2014. július 29., kedd

Távérzékelés - távolbalátás - ma és holnap

A távolbalátás jelene és jövője Magyarországon

 

"A távolbalátás jelene és jövője Magyarországon" - ez a cím a blogközösség egyik törzstagjától származik, aki évekkel ezelőtt ún. vak kódként többször is vizsgálta a témát. A vizsgálat publikus eredénye itt megismerhető, illetve egy 2008-ban született helyzetfelmérést is olvashatnak a magyarországi távérzékelés akkori helyzetéről. Ezek figyelembe vételével tekintsük át a mai helyzetet, tudván azt, hogy a tudati technológiák fejlődéséről adott hivatalos tájékoztatások hiánya nem azt jelenti, hogy a hatalmi szintű kutatás megszűnt volna. Sőt...
Az alábbi írásban a témával kapcsolatos mai folyamatok és azok fejlődése a téma.

Az elmúlt években szerencsére elég sok fehér folt – vagy akár terra incognita –, leíratlan terület állt rendelkezésünkre, amelyről érdekes cikkeket tudtunk közreadni. Az idő múlásával azonban elérkeztünk oda, hogy az általános információs anyagokat széleskörűen továbbítva két iránya maradt a továbblépésnek: különféle szakdokumentumok magyar nyelvű fordításának közlése, illetve konkrét esettanulmányok, vizsgálati eredmények publikálása, amelyeknél elsősorban a hazai, jobb híján az általunk elvégzett kutatások dokumentációjának megjelentetése. Igaz ugyan, hogy a távérzékelés és határos témáinak nyelve (leginkább) az angol, de tisztában vagyunk azzal, hogy a nyelvet nem beszélő érdeklődők is szívesen olvasnak más forrásból hasonló élményekről, mint amelyeket ők is tapasztaltak.

Áttekintve az aktuális helyzetet mindenképpen kiemelendőek az alábbiak:

A szorosan értelmezett remote viewing továbbra sem törte át a hazai média ingerküszöbét – leszámítva a bulvár-jellegű kapcsolódó témákat. Megállapítható, hogy néhány lelkes (az oldalunkat is folyamatosan olvasó) blogger, honlapkészítő és a lassan kialakult levelezőlistás közösség az, aki láthatóan és érdemben foglalkozik a témával. A médiában említhető egyedüli üdítő kivételnek számít az egyik ezoterikus tematikus tévécsatorna meghívásos műsora, amelyben Stephan E. Schwartz szerepelt vendégként. Ezen kívül néhány hazai klubelőadás történt.
Tulajdonképpen ezzel nincs semmi baj, ha hosszútávon nézzük, még előnyös is, hogy nem minden problémára megoldást adó csodaszer, vagy valamilyen divatos guruhoz végzetesen odatársított módszer jut eszébe a technikával először találkozó embernek. Igazából az olvasó és gyakorló közönség élesen elválasztható két részre, amely természetesen nem jelent minőségi, vagy képességbeli osztályozást. Egyik halmaza az érdeklődőknek a fiatal, 40 év alatti réteg, akik jellemzően angol tudással pásztázzák az internetet és ismerik meg az eredeti nyelvű dokumentumokat. Ez saját tapasztalatok létrehozására ad lehetőséget a, amelyek – mint az élet más területén is – semmivel nem pótolhatók itt sem.
A téma lényegét tekintve azt mondhatjuk, hogy szerencsére interneten is aktív az az idősebb 60 év fölötti korosztály, akik idegen nyelveket túlnyomórészt nem ismernek, viszont lelkesedésük hozzásegíti őket a célinformációk felkutatásához. Kérésükre tervezzük néhány olyan dokumentum, könyvismertető (sőt esetenként könyv) fordítását és bemutatását is, amelyek a távérzékelési téma lényegi részét érintik.

Egy másik, rendkívül kézenfekvő dolog, ami már a 2000-es évek kezdetén is felmerült, hogy miért csökken – látszólag – a kormányzatok, nemzetközi szervezetek érdeklődése a remote viewing technikák irányában?
A választ két irányból közelíthetjük meg.
Egyfelől az államok szakszolgálatai és kormányokon átívelő tervei nem feltétlenül azonosak azokkal a tendenciákkal, amelyek a médiában megjelennek, így – vizsgáltan és dokumentáltan – ez a fajta létező tevékenység érthetően nem kap publicitást. Másfelől: a kormányzatoknak a technológiai rendszerekbe vetett bizalma. Ahogyan azt a nemrég elhunyt Ingo Swann kifejtette, ma már sok minden megoldható technika eszközökkel, például nagyon nagy felbontású műholdfelvételek, amely célok felderítésére nyilván már nem fognak alkalmazni távolbalátó személyt. Ugyanakkor (lásd fentebb a nem publikus tevékenységeknél) akkor járunk el helyesen, ha elfogadjuk azoknak a területeknek a létezését, ahol jelenleg sem lehetséges más technológiai alternatívát használni, mint egy ismert hatékonyságú, mentális vizsgálót, vagy vizsgálókat. Köztudott, hogy a legtöbb államilag is alkalmazott távérzékelő, távolbalátó más képességeit is bevetik szükség esetén. Ezekre példa a távbefolyásolás (remote influencing) vagy az asztrális projekció (testen kívüli „utazás”). Jelen cikknek nincs rá terjedelme, de az interneten terjedelmes anyag érhető el egy bizonyos Pegazus-projekt nevű amerikai kutatásról, amelynek kimondott célja a űrkutatás, másodlagos kutatási területei pedig a transzlokáció, teleportáció és az időutazás kutatása.

Mindezekkel együtt a távérzékelés (remote viewing) hozadékos folyamatainak „gépesítését” is igyekszik gőzerővel megvalósítani a politikai hatalom (nem feltétlenül egy ország kormányát értjük ez alatt), amelynek egyik leginkább előnyben részesített ága a remote influencing (távbefolyásolás). Az effajta erőfeszítések tudomásul vétele mellett viszont ide kívánkozik egy megjegyzés: egy mesterséges mechanizmus soha nem lesz olyan, mint az emberi tudat.

A címben említett jövőképhez hozzátartozik az is, hogy az emberi társadalmakra ható, irányított tudati technológiát közösségünk és csoportunk figyelemmel kíséri. Ez egyrészt az idáig a titkosítás alól feloldott dokumentumokból megismert, másrészt az általunk kialakított tudati technikákkal maradéktalanul lekövethető. Megjegyzendő, hogy a dolog természete miatt erről a tevékenységünkről és eredményeinkről a blogon csak igen csekély mennyiségben publikálunk.

Az egyéni munkát tekintve egy rendkívül vékony határtartományt javaslunk és támogatunk fejleszteni, ez más technikákban központi téma: a front load vizsgálatot. Ez egy (a vizsgáló számára is) kevésbé ismert cél távérzékelését jelenti. Ennek jelentősége a kényszerűségben van, amikor az embernek különféle okokból egyedül kell végigvinnie egy adott vizsgálatot.

Örök téma a szerencsejáték is, amelynél szintén több irányú megközelítés lehetséges - erről majd később. Viszont a jövőben is érdemes felkészülni arra, hogy bizonyos területekről az információgazdák által semmi nem fog kikerülni az internetre, esetleg némi félrevezető, hamis adat, vagy akár egy nem működő módszer ismertetését tartalmazó árucikk megvásárlására biztató felhívások.

Nem elhanyagolható jelenség a távérzékelés (és határos területeinek) megismerésében az ál-ezoterikus, az olvasókat, érdeklődőket tudatosan, rosszabb esetben meggyőződésből félrevezető, feltételezéseket és ötleteket tényként közlő felületeknek a megfelelő helyükön kezelése, ebben nyugodtan rábízhatjuk magunkat intuíciónkra.

A jövő tehát: az egyéni (és csoportos) tapasztalatokból építkező fejlődés, amelyek során megfelelő szintre fejleszthető a távbefolyásolás (remote influencing), asztrális projekció/testen kívüli élmény, de bármi, amelynek köze van az emberi tudattal alkalmazható technikákhoz.

A távérzékelés és határterületei az emberi tudat jelenségei, amelyek használata tudatosítható, elsajátítható. Ennek jegyében ma Eric Frank Russell gondolatával (Göncz Árpád fordítása) búcsúzunk:
"Ahova egy ember eljut, oda eljut egymillió is."

2014. április 13., vasárnap

Tavaszi videó-szemle a legjobb RV-ajánlatokkal

Remote viewing - Az új generáció
Remote viewing - Az elme harcművészete
Remote viewing - A Malaysia Airlines MH 370-es járata


Mint évek óta, idén is készülünk távérzékeléssel kapcsolatos videoszemlékkel, amelyekben elsősorban az ismert és elismert szakemberektől kínálunk anyagokat, ugyanakkor eldugott érdekességek is beleférnek majd. Elsősorban nem a külcsín, inkább a tartalom javára billen a mérleg a filmek kiválasztásánál, így előfordulhat az is, hogy videó címén hanganyagot ajánlunk e rovatban. Az ajánlott filmek angol nyelvűek.


Tavaszi ajánlatunk első videójában egy amerikai tematikus rádió stúdiófelvételén Daz Smith és Lorri Williams a remote viewing új generációjának képviselői beszélgetnek. A műsor hosszabb, de igen informatív!




A következő film Paul Smith  PhD. kis videója, amely a remote viewing-ról, az elme harcművészetéről szól. Ez a témában kevésbé járatos embereknek ajánlható, szétküldhető, látványos, képi anyaga segíthet elindítani másokat a téma felé! Hossza 15 perc.






A harmadik, egészen rövid filmecske pedig egy távérzékelő rajzban rögzített eredményét mutatja be a nemrégiben nagy nemzetközi visszhangot kiváltott repülőgép-eltűnésről, amelynek során a Malaysia Airlines MH 370. számú járata útközben  nyom nélkül tűnt el. A film valóban rövid, viszont érdemes áttanulmányozni a hozzá kapcsolódó tematikus hozzászólásokat is. Ez utóbbi miatt a videót linkeljük, íme az elérhetősége: 

Remote viewer found missing Malaysia Airlines Flight 370


Többek között az eltűnt repülőgép témáját is érinti az a - hanganyagot tartalmazó - média, amely ezen kívül a Deep Truth Media című blog távérzékeléssel vizsgált témáit is sorra veszi. Itt tekinthető/hallgatható meg:
http://www.youtube.com/watch?v=tfid4vIBAqI



2014. január 31., péntek

Ingo Swann, a távérzékelés atyja

2013. január 31-én, egy éve távozott el közülünk a Mester, a távérzékelés atyja, Ingo Douglas Swann.

1933. szeptember 17-én született Telluride-ben (Colorado, USA). Pszichikus kutató, távérzékelő, művész és író emberként ismertük ezen a világon. 

Életműve jelentősen kiemelkedik a XX. század második felében működő parapszichológiai kutatók (pszichikusok) tevékenységeinek sorából. Swann születésétől fogva pszichikus képességekkel rendelkezett, amelyet családi örökségként kapott: anyai nagyanyja bírt hasonló tulajdonságokkal. Kisgyermekként kétéves korában egy mandulaműtét folyamán élte át első testen kívüli élményét, amely aztán rengeteg további ilyen – később spontán távérzékelési – állapotot generált, kellő hátteret nyújtva a további pszichikus tevékenységéhez. 

