A jövő [táv-]érzékelése

HunViewer - A távérzékelés sarkalatos pontja az, hogy milyen jövőbeli időpillanatot választunk ki arra, hogy megszemléljük az ott folyó, akkor történő eseményeket. A témáról MW írt egy rendkívül jól sikerült cikket, figyelmes olvasással megtudhatjuk belőle a vizsgálandó jövőbeli események fortélyait, de a távérzékelésben rejlő potenciált is. Íme a cikk:

A jövő távérzékelése - A lehetőségek kiválasztása

Rengeteg embert érdekel az, hogy a jövőbeli eseményeket valamiképpen előre megtudhassa. A legkülönfélébb technikákról rengeteget lehet olvasni, többnyire bulvárlapokban, ami csökkenti kissé az anyag értékét, de nyilvánosan azt nem elemzik, hogy mikor, milyen területen van értelme a jövő vizsgálatának? A médiában általában szerepeltetett sztárjósok, asztrológusok válogatás nélkül, mindenféle témáról képesek magabiztos információkkal szolgálni, nem mellesleg a legtöbb esetben utólagos közléssel, az esemény megtörténte után értesülünk arról, hogy ők bizony már előre láttak valamit.
Önmagában az, ha elválasztjuk a dokumentált, ellenőrzött módszereket az üveggömbbe néző, a megbízót folyamatosan faggató "jósoktól", jelentősen szűkíti a lehetőségeket. A valódi választás azonban mégiscsak az lesz, ha kiválogatjuk a lehetséges kérdéseket, témákat, amiket érdemes megvizsgálni, mint lehetséges jövőbeli eseményeket. A legtöbben a párkapcsolat, munka, egészségi állapot, na és persze a lottószámok területén igyekeznének információkhoz jutni, vagy egyéni életükre vetítve ellenpólusként, főleg Nostradamus óta a legtágabban értelmezett, emberiségre vonatkozó nagy kérdésekre, történelmi eseményekre keresik a választ vagy a magyarázatot.
E témák vizsgálatának értékelésében lényegében annyi az eltérés, hogy az adott esemény kialakulásában hányan vesznek részt aktívan. Természetesen mindenre akad olyan példa, hogy sikerült előre látni valami eseményt, de sok félresikerült találat is van, ami a vizsgálat alaposságát ennek ellenére nem zárja ki. Példa erre Joe Mcmoneagle előrejelzéseinek egy része az ezredfordulóra, melyek mára elavultak úgy, hogy nem az valósult meg, amit az egyébként rendkívüli távérzékelő látott.
Messze hatékonyabbak lehetünk, ha pár dolgot meggondolva lebontjuk, szűkítjük a keresendő információt. Ha eleve megfoghatatlan, megválaszolhatatlan kérdéssel kezdenek távérzékelni, nem számíthatnak konkrétabb eredményre sem, például boldogság, világbéke, meg hasonlók... Valahol a 2012-es év eseményei is ebbe a körbe kerültek az egyre szaporodó spekulációk miatt, és soha véget nem érni látszó, önmagába visszaforduló gyűrűként ismételgetnek az emberek téves információkon alapuló dolgokat, kizárva ebből a körből a lehetséges valódi események taglalását.
Sokkal hatékonyabb ha egy embert, vagy egy pozíciót vizsgálunk, mondjuk egy konkrét percben XY hol tartózkodik, mit csinál, vagy az akkori miniszterelnök személye, pártállása, és így tovább, azt hiszem, nem kell folytatni a sort...
További lépésként az adott kérdésben megkereshetjük azokat az adott eseményeket, amik már jelenleg is futnak, a jelenben generálódnak, és bekövetkezésük szinte 100%-osan biztos. Egyszerű példa: ha valaki éppen felszállt egy Amerikába tartó repülőre Londonban, az várhatóan 12-13 órán belül oda meg is érkezik - ugyanezeket lehetséges vizsgálni más folyamatok alapján, esetleg társadalmi, gazdasági, politikai vonalon is, mint ahogyan azt az RV Hungary is teszi.
Valahol minden elkövetkező eseménynek megtalálhatóak így a gyökerei, ha ezekben válogatunk kicsit, nyilvánvalóan többre jutunk.
Az alapproblémát mégiscsak az jelenti, hogy ha egy jövőbeni eseményt 100%ra előzetes meglátunk, érzékelünk, az egyben azt is jelenti, hogy az nem változik meg, nem változtatható. Ennek fényében egyértelmű, hogy a dinamikus, változó események egy pillanatban állandóak csak, esetenként viszont eltérő abban, hogy valaki megpróbálja elkerülni az előre látott eseményt, mert az számára kedvezőtlen, vagy igyekszik elősegíteni a megvalósulását, mert az meg kedvező.
[Mindkét esetben hiábavaló a beavatkozást tervező személy erőfeszítése, hiszen ha látja (különösen, ha spontán látja) a bekövetkező eseményt, sem az ellen, sem pedig érte nem tehet már semmit. - HunViewer kiegészítése].
A távérzékelőket is foglalkoztatja viszont a remote influencing, a jövő befolyásolása, amit vérmérséklettől függően eltérő módszerekkel képesek elérni: a Silva-féle ún. agykontrollal hasonlóságot mutató módszerrel, vagy The Secret-féle merészebb megoldással, esetleg teljesen egyedi, szinte vallásos világkép alkalmazásával. Többen gyakorlatias módon a múltba való utazást és ott kutatást végeznek, ezalatt a sima információszerzésen túl, saját múltbeli élményüket újraélve, megvizsgálják akkori döntéseiket, érzéseiket elemzik, javítják ki, ezzel a tudatalattiban rögzült, máig ható reflexeket oldják fel, ezáltal újabb döntéseik a jövőre nézve már többféle lehetőséget fognak átkarolni. Ezek a döntések pedig új és új, jövőbeli eseményeket generálnak...

Szerző: MW

A gondolatolvasásról

A távérzékelés szerves része más élőlények gondolatainak érzékelése, más kifejezéssel: a gondolatolvasás. Ez különösen a kettős vak feladványok metodikájában jelentkezik, a hagyományos remote viewing munka elsősorban az írott, dokumentált, a fizikai formában rögzített, információt vizsgálja, elsősorban az ellenőrizhetőség miatt. Többen, így Joe McMoneagle is olyan technikát használ, ahol a célszemély fotója alapján a keresett személy által érzékelt külvilágot, információkat szándékozik megszerezni úgy, hogy saját tudatát az adott személy tudatába vetíti, és az ott fellelhető információkat érzékeli.

Arról van szó tehát, hogy olyan információkat akarunk "kinyerni", amelyek az általunk jelenleg ismert formában fizikailag nincsenek rögzítve, leírva, hanem valakinek a tudatában vannak. Az információk úgy tárolódnak az egyén tudatában, hogy személyes, egyéni világlátásuk, műveltségük alapján jönnek létre. Ez többrétű dolog, mert ha nem valami konkrétumról van szó, mint kalapács, vízibicikli, egy ismerőssel kapcsolatos vélemény, benyomás, akkor már meglehetősen ingoványos, álomszerűnek tűnhet fel az információ. Például valakinek a vágyai, céljai, magáról kialakított önképe egészen "szokatlan" álomszerűséggé válhat egy távérzékelő számára.
A gyakorlati elsajátítás, a folyamatos tanulás se ördöngösség, különösen, ha minél többféle forrást elolvasunk, összevetünk a saját korábbi, dokumentált tapasztalatainkkal. Alapvetően ugyanabból a közös tudatmezőből nyerjük ki az információt, csak éppen konkrét személyhez kötve.
Számomra sokáig megállította a fejlődést, hogy Rudolf Steiner "Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez?" című könyvét lehetett sokáig egyedüli komoly irodalomként elérni a témában. A korai kilencvenes években a steineri leírás, technika számomra nem működött. A szerző, aki születetten használta képességeit, de nagy hangsúlyt fektetett a taníthatóság leírására, a gondolatok érzékelését úgy írja le, mint ami képszerűen látható az emberek feje felett, különféle alakzatban. Nyilvánvalóan neki ez így működött, de nekem viszont nem, és másnak se, akikkel beszéltem erről. Gyakorló távérzékelők, pszichometriát alkalmazók elmondása szerint a másik ember gondolatait úgy érzékelik, mitnha a sajátjuk lenne, saját szemeikkel látják, képeket, filmeket látnak. Ezeket úgy ismerik fel, mint nem a sajátjukat. Erre a fajta érzékelésre utal a Silva-féle mentális módszer, amivel annak leírása szerint (az Esettanulmány technika) egy gyakorló agykontrollos vizualizálja, hogy a másik személy fejét, mint valami maszkot a saját fejére húzza, és ezzel a hozzá tartozó gondolatokat benyomásokat is átveszi. Bármelyik módszert is gyakoroljuk, az valószínű, hogy a világnézetben hozzánk közel állókkal fog legkönyebben menni, egy aktív érdekes beszélgetés, kiselőadás során bevillannak későbbi példák, egyszerűbb gondolatok. Nem egy bonyolult matematikai képlet jön tehát, amit érettségire mindenki megtanul, hanem pontosan az az érzet, amit ez a személy akkor gondol. Ezek kép-formában vagy éppen annak a tárgynak a neveként jelennek meg a vizsgáló tudatában, amire a célszemély gondol.
A jelenséggel már csak amiatt is érdemes foglalkoznunk, mert a távérzékelés folyamatos gyakorlása során önmagától is előjön ez a képesség, készség. Ha tartunk tőle, vagy erkölcsi gátlásaink vannak, az viszont kihathat a távérzékelési eredményességünkre, hiszen az érzékelési folyamat jelentős része mások gondolatainak felismerése. A gátlásokat, fenntartást persze úgy a legcélszerűbb oldani, hogy ha olyan információhoz jutunk, amiről nem szokás, nem illik beszélni, azt megtartja magának a célszemély, de egy bizalmas beszélgetésben azért megosztja velünk. Üzleti információval se éljünk vissza. Megnyugtatásképpen érdemes megjegyezni, hogy eleve megnyugtató, ha tudjuk, bonyolult üzleti adatok, számsorok kinyerése nem hétköznapi embert kívánó feladat még a távérzékelők számára sem.

MW

Pszichotronika a Szovjetunióban

Szovjet: másképpen a cél felé
Orosz történelem-szakértők folytatták olyan bizonyítékok feltárását, amelyek bizonyosságot adnak arról, hogy a szovjet hatóságok remote viewer-ek, távérzékelők speciális csoportját alkalmazták a felderítéseikhez. Alexander Spirkin, egy kiemelkedő tudós, a filozófia és pszichológia doktora, a Nagy Szovjet Enciklopédia egyik szerzője volt az igazgatója a szovjet távérzékelők, tisztánlátók titkos laboratóriumának.
A Komsomolskaya Pravdának adott utolsó interjújában [időközben Spirkin megvált tisztségétől] a tudós összegyűjtötte tapasztalatait a szovjet kormány titkos laboratóriumában végzett munkájáról. "Több száz remote viewer-el dolgoztam együtt. Sztálin halála után nem sokkal, amikor az emberek még teljesen az önkényuralma által okozott félelelmben éltek, de már elkezdtek beszélni, a Moszkvai Polytechnikai Múzeum [a képen] vált a telepátiával foglalkozók központjává. Az egyes ülések vezetője az a Wolf Messing volt, aki születésénél fogva birtokolta a remote viewing és a telepátia tulajdonságát. Egyetemi éveim óta ismertem őt. Plakátjain, amelyek az egész országban láthatóak voltak, ez volt felírva: Elolvasom a gondolataidat messziről! Készítettem számos jelentést az effajta jelenségek védelmében. Különösen azt emeltem ki, hogy nem tudjuk ezt magyarázni tudományos szempontból, főleg nem a marxizmus-leninizmus szempontjából, de nincs jogunk tagadni a létezésüket. Egy szép napon megkértek, hogy jelenjek meg a kommunista párt központi bizottsága tudományos tanácsának színe előtt. Azt kérték tőlem, hogy legyek a vezetője a KGB irányítás alatt működő bioinformációs laboratóriumnak. Fel kellett bérelnem 200 úgynevezett "munkavállalót" a laboratórium számára - remote viewer-eket. Minden jelentkezőnek bizonyos kérdésekre kellett választ adniuk és különféle teszteken estek át. Amikor minden teszt elkészült, akkor elkezdtük vizsgálni ezeknek az embereknek a szokatlan képességeit. Alanyaink búzát növesztettek magból, és ezek gyorsabban növekedtek, értek. Érettebbé, húsosabbá tudtak tenni gyümölcsöket, és a virágok a szokásosnál tovább virágoztak szintén. Tanulmányoztunk olyan kristály-mezőket, amelyeket élő és élettelen dolgok közötti közvetítőközegként kategorizáltak. Ezek úgy váltak ismertté, hogy a kristályok megnövekedtek, ahogyan az embereink hatást gyakoroltak rájuk.

Három kiemelkedő egyén volt a laboratórium alanyai között. Egyikük Fedora Konyukhova volt, akinek a teste rendkívüli meleget tudott termelni, amely által gyógyító képességet birtokolt. Másikuk, Ivan Fomin, arra használta érzékeken túli energiáját, hogy felderítsen különféle katasztrófákat és baleseteket. A harmadik, Boris Shapiro egy igen erős diagnosztikai érzetet birtokolt. Ő akkor fényképész volt, de ma már tehetős üzletemberek tanácsadójaként tevékenykedik."

A titkos laboratórium minden alkalmazottját belülről irányították. Néhányan közülük részt vettek a KGB által létrehozott speciális kurzusokon. Egy ilyen "tanuló" egyszer bement Spirkin irodájába, és úgy mutatkozott be neki, mint Makarevich, a KGB tábornoka. Azt mondta, hogy neki parancsba adták azt, hogy irányítsa Spirkin professzor tevékenységét, mert az már igen nagy mértékben felkeltette a külföldi titkosszolgálatok érdeklődését, főleg a CIA és a Pentagon részéről. Spirkin erre azt válaszolta, hogy a laboratórium nem tudományos alapokon lett létrehozva, és mint ilyen, nem kelthette fel más országok érdeklődését. A tábornok válasza az volt, hogy a külföldi hírszerzés minden iránt érdeklődik, még ha egyszerűen csak egy meztelen hátsóról van is szó. Az a tény, ami nekünk a nullával egyenlő, az másnak egy nagyon fontos információ - fejezte be a KGB tábornoka.

"Még mindig nem tudok semmit azoknak a tudományos munkáknak az eredményeiről, amelyeket távérzékelőkkel végeztek még évekkel ezelőtt" - mondta Spirkin. "A szovjet katonai vezetés szintén érdeklődött a munkánk iránt. Érdeklődéssel hallgatták az előadásaimat. Sokszor elvittek olyan titkos katonai főhadiszállásokra, amelyeknek hollétét eddig nem ismertem - most sem, mert lefüggönyzött ablakú autókkal vittek oda.
A szovjet hírszerzés használt remote viewer-eket a tevékenységeihez, ez tény. Egy tisztánlátó például meg tudja állapítani egy felső szintű állami vezető egészségi állapotát abból, hogy meglátja őt a tévében. Ez történt az amerikai elnökkel is. Néhány szovjet remote viewer az USA-ba utazott turistaként, közben telepatikusan közvetítette a lehető legtöbb információt moszkvai kollégáiknak. A KGB különösen érdeklődőnek mutatkozott akkor, amikor egy távérzékelő meghatározta egy idegen tengeralattjáró pozícióját az óceánban" - mondta Spirkin.

"Nekem végül el kellett hagynom a laboratóriumot. Új technológiák és eszközök kezdtek megjelenni, de én egyáltalán nem tudtam azokról semmit. Egy speciális bizottság érkezett, hogy ellenőrizze a berendezéseinket, és elhűlve látták, hogy mennyire idejétmúltak voltak már. A laboratórium nem volt zárt. Egy fiatalabb tudós vette át a helyemet, de semmit nem tudok a jelenlegi tevékenységeikről" - fejezte be a professzor.