Aki nem született bele egy olyan közegbe, ahol az átlagtól nagyon eltérő képességek használata, fejlesztése természetes elfogadott dolog, nagy valószínűséggel éli mindennapi életét, amibe eléggé nehéz beilleszteni napi több órás meditációt, egyéb gyakorlatokat,valamint az ezekhez szükséges információk olvasását. Ha vannak a hétköznapjainkban üresjáratok, olyan időszakok, amikor nem kell valamire nagyon koncentrálni, remekül kihasználhatjuk az így kapott szabad időt.Mivel minden, a mi szintünkhöz képest nehezebb gyakorlatnak ideálisabb helyszíne egy csöndes félhomályos tiszta levegőjű szoba [lásd még: Delta interface], amit megszoktunk annak zörejeivel, fényeivel, körülményeivel. Nehezebb megkezdeni a napközbeni gyakorlást, főleg ha közben fizikailag sem vagyunk mozdulatlanok, nem nélkülözhetjük a kiinduláshoz a meditáció, illetve a Silva-féle alfa állapotot elérő módszer biztos alapjainak elsajátítását. E nélkül az alap nélkül nincs meg az a belső figyelem, viszonyítási halmaz, amiben el tudjuk helyezni a napi gyakorlatokat, aminek következtében nem lesz mérhető, hogy a kapott eredmények találgatáson, emlékezésen, figyelmetlenségen alapulnak-e?
Ha biztosan tudunk relaxálni, lazának maradni, úgy hogy semmi nem zavarja meg napközbeni éber figyelmünket, [pontosabban egy telefon, csengetés, dudaszó nem vág mellbe, hanem a gondolatainkat nyugodtan be tudjuk zárni arra az időre, hogy elintézzük a szükséges tennivalót egy ilyen helyzetben] el lehet gondolkodni, hogy érzékelésünknek mely területét szeretnénk fejleszteni, és mikor?
Nagyon fontos, hogy mivel emberek közt vagyunk, illetve a munkahelyen vagy úton, semmilyen gyakorlatot se próbáljunk ki, ami bárki testi épségét veszélyezteti, vagy anyagi kárt, balesetet okozna.
Nemrég a televízióban elhangzott rossz példa volt egy illető, aki villamoson ülve tudatosan végzett testelhagyásos [asztrálutazás, OBE] gyakorlatot, és csak pár perc múlva döbbent rá, hogy fogalma sincs hol van éppen a fizikai teste, le kéne szállnia. Pánikba esett, szerencsére nem történt semmi probléma, visszatért testbe, közben a szerelvény a végállomásra ért. De ez a felelőtlen hozzáállása a további fejlődését megállította. Az agysebész operáljon, a kamionsofőr az utat figyelje, és ha éppen az ember mondjuk a családjával, gyerekkel foglalkozik, azt is 100%-ban tegye, legyen csak abban jelen. Nem kell attől elkedvetlenedni, ha az adott tevékenységet teljes egészében látjuk el, annak következtében jelennek meg az igazi kis 5-10 perces időrések, amelyeket gyakorlással ki lehet tölteni. Ugyanezért, ha idegeink túlérzékenyek, könnyen megijedünk ettől-attól, és emiatt a napirendünket csúsztatjuk, felborítjuk, így előbb ezt a dolgot kell rendbe tenni.
Mindezek a megelőző lépések azért szükségesek, mert a legtöbb távérzékeléssel, jövőbelátással kapcsolatos szellemi mentális képesség használata során nem fog az ember külön fizikai elváltozást észlelni, érezni. Ez nem is baj. Itt hozzá kell tenni, hogy a révedő, félig kábult állapotban lévő orákulum, sámán, aki kifordult szemekkel vonaglik, más módszert használ. Egyrészt pszichotróp anyagok, kidolgozott szertartások, elkülönített fizikai hely, segítők és más kiegészítő körülmények alkalmazásával valósítja meg a prekogníciós folyamatot, másrészt sokkal komolyabb, a hétköznapi témáktól eltérő esetekre keres válaszokat.
Tehát eljutottunk oda, hogy van napi 2x30 percünk, amikor lehet, hogy egy távolsági buszon utazunk, vagy gyalog 6 utcán megyünk át a célig. Mit tehetünk? Első lépésben 1-2 napig az ezerszer bejárt útvonalon menjünk végig úgy, hogy sokkal alaposabban megfigyeljük a házakat, úttestet, a szokásos forgalmat. Ezzel erősítjük a külvilág felé a figyelmünket, az se baj, ha mentálisan a "fizikain túl" is akarunk figyelni [ha nem látunk aurát, az se baj, egyszerűen tudatosuljon bennünk, hogy a minket körülvevő környezet rezgéseit, energiáit mind-mind észleljük, ami például a pszichometria alapeszköze] - [[megjegyzés: én például a legritkább esetben tapasztalok aurát, de ez semmilyen érzékelési folyamatban nem zavar. - Távérzékelő]] Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy amit látunk, hallunk, nem fog befurakodni majd az érzékelési eredmények közé, lehetővé téve ezzel a pontos információk megállapítását a célról.
Pár nap múlva kezdjük el első egyszerű céljainkra dolgozni:
Hogyan fog kinézni a következő ember aki a most még nem belátható keresztutcán majd szembejön velem? A másik sávon milyen színű /típusú autó jön szembe a buszommal, kocsimmal? Ezek 1-1 alaptulajdonság keresését jelentik, amelyeket később érdemes finomítani. A járókelők arcvonása, életkora, jellegzetes karakterisztikája. A lényeg, hogy ne az állandó utcakép részeit, résztvevőit vizsgáljuk.
Aki olyan munkaidővel rendelkezik, hogy tarthat ebédszünetet, van állásidő, ott lehetőség nyílik arra, hogy napilapot vizsgáljon oldalanként, azzal a céllal, hogy milyen információtartalommal fog bírni a következő oldal. Aki ügyfelekkel foglalkozik, és eközben van üresjárata, a következő betérő személy jellemző információira végezhet érzékelési gyakorlatot.
A legtöbb szakma gyakorlói valahol félig-meddig [esetenként tudat alatt] használják is ezeket a lehetőségeket. A körzeti orvos ránézésre már diagnosztizál, a pincér kitalálja a vendég igényeit, és így tovább. DE! Ők megmaradnak egy adott területen belül, ott kamatoztatják a képességüket.
Miközben tehát az így szerzett időt kihasználjuk, idővel lesz annyi rutinunk, hogy -továbbra is, ha nem okoz zavart a napi életünkben- komolyabb célt is tudjunk így egy unalmas távolsági buszozás, vagy megállóban várakozás közben vizsgálni. Itt elsősorban tét nélküli, saját hobbinknak megfelelő témákat használjunk - gyakorlás céljára. Természetesen egy megbízás esetén az érzékelési vizsgálatot a távérzékelés általánosan alkalmazott körülményei között végezzük el, erre a célra a napunkból egy utazás alkalmával lecsípett rövid idő nem alkalmas.
Az utazás, állásidő nagyon jól kihasználható a pszichometria gyakorlásra, illetve más elmegyakorlatokra. Falakon át betekintést, a jó ízlés és modor érdekében korlátozzuk az irodák, üzletek, múzeumok, stb. épületeire, és ne magánlakásba, kórházba vetítsük ki tudatunkat [tehát kimondottan nem testen kívüli utazásról van szó ismét!]. Ne feledjük, mi se örülünk neki ha hívatlanul meglesnek minket, és még az is előfordulhat, hogy a bent lévő személy érzékeli a megjelenésünket.
A gyakorlás során felmerülő problémák: mint mindennek, az utcai gyakorlásnak is lehetnek olyan hatásai, amelyek nem kívánt, vagy nem várt hatásokkal járhatnak. Ezek kiküszöbölésére kell először a belső figyelem [meditációk] és a külső figyelem [koncentráció, tudatos, irányított fókuszálás] biztos használatát elsajátítani, valamint az egyes képességek gyakorlóinak beszámolóit megismerni, ha van rá mód, ismerőstől, élő személytől. Az én számomra is újdonság volt az ebben a blogban megjelent információ, miszerint a pszichometria és a távérzékelés egyidejű gyakorlása kezdőként zavart okozhat, ennek tulajdonítom korábbi megtorpanásomat érzékelésem fejlődésében.
A legjobb szándék mellett is felléphetnek a legkülönfélébb hatások, általában ezek pozitív fejlődést jelentenek, de ez csak akkor tudatosulhat bennünk, ha fel vagyunk rá készülve. Volt olyan, hogy valaki meditációs, mentális gyakorlatok végzése következtében minden átmenet nélkül egyszerre csak kezdte megérezni az utcán járó-kelő személyek egészségi állapotát, gondjait. Ez neki, mivel empatikus, nyitott személyiségű ember volt, nagy gondot okozott, mert belátta és tapasztalta, hogy nem lehet ám mindenkihez odamenni, és közölni vele, mi a betegsége, mi történhet, mit csináljon [erről szól Jedi Karen egyik márciusi cikke is].
Az is előfordulhat, hogy gondolatolvasás kezd el spontán működni, illetve megjelenik a nem fizikai létformák érzékelése. Ezt megelőzendő ne keverjük a gyakorlatokat, tudatosan akarattal zárjuk ki azokat a célokat, amelyeket nem akarunk ezek miatt vizsgálni, sőt szükség esetén alkalmazzunk lelki-szellemi mentális pajzsot. Ártatlan, könnyed vizsgálati célok éppen ezért szükségesek, mert látjuk: nem mindegy, hogy egy ember kabátjának a színét akarjuk érzékelni, vagy a lelkét, érzéseit, gondolatait. A mindennapjainkból elcsípett időnkben végzett legkülönlegesebb mentális kísérletet is úgy végezzük el, hogy legyen módunk még ott, akkor ellenőrizni: a hivatalban, lépcsőházban vagy az épületben, ahova megyünk, a boltban, és így tovább. Az eredmények ellenőrzése nélkül nem mérhető a fejlődés, a találatok biztonsága és a kapott információk pontossága.
A cikkem végén azt tanácsolom, a korábbi írások újraolvasása után vizsgálja meg mindenki, melyek a legjobb pillanatok, amikor napközben teljes biztonságban tudja gyakorolni a különféle képességeket. Senki ne erőltesse, ha rossz napja van, beteg, fontos feladat várja. Ha viszont sorban áll fél órát, vonaton zötykölődik, akkor egy semmitmondó sajtótermék olvasása vagy bambulás helyett kimondottan pihentető, újszerű ilyen gyakorlatot végezni napközben.
Ezek természetesen a nyugodt, esti-hajnali meditációkat nem pótolják.
Szerző: MW.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése