetést úgy, hogy a beszélgetésben részt vevő felek saját valós idejében több órás eltérés volt tapasztalható. Ez a fizikai létben tapasztalható idő periodikusságára utal, amelynek megismerésében jelentős előrelépés lehet az a tudati észlelés, amely itt történt: az egyik tudat órákkal korábban érzékelte a kapcsolatfelvételt, mint ahogyan az megtörtént. Mivel tengernyi a szakirodalom a témában, és minket elsősorban az ún. asztrális utazás, kivetülés vonalán dolgozó kutatók szemszögéből érdekel ez a történet, tovább folytatjuk a vizsgálatokat a témában. A jelenség technikai elérésében, megvalósításában persze sokat segítenek a TÁ (tudatos álom, lucid dream) kutatói, de ebben, és minden hasonló esetben elsődleges a precíz esetleírás rögzítése olyan nyelvezettel, ami későbbiekben lehetővé teszi a lehető legtöbb szempontból végezhető elemzést, vizsgálatot. 

Ne feledjük el, hogy minden ember hasonló, vagy részben eltérő élményei egyediek, és éppen ennyire értékesek, hasznosak. A kivétel erősíti a szabályt, a gyakorlat felülírja az elméleteket, ennek fényében a jövőben is folytatni kívánjuk az esetleírásokat - és továbbra is várjuk olvasóink beszámolóit.


HunViewer kiegészítése:
Távérzékelési, vagy inkább általánosságban fogalmazva: pszichikai szempontból prekogníciós élményről van szó, ami a maga nemében szintén egyedülálló. Az emberek többsége képes előre megálmodni különféle dolgokat, amelyek az életében (logikai lánc következtében vagy egyszerű előérzet eredményeként) később megtörténnek. Álom-prekognícióra viszont meglehetősen ritkán kerül sor, tehát azt megálmodni, hogy majd meg fogok álmodni valamit, ami valóban be is következik, majd azt a valós életben dokumentálhatóan visszaadni, ritkaságszámba megy.
Ez az álom-prekogníció viszont erősíti az emberi elméknek a közös tudatmezőhöz való kapcsolódásának mechanizmusát, amelyre a távérzékelés is épül. A fent leírt esetben tapasztalt időcsúszás csak a fizikai létben volt érzékelhető, amelyet az alvás közbeni, megváltozott frekvenciájú agyi tevékenység működésének tudhatunk be. Ebben az állapotban (alvás) az agyhullámok frekvenciája csökken, egy bizonyos tartományban áthalad azon a frekvencia-állapoton, amelyben a közös tudatmező információi elérhetők. Ezzel magyarázható, hogy a (klasszikus kifejezésekkel élve) a percipiens valós időben korábban érzékelte a tudati üzenetet, mint ahogy azt az induktor egyáltalán megfogalmazta volna, hiszen a közös tudatmezőben "valóságában" az általunk ismert idő nem létezik. Amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy az induktor az éber álmot (lucid dreaming) nem programozta, azaz tudatilag sem készült rá előre, mondhatni spontán akaratlagos interakció történt, az emberi elmék között fennálló, több rétegű információközlés újabb területe és módszere válik kutathatóvá.

Szerző: mw
© Adatkezelés >>

Egy párhuzamos világ távérzékelése

Újabb olvasói levelet kaptunk. Ebben levélírónk - aki már megosztotta velünk másik élményét is - akaratlagos, azaz szándékosan felépített távérzékelési folyamat kialakításával igyekezett kideríteni azt, hogy kik azok az idegennek tűnő entitások, akik életét kontroll alatt tartva "vigyáznak" rá.

Íme a történet, amelynek előzményét a szövegben található linken olvashatják.

