Második látás - Second sight

A távérzékeléshez, mint érzékeken túli észlelési formához, több más, a fizikai érzékszerveinket meghaladó érzékelési módszer is közel áll. Némelyek ugyanolyan komplex folyamatokkal szerzik az adott célról az információkat, mint maga a remote viewing. Az úgynevezett "második látás" egy ilyen módszer. A távérzékeléshez hasonlóan a második látás is több mentális érzékelési formát vegyít, jellemző különbség közöttük viszont az, hogy ez utóbbi működése akkor a leghatékonyabb, ha az érzékelő személy az információgyűjtés adott helyszínén tartózkodik, míg a távérzékelés ezt fizikai jelenlét nélkül valósítja meg. A "második látás" név a szem, mint elsődlegesnek tekintett, látásra szolgáló érzékszerven túli másodlagos "látás"-t, érzékelést megvalósító jelenség kifejezésből ered.

A második látás a telepatikus képességek egy fajtája, olyan mentális folyamat, amellyel a fizikai érzékszervek számára nem felismerhető, nem észlelhető információk megállapíthatók. A második látás alkalmazásával egy személy érzékelhet múltbeli történéseket, vagy a jövőben megtörténő eseményeket azok bekövetkezte előtt, vagy után akár távoli helyszínen is (leghatékonyabb módja mégis a helyszínen végzett érzékelés). Az érzékelő érzékelhet tárgya(ka)t, személyeket, eseményeket egy helyszínen még azok felbukkanása, megtörténte előtt. Ha az esemény már bekövetkezett, a helyszínen folytatott vizsgálat a történtekről, illetve az abban résztvevő személyek, tárgyak további helyszíneiről és tevékenységeiről nyújt információkat.

A második látás egyfajta keveréke a távérzékelésnek, pszichometriának és a tisztánmegismerésnek. Alkalmazása jellemzően megtörtént esemény színhelyén, vagy a későbbiekben várható esemény színhelyén történik, ahol a fizikai környezetbe helyezkedve az érzékelő személy a helyszínen jelenlévő tárgyakból, azok elhelyezkedéséből és megérintésük által a belőlük kinyert adatokból, érzékelésből építi fel a szükséges információkat. Múltbeli esemény helyszínén az ott - mentális úton - kapott információkból megállapíthatóak a vizsgált személy, tárgy jövőbeni tevékenységei és helyszínei is.

A második látást alkalmazó érzékelő személy az egész testét beveti. Elméjével az adott helyszínen található információkat gyűjti be, kezével (lábával, arcával, stb.) pszichometrikus érzékelést végez egy-egy tárgyon, de módszeréből nem marad ki a tisztánlátás, a tisztánmegismerés, vagy a tisztánhallás sem. A tisztánmegismerés például annak a jelenségnek a jóval intenzívebb változata, amit bárki tapasztalhat elmebeli képességek bármilyen ismerete nélkül is: belépünk egy helyiségbe, ahol csend van ugyan, elmélyült munka folyik, de bármilyen külső jel nélkül érezhető, hogy néhány perce itt bizony heves, a véleményeket keményen ütköztető vita zajlott valamiről.

A második látás folyamata általában akaratlagos, szándékunk szerinti, de természetesen jelentkezhet automatikusan is. 

Példa automatikus második látásra: Testen kívüli élmény, vagy álom?

Példau akaratlagos második látásra: Bottineu hajói

Összességében tehát a második látás, mint ESP-képesség, a távérzékeléssel rokon pszichikus módszer, amelynek használatával többféle érzékeken túli észleléssel nyerhető ki információ a közös tudatmezőből.

Egy könyv a második látásról:
Judith Orloff M.D.: Second Sight
(az Amazon-on kedvező áron megkapható)

Testen kívüli élmény vagy álom?

Alább egy prekogníciós élményt olvashatnak, amelyet egy amerikai nő osztott meg a közvéleménnyel a vele történt élmények hatására. Testen kívüli élmény, álom vagy "második látás"? És mi van az idő-tényezővel? Hiba a mátrixban? Esetleg ez a normális működés, és mi egy hibában élünk? Íme a történet:

Személyes megtapasztalásaim a testen kívüli élményekről még kicsi gyermek koromban kezdődtek, bár a családom nem támogatott ebben és én magam is elnyomtam a dolgot egészen néhány évvel ezelőttig. Én egy egypetéjű ikerpár egyike vagyok, és egy 1986 november 11-én történt esemény késztetett arra, hogy papírra vessem az alábbiakat. Megjegyzem, hogy felismeréseim az életről és Istenről attól az időponttól jelentősen bővültek. 1986. szeptember 9-én éjszaka aludtam, de hajnali 3-kor felébredtem, úgy éreztem magam, mintha egy másik térben és időben tartózkodnék. Az alábbi rémálomban volt részem:
Az ikertestvéremmel egy kocsiban ültünk, ő vezetett. Egy kanyarban haladtunk, ami egy fedett hídon vezetett keresztül, de a kocsi mindenestől megindult a korláton át a folyó felé. Én az utas-oldali ajtón kiugrottam a kocsiból, a földre zuhantam, és kézzel igyekeztem megtartani a kocsit, hogy le ne zuhanjon a mélybe egy nagy szikláról. Az ikertestvérem imádkozni kezdett az Úrhoz, hogy segítsen nekem megtartani a kocsit a biztonságos részen és ne zuhanjon le. Én attól tartottam, hogy nem fogom sokáig bírni és a hátam felmondja a szolgálatot. Néhány gondolatom negatív volt, sőt talán még dühöt is éreztem a testvérem felé. Aztán arra gondoltam, hogy a kocsi biztonságosan fent marad a sziklán. Amikor a negatív gondolatok jöttek, elkezdtem folyamatosan arra gondolni: "Ez nem fog megtörténni! Ez nem fog megtörténni!" Végül a kocsi biztonságban fent maradt a szikla tetején. Később lágy, puha esőt éreztem magamon. Megfigyeltem azt is, hogy vagyok felöltözve, távolabb egy házat is észleltem, amit lombos fák vettek körül. Soha azelőtt nem láttam azt a házat, de tudtam, hogy innen segítséget kaphatok.

Amikor felébredtem, az ágyneműm teljesen el volt ázva, és úgy éreztem, hogy minden energia távozott a testemből, fizikailag kimerült voltam. Csak most, hogy ezt az írást papírra vetem, jöttem rá arra, hogy valamiféle asztrális energiát használtam arra, hogy az események kimenetelét pozitív irányba fordítsam.

Két hónappal később, 1986 novemberében Hawaii-ba mentem, spirituális elvonulás céljából. November 11-én délután 2 óra körül éppen mély meditatív állapotban voltam, amikor mentális üzenet jelent meg a tudatomban: "A testvéred meghalt", és éreztem is, hogy valami történt. Innentől a nap hátralévő részében a hideg és negatív energiákkal küzdöttem. Ez még este is tartott, de reggelre azt éreztem belül, hogy már minden rendben van.

November 12-én a reggeli meditációm közben erős késztetést éreztem arra, hogy fel kellene hívnom anyámat. Ő a New Hampshire-beli Warner-ben él, ami 6.000 kilométerre van innen. Később fel is hívtam, és első szavaimmal a testvérem felől érdeklődtem nála. Anyám meglepődött és elcsodálkozott azon, hogy honnan tudok én a balesetről: a testvérem New Yorkból Warner felé tartott kocsival november 11-én este 7 órakor (ez pontosan délután 2 óra a hawaii idő szerint, ahol én tartózkodtam). Az autó megcsúszott egy jeges részen, a levegőbe repült és egy szakadék aljában kötött ki. A kocsi többször is megfordult a zuhanás közben, és minden része összetört, kivéve azt a helyet, ahol a testvérem ült. Körülötte minden összezúzódott, de ő egy karcolás nélkül megúszta az esetet.

Elcsodálkoztam anyám szavain, de minden részletében eszembe jutott a két hónappal azelőtti álmom. Vajon álom volt-e, vagy egy prekogníciós tapasztalás, esetleg "második látás"? Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Ekkor vettem észre, hogy lágy eső hull rám, ez teljesen megszokott volt Hawain az évnek ebben a részében. Lágy eső hullt rám, és abban a házban voltam, a fák között, amit álmomban láttam két hónappal azelőtt.

[Forrás: healing.about.com]

*

Kapcsolódó bejegyzés:
Második látás - Second Sight >>

Kik vannak a Holdon?

Egy találkozás, 30 évvel Ingo Swann Hold-utazása után

Jó tudni, ha a blogunk utólag is segít embereknek, hogy egy-egy élményüket, bármilyen fura is volt, utólag feldolgozzák és elfogadják. Egy kedves olvasónk beszámolóját idézem be az alábbiakban, aki mentális élménye közben a Holdon pár éve olyan lénnyel találkozott, aki hasonlított a Swann által leírt ruhátlan alakokhoz [bővebben itt olvasható Swann esete, a Penetration-ből].

Vázlat-szerűen tehát a beszámoló:

A Holdat, mint relaxációs pontot választotta ki, mert szereti a kihalt, sivatagos tájat. Ingo Swann munkáit akkor még nem ismerte, az idézett könyv nem kapható Magyarországon könyvárusi forgalomban, a blogunkat pedig később kezdte olvasni. A beszámoló leírója tudatosan használja és fejleszti a képességeit, de egyúttal a hétköznapi életben is otthon van, nem lehetne csodabogárnak nevezni. Tudatos, meditatív módon Holdra projektálta magát, ott elhelyezkedett egy olyan napos oldalon levő ponton, ahonnan a Föld tisztán látszott. Nem csinált különösebben semmit, nem kezdett el kutatni, csak élvezte az egyedüllétet - egészen addig amíg egy fura figura meg nem jelent előtte... és innentől a beszámoló szavai, szó szerint idézve:

"Kilőttem" magam a Holdra. Nem volt vele különösebb célom, csak annyira elegem volt már mindenből, hogy gondoltam inkább nem akarok a Földön lenni. A Holdat választottam, egy olyan területen "landoltam" ahonnan látni a Földet. Ott ültem a porban, és néztem ki a fejemből. Gondoltam itt aztán lesz időm átgondolni a dolgaimat, senki sem zavarhat meg, mert a Hold lakatlan. Ahogy ott ültem, és néztem a Földet, egyszer csak azt éreztem, hogy valaki néz engem.
Egy pasi volt. Látott engem, és megkérdezte mit keresek itt. Mondtam hogy semmit nem keresek, csak egy kicsit már elegem van. Idejöttem pihenni. Nem volt fenyegető, teljesen normális volt, a hiányos öltözékét leszámítva.
Eddig erről senkinek nem beszéltem, mert meg voltam róla győződve, hogy ez hülyeség. Azt hittem azért láttam a pasit, mert ki voltam akadva, és valami félresikerült. Most olvastam a beszámolót [Ingo Swann írását ugyanerről, a szerk.], és gondoltam most leírom. Mást én nem láttam, sem épületeket sem semmit, bár már ez is elég furcsa volt.

A pasi embeszerű volt, de nem volt ember. Fura volt a nagyon fehér bőre, és szőrzetet sem láttam rajta. Szemöldöke nem volt. Marilyn Mansonnak van hasonló karaktere egy fotón (ez is most elég érdekes, mert olvastam a Manson könyvet, és ő szokott a Holdra menni asztrális projekcióban, és sokmindent fel is használ a klipekben, a dalszövegeiben amiket egy-egy utazás során tapasztal. Ezek után már elképzelhetőnek tartom, hogy ő is látott ott ilyet, és azért használta fel). Szóval ilyasmit kell elképzelni: magas, vékony testalkatú volt, bár én 165 cm vagyok, úgyhogy nem nehéz nálam magasabbnak lenni.

Mostanáig azt hittem, hogy egy másik utazóval találkoztam, aki valamiért meztelen az utazás alatt. Vagy meghibbantam, és pucér pasikat látok a Holdon.
2004-ben volt ez egyébként, decemberben, de a pontos dátumot már nem tudom. Ezt is csak azért mert abban a hónapban történt ami miatt kibuktam.
Egyébként a pasi meg volt lepődve, bár én is. A beszélgetést már leírtam, ezen kívül más nem történt, megmondtam miért vagyok ott, szó szerint: rámutattam a Földre, és azt mondtam, hogy azért ülök itt, mert az a bolygó egy diliház és elegem van belőle. Azt mondta, hogy nem érti, mert nekem az az otthonom. Erre azt válaszoltam, hogy tényleg így van, csak most valahogy nem bírok ott megmaradni, és jobb nekem ha itt ülök. Ezután békén hagyott, és elment onnan, gondolom visszament a társaihoz. Ennyi történt.

Megjegyzendő, hogy egy testen kívüli élmények és ehez kapcsolódó képességek terén rutinos, józanéletű emberről van szó, aki megtisztelt minket a lehetőséggel, hogy közöljük mindezt. Nyilván még sok sok embernek volt hasonló élménye, amit álomnak, roszabb esetben valamilyen tudatmódosító anyag hatásának gondolt eddig. A beszámoló alapján érdemes levonni pár következtetést: a korábbi, szakmai protokolloknak, feltételeknek megfelelő beszámolók így sok év távlatában is jó referenciaanyagnak számítanak, érdemes forgatni a nyilvános remote viewing dokumentációkat. A hazai amatőr kutatók, asztrálutazók is képesek világszínvonalon érzékelni, és az adott szokatlan helyzetben jól reagálni.
És a legfontosabb: "ők" még mindig ott lehetnek a Holdon....


További cikkeink "Kik vannak a...?" - sorozatban:
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Föld mélyén? (magyar érzékelőtől) >>