Egy párhuzamos világ távérzékelése

Újabb olvasói levelet kaptunk. Ebben levélírónk - aki már megosztotta velünk másik élményét is - akaratlagos, azaz szándékosan felépített távérzékelési folyamat kialakításával igyekezett kideríteni azt, hogy kik azok az idegennek tűnő entitások, akik életét kontroll alatt tartva "vigyáznak" rá.

Íme a történet, amelynek előzményét a szövegben található linken olvashatják.

Meg kell említenem egy korai "távolbalátás" élményemet, ami irányított volt, és amelynek eredményeként pontos információkat kaptam a céllal, hellyel, személyekkel kapcsolatban.  Az eset valamelyest összefügg előző beszámolómmal, hiszen nagyjából ugyanakkor kezdődik: a 60-as években történt, amikor én 8-10 éves lehettem. Miután - különböző módon - többször is megjelentek idegen entitások az életemben, szándékuk akkorra már teljesen egyértelmű volt számomra, hiszen nem is titkolták. Érzelmekkel és telepatikus késztetésekkel közölték velem, hogy egész életemben a gondomat viselik. Ez nem mindig volt igazi gondviselés, inkább nevezném irányításnak vagy kihasználásnak, engem viszont módfelett érdekelt, hogy miért van ez így. Elhatároztam, hogy kiderítem: kik ők, honnan jöttek, valójában mit akarnak. Egyébként csak célozgattak származásukat illetően. Akkor még nem tudtam mi az a RV (távérzékelés), de azt igen, hogy ha akarok valamit tudni, nem kell feltétlenül ott lennem a helyszínen.
Volt nekem egy kuckóm, ahol játszani szoktam, egy titkos hely, ahol senki nem zavart: a fáskamra, ahol tüzelőn kívül régi lomok is voltak. Én ott építettem ki magamnak főhadiszállást :)
Egy alkalommal, miután teljes nyugalomban és sötétségben bekuckóztam magamat a rejtekhelyemen, erősen az idegenekre gondoltam. Vajon hol laknak ők?
Kis idő múltán "látni" kezdtem őket, amint egy jármű (ufo) belsejében ténykednek. Leginkább gondolatokkal vezérelték a szerkezetet, ami válaszolt nekik úgy, ahogy nekem is az idegenek: telepatikusan. Amit érzékeltem, az egy elég tágas, homályos helyiség volt, fényforrás sehol nem volt, mégis jól lehetett látni mindent, annak ellenére hogy nekem ez inkább szürkeségnek tűnt. Aztán változott a kép és már épületeket láttam, járműveket, amik lebegtek vagy suhantak hangtalanul egy kékes világban, ahol az ég lila volt vörös átmenetekkel. A lények sokfélék voltak, jellemző volt a nagyobb fejük, de határozottan emberszerűek voltak, sőt szépek is. Főleg a "nők" voltak szépek, akiknek vagy nem volt hajuk, vagy hosszú, könnyű, libbenő szőke hajjal mentek tova kecsesen, mint az angyalok. Ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam hogy ébren vagyok*, mert hallottam hogy a házunk udvarán valaki porolja a szőnyegét és néha nagyokat köhint.
A következő élményben inkább szagok és hangok voltak, valami kellemetlen érzéssel vegyítve. Ekkor kerültem először a Föld mélyébe, ahol mint előző beszámolómban írtam (ekkor még nem tudtam hogy ez a mi Földünkön van), lázas rabszolgamunka folyt, óriási, félelmetes dörrenésekkel és morajlásokkal, kellemetlen bűzzel tarkítva. Aztán váratlanul vége lett az érzékelésnek, mintha valaki közbelépett volna, erősen fájt a fejem, szinte nyilallt. Eléggé rosszul éreztem magam, és nyomban elhagytam a búvóhelyemet, sokáig nem is mentem oda a kellemetlen dolgok miatt. De végre tudtam, hogy kik ők, bár azt nem, melyik bolygóról jöttek. Azt csak sok év múlva tudtam meg, hogy az nem idegen égitest volt, hanem bizony a Földünk, de más időben és talán más síkon is. Az még kiderítésre vár, hogy a múltban vagy a jövőben játszódtak-e az események, de azt gyanítom, hogy a jövőben, mert mi szüksége lenne egy kisgyerekre bárkinek - a múltból...?