Meg kell említenem egy korai "távolbalátás" élményemet, ami irányított volt, és amelynek eredményeként pontos információkat kaptam a céllal, hellyel, személyekkel kapcsolatban.  Az eset valamelyest összefügg előző beszámolómmal, hiszen nagyjából ugyanakkor kezdődik: a 60-as években történt, amikor én 8-10 éves lehettem. Miután - különböző módon - többször is megjelentek idegen entitások az életemben, szándékuk akkorra már teljesen egyértelmű volt számomra, hiszen nem is titkolták. Érzelmekkel és telepatikus késztetésekkel közölték velem, hogy egész életemben a gondomat viselik. Ez nem mindig volt igazi gondviselés, inkább nevezném irányításnak vagy kihasználásnak, engem viszont módfelett érdekelt, hogy miért van ez így. Elhatároztam, hogy kiderítem: kik ők, honnan jöttek, valójában mit akarnak. Egyébként csak célozgattak származásukat illetően. Akkor még nem tudtam mi az a RV (távérzékelés), de azt igen, hogy ha akarok valamit tudni, nem kell feltétlenül ott lennem a helyszínen.
Volt nekem egy kuckóm, ahol játszani szoktam, egy titkos hely, ahol senki nem zavart: a fáskamra, ahol tüzelőn kívül régi lomok is voltak. Én ott építettem ki magamnak főhadiszállást :)
Egy alkalommal, miután teljes nyugalomban és sötétségben bekuckóztam magamat a rejtekhelyemen, erősen az idegenekre gondoltam. Vajon hol laknak ők?
Kis idő múltán "látni" kezdtem őket, amint egy jármű (ufo) belsejében ténykednek. Leginkább gondolatokkal vezérelték a szerkezetet, ami válaszolt nekik úgy, ahogy nekem is az idegenek: telepatikusan. Amit érzékeltem, az egy elég tágas, homályos helyiség volt, fényforrás sehol nem volt, mégis jól lehetett látni mindent, annak ellenére hogy nekem ez inkább szürkeségnek tűnt. Aztán változott a kép és már épületeket láttam, járműveket, amik lebegtek vagy suhantak hangtalanul egy kékes világban, ahol az ég lila volt vörös átmenetekkel. A lények sokfélék voltak, jellemző volt a nagyobb fejük, de határozottan emberszerűek voltak, sőt szépek is. Főleg a "nők" voltak szépek, akiknek vagy nem volt hajuk, vagy hosszú, könnyű, libbenő szőke hajjal mentek tova kecsesen, mint az angyalok. Ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam hogy ébren vagyok*, mert hallottam hogy a házunk udvarán valaki porolja a szőnyegét és néha nagyokat köhint.
A következő élményben inkább szagok és hangok voltak, valami kellemetlen érzéssel vegyítve. Ekkor kerültem először a Föld mélyébe, ahol mint előző beszámolómban írtam (ekkor még nem tudtam hogy ez a mi Földünkön van), lázas rabszolgamunka folyt, óriási, félelmetes dörrenésekkel és morajlásokkal, kellemetlen bűzzel tarkítva. Aztán váratlanul vége lett az érzékelésnek, mintha valaki közbelépett volna, erősen fájt a fejem, szinte nyilallt. Eléggé rosszul éreztem magam, és nyomban elhagytam a búvóhelyemet, sokáig nem is mentem oda a kellemetlen dolgok miatt. De végre tudtam, hogy kik ők, bár azt nem, melyik bolygóról jöttek. Azt csak sok év múlva tudtam meg, hogy az nem idegen égitest volt, hanem bizony a Földünk, de más időben és talán más síkon is. Az még kiderítésre vár, hogy a múltban vagy a jövőben játszódtak-e az események, de azt gyanítom, hogy a jövőben, mert mi szüksége lenne egy kisgyerekre bárkinek - a múltból...?


*Megjegyzés: az "ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam, hogy ébren vagyok"-helyzet egy teljesen megfelelő leírása az úgynevezett Delta-interfész állapotnak, amellyel a távérzékelés leginkább dolgozik.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Föld mélyén? >>
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

A parapszichológia tudományos irányzata

Vassy Zoltán: 
A parapszichológia tudományos irányzata
Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest
Sorozat: 4D
ISBN: 963-05-5535-2
Oldalak száma: 142

Fülszöveg: Kevesen mernék állítani, hogy pontosan tudják, mi a parapszichológia. Ahogy e könyv elején olvasható: "Egy tipikus nézet szerint valami olyasmi, ami a túlvilággal, a halottak szellemével, a kísértetházakkal és általában a spiritizmus jelenségkörével függ össze. Egy másik szerint a parapszichológia tárgya a "lélek és lélek közötti kommunikáció", közvetlenül, anyagi erők felhasználása nélkül; és ennek szintén fontos eleme az érintkezés élő és holt emberek lelkei között. Vannak, akik a tenyérjóslással, kártyavetéssel vagy asztrológiával (csillagjóslással) hozzák kapcsolatba - vagy épp mindezekkel egyszerre."