Tanulmányai során diplomát szerzett biológiából és művészetekből. Fiatalon 3 évet szolgált katonaként Koreában, majd leszerelése után – művészeti karrierjét elősegítendő – New Yorkban telepedett le, itt sokáig az UNESCO alkalmazottja volt. New York-i állásának megszűnése alapvetően befolyásolta további sorsát, mert főként anyagi okokból kezdett pszichikus laboratóriumi kísérletekben részt venni, ahol ezért napidíjat kapott. 
A parapszichológiai kutatások az 1970-es években élték fénykorukat, ekkor kapcsolódott be a kutatási tevékenységbe. Eleinte pszichokinézis-, később testen kívüli észlelési kísérleteket végeztek, amelyek eredményességét követően 1971-ben Swann javasolta egy új parapszichológiai kutatási protokoll bevezetését. Ez a szabályrendszer egy olyan folyamat pontos leírása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a távolról történő érzékelés, méghozzá a céltól való teljesen elzárt állapotban és bármilyen távolságban, illetve bármely előzetes információ hiányában is. Ő nevezte el ezt az érzékelési protokollt távérzékelésnek, angol nevén „remote viewing”-nak, amely módszer vált végül minden későbbi távérzékelési metódus szigorúan vett alapjának. 

A rengeteg sikeres és dokumentált pszichikus érzékelési eredmény mellett mindenképpen megemlítendő az úgynevezett Jupiter-próba, melyben pár héttel a bolygóhoz küldött űrszonda hivatalos adatainak beérkezte előtt előtt jelezte, hogy a Jupiter körül a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrű létezik, illetve a bolygó további, műszerrel addig soha nem mért részleteiről is beszámolt.

1972-79 között pszichikus detektívként dolgozott, legalább 25 esetben adott tanácsot a rendőrségnek különféle bűnügyek megoldásában. Később egy előadáson feltett kérdésre válaszolva elmondta: ezt a fajta tevékenységet azért hagyta abba, mert túl sok bürokratikus akadály zavarta meg azt, hogy eredményeit a hatóság érdemben és gyorsan felhasználhassa. 
Legismertebb hosszú távú kutatási kapcsolata dr. Harold E. Puthoff révén a Stanford Research Institute-hoz kötötte, ez 1972-1988 között tartott, és távérzékelési kutatásokat foglalt magában. Ezt a tevékenységet az amerikai hírszerzés és különféle katonai hivatalok támogatták, Swann-al az évek során számtalan olyan kísérletet végezt(ett)ek el, amelyet az SRI-n kívül sehol máshol nem valósítottak meg.

1989-ig volt alkalmazott munkatárs a pszichikus kutatások terén a hírszerzésben. 1989-ben visszavonult a kormányzati munkától és a nyilvános szerepléstől, de a pszi tanulmányozásában eltöltött hosszú évek után nem nyugodhatott, időnként részt vett további kísérletekben, főként a többdimenziós mentális képek, az érzékelés, valamint a agyhullámok kutatásának területén. 

Visszavonulását közel húsz éves, termékeny alkotói időszak követte, amelynek eredményeképpen rengeteg értekezés, cikk, 11 könyv és egyedülálló festmény született. Képein felismerhető jegyekként jelennek meg a parapszichológia művészeti alkalmazásának jellemző stílusjegyei. Legismertebb festményeiből néhány ma a Smithsonian Air And Space Museumban látható. 

Ingo Swann festményei között

Népszerű és keresett szerző-előadó volt, mégis csupán korlátozott számban vállalt fellépéseket, előadásokat. 1998 ban jelent meg a híres „Penetration...” (Behatolás – A földönkívüli és emberi telepátia kérdése - Magyar cím és fordítás © Barta Z.) című könyve, amely a '70-es években végzett földönkívüli telepátiás kísérleteket foglalta össze dokumentumregény formájában. 

Swann-ra különféle módokon rontott rá a halál, ezeket a támadásokat rendre kivédte. Megvívta győztes csatáját a szájrákkal, de 2003-ban egy jeges New York-i utcán olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltörött a combcsontja, amelyből igen nehezen épült fel. Ezek után egészsége törékeny maradt, de még így is többször vett részt beszélgetéseken, alkalmi előadásokon vagy éppen az IRVA (Nemzetközi Távérzékelési Szövetség) konferenciáján.

Legutolsó publikált fotóin, videóin már lefogyva, de töretlen jókedvvel szerepelt, ebben közrejátszott, hogy társasági emberként világéletében rengeteg ismerőse és barátja volt. Halála napjaiban egy saját, csodálatos műveit bemutató művészeti album összeállításán dolgozott. Tisztelői, követői, tanítványai, rajongói, barátai és ismerősei – mi mindannyian várjuk azt a napot, amikor e könyv által újra találkozhatunk vele, a Mesterrel.


Az emlékezés örök.
Ingo Douglas Swann
1933. szeptember 14. - 2013. január 31.

Életmű: BioMindSuperPowers


2013. november 3., vasárnap

Sikeres kapcsolatfelvétel tudatok között - álomban

2013. november 1. - Újabb sikeres kapcsolatfelvétel történt emberi tudatok között akaratlagos kezdeményezés hatására.

Blogunk szűkebb közösségéhez tartozó két aktív tag beszámolója szerint sikeres kapcsolatfelvétel zajlott le közöttük az (éjszakai) alvási periódus folyamán. A kapcsolatfelvétel során az éjszakai álomperiódusnak megfelelően passzív tudatossággal voltak jelen benne a résztvevők. Nehéz dolog jól fogalmazni, hogy milyen valóság-dobozban (Ingo Swann után szabadon) esett ez meg, hova sorolhatjuk be: asztrálutazás, párhuzamos álom, tudatkivetülés? Egyébként pedig mi értelme lenne címkézni? Egy valami biztos: a leírás alapján a kapcsolatfelvétel részleteire mindkét fél hasonlóan emlékezett, mindketten teljesen tudatában voltak annak, hogy nem a nappali valóságban (aktív tudatszinten) tartózkodnak, miközben annak elemei sajátos egyveleggé keveredtek össze. Azt is mindketten kizárták, hogy a jelenlegi, valós Föld valamelyik pontján tartózkodnának, úgymond valós idejű testen kívüli élmény során (ezt nevezik ún. éterikus kivetülésnek), hiszen abban az esetben az élmény helye valóságos, vagy teljes értékűen felismerhető valamely valós helyszín, szintúgy a benne szereplő emberek, valamint lehetséges - ezt Robert Monroe leírásai alapján is tudjuk - egyfajta valós idejű kapcsolatfelvétel, jelzésváltás. Ezúttal kissé másról van szó, ezért is írjuk meg az esetet. 

Az egyik fél, miután már egy ideje benne volt a tudatos álombeli élménysorozatban, annak tudatában is, hogy véges az ott tartózkodási ideje, megpróbált kapcsolatba kerülni a másik, a témában szintén jártas másik személlyel. Ezt az álombeli körülmények hatására a kezdeményező fél próbának szánta arra nézve, hogy milyen határok között lehetséges tevékenykednie az irányított álom folyamán. Egyikük tehát mobiltelefonhívást kezdeményezett, amelynek folyamán a hívott fél be is jelentkezett és rövid párbeszédet is folytattak. Ezt utólag részleteiben letisztázták, amelynek során a körülményeket, a hívás tényét, a rövid párbeszédet kölcsönösen igazolták, tehát kizárható, hogy egyéb, véletlenszerű vagy bevonzott álom történt meg. 
 Megjegyzendő, hogy a két érintett a tudataik közötti kapcsolatfelvételt megelőzően nem beszéltek a dologról, nem tervezték, nem programozták a dolgot. 
Eddig ez nem rendkívüli beszámoló, hiszen minden embernek van, volt hasonló éber álma, legfeljebb nem foglalkozott vele, nem igazolta vissza másik fél, vagy egyszerűen csak nem tulajdonított neki jelentőséget. 

A legérdekesebb vetülete a témának viszont az, hogy eltérő idősíkok sajátos egybefolyását érzékelték. 