*Megjegyzés: az "ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam, hogy ébren vagyok"-helyzet egy teljesen megfelelő leírása az úgynevezett Delta-interfész állapotnak, amellyel a távérzékelés leginkább dolgozik.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Föld mélyén? >>
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

Kik vannak a Föld mélyén?

A közelmúltban újabb olvasónk osztotta meg velünk különleges élményét. Ez már csak azért is rendkívüli öröm számunkra, mert olyan területről írt, amely bár közbeszéd tárgya az alternatív kutatások területén – nevesül a belső (üreges) Föld elmélete –, első kézből viszont még nem kaptunk ezzel kapcsolatos beszámolót. A rövid írás több évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, amely egyfajta spontán élményként jelentkezett, irányított vagy előzetesen tervezett cél nélkül. Levélírónk idősebb budapesti olvasónk, névtelenségének megőrzését kérte. Régóta foglalkozik parajelenségek kutatásával, ezt anyagi érdekek nélkül teszi, szakmája sem kapcsolódott e témához. Történetének fő inspirációja az, hogy a Hold, vagy akár a távolabbi égitestek, más dimenziók kutatása mellett ugyanolyan fontos a Föld egyes helyeinek pszichikus vizsgálata is. Ennek módszere személyenként változhat, beszélhetünk itt távérzékelésről, testen kívüli utazásról, egyéb mentális kivetülésekről. A következő történet egy spontán testi és mentális kivetülés során szerzett élmény összefoglalója, ugyanezen jelenségek viszont – kellő körültekintés mellett – akaratlagosan is előidézhetők, így lehetőség nyílik a témakör további vizsgálatára. 

Az alábbi beszámoló témájában hasonlít, de részleteiben bizonyosan eltér az ún. üreges Föld elmélet széles körben elterjedt téziseitől.

Íme az eset:

Első élményem idegen entitásokkal kora gyermekként ért, úgy 5-6 éves lehettem. Emlékszem ma is tisztán: fekszem a kiságyamban a félhomályos szobában és bámulom a mennyezeti lámpát. Ekkor azt vettem észre, hogy mintha közeledne felém a csillár, vagy én a csillárhoz kerülnék egyre közelebb. Következő pillanatban rájöttem, hogy "repülök" (ma már tudom: ez volt első testelhagyásom), minden teljesen irreálissá változott, úgy láttam a környezetemet, mint valami repülő rovar, óriásira nőtt minden tárgy. Ezzel egyidőben kellemetlen szagokat és mély hangokat éreztem legbelül, mintha belőlem jönne. 

(Az eltelt évek alatt aztán sok minden történt, "hallottam" mások gondolatait, amiket én akkor még normális dolognak tartottam, úgy hittem mindenki hallja, nem csak én.)

Visszatérve a mély hangokra, amiket sokszor érzékeltem, talán húsz évvel ezelőtt történt a következő eset, amelyben újra érzékeltem a hangokat. Nem tudtam éjjel aludni, csak forgolódtam az ágyon, aztán rájöttem, hogy miért. Rezgett minden, szinte remegett alattam a mélyben a föld, ugyanakkor mély basszus hang töltött be mindent. Körülöttem mindenki nyugodtan aludt, a család semmit nem érzékelt mindezekből. Felébresztettem a nejemet és kérdeztem tőle, hogy "hallod ezt a mély morajlást, érzed az ágy remegését?" Ő semmit nem hallott vagy érzett ezekből, azt mondta: aludjak, mert korán kell kelnie, biztosan csak álmodtam mindezt. Ő aludt tovább, engem viszont ekkor már nagyon zavart a dolog, utána akartam járni. Kimentem a bejárati ajtóhoz azzal, hogy talán kintről jön a hang, de menet közben is folyamatosan, nem gyengülve hallottam mindenütt. Annyi különbséggel, hogy kezdtem érezni „valakik” nagy szenvedését, a szagok erősödtek, szúróssá váltak. Aztán "láttam", hogy ez az egész a föld mélyéből jön, alattam valami történik nagy mélységekben.

Rendkívül izgatottá váltam. Racionális gondolkodásom próbált értelmes választ találni az egész észlelésre. Az első valósként felmerült információ az volt, hogy talán metróalagutat fúrnak alattunk, vagy valami ehhez hasonló történik. Racionálisan gondolva erre azt kellett leszűrnöm, hogy tudomásom szerint itt (Albertfalva déli része) nem végeznek ilyenfajta munkálatokat, a közelben nem volt nagyobb szabású építkezés sem, főleg nem éjjel 3 körül. 

Aztán egyszerre csak belém hasított egy felismerés, érzet, amely szerint a mélyben lények élnek, és ők tevékenykednek „valamit”. Talán alagutakat fúrnak. Közben sorra jöttek a képek a fájdalmas kínszenvedések érzetével, s elkezdtem "látni" ami folyik ott lent. Sötét párás melegben, bűz és mocsok közepette embernek látszó lények dolgoznak, nagy erőfeszítéssel valamiket tolnak, miközben az őket irányító alacsony, kékes lények ösztökélik őket, hogy jobban dolgozzanak. Az egész szürreális kép valami ősi rabszolgamunkára emlékeztetett. 

Ekkor már szakadt rólam a víz, átvettem a szenvedők kínjait. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, mivel az érzékelés nem múlt el. Ez az egész rettenetes volt! 

Reggel, miután átgondoltam az éjjel történteket, arra jutottam, hogy bizony élnek a mélyben civilizációk, amiről eddig fogalmunk sem volt! Úgy tűnt, hogy idegen lények tartanak fogva „fentről” elrabolt embereket, vagy más égitestről hozták ide őket rabszolgának. Az is lehet, hogy klónokat érzékeltem, akik uraik kiszolgálására lettek „kitenyésztve”. 

Pár évvel később kezdtem érteni mi folyik odalent. Bizony ott fejlett civilizáció létezik, de nem az üreges Föld klasszikus elmélete szerint, hanem attól kissé eltérően: óriási barlangokban, a mélységet szerte behálózva gyárak működnek, kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik. Ennyit a mély, mindent átható hangokról, amit a családomban csak én éreztem. 

* * *

Kiegészítés: Az esethez mindenképpen hozzátartozik az a kiegészítés, amely szinte inverze az előző olvasói beszámolónak, a lényege viszont mégis ugyanaz. Ingo Swann, a jelenkori távérzékelés atyja végzett el egy kísérletet, amelynek keretében a Hold felületére vetítette ki testét és tudatát. A helyszínen felszíni kitermelő tevékenységet folytató emberszerű lényeket talált, akik a fenti történetben írtakkal egyezően szinte elviselhetetlen körülmények között végezték a nehéz fizikai munkát. Ezek a szóban forgó egyedek erős  mentális béklyóval voltak ellenőrzés alatt tartva, amelynek „szele” megérintette a jelen lévő Swann-t is, aki ezt tapasztalva jobbnak látta, ha sürgősen véget vet a pszichikus jelenlétnek azon a helyszínen.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

Kik vannak a Marson? - Ingo Swann RV Mars

Ingo Swann az 1998-ban megjelent Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy című könyve után tovább foglalkozott az égitestek, köztük a Hold vizsgálatával. A Marson ezt követően végzett saját vizsgálatairól egy nyilvános előadáson kérdésekre válaszolva árult el néhány gondolatot. Az alábbi leirat alapjául szolgáló előadás 2002. október 13-án New Jersey-ben a bordentowni UFO konferencián került felvételre. (A kérdezők személye rendre változott, a szövegben ezt nem jelöltük.)

Swann: Igen, asszonyom?

Kérdező: Jól tudom, hogy régebben vizsgálta a Mars bolygót is távérzékeléssel?

Swann: Igen. Ez egy távérzékelési csoport volt, amelyben, ha jól emlékszem, kilenc ember vett részt. Mindegyikünk önállóan és egymástól függetlenül dolgozott, majd végül összevetettük az adatokat, eredményeket. Mindenki talált épületeket, növényeket, néhányan találtak fényt, mesterséges fényt és vizet. A víz, a növények és az épületek megléte mára megerősítést nyert. Ami még nem egyértelmű, azok fények, amelyek nagy kiemelkedések tetején találhatók.

