Aki bármilyen meditációt, elme-technikát kitartóan gyakorol, előbb-utóbb szembesül azzal, hogy megjelennek nála az addig csak könyvből, tévéből ismert képességek, és valamilyen szinten beépíti őket a hétköznapjaiba. Ha nem teszi, megáll, leáll a fejlődése ezen a téren. A nagy kérdés az lesz, hogy környezetét mennyire akarja, tudja bevonni a saját fejlődésébe, kikre tudja, akarja kiterjeszteni például a távérzékelés technikáit, akár mint "megbízó" akár mint gyakorlatok passzív-aktív alanya.Még manapság is, amikor pedig napi 6-8 kimondottan ezoterikával, mentalistákkal, ufókkal, űrlényekkel foglalkozó tévésorozat fut a magyar nyelvű tévécsatornákon, rengeteg óvatosságot és előre tervezést igényel minden feltárulkozás [divatos kifejezéssel coming out, önleleplezés, önfeltárás, színvallás]. Ha megfigyeljük, legújabban beszélgetős műsorokban teszik meg különféle emberek, hogy legintimebb titkaikat ország-világ elé teregessék. Viszont itt is, talán nem is egészen véletlenül, kizárt, hogy különleges képességekkel bíró embereket a szerkesztők adásba engedjenek.
Pozitívumként csak annyit említhetek, hogy néhány regionális csatornán vannak próbálkozások más módon hírnevet szerzett szakértők elbeszélgetős megismerésére, de itt is csak kész, "üzembiztos" vendégeket látnak szívesen, akik szinte unalomig ismételve ugyanazt mesélik el újra és újra. Ha az ember etikus a legtöbb képesség napi használatában, azaz ha képességeit a jó ízlés határain belül hatékonyan használja, egyszerűen nem olyan látványos, hogy tévében, sajtóban megmutassák. Aki pedig kiemelten jó a távérzékelésben, és mondjuk érdekli a közélet, politika, társadalomtudomány is, az éppen azért nem fog a reflektorfénybe igyekezni, mert az megzavarná a napi tevékenységben. Jelenleg ott tartunk, hogy nem lehet példákat hozni arra, mit is kéne csinálni...
Legjobb, ha úgy tekintjük a megszerzett, de már rutinosan használt képességünket, mint egy kevésbé köztudott tulajdonságunkat, ami szokatlan, de biztosan rendkívüli érzelmi reakciót váltana ki, mint mondjuk kivillanó 3. mellbimbó, vagy szokatlan diéta, extrém tetoválás, egyedi hobbi, és így tovább.
A legteljesebb mértékig vegyük figyelembe, hogy még azok a közeli barátaink, rokonaink is, akiket évtizedek óta ismerünk, önálló személyiségek, akik nem feltétlenül azokért a dolgokért szeretnek minket [vagy azok ellenére], mint amik nekünk belső fejlődésünk látványos szakaszaiban fontosak. Ha jól belegondolunk, a szülők, testvérek, unokatestvérek, a gyerekeink, a szomszédok, az iskolatársak, nem a nap teljes 24 órájában a közvetlen társaink. Minden emberrel jellegzetes szituációkban, napszakban, vagyunk együtt, és azokban a helyzetekben szavakon túl mozdulatokkal, arcmimikával, tekintettel és még számos módon kommunikálunk velük, amelyek nem tükrözik feltétlenül a mi belső fejlődési állapotunkat.
A lelkes, és új dolgokat tapasztalt ember szívesen megosztaná ezt az új képességét, esetenként kéretlenül demonstrálná is. DE! Az élet eléggé ügyesen megmutatja azt, hogy ha akár csak valami apróságra is nem készültünk fel megfelelően, a látványosnak ígérkező bemutató besül, eredménytelen marad. Én is jártam így, ráadásul akinek produkálni akartam magamat, arról tudtam, hogy úgynevezett indigógyerek [felmerült ebben az esetben, hogy ő blokkolja a mentális tevékenységet, persze nem tudatos akarattal].
