Sikeres kapcsolatfelvétel tudatok között - álomban

2013. november 1. - Újabb sikeres kapcsolatfelvétel történt emberi tudatok között akaratlagos kezdeményezés hatására.

Blogunk szűkebb közösségéhez tartozó két aktív tag beszámolója szerint sikeres kapcsolatfelvétel zajlott le közöttük az (éjszakai) alvási periódus folyamán. A kapcsolatfelvétel során az éjszakai álomperiódusnak megfelelően passzív tudatossággal voltak jelen benne a résztvevők. Nehéz dolog jól fogalmazni, hogy milyen valóság-dobozban (Ingo Swann után szabadon) esett ez meg, hova sorolhatjuk be: asztrálutazás, párhuzamos álom, tudatkivetülés? Egyébként pedig mi értelme lenne címkézni? Egy valami biztos: a leírás alapján a kapcsolatfelvétel részleteire mindkét fél hasonlóan emlékezett, mindketten teljesen tudatában voltak annak, hogy nem a nappali valóságban (aktív tudatszinten) tartózkodnak, miközben annak elemei sajátos egyveleggé keveredtek össze. Azt is mindketten kizárták, hogy a jelenlegi, valós Föld valamelyik pontján tartózkodnának, úgymond valós idejű testen kívüli élmény során (ezt nevezik ún. éterikus kivetülésnek), hiszen abban az esetben az élmény helye valóságos, vagy teljes értékűen felismerhető valamely valós helyszín, szintúgy a benne szereplő emberek, valamint lehetséges - ezt Robert Monroe leírásai alapján is tudjuk - egyfajta valós idejű kapcsolatfelvétel, jelzésváltás. Ezúttal kissé másról van szó, ezért is írjuk meg az esetet. 

Az egyik fél, miután már egy ideje benne volt a tudatos álombeli élménysorozatban, annak tudatában is, hogy véges az ott tartózkodási ideje, megpróbált kapcsolatba kerülni a másik, a témában szintén jártas másik személlyel. Ezt az álombeli körülmények hatására a kezdeményező fél próbának szánta arra nézve, hogy milyen határok között lehetséges tevékenykednie az irányított álom folyamán. Egyikük tehát mobiltelefonhívást kezdeményezett, amelynek folyamán a hívott fél be is jelentkezett és rövid párbeszédet is folytattak. Ezt utólag részleteiben letisztázták, amelynek során a körülményeket, a hívás tényét, a rövid párbeszédet kölcsönösen igazolták, tehát kizárható, hogy egyéb, véletlenszerű vagy bevonzott álom történt meg. 

 Megjegyzendő, hogy a két érintett a tudataik közötti kapcsolatfelvételt megelőzően nem beszéltek a dologról, nem tervezték, nem programozták a dolgot. 

Eddig ez nem rendkívüli beszámoló, hiszen minden embernek van, volt hasonló éber álma, legfeljebb nem foglalkozott vele, nem igazolta vissza másik fél, vagy egyszerűen csak nem tulajdonított neki jelentőséget. 

A legérdekesebb vetülete a témának viszont az, hogy eltérő idősíkok sajátos egybefolyását érzékelték. 

A hívást kezdeményező fél a helyi időt figyelembe véve éjjel 1 óra után járt az álom kezdetén, és körülbelül reggel 6 óráig számította azt az időtartamot, amely alatt képes lehetett tudatszakadás nélkül jelen lenni. Az álombeli telefonhívás pontos ideje nem ismert, a valós idő szerint a hívás valamikor reggel 6 óra és fél 7 között történhetett, (miután éber fizikai állapotba került, ellenőrizte). A tudatnak a fizikai testbe való visszatérése - eddig nem ismert okokból - a hívás során kezdődött el és ezúttal a megszokottól eltérően történt, egyfajta hullámzás során a nappali világosság mindenfelől történő tudatba áramlása, türemkedése volt megfigyelhető. Az álomnak ez a telefonhívás-mozzanata tudatszakadás nélkül került át a fizikai állapotbeli emlékezetbe, ezért is nyílt lehetőség az esemény megbeszélésére. 

A hívást fogadó fél saját beszámolója szerint ez a valós, földi idő szerint jóval korábbi időpontban történt meg, kora hajnali órákban (2-3 óra körül). A jelek szerint tehát két tudat kapcsolódott össze egy olyan közös síkra, ahol a valós időtől függetlenül folytattak egy rövidebb beszélgetést úgy, hogy a beszélgetésben részt vevő felek saját valós idejében több órás eltérés volt tapasztalható. Ez a fizikai létben tapasztalható idő periodikusságára utal, amelynek megismerésében jelentős előrelépés lehet az a tudati észlelés, amely itt történt: az egyik tudat órákkal korábban érzékelte a kapcsolatfelvételt, mint ahogyan az megtörtént. Mivel tengernyi a szakirodalom a témában, és minket elsősorban az ún. asztrális utazás, kivetülés vonalán dolgozó kutatók szemszögéből érdekel ez a történet, tovább folytatjuk a vizsgálatokat a témában. A jelenség technikai elérésében, megvalósításában persze sokat segítenek a TÁ (tudatos álom, lucid dream) kutatói, de ebben, és minden hasonló esetben elsődleges a precíz esetleírás rögzítése olyan nyelvezettel, ami későbbiekben lehetővé teszi a lehető legtöbb szempontból végezhető elemzést, vizsgálatot. 

Ne feledjük el, hogy minden ember hasonló, vagy részben eltérő élményei egyediek, és éppen ennyire értékesek, hasznosak. A kivétel erősíti a szabályt, a gyakorlat felülírja az elméleteket, ennek fényében a jövőben is folytatni kívánjuk az esetleírásokat - és továbbra is várjuk olvasóink beszámolóit.


HunViewer kiegészítése:
Távérzékelési, vagy inkább általánosságban fogalmazva: pszichikai szempontból prekogníciós élményről van szó, ami a maga nemében szintén egyedülálló. Az emberek többsége képes előre megálmodni különféle dolgokat, amelyek az életében (logikai lánc következtében vagy egyszerű előérzet eredményeként) később megtörténnek. Álom-prekognícióra viszont meglehetősen ritkán kerül sor, tehát azt megálmodni, hogy majd meg fogok álmodni valamit, ami valóban be is következik, majd azt a valós életben dokumentálhatóan visszaadni, ritkaságszámba megy.
Ez az álom-prekogníció viszont erősíti az emberi elméknek a közös tudatmezőhöz való kapcsolódásának mechanizmusát, amelyre a távérzékelés is épül. A fent leírt esetben tapasztalt időcsúszás csak a fizikai létben volt érzékelhető, amelyet az alvás közbeni, megváltozott frekvenciájú agyi tevékenység működésének tudhatunk be. Ebben az állapotban (alvás) az agyhullámok frekvenciája csökken, egy bizonyos tartományban áthalad azon a frekvencia-állapoton, amelyben a közös tudatmező információi elérhetők. Ezzel magyarázható, hogy a (klasszikus kifejezésekkel élve) a percipiens valós időben korábban érzékelte a tudati üzenetet, mint ahogy azt az induktor egyáltalán megfogalmazta volna, hiszen a közös tudatmezőben "valóságában" az általunk ismert idő nem létezik. Amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy az induktor az éber álmot (lucid dreaming) nem programozta, azaz tudatilag sem készült rá előre, mondhatni spontán akaratlagos interakció történt, az emberi elmék között fennálló, több rétegű információközlés újabb területe és módszere válik kutathatóvá.

Szerző: mw
© Adatkezelés >>

Kik vannak a Föld mélyén?

A közelmúltban újabb olvasónk osztotta meg velünk különleges élményét. Ez már csak azért is rendkívüli öröm számunkra, mert olyan területről írt, amely bár közbeszéd tárgya az alternatív kutatások területén – nevesül a belső (üreges) Föld elmélete –, első kézből viszont még nem kaptunk ezzel kapcsolatos beszámolót. A rövid írás több évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, amely egyfajta spontán élményként jelentkezett, irányított vagy előzetesen tervezett cél nélkül. Levélírónk idősebb budapesti olvasónk, névtelenségének megőrzését kérte. Régóta foglalkozik parajelenségek kutatásával, ezt anyagi érdekek nélkül teszi, szakmája sem kapcsolódott e témához. Történetének fő inspirációja az, hogy a Hold, vagy akár a távolabbi égitestek, más dimenziók kutatása mellett ugyanolyan fontos a Föld egyes helyeinek pszichikus vizsgálata is. Ennek módszere személyenként változhat, beszélhetünk itt távérzékelésről, testen kívüli utazásról, egyéb mentális kivetülésekről. A következő történet egy spontán testi és mentális kivetülés során szerzett élmény összefoglalója, ugyanezen jelenségek viszont – kellő körültekintés mellett – akaratlagosan is előidézhetők, így lehetőség nyílik a témakör további vizsgálatára. 

Az alábbi beszámoló témájában hasonlít, de részleteiben bizonyosan eltér az ún. üreges Föld elmélet széles körben elterjedt téziseitől.

Íme az eset:

Első élményem idegen entitásokkal kora gyermekként ért, úgy 5-6 éves lehettem. Emlékszem ma is tisztán: fekszem a kiságyamban a félhomályos szobában és bámulom a mennyezeti lámpát. Ekkor azt vettem észre, hogy mintha közeledne felém a csillár, vagy én a csillárhoz kerülnék egyre közelebb. Következő pillanatban rájöttem, hogy "repülök" (ma már tudom: ez volt első testelhagyásom), minden teljesen irreálissá változott, úgy láttam a környezetemet, mint valami repülő rovar, óriásira nőtt minden tárgy. Ezzel egyidőben kellemetlen szagokat és mély hangokat éreztem legbelül, mintha belőlem jönne. 

(Az eltelt évek alatt aztán sok minden történt, "hallottam" mások gondolatait, amiket én akkor még normális dolognak tartottam, úgy hittem mindenki hallja, nem csak én.)

Visszatérve a mély hangokra, amiket sokszor érzékeltem, talán húsz évvel ezelőtt történt a következő eset, amelyben újra érzékeltem a hangokat. Nem tudtam éjjel aludni, csak forgolódtam az ágyon, aztán rájöttem, hogy miért. Rezgett minden, szinte remegett alattam a mélyben a föld, ugyanakkor mély basszus hang töltött be mindent. Körülöttem mindenki nyugodtan aludt, a család semmit nem érzékelt mindezekből. Felébresztettem a nejemet és kérdeztem tőle, hogy "hallod ezt a mély morajlást, érzed az ágy remegését?" Ő semmit nem hallott vagy érzett ezekből, azt mondta: aludjak, mert korán kell kelnie, biztosan csak álmodtam mindezt. Ő aludt tovább, engem viszont ekkor már nagyon zavart a dolog, utána akartam járni. Kimentem a bejárati ajtóhoz azzal, hogy talán kintről jön a hang, de menet közben is folyamatosan, nem gyengülve hallottam mindenütt. Annyi különbséggel, hogy kezdtem érezni „valakik” nagy szenvedését, a szagok erősödtek, szúróssá váltak. Aztán "láttam", hogy ez az egész a föld mélyéből jön, alattam valami történik nagy mélységekben.

Rendkívül izgatottá váltam. Racionális gondolkodásom próbált értelmes választ találni az egész észlelésre. Az első valósként felmerült információ az volt, hogy talán metróalagutat fúrnak alattunk, vagy valami ehhez hasonló történik. Racionálisan gondolva erre azt kellett leszűrnöm, hogy tudomásom szerint itt (Albertfalva déli része) nem végeznek ilyenfajta munkálatokat, a közelben nem volt nagyobb szabású építkezés sem, főleg nem éjjel 3 körül. 

Aztán egyszerre csak belém hasított egy felismerés, érzet, amely szerint a mélyben lények élnek, és ők tevékenykednek „valamit”. Talán alagutakat fúrnak. Közben sorra jöttek a képek a fájdalmas kínszenvedések érzetével, s elkezdtem "látni" ami folyik ott lent. Sötét párás melegben, bűz és mocsok közepette embernek látszó lények dolgoznak, nagy erőfeszítéssel valamiket tolnak, miközben az őket irányító alacsony, kékes lények ösztökélik őket, hogy jobban dolgozzanak. Az egész szürreális kép valami ősi rabszolgamunkára emlékeztetett. 

Ekkor már szakadt rólam a víz, átvettem a szenvedők kínjait. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, mivel az érzékelés nem múlt el. Ez az egész rettenetes volt! 

Reggel, miután átgondoltam az éjjel történteket, arra jutottam, hogy bizony élnek a mélyben civilizációk, amiről eddig fogalmunk sem volt! Úgy tűnt, hogy idegen lények tartanak fogva „fentről” elrabolt embereket, vagy más égitestről hozták ide őket rabszolgának. Az is lehet, hogy klónokat érzékeltem, akik uraik kiszolgálására lettek „kitenyésztve”. 

