A jövő [táv-]érzékelése

HunViewer - A távérzékelés sarkalatos pontja az, hogy milyen jövőbeli időpillanatot választunk ki arra, hogy megszemléljük az ott folyó, akkor történő eseményeket. A témáról MW írt egy rendkívül jól sikerült cikket, figyelmes olvasással megtudhatjuk belőle a vizsgálandó jövőbeli események fortélyait, de a távérzékelésben rejlő potenciált is. Íme a cikk:

A jövő távérzékelése - A lehetőségek kiválasztása

Rengeteg embert érdekel az, hogy a jövőbeli eseményeket valamiképpen előre megtudhassa. A legkülönfélébb technikákról rengeteget lehet olvasni, többnyire bulvárlapokban, ami csökkenti kissé az anyag értékét, de nyilvánosan azt nem elemzik, hogy mikor, milyen területen van értelme a jövő vizsgálatának? A médiában általában szerepeltetett sztárjósok, asztrológusok válogatás nélkül, mindenféle témáról képesek magabiztos információkkal szolgálni, nem mellesleg a legtöbb esetben utólagos közléssel, az esemény megtörténte után értesülünk arról, hogy ők bizony már előre láttak valamit.
Önmagában az, ha elválasztjuk a dokumentált, ellenőrzött módszereket az üveggömbbe néző, a megbízót folyamatosan faggató "jósoktól", jelentősen szűkíti a lehetőségeket. A valódi választás azonban mégiscsak az lesz, ha kiválogatjuk a lehetséges kérdéseket, témákat, amiket érdemes megvizsgálni, mint lehetséges jövőbeli eseményeket. A legtöbben a párkapcsolat, munka, egészségi állapot, na és persze a lottószámok területén igyekeznének információkhoz jutni, vagy egyéni életükre vetítve ellenpólusként, főleg Nostradamus óta a legtágabban értelmezett, emberiségre vonatkozó nagy kérdésekre, történelmi eseményekre keresik a választ vagy a magyarázatot.
E témák vizsgálatának értékelésében lényegében annyi az eltérés, hogy az adott esemény kialakulásában hányan vesznek részt aktívan. Természetesen mindenre akad olyan példa, hogy sikerült előre látni valami eseményt, de sok félresikerült találat is van, ami a vizsgálat alaposságát ennek ellenére nem zárja ki. Példa erre Joe Mcmoneagle előrejelzéseinek egy része az ezredfordulóra, melyek mára elavultak úgy, hogy nem az valósult meg, amit az egyébként rendkívüli távérzékelő látott.
Messze hatékonyabbak lehetünk, ha pár dolgot meggondolva lebontjuk, szűkítjük a keresendő információt. Ha eleve megfoghatatlan, megválaszolhatatlan kérdéssel kezdenek távérzékelni, nem számíthatnak konkrétabb eredményre sem, például boldogság, világbéke, meg hasonlók... Valahol a 2012-es év eseményei is ebbe a körbe kerültek az egyre szaporodó spekulációk miatt, és soha véget nem érni látszó, önmagába visszaforduló gyűrűként ismételgetnek az emberek téves információkon alapuló dolgokat, kizárva ebből a körből a lehetséges valódi események taglalását.
Sokkal hatékonyabb ha egy embert, vagy egy pozíciót vizsgálunk, mondjuk egy konkrét percben XY hol tartózkodik, mit csinál, vagy az akkori miniszterelnök személye, pártállása, és így tovább, azt hiszem, nem kell folytatni a sort...
További lépésként az adott kérdésben megkereshetjük azokat az adott eseményeket, amik már jelenleg is futnak, a jelenben generálódnak, és bekövetkezésük szinte 100%-osan biztos. Egyszerű példa: ha valaki éppen felszállt egy Amerikába tartó repülőre Londonban, az várhatóan 12-13 órán belül oda meg is érkezik - ugyanezeket lehetséges vizsgálni más folyamatok alapján, esetleg társadalmi, gazdasági, politikai vonalon is, mint ahogyan azt az RV Hungary is teszi.
Valahol minden elkövetkező eseménynek megtalálhatóak így a gyökerei, ha ezekben válogatunk kicsit, nyilvánvalóan többre jutunk.
Az alapproblémát mégiscsak az jelenti, hogy ha egy jövőbeni eseményt 100%ra előzetes meglátunk, érzékelünk, az egyben azt is jelenti, hogy az nem változik meg, nem változtatható. Ennek fényében egyértelmű, hogy a dinamikus, változó események egy pillanatban állandóak csak, esetenként viszont eltérő abban, hogy valaki megpróbálja elkerülni az előre látott eseményt, mert az számára kedvezőtlen, vagy igyekszik elősegíteni a megvalósulását, mert az meg kedvező.
[Mindkét esetben hiábavaló a beavatkozást tervező személy erőfeszítése, hiszen ha látja (különösen, ha spontán látja) a bekövetkező eseményt, sem az ellen, sem pedig érte nem tehet már semmit. - HunViewer kiegészítése].
A távérzékelőket is foglalkoztatja viszont a remote influencing, a jövő befolyásolása, amit vérmérséklettől függően eltérő módszerekkel képesek elérni: a Silva-féle ún. agykontrollal hasonlóságot mutató módszerrel, vagy The Secret-féle merészebb megoldással, esetleg teljesen egyedi, szinte vallásos világkép alkalmazásával. Többen gyakorlatias módon a múltba való utazást és ott kutatást végeznek, ezalatt a sima információszerzésen túl, saját múltbeli élményüket újraélve, megvizsgálják akkori döntéseiket, érzéseiket elemzik, javítják ki, ezzel a tudatalattiban rögzült, máig ható reflexeket oldják fel, ezáltal újabb döntéseik a jövőre nézve már többféle lehetőséget fognak átkarolni. Ezek a döntések pedig új és új, jövőbeli eseményeket generálnak...