Később kiderült, hogy  legalábbis a téma tudományos kutatói szerint ilyen dolgokról szó sincs. "A Parapsychological Association hivatalos meghatározása szerint a parapszichológia élőlények és környezetük közötti olyan kölcsönhatások kutatásával foglalkozik, amelyek nem magyarázhatók meg a szervezet és környezete közötti kapcsolattartás ismert módjaival." Az ilyen kölcsönhatások egyik, viszonylag gyakori formája a telepátia, amely eszerint nem valamiféle misztikus, természetfölötti jelenség, hanem olyan, ami tudományosan is kutatható és megismerhető.

Hogy ez a kutatás eddig milyen módszerekkel folyt és milyen eredményeket hozott, arról szól ez a könyv.

A könyvet rendkívül széleskörű - bár a szerző szerint még így is szelektált - irodalomjegyzék egészíti ki, amelyben több magyar nyelvű forráson kívül 72 más művet sorol fel a szerző, amelyek szintúgy érdemesek a tanulmányozásra, mint az alapmunka. A magyar nyelvű források hiányára a könyv előszava is utal:

Előszó

E könyv páratlan számú fejezetei a tudományos parapszichológia módszereinek és fő eredményeinek összefoglalását tartalmazzák, páros számú fejezetei pedig rövidebb kiegészítéseket. Az utóbbiak egy része a témához csak közvetve kapcsolódik, de számot tarthat a magyar olvasó érdeklődésére; ilyen a második fejezet, amely a szocialista országokban végzett parapszichológiai kutatással foglalkozik, és a nyolcadik, amely idézetgyűjtemény híres tudósok parapszichológiai vonatkozású kijelentéseiből. A többi páros fejezetben elméleti meggondolások találhatók azzal a céllal, hogy segítsék a tárgyalt jelenségek elhelyezését egy korszerű tudományos világképben. Ezek beiktatását a parapszichológia körüli ideológiai viták és gyakori félreértések indokolják.

A parapszichológia tudományos részéről szak- vagy ismeretterjesztő irodalom magyar nyelven gyakorlatilag nincs. Az irodalomjegyzék külön felsorol néhány könyvet, amely legalább részben a témába vág. A többi hivatkozás angol nyelvű, és nagyrészt olyan, amit csak tudományos intézményben dolgozók tudnak megszerezni könyvtárközi kölcsönzéssel. Terjedelmi okokból ezek közül is csak olyanok kerültek a hivatkozások közé, amelyek egy-egy résztémában jellemzőek vagy összefoglaló információval szolgálnak. További forrásmunkák az összefoglaló művek irodalomjegyzékében találhatók.

Tartalomjegyzék
    Előszó
1. A parapszichológia tárgya és eredete
2. Pszi-jelenségek tudományos szándékú vizsgálata a szocialista országokban
3. A Rhine-korszak
4. Hihetőbb-e a telepátia, mint a clairvoyance?
5. Szabadválaszos ESP: álmok, képek, távoli helyszínek
6. A prekogníció beavatkozási paradoxona
7. Pszichokinézis: sztárok, serdülők, komputerek
8. Idézetek
9. A pszi-jelenségek általános tulajdonságai
10. A parapszichológia ideológiája és a tudomány
    Irodalomjegyzék

Vassy Zoltán fenti könyve 1989-ben jelent meg, manapság tehát leginkább antikvár példányai szerezhetők be az eredeti ár (50 Ft) többszöröséért.

A szerző egyéb írásaiból:

Parajelenségekről józan ésszel >>

Utazás Paramerikában >>

Vassy Zoltán további írásaiból >>