Kérdező: ---a kérdés nem hallható---, de valószínűleg a fentiek, illetve a vizsgálat céljának helyére vonatkoztak, mert a válasz:

Swann: Nem tudom, csupán koordinátákat adtak meg célként. Nem a szokásos koordináták szerint adták meg a célt, mert a Mars koordináta-rendszere eltérő, ott a nyugati 0 pontnál indul, és 360 fokban megy körben, így azt gondolták, hogy ez zavaró lesz az érzékelésben. Ezért a cél kijelölésénél csak annyit kaptunk: a Mars. Ennek ellenére a vizsgálatot végzők mindegyike megtalálta a fent említetteket, de akkor, 1977-ben nem volt lehetőség visszajelzést kapnunk róla. De találtunk vizet, növényeket, épületeket, és mindezeknek a létezését azóta már megerősítették, ahogyan azt Van Flandern előadásában is hallhatták tegnap.

Kérdező: Ingo, megpróbálná nekünk is átadni azokat a benyomásokat, amelyeket a távérzékelés során ott tapasztalt, és milyen módszerekkel történt az?

Swann: Kedvesem, elég soká tartana...

Kérdező: Más szavakkal: volt mondjuk egy olyan helyszín, ahol esett az eső, vagy esőt érzékelt? 

Swann: Nagyjából, igen.

Kérdező: Mondana nekünk példát erre egy régebbi távérzékeléséből? Hogyan látja azokat transzban?

Swann: Nincs transz.

Kérdező: Nincs transz? Látta a képeket, vizuálisa megjelentek a tudatában, amikor az éppen ott volt? Az agyában jelennek meg a képek?

Swann: Nagyjából igen, de másképpen van ez. Távérzékelés-képzésen az ember ül egy asztalnál, papír és toll van előtte, és egyszer csak megjelenik az információ. A monitor (személy) az asztal másik végén ül, és hangban vagy videón rögzíti az eseményeket. Ez egyfajta automatikus írás, amelynek a kezdetén egy sor "zagyvaság" jelenik meg a papíron. De ez a zagyvaság tele van pontos információval, amely az érzékelés saját nyelvén jelenik meg. Ha ezt a távérzékelő elfogadja, akkor kezdődik az úgynevezett kettes szint, amikor elindul a (mi úgy nevezzük) letöltés, ekkor a távérzékelő valóban úgy érzi, hogy testileg is az adott cél helyszínén van.  Ezeket az információkat nevezzük már kézzelfoghatónak. (További elbeszélés a távérzékelési folyamat menetéről.)

...

Kérdező: Ön szabadon beszélhet arról, amit a Holdon és a Marson látott?

Swann: Nem, erre azt mondhatom, hogy nem. Azt, hogy mit láttam a Holdon, már nagyobbrészt elmondtam szabadon. A Mars már más tészta. Ha a Marsra megyek telepatikus módon, az első dolog, hogy találkozom egy öt "főből" álló telepata csoporttal, akik nem túl barátságosak. Ha nem sikerül eltávolítaniuk engem (lásd az előző írást), akkor "továbbadnak" egy további, négy fős csoportnak. Nos, ezek után általában fejfájást kapok, és lefekszem.

Kérdező: És mi van a --- (nem érthető, talán "expedíció")-val, amit a Marsra küldtek, és eltűnt?

Swann: Igen, a Marsra küldték, de lelőtték őket. Az oroszok küldtek oda egy ilyet, miután kijelentették: elmegyünk a Marsra. Eközben készült az a videó. Miközben ez a jármű közeledett a Marshoz, a felszínről jött az a dolog, és megszűnt az összeköttetés.