Szerző: MW

Tudatkivetítés a gyakorlatban, önálló gyakorlásra is

A közelmúltban több emberrel is beszéltem, mert a leginkább a Silva-agykontrol tanfolyam anyagából megismerhető "tudatkivetítés" leírásával kapcsolatban voltak kérdéseim. Egyedül gyakorolgattam ezt, és nem volt elégséges az a pár sor, amit ott leírtak [amikor anyagba, növénybe, állatba vetítették a hallgatók a tudatukat]. Nem éreztem megfoghatónak, és persze a visszajelzés is problémát okozott. Mivel más dolog RV-al valamit meglátni, legalábbis bizonyos esetekben biztosan, a válaszokat nagyon hasznosnak találtam, és itt közlöm. Elsőnek valaki olyantól, akinek egyedül kellett sok minden képességét megértenie, ezért különösen hasznos a magányosabb tanulóknak a leírt metodika - persze szabad csoportban, párosan szintén ugyanígy eljárni. Az illető saját szavaival:

"Szóval a tudatkihelyezésről, amit tudok: Azt beszéltük korábban, hogy saját testen belül érdemes tapasztalatot szerezni, mert sok szabályszerűséget felfed, és könnyen ellenőrizhető. Azzal kezdődik, hogy elcsendesedés után az ember a figyelmét egy helyre összpontosítja, majd ezt a fókuszt oda illeszti, ahová szeretné. Vagyis: előbb kizárja az egyéb ingereket, és sűrített módon figyel, majd ez a koncentrált figyelem az, ami elkezd vándorolni. Az elv az, hogy [mint meditációban] ami eltűnik a tudati szűrők elől, az megjelenik a maga valóságában. Ilyen módon érzékelheted egy anyag szerkezetét, úgy, hogy ránézel, de nem a szemeddel nézed, hanem a tudatoddal figyeled. Az első dolog, amit érzékelni lehet, a különböző anyagok eltérő rezgése. Minden anyagnak, és azon belül is minden egyes dolognak van egy egyedi, jellemző hullámhossza. Ezt nagyon nehéz leírni, megfogalmazni, de némi gyakorlattal a különbség nyilvánvaló. Nem csak anyagi dolgoknak, hanem minden eszmének, gondolatnak, és lénynek is van saját rezgése. Azért az anyaggal kell kezdeni [azon belül is a saját anyagunkkal], hogy a finom különbségeket megtanuljuk észrevenni.

Ha ez megy, akkor a rezgés felidézésével rá lehet hangolódni egy adott dologra. Ilyenkor a rezgés hívójelként működik, vagy olyasmivé válik, mint például egy ember neve. Megtanulható, felidézhető, egyértelműen beazonosít.

Attól függően, mi a tudatkihelyezés célja, az adott rezgés felidézésével vagy közvetlen ráhangolódással belemegyünk az anyagba [vagy bármibe], és megnézzük, amire kíváncsiak vagyunk. Többféleképpen működhet a dolog, általában spontán módon eldől, hogy adott esetben melyik a járható út: van, hogy az agyag közvetlenül tartalmazza a kért információt, ekkor a rezgésével együtt felvesszük a kért információt is. Van, hogy az anyag közvetett módon kapcsolódik a nézelődés tárgyához, ekkor újabb és újabb kérdésekkel építünk hidat a kért információig."

Ez így leírva triviálisnak tűnhet, de amikor az ember tudata benne van egy kőben, és kiderül, hogy nem találja benne, amit keresett, hasznos, ha eszébe jut, hogy kérdezzen tovább. Én magam hajlamos vagyok rá, hogy rácsodálkozzak valamire, amire eredetileg nem is voltam kíváncsi, és ottfelejtsem magam benne, majd dolgom végezetlen visszajöjjek belőle.

Célszerű megtervezni az "útvonalat", mert a csapongás vagy gyors léptékváltogatás - nálam legalábbis - a figyelem rovására megy, könnyen elkezdek sodródni. Élvezem, de a legtöbb esetben teljesen haszontalan. A léptékváltások, a mérettartományok közötti ugrások torzítják is a felvett infót, minél több léptéket jár be az ember adott alkalommal, annál nehezebb végül kisütni, melyikben értelmezendőek a látottak.

Egészen más egy hangyaboly fizikai aspektusát megnézni, bejárni a járatait, megfigyelni az építmény szerkezetét, és más magát a hangyabolyt, mint az osztott tudat élő példáját átélni, megérezni. Mintha nem is ugyanaz az objektum lenne a vizsgálat tárgya, nagy léptékbeli nyilvánvaló különbség van a kettő között. Az egyik anyagi rezgés, a másik tudatforma, ami megosztva működik.

Gyakorolni kell, érdemes jegyzetet készíteni, dátummal, hogy visszakereshető legyen; kis idő múlva hasznosabb kézikönyv lesz, mint bárki tanácsa...

Tőle függetlenül HunViewer így fogalmazta meg, mire kell figyelni:

Amikor valamibe kivetíted a tudatodat, akkor egyfajta referenciapontot, kontroll-érzetet kapsz az adott dologról. Például az ezüstről kialakított érzeted később, amikor ezüst tárggyal dolgozol újra, ismét olyan lesz, mint amit korábban ezüstként tapasztaltál meg. Nincs ugyanakkor egy előzetes leírás, jegyzék, ami alapján minden embernek kivétel nélkül ugyanazt az érzetet kell tapasztalnia egy adott dologban, struktúrában. Ezt általában para-képességekkel vizsgálatokat végző csoportok a saját tagjaiktól se várják el, a lényeg az, hogy mindenki saját magában alakítsa ki ezt a viszonyítási alapot, pontot. Később ez nagy jelentőséget kap, mert csak megfelelően megalapozott és széleskörű tapasztalatokkal lehet megítélni bizonyos tárgyakról, objektumokról, hogy valójában mik azok, és honnan erednek.
Megfelelően mély vizsgálattal igen sokféle mimikri, álca, hasonlóság lelepleződhet.
Azt én teszem hozzá, hogy amire példaként gondolt, kissé sejtelmesebben fogalmaztam meg, mert ha nem is titok, de logikusan továbbgondolva a technika lehetőségeit, egyértelmű, hogy nem csak egy fogkefébe lehet a tudatot küldeni, hanem jóval bonyolultabb szerkezetekbe is....

Kiegészítésképpen hozzáteszem még, hogy elég sok irodalom fellelhető ezzel kapcsolatban, a legkülönfélébb nevek alatt: távolbalátás, ihletve látás, asztrális látás, mentális látás, részben ide is tartozó írások az asztrális utazás, és a szinesztézia jelenség leírásainál. Biztos vagyok benne, hogy a gyakorló távérzékelő, remote viewer is akár tudatosan, akár nem, de használja ezt a képességet. Maga az, hogy elkülönítve foglalkozunk vele, elsősorban a logikus elemző, leíró ezáltal a feladatot hétköznapi nyelvre lefordító elme igénye: ha jobban megragadjuk, megértjük, nem félünk alkalmazni és fejleszteni. Ha pedig tudjuk, mit várhatunk el a gyakorlástól, az felszabadíthat olyan gátakat, amik eddig talán előttünk álltak.

Távérzékelés fejlesztése fiataloknál - a társadalmi körülmények

Mint minden, tapasztalaton és tudáson alapuló tevékenységnél fontos, hogy a lehető legfiatalabb korban fejlesszük ki ezt a képességet, technikát, hiszen így sokkal könnyebb alkalmazni és felhasználni. Mielőtt bármiféle konkrét oktatási tanáccsal élnénk, járjuk körbe a körülményeket, amelyek meghatározzák egy mai fiatal életét, iskolai és otthoni tanulását. Fontos, talán a legfontosabb pontjai a folyamatnak a manapság megjelent magániskolák, ahol különböző módszerek mentén folyik a munka, azaz ma használt kifejezéssel élve: kompetencia/készségfejlesztés. Ezek valahol mind hasonló metodikát követnek, a témánkhoz legközelebb ott jutnak el, ahol valamilyen módon a Silva-féle elmetechnika gyerekek számára fejlesztett tananyagát is beépítik, vagy tanórán kívül leadják. Megjegyzendő, hogy a fejlesztésnek ez az igénye ma már átkerült az óvodába, nyelvtagozatos, és más tematikus csoportok indulnak. Ezzel az egyre terjedő módszerrel, amelynek több változata van, egészen kicsi kortól kezdik a lexikális tudást és a nyelvtudást átadni. Hozzá tartozik például egy ábra/kép felmutatása, egymás után sebesen, mialatt egy képhez egy információt mondanak például az adott nyelven, a képeket máskor más információval csatolva újra megmutatják, és így tovább. Látható tehát, hogy a konzervatív tanulási módok határáig eljutottak.

Nagyon nehéz megtalálni, mi a jó magának a fiatalnak, mert főleg amerikai és angliai példákat látni arra, hogy a szülők amint a gyerekről kiderül, hogy valamiben tehetséges, és az pénzre váltható [sport, zene, informatikai tevékenység, színészi adottság] gyakran főállású menedzserré kívánnak előlépni, és a gyerekből megélni. Így természetesen egy ,,parafenomén" mint távérzékelés, pszichometria, távdiagnosztika értő művelője is beleeshet ebbe a csapdába. A dolgot nehezíti, hogy a fiatal gyakran azt látja a legjobb lehetőségnek, ha készségesen követi amit a nagyok kitalálnak, akkor is, ha mást szeretne, vagy akár más szakmát szeretne választani. Esetenként ezt presszióval, zsarolással érik el nála, ami olyan tragikus életutat eredményezhet, mint a napokban elhunyt Michael Jacksoné. Szükséges tehát megtalálni a határt, hogy a fejlesztést milyen eredmények elérésére akarja a szülő irányítani. Véleményem szerint jó és hasznos, ha egy irodalmi tehetségű fiatal az empátia/érzelem-átvitel, megérzés témakörét megismeri, és akár fel is használja zsengéihez. Az, hogy hol a határ, mindig az adott embernél dől el esetenként. Konkrétan a távérzékelésénél már jeleztük, hogy az egyébként 18. életév betöltéséhez kötött minden tevékenység kizárandó még gyakorlat szintjén is (például lottószámok konkrét vizsgálata. De hasonló jellegű, például belefér véletlenszerű matematikai sorozatok vizsgálata számítógéppel, mivel nincs összekötve pénznyereménnyel). Itt el is érkeztünk oda, hogy a motivációt vizsgáljuk. A szülő, nevelő általában önzetlenül a legjobbat akarja a gyereknek, de ez leggyakrabban ott torzul, hogy a jövőbeni anyagi sikeresség szűrőjén engedje keresztül a gyerek magán- és különóráit, előkészítő tanfolyamait. A magunk példáján maradva kudarc lehet az eredmény, ha erőltetik valamelyik elmetechnika gyakorlását egy erre még éretlen fiatalnál, aki inkább sportolna, mozogna, nyüzsögne egész nap. Ha kimondottan tiltják, ott az ellentétébe fordulhat, és a korosztályának megszokott viselkedésétől eltérő cselekedeti miatt lóghat ki a sorból. Erre egy nyilvánvaló eset például a meditációhoz köthető: ha egy visszahúzódó fiatal -ellentétben a kortárs csoporttal- gyakran felnőtt szinten meditál, végez a kívülálló számára monoton, lassú, vagy mozdulatlan gyakorlatokat, jógát, kung-fut, egyebeket. Megtörtént eset, hogy Kanadában egy órákig mozdulatlanul ülő, meditáló 17 éves lányhoz pszichológust hívtak, mert rendellenesnek találták a viselkedését. Ő könnyedén megoldotta a helyzetet úgy, hogy felhívta a figyelmet arra: a család többi tagja is órákon át mozdulatlanul bámul nap mint nap, csak éppen nem a falat, hanem a tévékészüléket (Feldmár András).

Ha sikerül a körülményeket megfelelően számba venni az ifjúnál, és úgy tűnik, érdemes belekezdeni valamiféle gyakorlásba, előbb még jöjjünk tisztába néhány fontos sajátosággal, ami a fiatalokra jellemző!

(Folytatjuk majd, a lelki aspektusokkal.)

A gondolatolvasásról

A távérzékelés szerves része más élőlények gondolatainak érzékelése, más kifejezéssel: a gondolatolvasás. Ez különösen a kettős vak feladványok metodikájában jelentkezik, a hagyományos remote viewing munka elsősorban az írott, dokumentált, a fizikai formában rögzített, információt vizsgálja, elsősorban az ellenőrizhetőség miatt. Többen, így Joe McMoneagle is olyan technikát használ, ahol a célszemély fotója alapján a keresett személy által érzékelt külvilágot, információkat szándékozik megszerezni úgy, hogy saját tudatát az adott személy tudatába vetíti, és az ott fellelhető információkat érzékeli.

Arról van szó tehát, hogy olyan információkat akarunk "kinyerni", amelyek az általunk jelenleg ismert formában fizikailag nincsenek rögzítve, leírva, hanem valakinek a tudatában vannak. Az információk úgy tárolódnak az egyén tudatában, hogy személyes, egyéni világlátásuk, műveltségük alapján jönnek létre. Ez többrétű dolog, mert ha nem valami konkrétumról van szó, mint kalapács, vízibicikli, egy ismerőssel kapcsolatos vélemény, benyomás, akkor már meglehetősen ingoványos, álomszerűnek tűnhet fel az információ. Például valakinek a vágyai, céljai, magáról kialakított önképe egészen "szokatlan" álomszerűséggé válhat egy távérzékelő számára.
A gyakorlati elsajátítás, a folyamatos tanulás se ördöngösség, különösen, ha minél többféle forrást elolvasunk, összevetünk a saját korábbi, dokumentált tapasztalatainkkal. Alapvetően ugyanabból a közös tudatmezőből nyerjük ki az információt, csak éppen konkrét személyhez kötve.
Számomra sokáig megállította a fejlődést, hogy Rudolf Steiner "Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez?" című könyvét lehetett sokáig egyedüli komoly irodalomként elérni a témában. A korai kilencvenes években a steineri leírás, technika számomra nem működött. A szerző, aki születetten használta képességeit, de nagy hangsúlyt fektetett a taníthatóság leírására, a gondolatok érzékelését úgy írja le, mint ami képszerűen látható az emberek feje felett, különféle alakzatban. Nyilvánvalóan neki ez így működött, de nekem viszont nem, és másnak se, akikkel beszéltem erről. Gyakorló távérzékelők, pszichometriát alkalmazók elmondása szerint a másik ember gondolatait úgy érzékelik, mitnha a sajátjuk lenne, saját szemeikkel látják, képeket, filmeket látnak. Ezeket úgy ismerik fel, mint nem a sajátjukat. Erre a fajta érzékelésre utal a Silva-féle mentális módszer, amivel annak leírása szerint (az Esettanulmány technika) egy gyakorló agykontrollos vizualizálja, hogy a másik személy fejét, mint valami maszkot a saját fejére húzza, és ezzel a hozzá tartozó gondolatokat benyomásokat is átveszi. Bármelyik módszert is gyakoroljuk, az valószínű, hogy a világnézetben hozzánk közel állókkal fog legkönyebben menni, egy aktív érdekes beszélgetés, kiselőadás során bevillannak későbbi példák, egyszerűbb gondolatok. Nem egy bonyolult matematikai képlet jön tehát, amit érettségire mindenki megtanul, hanem pontosan az az érzet, amit ez a személy akkor gondol. Ezek kép-formában vagy éppen annak a tárgynak a neveként jelennek meg a vizsgáló tudatában, amire a célszemély gondol.
A jelenséggel már csak amiatt is érdemes foglalkoznunk, mert a távérzékelés folyamatos gyakorlása során önmagától is előjön ez a képesség, készség. Ha tartunk tőle, vagy erkölcsi gátlásaink vannak, az viszont kihathat a távérzékelési eredményességünkre, hiszen az érzékelési folyamat jelentős része mások gondolatainak felismerése. A gátlásokat, fenntartást persze úgy a legcélszerűbb oldani, hogy ha olyan információhoz jutunk, amiről nem szokás, nem illik beszélni, azt megtartja magának a célszemély, de egy bizalmas beszélgetésben azért megosztja velünk. Üzleti információval se éljünk vissza. Megnyugtatásképpen érdemes megjegyezni, hogy eleve megnyugtató, ha tudjuk, bonyolult üzleti adatok, számsorok kinyerése nem hétköznapi embert kívánó feladat még a távérzékelők számára sem.

MW

Mentális gyakorlatok elfoglalt embereknek

Aki nem született bele egy olyan közegbe, ahol az átlagtól nagyon eltérő képességek használata, fejlesztése természetes elfogadott dolog, nagy valószínűséggel éli mindennapi életét, amibe eléggé nehéz beilleszteni napi több órás meditációt, egyéb gyakorlatokat,valamint az ezekhez szükséges információk olvasását. Ha vannak a hétköznapjainkban üresjáratok, olyan időszakok, amikor nem kell valamire nagyon koncentrálni, remekül kihasználhatjuk az így kapott szabad időt.
Mivel minden, a mi szintünkhöz képest nehezebb gyakorlatnak ideálisabb helyszíne egy csöndes félhomályos tiszta levegőjű szoba [lásd még: Delta interface], amit megszoktunk annak zörejeivel, fényeivel, körülményeivel. Nehezebb megkezdeni a napközbeni gyakorlást, főleg ha közben fizikailag sem vagyunk mozdulatlanok, nem nélkülözhetjük a kiinduláshoz a meditáció, illetve a Silva-féle alfa állapotot elérő módszer biztos alapjainak elsajátítását. E nélkül az alap nélkül nincs meg az a belső figyelem, viszonyítási halmaz, amiben el tudjuk helyezni a napi gyakorlatokat, aminek következtében nem lesz mérhető, hogy a kapott eredmények találgatáson, emlékezésen, figyelmetlenségen alapulnak-e?
Ha biztosan tudunk relaxálni, lazának maradni, úgy hogy semmi nem zavarja meg napközbeni éber figyelmünket, [pontosabban egy telefon, csengetés, dudaszó nem vág mellbe, hanem a gondolatainkat nyugodtan be tudjuk zárni arra az időre, hogy elintézzük a szükséges tennivalót egy ilyen helyzetben] el lehet gondolkodni, hogy érzékelésünknek mely területét szeretnénk fejleszteni, és mikor?

Nagyon fontos, hogy mivel emberek közt vagyunk, illetve a munkahelyen vagy úton, semmilyen gyakorlatot se próbáljunk ki, ami bárki testi épségét veszélyezteti, vagy anyagi kárt, balesetet okozna.
Nemrég a televízióban elhangzott rossz példa volt egy illető, aki villamoson ülve tudatosan végzett testelhagyásos [asztrálutazás, OBE] gyakorlatot, és csak pár perc múlva döbbent rá, hogy fogalma sincs hol van éppen a fizikai teste, le kéne szállnia. Pánikba esett, szerencsére nem történt semmi probléma, visszatért testbe, közben a szerelvény a végállomásra ért. De ez a felelőtlen hozzáállása a további fejlődését megállította. Az agysebész operáljon, a kamionsofőr az utat figyelje, és ha éppen az ember mondjuk a családjával, gyerekkel foglalkozik, azt is 100%-ban tegye, legyen csak abban jelen. Nem kell attől elkedvetlenedni, ha az adott tevékenységet teljes egészében látjuk el, annak következtében jelennek meg az igazi kis 5-10 perces időrések, amelyeket gyakorlással ki lehet tölteni. Ugyanezért, ha idegeink túlérzékenyek, könnyen megijedünk ettől-attól, és emiatt a napirendünket csúsztatjuk, felborítjuk, így előbb ezt a dolgot kell rendbe tenni.

Mindezek a megelőző lépések azért szükségesek, mert a legtöbb távérzékeléssel, jövőbelátással kapcsolatos szellemi mentális képesség használata során nem fog az ember külön fizikai elváltozást észlelni, érezni. Ez nem is baj. Itt hozzá kell tenni, hogy a révedő, félig kábult állapotban lévő orákulum, sámán, aki kifordult szemekkel vonaglik, más módszert használ. Egyrészt pszichotróp anyagok, kidolgozott szertartások, elkülönített fizikai hely, segítők és más kiegészítő körülmények alkalmazásával valósítja meg a prekogníciós folyamatot, másrészt sokkal komolyabb, a hétköznapi témáktól eltérő esetekre keres válaszokat.

Tehát eljutottunk oda, hogy van napi 2x30 percünk, amikor lehet, hogy egy távolsági buszon utazunk, vagy gyalog 6 utcán megyünk át a célig. Mit tehetünk? Első lépésben 1-2 napig az ezerszer bejárt útvonalon menjünk végig úgy, hogy sokkal alaposabban megfigyeljük a házakat, úttestet, a szokásos forgalmat. Ezzel erősítjük a külvilág felé a figyelmünket, az se baj, ha mentálisan a "fizikain túl" is akarunk figyelni [ha nem látunk aurát, az se baj, egyszerűen tudatosuljon bennünk, hogy a minket körülvevő környezet rezgéseit, energiáit mind-mind észleljük, ami például a pszichometria alapeszköze] - [[megjegyzés: én például a legritkább esetben tapasztalok aurát, de ez semmilyen érzékelési folyamatban nem zavar. - Távérzékelő]] Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy amit látunk, hallunk, nem fog befurakodni majd az érzékelési eredmények közé, lehetővé téve ezzel a pontos információk megállapítását a célról.

Pár nap múlva kezdjük el első egyszerű céljainkra dolgozni:

Hogyan fog kinézni a következő ember aki a most még nem belátható keresztutcán majd szembejön velem? A másik sávon milyen színű /típusú autó jön szembe a buszommal, kocsimmal? Ezek 1-1 alaptulajdonság keresését jelentik, amelyeket később érdemes finomítani. A járókelők arcvonása, életkora, jellegzetes karakterisztikája. A lényeg, hogy ne az állandó utcakép részeit, résztvevőit vizsgáljuk.

Aki olyan munkaidővel rendelkezik, hogy tarthat ebédszünetet, van állásidő, ott lehetőség nyílik arra, hogy napilapot vizsgáljon oldalanként, azzal a céllal, hogy milyen információtartalommal fog bírni a következő oldal. Aki ügyfelekkel foglalkozik, és eközben van üresjárata, a következő betérő személy jellemző információira végezhet érzékelési gyakorlatot.

A legtöbb szakma gyakorlói valahol félig-meddig [esetenként tudat alatt] használják is ezeket a lehetőségeket. A körzeti orvos ránézésre már diagnosztizál, a pincér kitalálja a vendég igényeit, és így tovább. DE! Ők megmaradnak egy adott területen belül, ott kamatoztatják a képességüket.

Miközben tehát az így szerzett időt kihasználjuk, idővel lesz annyi rutinunk, hogy -továbbra is, ha nem okoz zavart a napi életünkben- komolyabb célt is tudjunk így egy unalmas távolsági buszozás, vagy megállóban várakozás közben vizsgálni. Itt elsősorban tét nélküli, saját hobbinknak megfelelő témákat használjunk - gyakorlás céljára. Természetesen egy megbízás esetén az érzékelési vizsgálatot a távérzékelés általánosan alkalmazott körülményei között végezzük el, erre a célra a napunkból egy utazás alkalmával lecsípett rövid idő nem alkalmas.

Az utazás, állásidő nagyon jól kihasználható a pszichometria gyakorlásra, illetve más elmegyakorlatokra. Falakon át betekintést, a jó ízlés és modor érdekében korlátozzuk az irodák, üzletek, múzeumok, stb. épületeire, és ne magánlakásba, kórházba vetítsük ki tudatunkat [tehát kimondottan nem testen kívüli utazásról van szó ismét!]. Ne feledjük, mi se örülünk neki ha hívatlanul meglesnek minket, és még az is előfordulhat, hogy a bent lévő személy érzékeli a megjelenésünket.

A gyakorlás során felmerülő problémák: mint mindennek, az utcai gyakorlásnak is lehetnek olyan hatásai, amelyek nem kívánt, vagy nem várt hatásokkal járhatnak. Ezek kiküszöbölésére kell először a belső figyelem [meditációk] és a külső figyelem [koncentráció, tudatos, irányított fókuszálás] biztos használatát elsajátítani, valamint az egyes képességek gyakorlóinak beszámolóit megismerni, ha van rá mód, ismerőstől, élő személytől. Az én számomra is újdonság volt az ebben a blogban megjelent információ, miszerint a pszichometria és a távérzékelés egyidejű gyakorlása kezdőként zavart okozhat, ennek tulajdonítom korábbi megtorpanásomat érzékelésem fejlődésében.

A legjobb szándék mellett is felléphetnek a legkülönfélébb hatások, általában ezek pozitív fejlődést jelentenek, de ez csak akkor tudatosulhat bennünk, ha fel vagyunk rá készülve. Volt olyan, hogy valaki meditációs, mentális gyakorlatok végzése következtében minden átmenet nélkül egyszerre csak kezdte megérezni az utcán járó-kelő személyek egészségi állapotát, gondjait. Ez neki, mivel empatikus, nyitott személyiségű ember volt, nagy gondot okozott, mert belátta és tapasztalta, hogy nem lehet ám mindenkihez odamenni, és közölni vele, mi a betegsége, mi történhet, mit csináljon [erről szól Jedi Karen egyik márciusi cikke is].
Az is előfordulhat, hogy gondolatolvasás kezd el spontán működni, illetve megjelenik a nem fizikai létformák érzékelése. Ezt megelőzendő ne keverjük a gyakorlatokat, tudatosan akarattal zárjuk ki azokat a célokat, amelyeket nem akarunk ezek miatt vizsgálni, sőt szükség esetén alkalmazzunk lelki-szellemi mentális pajzsot. Ártatlan, könnyed vizsgálati célok éppen ezért szükségesek, mert látjuk: nem mindegy, hogy egy ember kabátjának a színét akarjuk érzékelni, vagy a lelkét, érzéseit, gondolatait. A mindennapjainkból elcsípett időnkben végzett legkülönlegesebb mentális kísérletet is úgy végezzük el, hogy legyen módunk még ott, akkor ellenőrizni: a hivatalban, lépcsőházban vagy az épületben, ahova megyünk, a boltban, és így tovább. Az eredmények ellenőrzése nélkül nem mérhető a fejlődés, a találatok biztonsága és a kapott információk pontossága.

A cikkem végén azt tanácsolom, a korábbi írások újraolvasása után vizsgálja meg mindenki, melyek a legjobb pillanatok, amikor napközben teljes biztonságban tudja gyakorolni a különféle képességeket. Senki ne erőltesse, ha rossz napja van, beteg, fontos feladat várja. Ha viszont sorban áll fél órát, vonaton zötykölődik, akkor egy semmitmondó sajtótermék olvasása vagy bambulás helyett kimondottan pihentető, újszerű ilyen gyakorlatot végezni napközben.
Ezek természetesen a nyugodt, esti-hajnali meditációkat nem pótolják.

Szerző: MW.

SRV megerősítés

SRV Affirmation [megerősítés]
Ismerjük fel benne a Silva-módszerben is használt formulát.

Szellemi lény vagyok. Szellemi lény vagyok, tehát képes vagyok érzékelni az idő és a tér határain túl is. Tudatosságom ezekben jelen van most, volt a múltban és lesz a jövőben is. Emberként a természetemhez tartozik, hogy érzékeljem ezeket, és tudjak mindent, ami a múltban, a jelenben és a jövőben történik. Mindig és mindenhol tanulok, ez által fejlődök. További személyes személyes fejlődésemhez, valamint mások fejlődéséhez való hozzájárulásomként a létezés egy adott pontjára irányítom figyelmemet. Megfigyelem ami ott van. Gondosan megjegyzem. Rögzítem, amit látok.

Bízni bennük

Olvastam egy jó gondolatsort Ingo Swann megfogalmazásában:

Nem akarják, hogy birtokoljuk személyes képességeinket, azt akarják, hogy bízzuk rájuk. Ha mindenki tudna távérzékelni, nem lennének titkok, nem tudnának hazudni nekünk, tudnánk az igazságot, és ezt ők nem akarják.

They don't want us to have personal power, they want us to rely on them. If everyone could remote view, there would be no secrets, they could not lie to us, we would know the truth, and they don't want that.

Egyet tudok érteni mindkét mondattal. A tkr fórumán előjött ez az idézett mondat, és felmerült a kérdés, hogy akkor mégis, miért hozták nyilvánosságra a remote viewing formuláját, módszerét, protokolljait? Az én személyes véleményem szerint ebben nincsen semmi, egyszerűen úgy tüntették fel, mint egy kanálhajlító parafenomén dolgait, egy ezoterikus izét, ami elfér a többi között. Ezzel ki lehet[ne] fogni a szelet abból a vitorlából, ami a remote viewing-et egy komoly tudományágnak állítja be. Egészen addig, amíg valaki be nem tekint a felszín alá, és nem szembesül a valóságos eredményekkel, amelyek az igazságot mutatják meg.Egyébként, teljesen mindegy, hogy a CIA nyilvánosságra hozta-e a protokollt vagy nem, José Silva teljesen laikusan már a hatvanas években -hogy úgy mondjam- előállította a remote viewing technikáját, csak nem úgy hívta [...hanem case study-nak]. Bizonyára rosszul vette az amerikai nemzetvédelmi hatóság, hogy nem ők jöttek erre rá, és a már kész rendszert továbbfejlesztették úgy, hogy bizalmasnak lehessen beállítani, kellőképpen elrettentő és idegen legyen ahhoz, hogy széles néptömegek ne kezdjenek el foglalkozni vele. Dehát: a szellem már kiszabadult a palackból, és akármilyen címkét igyekeztek ráragasztani, a remote viewing létezik, működik, és megmondja nekünk az igazat - ha akarják, ha nem.