Elmondani, vagy nem - ez itt a kérdés

A mai téma, amiről írni szeretnék az, hogy elmondjuk-e a jövő érzékelésekor tapasztaltakat, és ha ha igen, akkor vajon komolyan veszik-e ezeket?

Amint azt korábbi, előrejelzésekkel kapcsolatos cikkeimben is említettem, a jövőnek rengeteg lehetséges változata létezik. Néhány igen tehetséges psion képes előre látni/érzékelni/megálmodni, vagy egyszerűen csak tudni a jövő eseményeit. Viszont senki nem láthat mindent: valójában az az igazság, hogy a legjobbak is csupán a jövő lehetőségeinek néhány szálát látják. Azok, akik látják a jövőt, döntést kell hozniuk arról, hogy beszéljenek-e erről a jövőről az embereknek, vagy ne. Ezáltal Istenként is tudsz viselkedni. Kezedben a lehetőség, hogy néhány szóval megváltoztasd azt a jövőt, amit tapasztaltál, de az is lehet persze, hogy amit elmondasz, semmire nem lesz hatással.

Egy példa erre: mondjuk, hogy a matekórán vagy, a tanár valami unalmas és zavaros dologról beszél, amit nem is hallasz, mert közben látomásod támad. Hirtelen egy egészségtelenül erős érzés támad benned arról, hogy egy barátod éppen át akar menni az úton és elgázolja őt egy gyorsan hajtó kamion. Az effajta látomásnak az esélye a valóságban igen csekély, beszéljünk erről most csak a példa kedvéért.
Az első reakciód valószínűleg az, hogy kirohansz az osztályból, le a lépcsőn, be egy másik tanterembe kiabálva és sikoltozva, ahol emiatt nyilván őrültnek tartanának. Barátod, akit a látomásodban észleltél, esetleg okosan néz rád, kérdezvén, hogy mi a te óriási problémád? Később, mikor megnyugtattak, biztosítanak róla, hogy minden a legnagyobb rendben van, és ez a továbbiakban is így marad, amíg az iskolát látogatod, nyugodjál meg, minden szép és jó.
Visszatérsz a matekórára. Azt már eldöntötted, hogy elmondod látomásodat a barátodnak, de még nem most. Ebédig várni akarsz vele. Közben azzal szembesülsz, hogyan mondd el neki? Közöld vele gyorsan és határozottan? Vagy közöld vele nyugodtan és óvatosan? Esetleg viccesen mondd el, nem egy nagy cucc, ne is aggódjon emiatt?

Tegyük fel, úgy döntesz, hogy nyugodtan és óvatosan közöld vele azt, amit láttál. Gondolkodtál azon, hogy fogja fogadni azt, amit közölsz vele? Lehet, hogy kinevet, vagy elutasít, esetleg feszült figyelemmel hallgat végig, kérdezget, ott hagy a fenébe', dühös lesz rád, esetleg megkérdezi, hogy mikor látott orvos?! Ezek közül bárhogyan reagálhat, sőt, egész másképpen is. El kell gondolkodnod, hogy milyen módon közlöd vele a dolgot, és dönts a legjobb lehetőség mellett. Mindamellett készülj fel arra, hogy talán a legrosszabb utat választottad a közlésedhez.
Mondjuk, hogy dühös lesz rád és tényleg ott hagy a fenébe', és jobb esetben el is felejti az egészet. Másnap átmegy az úton és elcsapja egy gyorsan hajtó kamion.
Hogy más kimenetele legyen a dolognak, tételezzük fel azt, hogy meghallgatja, amit mondasz neki. Emiatt különös figyelemmel közlekedik, egyáltalán nem megy át az úton, ezáltal hosszú és boldog életet él.

Ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy barátaid átmenjenek az úton, vagy inkább mégsem. Nem kell mindegyiküknek megmondani a jövőt, de igyekezz sugallni nekik valamit abból, ami megmutatkozik előtted látomásaidban. Nem biztos, hogy ez mindenkire érvényes. Nem mondom, hogy látomásaidat ne mondd el az embereknek, de mindenképpen fontold meg alaposan. Elmondani, vagy nem, ez itt a kérdés, és a választ erre egyedül te ismered. Sem én, sem más nem tud dönteni ebben helyetted.

JediKaren: To tell or not to tell [a szerző engedélyével]