Máskor pont a sikeres bemutató hoz elő olyan félelmeket, ijedtséget, ami ha nem ismernénk magunkat, elfogadható is lenne. Ilyen például ismerősünk lakásának belső leírása. Ha az egy másik kontinensen van, nem biztos, hogy mindig elismerést hoz: aki nem merte bevallani, hogy ezt a részünket, képességünket nem hitte el, az megrémül ettől [Ezt tanúsítom én is, pontosan így történnek a dolgok, az esetek igen nagy részében! - Távérzékelő]. Azt képzelheti, hogy akkor mi a nap 24 órájában figyeljük, láthatjuk, akár fürdés vagy bármi közben is, ami valljuk be, lehetséges volna, és infantilis, gyenge [esetleg kíváncsi] jellemek valószínűleg el is játszanak vele. Itt mindjárt megmutatkozik az, hogy aki nincs otthon a nem hétköznapi érzékelések szakirodalmában, az jó esetben a tévéfilmekből veszi a tudását, ahol gyakran teljesen kusza, vagy éppen irreális képességeket is bemutatnak arra valóságként utalva. Gyakran a filmek tudatosan torzítanak, félreinformálnak, de ennek is megvan a megfelelő oka: egyrészt a szenzációhajhászás, másrészt maga a félreinformálás. Itt előbb kell gondolkodni, utólag nehéz magyarázkodni, és a fél-, vagy félrevezető információk után már az egyszeri ember nem képes eligazodni a valóság és a művi dolgok között.
Azt se felejtsük el, hogy barátaink, ismerőseink között talán lenne, akit az hozna lázba, ha ki tudná használni anyagi értelemben ezt a dolgot, kérvén, hogy mondd meg a lottószámokat, adjál pénzügyi tanácsot, és leperegne róla, ha elmagyaráznád neki azt, hogy itt nem elég csak rákattintani a "mondd-meg-a-lottószámokat" gombra.
Végül, ha megfontoltuk, hogy egy barátunknak elmeséljük, mire vagyunk képesek, készüljünk fel jó előre! Igyekezzünk olyan példákat spontán elővenni, kipróbálni, ami nem fog törést okozni számára. Azaz: ismerősünk lakását, családját,munkahelyét NE VIZSGÁLJUK! [legalábbis az ő tudtával - Távérzékelő] Ez az intim szférának olyan szintje, amelyben biztonságban érzi magát, ez az ő saját közege. Ezzel szemben rengeteg olyan közösen ismert terület, objektum, ház, munkahely, metrómegálló, park, kocsma van, amit szintén személyesen ismerhet valaki. Inkább ezek közül válasszunk helyszínt. Ha pedig mindenáron élő emberes érzékelést akarunk, vegyük a jól bevált "ismeretlent az utcáról, buszról", vagy a "hogyan fog kinézni, milyen ruhában lesz" formulákat. Így nem sértjük meg ismerősünknek azt a személyes szféráját, amiről az előbb beszéltem. [Jedi Karen hasonló cikke itt.]
Meggyőzni, "téríteni" felesleges bárkit a birtokunkban lévő képességekről, különösen olyan embereket, akiknek alapvetően konzervatív ismeretei vannak a témáról. Javasolt velük beszélni róla, azzal a kiegészítéssel, hogy létezhetnek olyan dolgok is, amelyekről neki nincs, vagy másféle tudomása van. Legyünk természetesen rendkívül óvatosak ilyenkor.
Más kérdés, ha képességeinkkel magányosak vagyunk szellemi téren. Ezt nem kell, hogy elviseljük, ne hagyjuk annyiban. Internetes oldalak, fórumok, közösségi rendszerek és hírmegosztók rengeteg lehetőséget adnak kimondottan szakmai, hobbi célú ismerkedésre. Itt azért legyünk kifejezetten óvatosak, a para és ezoterikus oldalakra nem csak barátkozni mennek netezők, üzletelni, téríteni, plagizálni, vagy frusztrációjukat kielégítendő egyszerűen csak kötekedni akarnak, a legtöbb esetben a témában való minimális jártasság nélkülözésével.
Ne feledjük: ma még az elmúlt évtizedek nevelése miatt az emberek döntő része tart azoktól akik kitűnnek. Irigységgel, félelemmel viszonyulnak az általuk csak részben megértett dolgokhoz, vagy ha ez nem tudatosul bennük, akkor egyszerűen elsétálnak egy ilyen képesség mellett, mondván: ha nem lehet pénzt csinálni belőle, akkor minek? Sajnos ez eléggé elterjedt felfogás, lelke rajta mindenkinek. Jó tudni, hogy akik szellemi fejlődésben is gondolkodnak, meg tudják egymást találni, már meglévő képességeikkel ráéreznek, hova, kikhez forduljanak. Remélhetően eljön hamar az idő, hogy a hétköznapokban már senki nem lát abban kivetnivalót, hogy a "megszokott" 5 érzékszerven túl többet, mást is használjunk.
Szerző: MW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése