2009. március 21., szombat

Az okkult technikák értelméről

3depthsofsolitude1-0_full - adam's pic from flickrSokféle, különböző hatékonyságú és veszélyességű úgynevezett okkult gyakorlat és technika létezik. Itt is érvényes a mértékletesség kívánalma, ne akarjuk előrehaladásunkat azzal felgyorsítani, hogy egyidejűleg többféle technikát vetünk be. A legtöbb gyakorlat nem önmagában értékes, akkor válik azzá, ha rendszeresen elvégezzük. Nem annyira azon múlik, hogy fejen állunk-e, visszafojtjuk-e a lélegzetünket, vagy krumplit hámozunk - a sikert mindig a tudatosság foka dönti el.
Hiába gyakoroljuk hát a legszorgalmasabban a legeslegjobb és legtitkosabb technikákat, teljesen hatástalanok maradnak, ha magatartásunktól elkülönítve végezzük őket, nem fogjuk fel hasonlat jellegüket, s ezért nem tudjuk átültetni őket életünk egyéb területeire. Goethe ezt mondta: "Hogyan is használhatna a bölcsek köve, ha hiányzik a kőhöz a bölcs?" Ugyanez fordítva is igaz, mert minden tevékenység megszentelhető - legyen az bármilyen egyszerű vagy banális -, ha tudatosan csináljuk, s ezzel értelmet adunk neki.
A rítus a makrokozmikus valóság tudatos mikrokozmikus leképezése. És ezért a legigényesebb gyakorlatnak azt tartom, ha mindennapi életünket rítussá nemesítjük. Ha le akarjuk győzni a polaritást, először is meg kell szüntetnünk az "ezoterikus gyakorlatok" és az úgynevezett "normális élet" közötti különbséget - másként az ezotéria hobbivá degradálódik. Törekvéseinknek az a célja, hogy minden kézfogást, minden szót, minden tettet istentiszteletté nemesítsünk. Mi mást tesz az a mezei virág, amelyik önzetlenül kínálja szépségét és árasztja illatát, mint szakadatlanul teremtőjét dicséri? Vajon a madárdal és a tenger morajlása más-e, mint istentisztelet? Csak mi emberek gondoljuk, hogy örökösen fontosabb dolgunk van, s ezzel tetteink értelmét magukba a tettekbe helyezzük.

-*-*-*-*-*-

Eddig egy idézetet olvashattak Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély című könyvéből, a bejegyzés címével azonos fejezetéből. Az ok, ami miatt idéztem a blogon ezt a részletet, az az, hogy Daz Smith éppen ezt fogalmazta meg a remote viewing, távérzékelés művelésének módjáról. A két megállapítás között eltelt mintegy húsz év, de ez egyáltalán nem von le egyikük szavainak értékéből sem.

Daz Smith újra:
"A remote viewing nem hobbi vagy szabadidős elfoglaltság. Távérzékelőnek lenni azt jelenti, hogy életed jelentős részét a gyakorlásnak - és a változásnak szenteled. Jelentős részét - ha csupán egy részét szánod rá, akkor műkedvelő érdeklődő maradsz."

Nincsenek megjegyzések: