Ingo Swann, a távérzékelés atyja

2013. január 31-én, egy éve távozott el közülünk a Mester, a távérzékelés atyja, Ingo Douglas Swann.

1933. szeptember 17-én született Telluride-ben (Colorado, USA). Pszichikus kutató, távérzékelő, művész és író emberként ismertük ezen a világon. 

Életműve jelentősen kiemelkedik a XX. század második felében működő parapszichológiai kutatók (pszichikusok) tevékenységeinek sorából. Swann születésétől fogva pszichikus képességekkel rendelkezett, amelyet családi örökségként kapott: anyai nagyanyja bírt hasonló tulajdonságokkal. Kisgyermekként kétéves korában egy mandulaműtét folyamán élte át első testen kívüli élményét, amely aztán rengeteg további ilyen – később spontán távérzékelési – állapotot generált, kellő hátteret nyújtva a további pszichikus tevékenységéhez. 

Tanulmányai során diplomát szerzett biológiából és művészetekből. Fiatalon 3 évet szolgált katonaként Koreában, majd leszerelése után – művészeti karrierjét elősegítendő – New Yorkban telepedett le, itt sokáig az UNESCO alkalmazottja volt. New York-i állásának megszűnése alapvetően befolyásolta további sorsát, mert főként anyagi okokból kezdett pszichikus laboratóriumi kísérletekben részt venni, ahol ezért napidíjat kapott. 

A parapszichológiai kutatások az 1970-es években élték fénykorukat, ekkor kapcsolódott be a kutatási tevékenységbe. Eleinte pszichokinézis-, később testen kívüli észlelési kísérleteket végeztek, amelyek eredményességét követően 1971-ben Swann javasolta egy új parapszichológiai kutatási protokoll bevezetését. Ez a szabályrendszer egy olyan folyamat pontos leírása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a távolról történő érzékelés, méghozzá a céltól való teljesen elzárt állapotban és bármilyen távolságban, illetve bármely előzetes információ hiányában is. Ő nevezte el ezt az érzékelési protokollt távérzékelésnek, angol nevén „remote viewing”-nak, amely módszer vált végül minden későbbi távérzékelési metódus szigorúan vett alapjának. 

A rengeteg sikeres és dokumentált pszichikus érzékelési eredmény mellett mindenképpen megemlítendő az úgynevezett Jupiter-próba, melyben pár héttel a bolygóhoz küldött űrszonda hivatalos adatainak beérkezte előtt előtt jelezte, hogy a Jupiter körül a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrű létezik, illetve a bolygó további, műszerrel addig soha nem mért részleteiről is beszámolt.

1972-79 között pszichikus detektívként dolgozott, legalább 25 esetben adott tanácsot a rendőrségnek különféle bűnügyek megoldásában. Később egy előadáson feltett kérdésre válaszolva elmondta: ezt a fajta tevékenységet azért hagyta abba, mert túl sok bürokratikus akadály zavarta meg azt, hogy eredményeit a hatóság érdemben és gyorsan felhasználhassa. 

Legismertebb hosszú távú kutatási kapcsolata dr. Harold E. Puthoff révén a Stanford Research Institute-hoz kötötte, ez 1972-1988 között tartott, és távérzékelési kutatásokat foglalt magában. Ezt a tevékenységet az amerikai hírszerzés és különféle katonai hivatalok támogatták, Swann-al az évek során számtalan olyan kísérletet végezt(ett)ek el, amelyet az SRI-n kívül sehol máshol nem valósítottak meg.

1989-ig volt alkalmazott munkatárs a pszichikus kutatások terén a hírszerzésben. 1989-ben visszavonult a kormányzati munkától és a nyilvános szerepléstől, de a pszi tanulmányozásában eltöltött hosszú évek után nem nyugodhatott, időnként részt vett további kísérletekben, főként a többdimenziós mentális képek, az érzékelés, valamint a agyhullámok kutatásának területén. 

Visszavonulását közel húsz éves, termékeny alkotói időszak követte, amelynek eredményeképpen rengeteg értekezés, cikk, 11 könyv és egyedülálló festmény született. Képein felismerhető jegyekként jelennek meg a parapszichológia művészeti alkalmazásának jellemző stílusjegyei. Legismertebb festményeiből néhány ma a Smithsonian Air And Space Museumban látható. 

Ingo Swann festményei között

Népszerű és keresett szerző-előadó volt, mégis csupán korlátozott számban vállalt fellépéseket, előadásokat. 1998 ban jelent meg a híres „Penetration...” (Behatolás – A földönkívüli és emberi telepátia kérdése - Magyar cím és fordítás © Barta Z.) című könyve, amely a '70-es években végzett földönkívüli telepátiás kísérleteket foglalta össze dokumentumregény formájában. 

Swann-ra különféle módokon rontott rá a halál, ezeket a támadásokat rendre kivédte. Megvívta győztes csatáját a szájrákkal, de 2003-ban egy jeges New York-i utcán olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltörött a combcsontja, amelyből igen nehezen épült fel. Ezek után egészsége törékeny maradt, de még így is többször vett részt beszélgetéseken, alkalmi előadásokon vagy éppen az IRVA (Nemzetközi Távérzékelési Szövetség) konferenciáján.

Legutolsó publikált fotóin, videóin már lefogyva, de töretlen jókedvvel szerepelt, ebben közrejátszott, hogy társasági emberként világéletében rengeteg ismerőse és barátja volt. Halála napjaiban egy saját, csodálatos műveit bemutató művészeti album összeállításán dolgozott. Tisztelői, követői, tanítványai, rajongói, barátai és ismerősei – mi mindannyian várjuk azt a napot, amikor e könyv által újra találkozhatunk vele, a Mesterrel.

Az emlékezés örök.

Ingo Douglas Swann

1933. szeptember 14. - 2013. január 31.

Életmű: BioMindSuperPowers

Ingo Swann videók

Kik vannak a Föld mélyén?

A közelmúltban újabb olvasónk osztotta meg velünk különleges élményét. Ez már csak azért is rendkívüli öröm számunkra, mert olyan területről írt, amely bár közbeszéd tárgya az alternatív kutatások területén – nevesül a belső (üreges) Föld elmélete –, első kézből viszont még nem kaptunk ezzel kapcsolatos beszámolót. A rövid írás több évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, amely egyfajta spontán élményként jelentkezett, irányított vagy előzetesen tervezett cél nélkül. Levélírónk idősebb budapesti olvasónk, névtelenségének megőrzését kérte. Régóta foglalkozik parajelenségek kutatásával, ezt anyagi érdekek nélkül teszi, szakmája sem kapcsolódott e témához. Történetének fő inspirációja az, hogy a Hold, vagy akár a távolabbi égitestek, más dimenziók kutatása mellett ugyanolyan fontos a Föld egyes helyeinek pszichikus vizsgálata is. Ennek módszere személyenként változhat, beszélhetünk itt távérzékelésről, testen kívüli utazásról, egyéb mentális kivetülésekről. A következő történet egy spontán testi és mentális kivetülés során szerzett élmény összefoglalója, ugyanezen jelenségek viszont – kellő körültekintés mellett – akaratlagosan is előidézhetők, így lehetőség nyílik a témakör további vizsgálatára. 

Az alábbi beszámoló témájában hasonlít, de részleteiben bizonyosan eltér az ún. üreges Föld elmélet széles körben elterjedt téziseitől.

Íme az eset:

Első élményem idegen entitásokkal kora gyermekként ért, úgy 5-6 éves lehettem. Emlékszem ma is tisztán: fekszem a kiságyamban a félhomályos szobában és bámulom a mennyezeti lámpát. Ekkor azt vettem észre, hogy mintha közeledne felém a csillár, vagy én a csillárhoz kerülnék egyre közelebb. Következő pillanatban rájöttem, hogy "repülök" (ma már tudom: ez volt első testelhagyásom), minden teljesen irreálissá változott, úgy láttam a környezetemet, mint valami repülő rovar, óriásira nőtt minden tárgy. Ezzel egyidőben kellemetlen szagokat és mély hangokat éreztem legbelül, mintha belőlem jönne. 

(Az eltelt évek alatt aztán sok minden történt, "hallottam" mások gondolatait, amiket én akkor még normális dolognak tartottam, úgy hittem mindenki hallja, nem csak én.)

Visszatérve a mély hangokra, amiket sokszor érzékeltem, talán húsz évvel ezelőtt történt a következő eset, amelyben újra érzékeltem a hangokat. Nem tudtam éjjel aludni, csak forgolódtam az ágyon, aztán rájöttem, hogy miért. Rezgett minden, szinte remegett alattam a mélyben a föld, ugyanakkor mély basszus hang töltött be mindent. Körülöttem mindenki nyugodtan aludt, a család semmit nem érzékelt mindezekből. Felébresztettem a nejemet és kérdeztem tőle, hogy "hallod ezt a mély morajlást, érzed az ágy remegését?" Ő semmit nem hallott vagy érzett ezekből, azt mondta: aludjak, mert korán kell kelnie, biztosan csak álmodtam mindezt. Ő aludt tovább, engem viszont ekkor már nagyon zavart a dolog, utána akartam járni. Kimentem a bejárati ajtóhoz azzal, hogy talán kintről jön a hang, de menet közben is folyamatosan, nem gyengülve hallottam mindenütt. Annyi különbséggel, hogy kezdtem érezni „valakik” nagy szenvedését, a szagok erősödtek, szúróssá váltak. Aztán "láttam", hogy ez az egész a föld mélyéből jön, alattam valami történik nagy mélységekben.

Rendkívül izgatottá váltam. Racionális gondolkodásom próbált értelmes választ találni az egész észlelésre. Az első valósként felmerült információ az volt, hogy talán metróalagutat fúrnak alattunk, vagy valami ehhez hasonló történik. Racionálisan gondolva erre azt kellett leszűrnöm, hogy tudomásom szerint itt (Albertfalva déli része) nem végeznek ilyenfajta munkálatokat, a közelben nem volt nagyobb szabású építkezés sem, főleg nem éjjel 3 körül. 

Aztán egyszerre csak belém hasított egy felismerés, érzet, amely szerint a mélyben lények élnek, és ők tevékenykednek „valamit”. Talán alagutakat fúrnak. Közben sorra jöttek a képek a fájdalmas kínszenvedések érzetével, s elkezdtem "látni" ami folyik ott lent. Sötét párás melegben, bűz és mocsok közepette embernek látszó lények dolgoznak, nagy erőfeszítéssel valamiket tolnak, miközben az őket irányító alacsony, kékes lények ösztökélik őket, hogy jobban dolgozzanak. Az egész szürreális kép valami ősi rabszolgamunkára emlékeztetett. 

Ekkor már szakadt rólam a víz, átvettem a szenvedők kínjait. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, mivel az érzékelés nem múlt el. Ez az egész rettenetes volt! 

Reggel, miután átgondoltam az éjjel történteket, arra jutottam, hogy bizony élnek a mélyben civilizációk, amiről eddig fogalmunk sem volt! Úgy tűnt, hogy idegen lények tartanak fogva „fentről” elrabolt embereket, vagy más égitestről hozták ide őket rabszolgának. Az is lehet, hogy klónokat érzékeltem, akik uraik kiszolgálására lettek „kitenyésztve”. 

Pár évvel később kezdtem érteni mi folyik odalent. Bizony ott fejlett civilizáció létezik, de nem az üreges Föld klasszikus elmélete szerint, hanem attól kissé eltérően: óriási barlangokban, a mélységet szerte behálózva gyárak működnek, kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik. Ennyit a mély, mindent átható hangokról, amit a családomban csak én éreztem. 

* * *

Kiegészítés: Az esethez mindenképpen hozzátartozik az a kiegészítés, amely szinte inverze az előző olvasói beszámolónak, a lényege viszont mégis ugyanaz. Ingo Swann, a jelenkori távérzékelés atyja végzett el egy kísérletet, amelynek keretében a Hold felületére vetítette ki testét és tudatát. A helyszínen felszíni kitermelő tevékenységet folytató emberszerű lényeket talált, akik a fenti történetben írtakkal egyezően szinte elviselhetetlen körülmények között végezték a nehéz fizikai munkát. Ezek a szóban forgó egyedek erős  mentális béklyóval voltak ellenőrzés alatt tartva, amelynek „szele” megérintette a jelen lévő Swann-t is, aki ezt tapasztalva jobbnak látta, ha sürgősen véget vet a pszichikus jelenlétnek azon a helyszínen.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

Eight Martinis #9

Amikor egy ajtó bezárul, valahol egy másik kinyílik. Felhívjuk a figyelmüket az Eight Martinis című remote viewing folyóirat 9-dik, egyben 2013 áprilisi számára, amely igen nagy terjedelemben foglalkozik Ingo Swann, februárban elhunyt távérzékelő munkásságával.

Ingo Swann halála egy nagy jelentőségű ajtó becsukódásának tekinthető, viszont egy másik ajtó kinyílt, hiszen ugyanebben a folyóiratban jelent meg most első ízben a RV Hungary kutatóinak cikke (39. oldal), ami egy sikeres mentális távérzékelési kísérlet leírása, amelyet egy rendkívüli képességű magyar érzékelővel végeztünk.

Az Eight Martinis legfrissebb számának tartalma itt olvasható, innen  az elektronikus változatát le is lehet tölteni (viszonylag terjedelmes .pdf file, tovább töltődik a szokásosnál).

Ingo Swann és a távérzékelés "titka"

Ingo Swann and the "secret" of remote viewing

Ingo Swann passed away

Szomorú hír érkezett február első napján. Ingo Douglas Swann parapszichológus, a remote viewing atyja, képzőművész, szerző és előadó 2013. február 1-én stroke következtében elhunyt. A 80. életévét töltötte.

Ingo Swann
(1933-2013)
Our sincere condolences on his loss.

Your heritage will be kept by the knowledgeable posterity
and the common field of consciousness for ever.

Kevesen vannak, sőt, talán nincs is olyan ember, aki a pszichikus távérzékelés megismerése, művelése, a témáról való érdeklődés folyamán nem találkozik a nevével. Valóban a távérzékelés atyja, kutatója és tudója volt, és talán nem hat közhelyként, ha azt mondjuk: nem csupán véletlen, de az élet különleges ajándéka volt az, hogy ugyanazon időben éltük ezt a földi életünket, mint ő, a Mester. A fizikai távolság miatt ugyan kevesen ismerhettük személyesen itt Magyarországon, de ha kezünkbe vettük könyveit, írásait, meghallgattuk egy-egy előadását vagy időről-időre megcsodáltuk képeit, úgy éreztük, hogy olyan barátról van szó, aki éppen nincs ugyan velünk, de a vele kezdett beszélgetésünk bármely kérdésére műveiből választ kaphatunk.

Ingo Swann elhunyt. Amit maga után hagyott, az az emberiség közkincse, amelyet az értő utókor és a közös tudatmező megőriz mindörökre.

Nyugodjon békében.

Ingo Swann homepage >>

About Ingo Swann >>
Now not with us >>

Kik vannak a Marson? - Ingo Swann RV Mars

Ingo Swann az 1998-ban megjelent Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy című könyve után tovább foglalkozott az égitestek, köztük a Hold vizsgálatával. A Marson ezt követően végzett saját vizsgálatairól egy nyilvános előadáson kérdésekre válaszolva árult el néhány gondolatot. Az alábbi leirat alapjául szolgáló előadás 2002. október 13-án New Jersey-ben a bordentowni UFO konferencián került felvételre. (A kérdezők személye rendre változott, a szövegben ezt nem jelöltük.)

Swann: Igen, asszonyom?

Kérdező: Jól tudom, hogy régebben vizsgálta a Mars bolygót is távérzékeléssel?

Swann: Igen. Ez egy távérzékelési csoport volt, amelyben, ha jól emlékszem, kilenc ember vett részt. Mindegyikünk önállóan és egymástól függetlenül dolgozott, majd végül összevetettük az adatokat, eredményeket. Mindenki talált épületeket, növényeket, néhányan találtak fényt, mesterséges fényt és vizet. A víz, a növények és az épületek megléte mára megerősítést nyert. Ami még nem egyértelmű, azok fények, amelyek nagy kiemelkedések tetején találhatók.

Kérdező: ---a kérdés nem hallható---, de valószínűleg a fentiek, illetve a vizsgálat céljának helyére vonatkoztak, mert a válasz:

Swann: Nem tudom, csupán koordinátákat adtak meg célként. Nem a szokásos koordináták szerint adták meg a célt, mert a Mars koordináta-rendszere eltérő, ott a nyugati 0 pontnál indul, és 360 fokban megy körben, így azt gondolták, hogy ez zavaró lesz az érzékelésben. Ezért a cél kijelölésénél csak annyit kaptunk: a Mars. Ennek ellenére a vizsgálatot végzők mindegyike megtalálta a fent említetteket, de akkor, 1977-ben nem volt lehetőség visszajelzést kapnunk róla. De találtunk vizet, növényeket, épületeket, és mindezeknek a létezését azóta már megerősítették, ahogyan azt Van Flandern előadásában is hallhatták tegnap.

Kérdező: Ingo, megpróbálná nekünk is átadni azokat a benyomásokat, amelyeket a távérzékelés során ott tapasztalt, és milyen módszerekkel történt az?

Swann: Kedvesem, elég soká tartana...

Kérdező: Más szavakkal: volt mondjuk egy olyan helyszín, ahol esett az eső, vagy esőt érzékelt? 

Swann: Nagyjából, igen.

Kérdező: Mondana nekünk példát erre egy régebbi távérzékeléséből? Hogyan látja azokat transzban?

Swann: Nincs transz.

Kérdező: Nincs transz? Látta a képeket, vizuálisa megjelentek a tudatában, amikor az éppen ott volt? Az agyában jelennek meg a képek?

Swann: Nagyjából igen, de másképpen van ez. Távérzékelés-képzésen az ember ül egy asztalnál, papír és toll van előtte, és egyszer csak megjelenik az információ. A monitor (személy) az asztal másik végén ül, és hangban vagy videón rögzíti az eseményeket. Ez egyfajta automatikus írás, amelynek a kezdetén egy sor "zagyvaság" jelenik meg a papíron. De ez a zagyvaság tele van pontos információval, amely az érzékelés saját nyelvén jelenik meg. Ha ezt a távérzékelő elfogadja, akkor kezdődik az úgynevezett kettes szint, amikor elindul a (mi úgy nevezzük) letöltés, ekkor a távérzékelő valóban úgy érzi, hogy testileg is az adott cél helyszínén van.  Ezeket az információkat nevezzük már kézzelfoghatónak. (További elbeszélés a távérzékelési folyamat menetéről.)

...

Kérdező: Ön szabadon beszélhet arról, amit a Holdon és a Marson látott?

Swann: Nem, erre azt mondhatom, hogy nem. Azt, hogy mit láttam a Holdon, már nagyobbrészt elmondtam szabadon. A Mars már más tészta. Ha a Marsra megyek telepatikus módon, az első dolog, hogy találkozom egy öt "főből" álló telepata csoporttal, akik nem túl barátságosak. Ha nem sikerül eltávolítaniuk engem (lásd az előző írást), akkor "továbbadnak" egy további, négy fős csoportnak. Nos, ezek után általában fejfájást kapok, és lefekszem.

Kérdező: És mi van a --- (nem érthető, talán "expedíció")-val, amit a Marsra küldtek, és eltűnt?

Swann: Igen, a Marsra küldték, de lelőtték őket. Az oroszok küldtek oda egy ilyet, miután kijelentették: elmegyünk a Marsra. Eközben készült az a videó. Miközben ez a jármű közeledett a Marshoz, a felszínről jött az a dolog, és megszűnt az összeköttetés.

 

További cikkeink a "Kik vannak a...?" - témában: 
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar érzékelőtől) >>
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>


Ne feledje...>>>

Kik vannak a Holdon? - Ami a Penetration után történt

Ingo Swann az 1998-ban megjelent Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy című könyve után tovább foglalkozott az égitestek, köztük a Hold vizsgálatával. Az imént említett könyvében részletesen leírta a Hold 1973-ban történt - általa végzett - pszichikus vizsgálatának körülményeit, sőt, a számára engedélyezett határokon belül az ott tapasztaltakat is belefoglalta. A Holdon ezt követően végzett saját vizsgálatairól egy nyilvános előadáson kérdésekre válaszolva árult el néhány gondolatot. Az alábbi leirat alapjául szolgáló előadás 2002. október 13-án New Jersey-ben a bordentowni UFO konferencián került felvételre.

Ez a kép csupán illusztráció

(Illustrative image - imagem/n ilustrativa)

Részlet az előadás lejegyzett változatából:

Kérdés: Ön a Penetration című könyvében bemutatja a Holddal kapcsolatos remote viewing tapasztalatait.
Swann: Igen, sőt miután befejeztem a könyvet, még vissza is mentünk oda. Erről szívesen beszélek, ha Mr. Durant (a konferencia egyik levezetője) erre felhatalmaz.
Durant: OK.
Swann: Igen, szóval én az alábbi fenntartásokkal fogok erről beszélni. Tulajdonképpen az történt, hogy támadt egy ötletünk, majd kísérleteket végeztem, és amiről be tudok számolni, az nem más, mint ezeknek a kísérleteknek az eredménye. És én nem állítom, hogy a tapasztalataim bármire is vonatkoznának. Értik? OK? (nem hallható hozzászólások a hallgatóság soraiból). Igen, tehát én soha nem állítottam, hogy bármit is tettem. Amit viszont állítok az az, hogy megpróbáltam. Tény, hogy ezidáig mintegy négy vagy ötezer távérzékelési kísérletet végeztem, de még mindig azt  mondom, hogy csupán kísérletezem. Ezeknek a dolgoknak a jellemzői, hogy nem lehetsz biztos abban, hogy újra meg fognak történni. Rendben? Mindig azt mondom, hogy én próbálkozom, ezzel kapcsolatban mindenképpen ez az én fő mottóm. Mit szeretnének tehát tudni a Holdról?
Kérdés: Tudomásom szerint egy alkalommal azt mondta, hogy látott *** (a jegyzőkönyv kipontozva)
Swann: Igen. Visszatérő utazásainkon újra láttunk, szóval láttunk emberszerű lényeket, igen.
Kérdés (a hallgatóság soraiból ismét): Rendes emberi lényeknek látja őket? (Egy másik hang a Hold sötét oldaláról kérdez a hallgatóságból).
Swann: Igen, a mi fajtánk. Tulajdonképpen nem szükséges a Hold sötét oldalára menni, mert azon a részén is vannak bázisok, amit rendszeresen látunk. Két típusuk, vagy mondjuk úgy, két osztályuk van azoknak a humanoidoknak, amelyekbe belefutottunk. Az első osztálya úgy néz ki ezeknek a lényeknek, mint egy harcos,  akinek fémlemezek vannak a fejébe ágyazva, az ő egyedüli funkciójuk az, hogy telepatikusak legyenek, hogy észleljék a holdi környezetbe érkező betolakodókat. Egyik képességük az, hogy kiemelnek, és visszavetnek oda, ahonnan jöttél. (Nevetés a hallgatóságban.) Ez megtörtént velem is egyszer, és csak annyit tudtam mondani: "Hát igen, kidobtak engem!". Mégis azt mondom, hogy vissza akarok menni, de sokkal több kapoccsal és rejtőzködési módszerrel kell rendelkeznem. És amint úgy intéztem, hogy ott legyek, és ezek a fickók jöttek, hogy elkapjanak, vagy megnézzék, hogy ki vagy, akkor képes vagy azonnal "meghallani" őket. Ez egy visszhangszerű jelzés, és amikor meghallom, akkor még a falon is átmennék, hogy elrejtőzzek egy másik helyiségben, hogy ne találjanak rám. De később úgy tűnt, hogy beleegyeztek a jelenlétembe, elsősorban azért, mert én nem voltam ET (földönkívüli). Vannak ott ugyanis olyan földönkívüliek, amelyek egymással ellenséges viszonyban vannak, úgy gondolom. Én meg csak egy földlakó vagyok, minimális telepatikus kapacitással. (Nevetés a hallgatóságban.)
A másik osztály általában nőneműekből áll, és fajtájuk vezetőinek tűntek. A férfiak csak katonák, ez minden, amit csinálnak. És bár ők humanoidok, eléggé hasonlítottak is, de az a benyomásom támadt, hogy egyszerű klónok. Úgy értem, hogy félig ember-szerűek, vagy bármit is jelentsen az. Ez volt a kétfajta típus, amit a Holdon találtam. Igen, uram?
Kérdés:  Előző este hallottunk egy előadást Dr. Jacobs-tól, amely eléggé lesújtó képet festett az idegenek motivációjáról. Ők azt akarják - és én nem mondom, hogy egyetértek vagy sem -, hogy *** (a jegyzőkönyv kipontozva). Mit gondol Ön az idegenekről, elkülönülnek jó és rossz fajokra, vannak olyan idegenek, akik hozzánk hasonlóak, vagy mindannyian rosszak, talán valamiféle hibrid fajt akarnak létrehozni, esetleg mutánsokat, majd az idegenekkel kell élnünk, és a "mestereink" lesznek? Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? (Nevetés a hallgatóságban.)
Swann: Megértett engem, tényleg. Nyilván én is olvastam azt a könyvet, de most arról szeretnék beszámolni, amit én tapasztaltam. Én úgy gondolom, hogy ezek a csajok és a fickók képesek blokkolni a saját elméjüket. Neked (egy skálán mérve) úgymond 101-es telepátiával kell rendelkezned, amellyel képes vagy oda menni. Majd aztán 102, 104, 105, sőt egészen 110-es telepátiát kell birtokolnod, hogy át tudd törni valakinek a telepatikus pajzsát. Úgy gondolom, hogy ha elkezded fejleszteni magadban a telepátiát, vagy bárki is elkezdené ezt, ki kell fejlesztenie egyfajta védelmet. Értik?
Szóval azt kérdeztem: "Mit csinálsz te itt?". Mindenekelőtt azt mondom, hogy a "Kapcsolatban vagytok velünk?" kérdés mentén érdeklődtem, és nem igazán kaptam rá választ, mivel a válasz lényege az volt, hogy...nos, nem. Nem nagyon foglalkozunk azokkal a fickókkal ott lent (a Földön). Ez egy kissé lesajnáló volt. (Nevetés a hallgatóságban.). De aztán én megkérdeztem, hogy "Minek vagy te itt?", és a válasz, amit kaptam az volt, hogy ők valamiféle katonai előőrs, akik egy vándorlási útvonalat védenek a világűrben. Akkor egyáltalán nem értettem, hogy ez mit is jelent. Így volt ez egészen tegnapig, amikor Dr. LaViolette azt mondta: "Léteznek olyan (veszélyes) szuper-hullámok, amelyek mindenfelé terjednek". És ezek a földönkívüliek nyilván képesek látni ezeknek az érkezését, és el kell terelni azokat az útjukból, ki kellett térni azok elől. Ez az egy apró dolog, ez a semmiből jövő kis információ lehet a logikus magyarázat arra, hogy miért védi katonai előőrs a vándorlási útvonalaikat. Ha a mi emberi fajunk felfedezné fejlett csillagászati ismereteivel, hogy szuper-hullámok tartanak felénk, az egyetlen dolog attól kezdve az lenne, hogy hogyan kerüljünk ki az útjukból. Ez azt jelenti, hogy a világűrnek abba a szegletébe vándorolnánk, ahol nem lesznek jelen ilyen szuper-hullámok. Mindenesetre ez van LaViolette könyvében. Ez az első dolog, ami legalábbis megvilágította számomra, hogy miért mondta azt a fenti alak, hogy a vándorlási  útvonalat védik. De az is lehet, hogy egymás elől vándorolnak, ez is egy értelmezési lehetőség. Ez minden, amit erről tudok. Minden, amit erről tudok. Most a szoba hátsó részébe megyek egy kicsit, mindjárt jövök. Rögtön jövök. (Lehetőséget ad a helyiség hátsó részében ülőknek, hogy feltegyék kérdéseiket, majd az elöl ülőknek is.) Igen, uram?
Kérdés: (csillagozott rész) ... A Holdnak melyik részén figyelte meg ezt az aktivitást? Van ott egy kráter, amelyet úgy nevezne, hogy *** (csillagozott rész)?
Swann: Nem tudok válaszolni erre, mivel csak Hold-koordinátákat használtunk a vizsgálat során, és nincs róla listám, hogy ezek milyen felszíni területeknek felelnek meg. De a helyszínek egyike sem volt kráterben. Tudja, vannak olyan kráterek, amelyekben következetesen átmeneti holdi jelenségek helyszínének gondolnak, mint például különféle fények felvillanása a kráter fölött, amelyek mind egy vonalban vannak, majd megfordulnak és más irányba mennek. És ahogy a tudósok szokták mondani: azok a vulkánból jönnek fel. Olyankor én mindig azt mondom: "Na, várjunk egy percet. Láttál már valaha is bombákat feljönni egy vulkánból?" Nos, azok nem alakzatban jönnek fel, és egyáltalán nem fordulnak semmiféle alakzatba, a világűr felé távozzanak. Érti, uram?

[...]

Az előadás lejegyzett változata itt véget ért. Ami jó hír, hogy időközben megszereztük az előadás teljes anyagát, amelyből újabb részleteket mutatunk majd be.

További cikkeink a "Kik vannak a...?" témában:
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar érzékelőtől) >>
Kik vannak a Marson? >>>

Összfüggések 2: remote viewing és testen kívüli élmény

Nemrégiben került fel a videómegosztóra egy rövid videó: Frederich ,,Skip" Atwater a Monroe Intézet igazgatója mesél benne arról, hogyan lehet a két dolgot, a távérzékelést és a testen kívüli élményt elválasztani egymástól. A film jelenleg sajnos éppen elérhetetlen ez a film, de néhány összefüggés ezzel kapcsolatban:

Valójában nemcsak a technikák függnek össze, hanem a személyek is, akik részt vettek, vesznek a távérzékelés fejlesztésében. Talán nem mindenki tudja, de Robert Monroe és Ingo Swann jól ismerte egymást, barátok voltak. Monroe haláláig többször együtt sétálgatva elmerülten beszélgettek Monroe tanyáján. A rokonok a két felfelé kúszó füstfelhő után találtak rá az erős dohányosokra... Monroe nevelt lánya, Nancy, aki asztrológiával foglalkozik behatóbban, Joe Mcmoneagle felesége lett, saját kézzel felépített házuk a Monroe intézet közelében található. A legtöbb kiugróan jó távérzékelő aktívan tevékenykedik asztrálutazóként is, és szükség szerint használja a technikát, riportokban jól elmagyarázva az eltéréseket. Az angol nyelvű megfogalmazások legfontosabbika, hogy nem testelhagyásként fogják fel a folyamatot, hanem a teljes tudatuk, öntudatuk egy adott helyre, megjelenési-alkalmazási módba való koncentrálásának, kivetítésének. Ezek és az egyre hatalmasabb esetleírások tömege számos elemeznivaló apróságot tartalmaz még.

Whistleblower Radio: Ingo Swann, remote viewing & beyond

Albert Venczel about them. 1st part of the serie, let's hear them:

Albert Venczel on Whistleblower Radio >>>

All parts of the interview >>>

SCANATE: pozicionált távérzékelés és a földönkívüliek

1972-ben, az úgynevezett hidegháború kellős közepén az SRI [Stanford Research Institute, később "International"] gondolt egyet, és létrehozta a SCANATE Project nevű programot. A név a scanning by coordinate kifejezés rövidítéséből ered, azaz koordináta alapján történő megfigyelés. Az egészen véletlenül a védelmi minisztérium számára elindult programban többek között Pat Price és Ingo Swann is részt vett. Price a program fejlesztésnek eredményeképpen képes lett kódszavak alapján pszichikus képességei segítségével távoli, titkos amerikai katonai létesítményeket leírni és feltárni. A módszerben egyedülállóan jó eredményeket ért el, a CIA nem is hagyta magára a tudásával, a testület tagjává tették, és az 1975-ben bekövetkezett haláláig nekik dolgozot. Price halála nagyban összefügg a távérzékelésben elért teljesítményével, a részletekről itt olvashat.

A kísérletből egy kiragadott részlet: Ingo Swan és Pat Price egy olyan koordinátát kaptak, amelyen egy üdülőterület található az Egyesült Államok keleti részén. Egymástól függelenül mindketten katonai létesítménynek írták le a helyszínt, így elsőre rossz eredménynek könyvelték el a kísérletet. Kiderült azonban, hogy a koordinátán szereplő helyhez egészen közel van egy titkos katonai létesítmény, amelyre Price leírása teljesen ráillik. A megismételt kísérletben Price rengeteg pontos és helytálló adatot közölt erről a létesítményről, és ami a legfontosabb: e titkos bázisnak a kódneve az először vizsgált üdülőterület nevéből ered.


1977. augusztus 13-án a Chicago Tribune ezt írja:
"Stansfield Turner, a CIA igazgatója bejelentette, hogy a szervezet talált egy embert, aki pszichikus képességeivel "látni" képes mindazt, ami a világban történik, bárhol legyen is az. Tudósok és hivatalos személyek csupán egy képet mutatnak ennek az embernek a helyről, és ő képes megmondani, hogy mi történik ott éppen abban az időben. A CIA-igazgató szűkszavú bejelentésében nem volt szó arról, hogy milyen pontos eredményeket ért el ez az ember, de miután 1975-ben meghalt, a tervezettel felhagytak. "Meghalt" - mondta Turner, és azóta nem hallottunk sem a dologról sem róla."

A CIA tehát megszerezte magának az - akkoriban - egyetlen embert, aki képes volt koordináták vagy csupán egy kép alapján távérzékelni azt, hogy mi történik abban az időpillanatban a képen látható helyszínen. A CIA köztudottan nem dolgozik cirkuszi mutatványosokkal vagy trükköket alkalmazó, úgynevezett "mentalistákkal", így Pat Price tudása nyilvánvalóan fontos eredményeket hozott az amerikai hírszerzésnek - míg meg nem halt.

Price több más kérdésben is szerzett információkat távérzékelési képességének segítségével, többek között azt is, hogy tudomása szerint a földönkívüliek már több földrajzi helyen létesítettek bázisokat a Föld felszíne alatt. Ezeket a helyszíneket többször is pszichikusan megvizsgálta, majd jelentést adott róla Harold E. Puthoff-nak, aki akkoriban az SRI kebelében a SCANATE Project legfőbb tudományos kutatója volt. Ezeket a földrajzi pontokat csaknem egy évtizeddel később a titkos amerikai távérzékelési programban kiképzett távérzékelők is megvizsgálták. A remote viewing sajátosságaiból eredően a távérzékelők természetesen nem ismerték a célpontokat, úgynevezett "vak" célokként kapták a koordinátákat és a képeket, ennek ellenére jelentésükben mindegyikük megerősítette Price korábbi eredményeit. Ezek az információk a mai napig jelentős hatással bírnak a földönkívüli életformák és az úgynevezett UFO-jelenségek által felvetett kérdések értelmezésére.

Kik vannak a Holdon?

Egy találkozás, 30 évvel Ingo Swann Hold-utazása után

Jó tudni, ha a blogunk utólag is segít embereknek, hogy egy-egy élményüket, bármilyen fura is volt, utólag feldolgozzák és elfogadják. Egy kedves olvasónk beszámolóját idézem be az alábbiakban, aki mentális élménye közben a Holdon pár éve olyan lénnyel találkozott, aki hasonlított a Swann által leírt ruhátlan alakokhoz [bővebben itt olvasható Swann esete, a Penetration-ből].

Vázlat-szerűen tehát a beszámoló:

A Holdat, mint relaxációs pontot választotta ki, mert szereti a kihalt, sivatagos tájat. Ingo Swann munkáit akkor még nem ismerte, az idézett könyv nem kapható Magyarországon könyvárusi forgalomban, a blogunkat pedig később kezdte olvasni. A beszámoló leírója tudatosan használja és fejleszti a képességeit, de egyúttal a hétköznapi életben is otthon van, nem lehetne csodabogárnak nevezni. Tudatos, meditatív módon Holdra projektálta magát, ott elhelyezkedett egy olyan napos oldalon levő ponton, ahonnan a Föld tisztán látszott. Nem csinált különösebben semmit, nem kezdett el kutatni, csak élvezte az egyedüllétet - egészen addig amíg egy fura figura meg nem jelent előtte... és innentől a beszámoló szavai, szó szerint idézve:

"Kilőttem" magam a Holdra. Nem volt vele különösebb célom, csak annyira elegem volt már mindenből, hogy gondoltam inkább nem akarok a Földön lenni. A Holdat választottam, egy olyan területen "landoltam" ahonnan látni a Földet. Ott ültem a porban, és néztem ki a fejemből. Gondoltam itt aztán lesz időm átgondolni a dolgaimat, senki sem zavarhat meg, mert a Hold lakatlan. Ahogy ott ültem, és néztem a Földet, egyszer csak azt éreztem, hogy valaki néz engem.
Egy pasi volt. Látott engem, és megkérdezte mit keresek itt. Mondtam hogy semmit nem keresek, csak egy kicsit már elegem van. Idejöttem pihenni. Nem volt fenyegető, teljesen normális volt, a hiányos öltözékét leszámítva.
Eddig erről senkinek nem beszéltem, mert meg voltam róla győződve, hogy ez hülyeség. Azt hittem azért láttam a pasit, mert ki voltam akadva, és valami félresikerült. Most olvastam a beszámolót [Ingo Swann írását ugyanerről, a szerk.], és gondoltam most leírom. Mást én nem láttam, sem épületeket sem semmit, bár már ez is elég furcsa volt.

A pasi embeszerű volt, de nem volt ember. Fura volt a nagyon fehér bőre, és szőrzetet sem láttam rajta. Szemöldöke nem volt. Marilyn Mansonnak van hasonló karaktere egy fotón (ez is most elég érdekes, mert olvastam a Manson könyvet, és ő szokott a Holdra menni asztrális projekcióban, és sokmindent fel is használ a klipekben, a dalszövegeiben amiket egy-egy utazás során tapasztal. Ezek után már elképzelhetőnek tartom, hogy ő is látott ott ilyet, és azért használta fel). Szóval ilyasmit kell elképzelni: magas, vékony testalkatú volt, bár én 165 cm vagyok, úgyhogy nem nehéz nálam magasabbnak lenni.

Mostanáig azt hittem, hogy egy másik utazóval találkoztam, aki valamiért meztelen az utazás alatt. Vagy meghibbantam, és pucér pasikat látok a Holdon.
2004-ben volt ez egyébként, decemberben, de a pontos dátumot már nem tudom. Ezt is csak azért mert abban a hónapban történt ami miatt kibuktam.
Egyébként a pasi meg volt lepődve, bár én is. A beszélgetést már leírtam, ezen kívül más nem történt, megmondtam miért vagyok ott, szó szerint: rámutattam a Földre, és azt mondtam, hogy azért ülök itt, mert az a bolygó egy diliház és elegem van belőle. Azt mondta, hogy nem érti, mert nekem az az otthonom. Erre azt válaszoltam, hogy tényleg így van, csak most valahogy nem bírok ott megmaradni, és jobb nekem ha itt ülök. Ezután békén hagyott, és elment onnan, gondolom visszament a társaihoz. Ennyi történt.

Megjegyzendő, hogy egy testen kívüli élmények és ehez kapcsolódó képességek terén rutinos, józanéletű emberről van szó, aki megtisztelt minket a lehetőséggel, hogy közöljük mindezt. Nyilván még sok sok embernek volt hasonló élménye, amit álomnak, roszabb esetben valamilyen tudatmódosító anyag hatásának gondolt eddig. A beszámoló alapján érdemes levonni pár következtetést: a korábbi, szakmai protokolloknak, feltételeknek megfelelő beszámolók így sok év távlatában is jó referenciaanyagnak számítanak, érdemes forgatni a nyilvános remote viewing dokumentációkat. A hazai amatőr kutatók, asztrálutazók is képesek világszínvonalon érzékelni, és az adott szokatlan helyzetben jól reagálni.
És a legfontosabb: "ők" még mindig ott lehetnek a Holdon....


További cikkeink "Kik vannak a...?" - sorozatban:
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>

A jövő érzékelése

Megjelent Ed Dames [nyugállományú] őrnagy összefoglaló filmje a jövőbeli események távérzékeléséről [Viewing the future: Grim predictions]. Látható benne egy rövid rész a remote viewing kezdeti időszakáról, a módszerről, sőt magáról a fiatal Ingo Swannról is. A filmecske folyamatos mintája és végkövetkeztetése az, hogy a remote viewing kétségkívül használhatóan működik, és pontosságához nem fér kétség. Természetesen szó esik a filmben az idő problémájáról is, valamint az időben elveszett előre látott eseményekről. Alap film, megtekintése erősen ajánlott [angol nyelvű, közel 25 perces].

A film itt látható >>>

Ingo Swann: miért szeressük?

Mert fantasztikus előadó.... Ki hinné, hogy a 74. életévébe lépő new-yorki születésű életművész, aki ezen a felvételen is brillírozik, lassan 30 éve történelmet írt: megalkotta a nem születetten parafenoménok számára is a tanulható távérzékelést, elsőként egy rövid, 5 lépésből álló protokollal, ami a földrajzi koordinátarendszeren alapult. A videót szinkronizálni bűn volna, érdemes angolul élvezni élcelődését, vicceit... Remélhetően még sokáig velünk marad, és szórakoztat, tanít, vagy csak egyszerűen jelen van a remote viewing-t tanulók, gyakorlók lelkében,mint példakép!

"I'm going to talk about the future!"

A videó első része >>>

A videó második része >>>

Hal Puthoff - Ingo Swann

Csak egy rövid bejegyzés, a kép miatt.
Hal Puthoff és Ingo Swann

A távérzékelés és a TKÉ összefüggései

E két tárgykörben rendkívül nehéz az elhatárolás vagy a rokonítás a két igen hasonló módszer között. A távérzékelés egyes célokról való információk megállapítása megváltozott tudatállapotban úgy, hogy az érzékelőnek a tudata vetül ki az adott pontra, pozícióba. A Testen Kívüli Élmény során az adott személy tudata a fizikai testen kívül kerül, így tapasztal különböző dolgokat. Addig, amíg a távérzékelés inkább egy tudatosan, információszerzési céllal előidézett folyamat, addig a TKÉ inkább spontán, akár alvás közben is megvalósuló jelenség. Ugyanakkor kategorikusan nem köthető a két fogalomhoz a tudatos vagy a spontán jelző, hiszen ugyanúgy megjelenhet spontán távérzékelés valakinél, mint ahogyan tudatosan lehetséges a TKÉ-t is előidézni. Ennek megfelelően van, aki nem is választja el a két dolgot.

A távérzékelés nagy öregje, Ingo Swann úgynevezett interplanetáris Hold és Jupiter próbája, vagy John McMoneagle-nek a Mars felszínére irányuló érzékelési kísérlete a leírásaik alapján asztrális utazással történt információszerzésnek minősülhetnek, és több, velük kapcsolatos leírásból kitűnik, hogy Swann-nak úgynevezett spontán asztrálutazása is volt. Ez egészen pontosan úgy történt, hogy tudata fizikai testéből átmenet nélkül egy messzi pontra került, a teste össze is csuklott, miközben sétált és beszélgetett valakivel. Ez eléggé misztikusan hangzik, viszont például a távérzékelés módszerének folyamatos gyakorlásával a TKÉ annak egy pozitív hozadékának tekinthető. Akik évek óta gyakorolják a remote viewinget, mintegy "mellékesen" egyben asztrális utazást is rendszeresen tesznek, illetve az előbbi gyakorlása felerősítheti a TKÉ gyakoriságát.

Ha egyáltalán el lehet (vagy el kell) határolni egymástól a két fogalmat, azt nagyon nehéz megtenni, mert rendkívüli átfedésben vannak a részletekben, jellemzőkben és élményekben.
Próbáljuk meg a vizsgált célok szemszögéből nézni: mit is akarunk elérni remote viewinggal, akár megbízás, akár saját cél tekintetében?
Ha egy protokollnak megfelelően dolgozunk, akkor az asztrális utazáshoz képest megszorításokat alkalmazunk:
- Nem törekszünk arra, hogy a tudatunk döntőrészt a testen kívülre kerüljön, vagyis elmarad az úgynevezett alvási paralízis,amikor a testünk csak minimálisan tudatosul számunkra, passzívan fekszik, vagy ülvalahol. Nem törekszünk erre, mert nem feltétlenül szükséges.
- Monitoros (irányítóval segítségével), de egyedül végzett vizsgálatnál is szükséges a test aktív tudata, irányítása: jegyzetet, rajzot készítünk, válaszolunk a kérdésre az irányítónak, adatot rögzítünk és osztunk meg a Monitorral, és olvassuk a választ, instrukciót.
- A célunk az, hogy objektív benyomásokra tegyünk szert: az esetek döntő többségében egy fizikai, földi síkon létező tárgyat, objektumot, eseményt keresünk, és azt az információ megváltoztatásának igénye nélkül szemléljük. Természetesen a megbízó célja lehet az, hogy egy helyzetet, eseményt majd az általunk adott adatok, leírás birtokában megpróbálja megváltoztatni, befolyásolni, elsősorban egy jövőbeni eseményt. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy a vizsgálónak kell ezt elvégezni. A távérzékelési folyamat során tehát passzívak maradunk, nem lépünk tevőleges mentális kapcsolatba a céllal abban az értelemben, hogy befolyásoljuk vagy irányítsuk.

Testen kívüli élménynél viszont nem csak észlelhetjük egy másik ember jelenlétét, de lehetséges, sőt gyakran eleve cél a vele való kapcsolatteremtés, információ-csere, esetleg inspirálás valamilyen tevékenységre. A körülmények, háttér gyakran nem hasonlít a fizikai világban megszokottra, kivéve, ha úgynevezett valós idejű TKÉ-ről van szó, ahol a valóságos környezettel szinte mindenben megegyező éteri világban mozog az alany. Ezt éterikus projekció néven is leírták, a lényege: a fizikai síkon visszaigazolható, hogy akivel, amivel kapcsolatba kerültünk az élmény következtében, az a fizikai valóságban abban az időpontban azt a tevékenységet végezte illetve fizikálisan ott tartózkodott, ahogyan azt a folyamat során érzékeltük. Tipikus és gyakran felhozott példa erre a a saját magát műtőasztalon felülről látó ember visszaemlékezése. Ennél jóval gyakoribb és egyszerűbb más dimenziókban a fizikaitól eltérő körülmények közt észlelni valakit vagy valamit. Ha egy fantasztikus álomban szereplő barátaink, ismerősök hasonló körülményeket, cselekményt észleltek akkor erre gyanakodjunk, bár az ilyen élények visszaadása a legtöbb embernél egyáltalán nem tudatos.

Az idő kérdése:
- A távérzékelés nagyon is valós határidőket, beosztást követ, egy irányítóval végzett ülés sem tarthat extrém hosszú ideig. Ha testi tudatosságunkat megőrizve vizsgálunk, az időérzékünk nem fog olyan szélsőségesen elcsúszni, mint testen kívüli nem valós idejű és helyszínű élményeknél, ahol 1-2 perc átélt esemény valóságos órákban mérhető, vagy fordítva. Természetesen egy komolyabb, fél-egyórás vizsgálat esetén a ráhangolódás percei ebbe az időbe nem számítanak bele.
- Célbeli megszorítás: a távérzékelés során meglehetősen leszűkített, konkrét céllal vizsgálódunk a kapott vizsgálati azonosító információira nézve. Ha valami nem várt, de jelentős dolgot észlelünk [ami minden vizsgálatnál kivétel nélkül előfordul], amit a megbízó nem kért, de érzésünk szerint fontos lehet neki, azt vissza tudjuk jelezni neki, és ekkor lehetséges a vizsgálat további kiterjesztése vagy megismétlése.
Asztrális utazásnál megfelelő tudati szinttől függően maga az alany dönti el, hogy egy új élmény, információ után mit csináljon, különösen, ha sikeres kapcsolatfelvételt tesz egy másik, szintén ebben a szférában jelenlévő emberrel, entitással. A kapcsolat felvétele illetve az információk cseréje során meglehetősen elkalandozhat a saját, eredeti céljától. Élményei, érzései minden percben más irányba csábíthatják. A TKÉ, ha tudatosan idézi elő az alany, szabadabb keretek között végezhető folyamatot tesz lehetővé, mint a különféle célinformációk megállapítására alkalmazott távérzékelés.

Végül egy talán fontos kérdés: átválthat-e a távérzékelési meditáció aktív testen kívüli élménnyé? Ez már csak azért sem zárható ki, mert a távérzékelés céljából végzett meditáció legfőbb eszköze a tudat hatékony kivetítése az adott célhoz. Minél mélyebb tudati szintre juttatja magát az érzékelő, annál inkább összemosódik a két módszer. A mind mélyebb tudatszint elérésének egyik titka a fizikai testnek a lehető legnagyobb mértékű kikapcsolása Ilyenkor az érzékelő teste már nem bír mozdulni, lebegő, súlytalan testérzetet tapasztal. Tudata a célhelyszínen "van", miközben a testéről semmilyen érzete nincs.

A TKÉ-k létrejöttének oka bizonyos Dr. Henrik Ehrsson londoni kutatásai szerint az, hogy az agy vizuális és érintéses ingereket feldolgozó területei között megszakad a kapcsolat. Ez a kutatási terület és annak eredményei azt írják le, ami valójában történik a távérzékeléses meditáció vagy a TKÉ [Out of Body Experience] folyamán.

Az asztrális utazásnak, TKÉ-nek is értelemszerűen hatalmas irodalma van,ezért akit érdekel ez a téma, érdemes sok akár egymást kritizáló írást elolvasni, különösen azért, hogy a fogalmak használatát megértsük, helyretegyük. Sokan (nem szándékosan) keverik, félreértik ezeket, és gyakran a híresebb szakírók saját maguk kreálnak definíciókat.

Ajánlott irodalom:

Ingo Swann's Jupiter Probe
Robert Bruce: Asztrálutazás | Magyarul itt 1. | 2.
Frank Kepple kutatásai
Dr. Henrik Ehrsson kutatásai - BBC

Szerző: MW


További cikkeink a témában:
Testen kívüli élmények - kérdések és válaszok >>>
A távérzékelés és a TKÉ összefüggései >>>
Testen kívüli élmény vagy álom? >>>

Kik vannak a Holdon?

Ez a bejegyzés Ingo Swann "Penetration" című könyvére hívja fel az Önök figyelmét.

Emlékeztető: a könyvben Swann - többek között - különféle távérzékelési ülésekről számol be.


















Ingo Swann weboldala itt.
Itt pedig a Remote Viewing -- The Real Story [RV -- Az igaz történet] című könyve.

Remote viewing és dowsing videók

Ebben a bejegyzésben remote viewing, dowsing és tudatmanipuláció témákban szerepelnek linkek, többnyire a Youtube-ról. A bejegyzést folyamatosan frissítjük. A filmek általában angol nyelvűek, amelyik nem, azt külön jelezzük.

What is remote viewing? - Mi a remote viewing?
How remote viewing works? - Hogy működik a remote viewing?
A Joe McMoneagle interview - Interjú Joe McMoneagle-el
Dr.Hal Puthoff: Quantum Physics - Dr.Hal Puthoff: Kvantumfizika
Ingo Swann: Remote viewing program - több részes rádióinterjú
Remote viewing professionals - Exclusive interviews [with Alex Dichiara, Joe Bush, Cherise Rivera]
CIA Remote Viewing Program - Joe McMoneagle
Ingo Swann: Human Super Sensitives And The Future - Nyolc részes film
Ingo Swann: Experiences from my past, path to the future - Öt részes film
Remote viewing with Russell Targ and Alan Steinfeld Predicting headlines - Lyn Buchanan
Remote viewers predict economic collapse [Ed Dames] - Távérzékelők előre jelezték a gazdasági összeomlást

CIA Mind control experiments - CIA tudatmanipulációs kísérletek
CIA Mind control and MK Ultra mind control program
Operation Paperclip - MK Ultra - CIA mind control
Operation Paperclip

Bízni bennük

Olvastam egy jó gondolatsort Ingo Swann megfogalmazásában:

Nem akarják, hogy birtokoljuk személyes képességeinket, azt akarják, hogy bízzuk rájuk. Ha mindenki tudna távérzékelni, nem lennének titkok, nem tudnának hazudni nekünk, tudnánk az igazságot, és ezt ők nem akarják.

They don't want us to have personal power, they want us to rely on them. If everyone could remote view, there would be no secrets, they could not lie to us, we would know the truth, and they don't want that.

Egyet tudok érteni mindkét mondattal. A tkr fórumán előjött ez az idézett mondat, és felmerült a kérdés, hogy akkor mégis, miért hozták nyilvánosságra a remote viewing formuláját, módszerét, protokolljait? Az én személyes véleményem szerint ebben nincsen semmi, egyszerűen úgy tüntették fel, mint egy kanálhajlító parafenomén dolgait, egy ezoterikus izét, ami elfér a többi között. Ezzel ki lehet[ne] fogni a szelet abból a vitorlából, ami a remote viewing-et egy komoly tudományágnak állítja be. Egészen addig, amíg valaki be nem tekint a felszín alá, és nem szembesül a valóságos eredményekkel, amelyek az igazságot mutatják meg.Egyébként, teljesen mindegy, hogy a CIA nyilvánosságra hozta-e a protokollt vagy nem, José Silva teljesen laikusan már a hatvanas években -hogy úgy mondjam- előállította a remote viewing technikáját, csak nem úgy hívta [...hanem case study-nak]. Bizonyára rosszul vette az amerikai nemzetvédelmi hatóság, hogy nem ők jöttek erre rá, és a már kész rendszert továbbfejlesztették úgy, hogy bizalmasnak lehessen beállítani, kellőképpen elrettentő és idegen legyen ahhoz, hogy széles néptömegek ne kezdjenek el foglalkozni vele. Dehát: a szellem már kiszabadult a palackból, és akármilyen címkét igyekeztek ráragasztani, a remote viewing létezik, működik, és megmondja nekünk az igazat - ha akarják, ha nem.

Ingo Swann könyve

Hozzájutottam még a nyáron Ingo Swann: Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy [Ingo Swann Books, Rapid City, South Dakota] című könyvéhez. Ingo Swann-ról tudjuk, hogy a hetvenes évektől úttörőként, majd aztán tapasztalt pszichikus szakértőként vett részt az amerikai remote viewing programokban, többek között rajta/vele próbálták ki az emberi tudat kiterjeszthetőségének határait, fizikailag természetesen. Ennek alkalmával a Jupiterhez adtak neki célt, és kisebb eltérésekkel, de sikeresen megoldotta az úgynevezett The Jupiter Probe session-t. Később aztán bevonták különféle nyílt és titkos küldetésekbe. Ebben az itt jelzett könyvében erről próbál írni, bár megfelelő fékeket helyztek el nála az eltelt időszakban.

További cikkeink a "Kik vannak a...?" - témában:
Kik vannak a...? >>
- Holdon,
- a Marson,
- a Föld mélyén, stb.

La Tourrette igaza

Ma összefutottam Dr. John M. La Tourrette írásával, amelyben a remote viewing-el foglalkozik. Magyarországon még nincs vita a remote viewing-ról, ezzel a néhány sorral talán elősegíthető, hogy később se legyen. Minden igaz amit benne ír, tanúsítom, mint gyakorló remote viewer, viszont ide kell, hogy másoljam a befejező sorait, hogy mind többen megismerjék:

"Mielőtt befejezném, egy kicsit beszélnék a tűzről. A tűz van. A tűz jóvá vagy rosszá válik aszerint, hogy hogyan itéled meg. Ha a tűz éppen megéget téged, akkor nyilván azt gondolod, hogy a tűz rossz. (Személyes véleményem az, hogy bárki, akit a tűz megéget, annak köszönheti, hogy nem figyelt oda eléggé. A figyelmetlenség a rossz tehát, nem a tűz.) Egyébként pedig, ha a tüzet arra használod, hogy melegítsen téged, vagy felmelegítse az ételedet, akkor a tűz jó. Jegyezd meg, hogy a tűz igazából nem jó vagy rossz. A tűz egyszerűen van. A te nézőpontod, hited és tapasztalataid teszik jóvá vagy rosszá. A pszichikus vizsgálat van. A remote viewing van. A remote influencing van. A többi rajtad múlik.
Köszönöm, és Isten óvjon.
Üdvözlettel:Dr. John M. La Tourrette"

Before I sign off, let me talk about "fire" for a second. Fire is. Fire becomes good or bad by how it is affecting you at the time judgment is made. If the fire has just burned you, then you might think the fire is bad. (My own personal opinion here is that whoever gets burned just wasn't paying attention. So, "Not paying attention" is bad, not fire.) On the other hand, if fire is used to warm you, or heat your food, then fire is "good." Notice that fire is really neither good or bad. Fire just simply is. It is your viewpoint, beliefs, and past conditionings that make it good or bad. Psychic Scanning is. Remote Viewing is. Remote Influencing is. The rest is up to you. Thank you, and God Bless.
Sincerely, Dr. John M. La Tourrette

La Tourrette - II.

Kérdezték már néhányan, hogy miért zárt ez a blog [amikor még az volt], miért nem osztjuk meg másokkal, amink van. Nos, nem irigységből, hiszen az előző idézetből már tudjuk, hogy a dolgok önmaguktól vannak. Inkább óvatosságból, és a közben eltelt időben bebizonyosodott, hogy igazunk volt, de erről majd egy másik bejegyzésben inkább. Tovább szemezgettem Dr. La Tourrette írását, ahol ezt találtam - és akkor legyen ez válasz mindenkinek:

"Ingo Swann és Pat Price mindketten féltették az életüket meglévő képességük miatt. Később Pat Price Las Vegasban szívroham következtében elhunyt (Pat persze használta a mentális képességeit a fogadásokhoz, és nyert is). Érdekes, hogy Mr. Price azt követően hunyt el, miután előző nap azt említette, hogy arra gondolt, valaki tett valamit a kávéjába. Halálát követően nem boncolták fel!"

Both Ingo Swann and Pat Price feared for their lives because of the skill they had. Then, Pat Price died of a heart attack in Las Vegas. (Yes buckwheat, Pat used his mental skills for gambling and he
won!) The curious thing is Mr. Price died the day after he'd mentioned that he thought someone had seemed to slip something into his coffee. After he died, there was no autopsy performed!

Nem idézek többet ebből az írásból, de javaslom elolvasni, itt található. És igyunk inkább otthon kávét.