Pár évvel később kezdtem érteni mi folyik odalent. Bizony ott fejlett civilizáció létezik, de nem az üreges Föld klasszikus elmélete szerint, hanem attól kissé eltérően: óriási barlangokban, a mélységet szerte behálózva gyárak működnek, kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik. Ennyit a mély, mindent átható hangokról, amit a családomban csak én éreztem. 

* * *

Kiegészítés: Az esethez mindenképpen hozzátartozik az a kiegészítés, amely szinte inverze az előző olvasói beszámolónak, a lényege viszont mégis ugyanaz. Ingo Swann, a jelenkori távérzékelés atyja végzett el egy kísérletet, amelynek keretében a Hold felületére vetítette ki testét és tudatát. A helyszínen felszíni kitermelő tevékenységet folytató emberszerű lényeket talált, akik a fenti történetben írtakkal egyezően szinte elviselhetetlen körülmények között végezték a nehéz fizikai munkát. Ezek a szóban forgó egyedek erős  mentális béklyóval voltak ellenőrzés alatt tartva, amelynek „szele” megérintette a jelen lévő Swann-t is, aki ezt tapasztalva jobbnak látta, ha sürgősen véget vet a pszichikus jelenlétnek azon a helyszínen.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>

Music for deep meditation, delta interface

Zenék mély meditációhoz, delta interfészhez, pszichikus működéshez. Használata saját felelősségre! Use these on your own risk!

Théta 8-4 Mhz - Kattints a képre! / Click on!

Subliminal Psyselector >>>

Regular Alpha Binaural (12 Hz) >>>

Pure Theta Binaural >>>

Theta Binaural (7 Hz) >>>

Theta Binaural (6 Hz) >>>

Delta Sub (4 Hz) >>>

Absolute Sub (4 Hz) >>>

Tudatkivetítés a gyakorlatban, önálló gyakorlásra is

A közelmúltban több emberrel is beszéltem, mert a leginkább a Silva-agykontrol tanfolyam anyagából megismerhető "tudatkivetítés" leírásával kapcsolatban voltak kérdéseim. Egyedül gyakorolgattam ezt, és nem volt elégséges az a pár sor, amit ott leírtak [amikor anyagba, növénybe, állatba vetítették a hallgatók a tudatukat]. Nem éreztem megfoghatónak, és persze a visszajelzés is problémát okozott. Mivel más dolog RV-al valamit meglátni, legalábbis bizonyos esetekben biztosan, a válaszokat nagyon hasznosnak találtam, és itt közlöm. Elsőnek valaki olyantól, akinek egyedül kellett sok minden képességét megértenie, ezért különösen hasznos a magányosabb tanulóknak a leírt metodika - persze szabad csoportban, párosan szintén ugyanígy eljárni. Az illető saját szavaival:

"Szóval a tudatkihelyezésről, amit tudok: Azt beszéltük korábban, hogy saját testen belül érdemes tapasztalatot szerezni, mert sok szabályszerűséget felfed, és könnyen ellenőrizhető. Azzal kezdődik, hogy elcsendesedés után az ember a figyelmét egy helyre összpontosítja, majd ezt a fókuszt oda illeszti, ahová szeretné. Vagyis: előbb kizárja az egyéb ingereket, és sűrített módon figyel, majd ez a koncentrált figyelem az, ami elkezd vándorolni. Az elv az, hogy [mint meditációban] ami eltűnik a tudati szűrők elől, az megjelenik a maga valóságában. Ilyen módon érzékelheted egy anyag szerkezetét, úgy, hogy ránézel, de nem a szemeddel nézed, hanem a tudatoddal figyeled. Az első dolog, amit érzékelni lehet, a különböző anyagok eltérő rezgése. Minden anyagnak, és azon belül is minden egyes dolognak van egy egyedi, jellemző hullámhossza. Ezt nagyon nehéz leírni, megfogalmazni, de némi gyakorlattal a különbség nyilvánvaló. Nem csak anyagi dolgoknak, hanem minden eszmének, gondolatnak, és lénynek is van saját rezgése. Azért az anyaggal kell kezdeni [azon belül is a saját anyagunkkal], hogy a finom különbségeket megtanuljuk észrevenni.

Ha ez megy, akkor a rezgés felidézésével rá lehet hangolódni egy adott dologra. Ilyenkor a rezgés hívójelként működik, vagy olyasmivé válik, mint például egy ember neve. Megtanulható, felidézhető, egyértelműen beazonosít.

Attól függően, mi a tudatkihelyezés célja, az adott rezgés felidézésével vagy közvetlen ráhangolódással belemegyünk az anyagba [vagy bármibe], és megnézzük, amire kíváncsiak vagyunk. Többféleképpen működhet a dolog, általában spontán módon eldől, hogy adott esetben melyik a járható út: van, hogy az agyag közvetlenül tartalmazza a kért információt, ekkor a rezgésével együtt felvesszük a kért információt is. Van, hogy az anyag közvetett módon kapcsolódik a nézelődés tárgyához, ekkor újabb és újabb kérdésekkel építünk hidat a kért információig."

Ez így leírva triviálisnak tűnhet, de amikor az ember tudata benne van egy kőben, és kiderül, hogy nem találja benne, amit keresett, hasznos, ha eszébe jut, hogy kérdezzen tovább. Én magam hajlamos vagyok rá, hogy rácsodálkozzak valamire, amire eredetileg nem is voltam kíváncsi, és ottfelejtsem magam benne, majd dolgom végezetlen visszajöjjek belőle.

Célszerű megtervezni az "útvonalat", mert a csapongás vagy gyors léptékváltogatás - nálam legalábbis - a figyelem rovására megy, könnyen elkezdek sodródni. Élvezem, de a legtöbb esetben teljesen haszontalan. A léptékváltások, a mérettartományok közötti ugrások torzítják is a felvett infót, minél több léptéket jár be az ember adott alkalommal, annál nehezebb végül kisütni, melyikben értelmezendőek a látottak.

Egészen más egy hangyaboly fizikai aspektusát megnézni, bejárni a járatait, megfigyelni az építmény szerkezetét, és más magát a hangyabolyt, mint az osztott tudat élő példáját átélni, megérezni. Mintha nem is ugyanaz az objektum lenne a vizsgálat tárgya, nagy léptékbeli nyilvánvaló különbség van a kettő között. Az egyik anyagi rezgés, a másik tudatforma, ami megosztva működik.

Gyakorolni kell, érdemes jegyzetet készíteni, dátummal, hogy visszakereshető legyen; kis idő múlva hasznosabb kézikönyv lesz, mint bárki tanácsa...

Tőle függetlenül HunViewer így fogalmazta meg, mire kell figyelni:

Amikor valamibe kivetíted a tudatodat, akkor egyfajta referenciapontot, kontroll-érzetet kapsz az adott dologról. Például az ezüstről kialakított érzeted később, amikor ezüst tárggyal dolgozol újra, ismét olyan lesz, mint amit korábban ezüstként tapasztaltál meg. Nincs ugyanakkor egy előzetes leírás, jegyzék, ami alapján minden embernek kivétel nélkül ugyanazt az érzetet kell tapasztalnia egy adott dologban, struktúrában. Ezt általában para-képességekkel vizsgálatokat végző csoportok a saját tagjaiktól se várják el, a lényeg az, hogy mindenki saját magában alakítsa ki ezt a viszonyítási alapot, pontot. Később ez nagy jelentőséget kap, mert csak megfelelően megalapozott és széleskörű tapasztalatokkal lehet megítélni bizonyos tárgyakról, objektumokról, hogy valójában mik azok, és honnan erednek.
Megfelelően mély vizsgálattal igen sokféle mimikri, álca, hasonlóság lelepleződhet.
Azt én teszem hozzá, hogy amire példaként gondolt, kissé sejtelmesebben fogalmaztam meg, mert ha nem is titok, de logikusan továbbgondolva a technika lehetőségeit, egyértelmű, hogy nem csak egy fogkefébe lehet a tudatot küldeni, hanem jóval bonyolultabb szerkezetekbe is....

Kiegészítésképpen hozzáteszem még, hogy elég sok irodalom fellelhető ezzel kapcsolatban, a legkülönfélébb nevek alatt: távolbalátás, ihletve látás, asztrális látás, mentális látás, részben ide is tartozó írások az asztrális utazás, és a szinesztézia jelenség leírásainál. Biztos vagyok benne, hogy a gyakorló távérzékelő, remote viewer is akár tudatosan, akár nem, de használja ezt a képességet. Maga az, hogy elkülönítve foglalkozunk vele, elsősorban a logikus elemző, leíró ezáltal a feladatot hétköznapi nyelvre lefordító elme igénye: ha jobban megragadjuk, megértjük, nem félünk alkalmazni és fejleszteni. Ha pedig tudjuk, mit várhatunk el a gyakorlástól, az felszabadíthat olyan gátakat, amik eddig talán előttünk álltak.