 

További cikkeink a "Kik vannak a...?" - témában: 
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar érzékelőtől) >>
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>


Ne feledje...>>>

Kik vannak a Holdon? - Ami a Penetration után történt

Ingo Swann az 1998-ban megjelent Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy című könyve után tovább foglalkozott az égitestek, köztük a Hold vizsgálatával. Az imént említett könyvében részletesen leírta a Hold 1973-ban történt - általa végzett - pszichikus vizsgálatának körülményeit, sőt, a számára engedélyezett határokon belül az ott tapasztaltakat is belefoglalta. A Holdon ezt követően végzett saját vizsgálatairól egy nyilvános előadáson kérdésekre válaszolva árult el néhány gondolatot. Az alábbi leirat alapjául szolgáló előadás 2002. október 13-án New Jersey-ben a bordentowni UFO konferencián került felvételre.

Ez a kép csupán illusztráció

(Illustrative image - imagem/n ilustrativa)

Részlet az előadás lejegyzett változatából:

Kérdés: Ön a Penetration című könyvében bemutatja a Holddal kapcsolatos remote viewing tapasztalatait.
Swann: Igen, sőt miután befejeztem a könyvet, még vissza is mentünk oda. Erről szívesen beszélek, ha Mr. Durant (a konferencia egyik levezetője) erre felhatalmaz.
Durant: OK.
Swann: Igen, szóval én az alábbi fenntartásokkal fogok erről beszélni. Tulajdonképpen az történt, hogy támadt egy ötletünk, majd kísérleteket végeztem, és amiről be tudok számolni, az nem más, mint ezeknek a kísérleteknek az eredménye. És én nem állítom, hogy a tapasztalataim bármire is vonatkoznának. Értik? OK? (nem hallható hozzászólások a hallgatóság soraiból). Igen, tehát én soha nem állítottam, hogy bármit is tettem. Amit viszont állítok az az, hogy megpróbáltam. Tény, hogy ezidáig mintegy négy vagy ötezer távérzékelési kísérletet végeztem, de még mindig azt  mondom, hogy csupán kísérletezem. Ezeknek a dolgoknak a jellemzői, hogy nem lehetsz biztos abban, hogy újra meg fognak történni. Rendben? Mindig azt mondom, hogy én próbálkozom, ezzel kapcsolatban mindenképpen ez az én fő mottóm. Mit szeretnének tehát tudni a Holdról?
Kérdés: Tudomásom szerint egy alkalommal azt mondta, hogy látott *** (a jegyzőkönyv kipontozva)
Swann: Igen. Visszatérő utazásainkon újra láttunk, szóval láttunk emberszerű lényeket, igen.
Kérdés (a hallgatóság soraiból ismét): Rendes emberi lényeknek látja őket? (Egy másik hang a Hold sötét oldaláról kérdez a hallgatóságból).
Swann: Igen, a mi fajtánk. Tulajdonképpen nem szükséges a Hold sötét oldalára menni, mert azon a részén is vannak bázisok, amit rendszeresen látunk. Két típusuk, vagy mondjuk úgy, két osztályuk van azoknak a humanoidoknak, amelyekbe belefutottunk. Az első osztálya úgy néz ki ezeknek a lényeknek, mint egy harcos,  akinek fémlemezek vannak a fejébe ágyazva, az ő egyedüli funkciójuk az, hogy telepatikusak legyenek, hogy észleljék a holdi környezetbe érkező betolakodókat. Egyik képességük az, hogy kiemelnek, és visszavetnek oda, ahonnan jöttél. (Nevetés a hallgatóságban.) Ez megtörtént velem is egyszer, és csak annyit tudtam mondani: "Hát igen, kidobtak engem!". Mégis azt mondom, hogy vissza akarok menni, de sokkal több kapoccsal és rejtőzködési módszerrel kell rendelkeznem. És amint úgy intéztem, hogy ott legyek, és ezek a fickók jöttek, hogy elkapjanak, vagy megnézzék, hogy ki vagy, akkor képes vagy azonnal "meghallani" őket. Ez egy visszhangszerű jelzés, és amikor meghallom, akkor még a falon is átmennék, hogy elrejtőzzek egy másik helyiségben, hogy ne találjanak rám. De később úgy tűnt, hogy beleegyeztek a jelenlétembe, elsősorban azért, mert én nem voltam ET (földönkívüli). Vannak ott ugyanis olyan földönkívüliek, amelyek egymással ellenséges viszonyban vannak, úgy gondolom. Én meg csak egy földlakó vagyok, minimális telepatikus kapacitással. (Nevetés a hallgatóságban.)
A másik osztály általában nőneműekből áll, és fajtájuk vezetőinek tűntek. A férfiak csak katonák, ez minden, amit csinálnak. És bár ők humanoidok, eléggé hasonlítottak is, de az a benyomásom támadt, hogy egyszerű klónok. Úgy értem, hogy félig ember-szerűek, vagy bármit is jelentsen az. Ez volt a kétfajta típus, amit a Holdon találtam. Igen, uram?
Kérdés:  Előző este hallottunk egy előadást Dr. Jacobs-tól, amely eléggé lesújtó képet festett az idegenek motivációjáról. Ők azt akarják - és én nem mondom, hogy egyetértek vagy sem -, hogy *** (a jegyzőkönyv kipontozva). Mit gondol Ön az idegenekről, elkülönülnek jó és rossz fajokra, vannak olyan idegenek, akik hozzánk hasonlóak, vagy mindannyian rosszak, talán valamiféle hibrid fajt akarnak létrehozni, esetleg mutánsokat, majd az idegenekkel kell élnünk, és a "mestereink" lesznek? Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? (Nevetés a hallgatóságban.)
Swann: Megértett engem, tényleg. Nyilván én is olvastam azt a könyvet, de most arról szeretnék beszámolni, amit én tapasztaltam. Én úgy gondolom, hogy ezek a csajok és a fickók képesek blokkolni a saját elméjüket. Neked (egy skálán mérve) úgymond 101-es telepátiával kell rendelkezned, amellyel képes vagy oda menni. Majd aztán 102, 104, 105, sőt egészen 110-es telepátiát kell birtokolnod, hogy át tudd törni valakinek a telepatikus pajzsát. Úgy gondolom, hogy ha elkezded fejleszteni magadban a telepátiát, vagy bárki is elkezdené ezt, ki kell fejlesztenie egyfajta védelmet. Értik?
Szóval azt kérdeztem: "Mit csinálsz te itt?". Mindenekelőtt azt mondom, hogy a "Kapcsolatban vagytok velünk?" kérdés mentén érdeklődtem, és nem igazán kaptam rá választ, mivel a válasz lényege az volt, hogy...nos, nem. Nem nagyon foglalkozunk azokkal a fickókkal ott lent (a Földön). Ez egy kissé lesajnáló volt. (Nevetés a hallgatóságban.). De aztán én megkérdeztem, hogy "Minek vagy te itt?", és a válasz, amit kaptam az volt, hogy ők valamiféle katonai előőrs, akik egy vándorlási útvonalat védenek a világűrben. Akkor egyáltalán nem értettem, hogy ez mit is jelent. Így volt ez egészen tegnapig, amikor Dr. LaViolette azt mondta: "Léteznek olyan (veszélyes) szuper-hullámok, amelyek mindenfelé terjednek". És ezek a földönkívüliek nyilván képesek látni ezeknek az érkezését, és el kell terelni azokat az útjukból, ki kellett térni azok elől. Ez az egy apró dolog, ez a semmiből jövő kis információ lehet a logikus magyarázat arra, hogy miért védi katonai előőrs a vándorlási útvonalaikat. Ha a mi emberi fajunk felfedezné fejlett csillagászati ismereteivel, hogy szuper-hullámok tartanak felénk, az egyetlen dolog attól kezdve az lenne, hogy hogyan kerüljünk ki az útjukból. Ez azt jelenti, hogy a világűrnek abba a szegletébe vándorolnánk, ahol nem lesznek jelen ilyen szuper-hullámok. Mindenesetre ez van LaViolette könyvében. Ez az első dolog, ami legalábbis megvilágította számomra, hogy miért mondta azt a fenti alak, hogy a vándorlási  útvonalat védik. De az is lehet, hogy egymás elől vándorolnak, ez is egy értelmezési lehetőség. Ez minden, amit erről tudok. Minden, amit erről tudok. Most a szoba hátsó részébe megyek egy kicsit, mindjárt jövök. Rögtön jövök. (Lehetőséget ad a helyiség hátsó részében ülőknek, hogy feltegyék kérdéseiket, majd az elöl ülőknek is.) Igen, uram?
Kérdés: (csillagozott rész) ... A Holdnak melyik részén figyelte meg ezt az aktivitást? Van ott egy kráter, amelyet úgy nevezne, hogy *** (csillagozott rész)?
Swann: Nem tudok válaszolni erre, mivel csak Hold-koordinátákat használtunk a vizsgálat során, és nincs róla listám, hogy ezek milyen felszíni területeknek felelnek meg. De a helyszínek egyike sem volt kráterben. Tudja, vannak olyan kráterek, amelyekben következetesen átmeneti holdi jelenségek helyszínének gondolnak, mint például különféle fények felvillanása a kráter fölött, amelyek mind egy vonalban vannak, majd megfordulnak és más irányba mennek. És ahogy a tudósok szokták mondani: azok a vulkánból jönnek fel. Olyankor én mindig azt mondom: "Na, várjunk egy percet. Láttál már valaha is bombákat feljönni egy vulkánból?" Nos, azok nem alakzatban jönnek fel, és egyáltalán nem fordulnak semmiféle alakzatba, a világűr felé távozzanak. Érti, uram?

[...]

Az előadás lejegyzett változata itt véget ért. Ami jó hír, hogy időközben megszereztük az előadás teljes anyagát, amelyből újabb részleteket mutatunk majd be.

További cikkeink a "Kik vannak a...?" témában:
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar érzékelőtől) >>
Kik vannak a Marson? >>>

Kik vannak a Holdon?

Egy találkozás, 30 évvel Ingo Swann Hold-utazása után

Jó tudni, ha a blogunk utólag is segít embereknek, hogy egy-egy élményüket, bármilyen fura is volt, utólag feldolgozzák és elfogadják. Egy kedves olvasónk beszámolóját idézem be az alábbiakban, aki mentális élménye közben a Holdon pár éve olyan lénnyel találkozott, aki hasonlított a Swann által leírt ruhátlan alakokhoz [bővebben itt olvasható Swann esete, a Penetration-ből].

Vázlat-szerűen tehát a beszámoló:

A Holdat, mint relaxációs pontot választotta ki, mert szereti a kihalt, sivatagos tájat. Ingo Swann munkáit akkor még nem ismerte, az idézett könyv nem kapható Magyarországon könyvárusi forgalomban, a blogunkat pedig később kezdte olvasni. A beszámoló leírója tudatosan használja és fejleszti a képességeit, de egyúttal a hétköznapi életben is otthon van, nem lehetne csodabogárnak nevezni. Tudatos, meditatív módon Holdra projektálta magát, ott elhelyezkedett egy olyan napos oldalon levő ponton, ahonnan a Föld tisztán látszott. Nem csinált különösebben semmit, nem kezdett el kutatni, csak élvezte az egyedüllétet - egészen addig amíg egy fura figura meg nem jelent előtte... és innentől a beszámoló szavai, szó szerint idézve:

"Kilőttem" magam a Holdra. Nem volt vele különösebb célom, csak annyira elegem volt már mindenből, hogy gondoltam inkább nem akarok a Földön lenni. A Holdat választottam, egy olyan területen "landoltam" ahonnan látni a Földet. Ott ültem a porban, és néztem ki a fejemből. Gondoltam itt aztán lesz időm átgondolni a dolgaimat, senki sem zavarhat meg, mert a Hold lakatlan. Ahogy ott ültem, és néztem a Földet, egyszer csak azt éreztem, hogy valaki néz engem.
Egy pasi volt. Látott engem, és megkérdezte mit keresek itt. Mondtam hogy semmit nem keresek, csak egy kicsit már elegem van. Idejöttem pihenni. Nem volt fenyegető, teljesen normális volt, a hiányos öltözékét leszámítva.
Eddig erről senkinek nem beszéltem, mert meg voltam róla győződve, hogy ez hülyeség. Azt hittem azért láttam a pasit, mert ki voltam akadva, és valami félresikerült. Most olvastam a beszámolót [Ingo Swann írását ugyanerről, a szerk.], és gondoltam most leírom. Mást én nem láttam, sem épületeket sem semmit, bár már ez is elég furcsa volt.

A pasi embeszerű volt, de nem volt ember. Fura volt a nagyon fehér bőre, és szőrzetet sem láttam rajta. Szemöldöke nem volt. Marilyn Mansonnak van hasonló karaktere egy fotón (ez is most elég érdekes, mert olvastam a Manson könyvet, és ő szokott a Holdra menni asztrális projekcióban, és sokmindent fel is használ a klipekben, a dalszövegeiben amiket egy-egy utazás során tapasztal. Ezek után már elképzelhetőnek tartom, hogy ő is látott ott ilyet, és azért használta fel). Szóval ilyasmit kell elképzelni: magas, vékony testalkatú volt, bár én 165 cm vagyok, úgyhogy nem nehéz nálam magasabbnak lenni.

Mostanáig azt hittem, hogy egy másik utazóval találkoztam, aki valamiért meztelen az utazás alatt. Vagy meghibbantam, és pucér pasikat látok a Holdon.
2004-ben volt ez egyébként, decemberben, de a pontos dátumot már nem tudom. Ezt is csak azért mert abban a hónapban történt ami miatt kibuktam.
Egyébként a pasi meg volt lepődve, bár én is. A beszélgetést már leírtam, ezen kívül más nem történt, megmondtam miért vagyok ott, szó szerint: rámutattam a Földre, és azt mondtam, hogy azért ülök itt, mert az a bolygó egy diliház és elegem van belőle. Azt mondta, hogy nem érti, mert nekem az az otthonom. Erre azt válaszoltam, hogy tényleg így van, csak most valahogy nem bírok ott megmaradni, és jobb nekem ha itt ülök. Ezután békén hagyott, és elment onnan, gondolom visszament a társaihoz. Ennyi történt.

Megjegyzendő, hogy egy testen kívüli élmények és ehez kapcsolódó képességek terén rutinos, józanéletű emberről van szó, aki megtisztelt minket a lehetőséggel, hogy közöljük mindezt. Nyilván még sok sok embernek volt hasonló élménye, amit álomnak, roszabb esetben valamilyen tudatmódosító anyag hatásának gondolt eddig. A beszámoló alapján érdemes levonni pár következtetést: a korábbi, szakmai protokolloknak, feltételeknek megfelelő beszámolók így sok év távlatában is jó referenciaanyagnak számítanak, érdemes forgatni a nyilvános remote viewing dokumentációkat. A hazai amatőr kutatók, asztrálutazók is képesek világszínvonalon érzékelni, és az adott szokatlan helyzetben jól reagálni.
És a legfontosabb: "ők" még mindig ott lehetnek a Holdon....


További cikkeink "Kik vannak a...?" - sorozatban:
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>

Kik vannak a Holdon?

Ez a bejegyzés Ingo Swann "Penetration" című könyvére hívja fel az Önök figyelmét.

Emlékeztető: a könyvben Swann - többek között - különféle távérzékelési ülésekről számol be.


















Ingo Swann weboldala itt.
Itt pedig a Remote Viewing -- The Real Story [RV -- Az igaz történet] című könyve.

Ingo Swann könyve

Hozzájutottam még a nyáron Ingo Swann: Penetration - The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy [Ingo Swann Books, Rapid City, South Dakota] című könyvéhez. Ingo Swann-ról tudjuk, hogy a hetvenes évektől úttörőként, majd aztán tapasztalt pszichikus szakértőként vett részt az amerikai remote viewing programokban, többek között rajta/vele próbálták ki az emberi tudat kiterjeszthetőségének határait, fizikailag természetesen. Ennek alkalmával a Jupiterhez adtak neki célt, és kisebb eltérésekkel, de sikeresen megoldotta az úgynevezett The Jupiter Probe session-t. Később aztán bevonták különféle nyílt és titkos küldetésekbe. Ebben az itt jelzett könyvében erről próbál írni, bár megfelelő fékeket helyztek el nála az eltelt időszakban.

További cikkeink a "Kik vannak a...?" - témában:
Kik vannak a...? >>
- Holdon,
- a Marson,
- a Föld mélyén, stb.