A hívást kezdeményező fél a helyi időt figyelembe véve éjjel 1 óra után járt az álom kezdetén, és körülbelül reggel 6 óráig számította azt az időtartamot, amely alatt képes lehetett tudatszakadás nélkül jelen lenni. Az álombeli telefonhívás pontos ideje nem ismert, a valós idő szerint a hívás valamikor reggel 6 óra és fél 7 között történhetett, (miután éber fizikai állapotba került, ellenőrizte). A tudatnak a fizikai testbe való visszatérése - eddig nem ismert okokból - a hívás során kezdődött el és ezúttal a megszokottól eltérően történt, egyfajta hullámzás során a nappali világosság mindenfelől történő tudatba áramlása, türemkedése volt megfigyelhető. Az álomnak ez a telefonhívás-mozzanata tudatszakadás nélkül került át a fizikai állapotbeli emlékezetbe, ezért is nyílt lehetőség az esemény megbeszélésére. 

A hívást fogadó fél saját beszámolója szerint ez a valós, földi idő szerint jóval korábbi időpontban történt meg, kora hajnali órákban (2-3 óra körül). A jelek szerint tehát két tudat kapcsolódott össze egy olyan közös síkra, ahol a valós időtől függetlenül folytattak egy rövidebb beszélgetést úgy, hogy a beszélgetésben részt vevő felek saját valós idejében több órás eltérés volt tapasztalható. Ez a fizikai létben tapasztalható idő periodikusságára utal, amelynek megismerésében jelentős előrelépés lehet az a tudati észlelés, amely itt történt: az egyik tudat órákkal korábban érzékelte a kapcsolatfelvételt, mint ahogyan az megtörtént. Mivel tengernyi a szakirodalom a témában, és minket elsősorban az ún. asztrális utazás, kivetülés vonalán dolgozó kutatók szemszögéből érdekel ez a történet, tovább folytatjuk a vizsgálatokat a témában. A jelenség technikai elérésében, megvalósításában persze sokat segítenek a TÁ (tudatos álom, lucid dream) kutatói, de ebben, és minden hasonló esetben elsődleges a precíz esetleírás rögzítése olyan nyelvezettel, ami későbbiekben lehetővé teszi a lehető legtöbb szempontból végezhető elemzést, vizsgálatot. 

Ne feledjük el, hogy minden ember hasonló, vagy részben eltérő élményei egyediek, és éppen ennyire értékesek, hasznosak. A kivétel erősíti a szabályt, a gyakorlat felülírja az elméleteket, ennek fényében a jövőben is folytatni kívánjuk az esetleírásokat - és továbbra is várjuk olvasóink beszámolóit.


HunViewer kiegészítése:
Távérzékelési, vagy inkább általánosságban fogalmazva: pszichikai szempontból prekogníciós élményről van szó, ami a maga nemében szintén egyedülálló. Az emberek többsége képes előre megálmodni különféle dolgokat, amelyek az életében (logikai lánc következtében vagy egyszerű előérzet eredményeként) később megtörténnek. Álom-prekognícióra viszont meglehetősen ritkán kerül sor, tehát azt megálmodni, hogy majd meg fogok álmodni valamit, ami valóban be is következik, majd azt a valós életben dokumentálhatóan visszaadni, ritkaságszámba megy.
Ez az álom-prekogníció viszont erősíti az emberi elméknek a közös tudatmezőhöz való kapcsolódásának mechanizmusát, amelyre a távérzékelés is épül. A fent leírt esetben tapasztalt időcsúszás csak a fizikai létben volt érzékelhető, amelyet az alvás közbeni, megváltozott frekvenciájú agyi tevékenység működésének tudhatunk be. Ebben az állapotban (alvás) az agyhullámok frekvenciája csökken, egy bizonyos tartományban áthalad azon a frekvencia-állapoton, amelyben a közös tudatmező információi elérhetők. Ezzel magyarázható, hogy a (klasszikus kifejezésekkel élve) a percipiens valós időben korábban érzékelte a tudati üzenetet, mint ahogy azt az induktor egyáltalán megfogalmazta volna, hiszen a közös tudatmezőben "valóságában" az általunk ismert idő nem létezik. Amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy az induktor az éber álmot (lucid dreaming) nem programozta, azaz tudatilag sem készült rá előre, mondhatni spontán akaratlagos interakció történt, az emberi elmék között fennálló, több rétegű információközlés újabb területe és módszere válik kutathatóvá.

Szerző: mw
© Adatkezelés >>