Egy párhuzamos világ távérzékelése

Újabb olvasói levelet kaptunk. Ebben levélírónk - aki már megosztotta velünk másik élményét is - akaratlagos, azaz szándékosan felépített távérzékelési folyamat kialakításával igyekezett kideríteni azt, hogy kik azok az idegennek tűnő entitások, akik életét kontroll alatt tartva "vigyáznak" rá.

Íme a történet, amelynek előzményét a szövegben található linken olvashatják.

Meg kell említenem egy korai "távolbalátás" élményemet, ami irányított volt, és amelynek eredményeként pontos információkat kaptam a céllal, hellyel, személyekkel kapcsolatban.  Az eset valamelyest összefügg előző beszámolómmal, hiszen nagyjából ugyanakkor kezdődik: a 60-as években történt, amikor én 8-10 éves lehettem. Miután - különböző módon - többször is megjelentek idegen entitások az életemben, szándékuk akkorra már teljesen egyértelmű volt számomra, hiszen nem is titkolták. Érzelmekkel és telepatikus késztetésekkel közölték velem, hogy egész életemben a gondomat viselik. Ez nem mindig volt igazi gondviselés, inkább nevezném irányításnak vagy kihasználásnak, engem viszont módfelett érdekelt, hogy miért van ez így. Elhatároztam, hogy kiderítem: kik ők, honnan jöttek, valójában mit akarnak. Egyébként csak célozgattak származásukat illetően. Akkor még nem tudtam mi az a RV (távérzékelés), de azt igen, hogy ha akarok valamit tudni, nem kell feltétlenül ott lennem a helyszínen.
Volt nekem egy kuckóm, ahol játszani szoktam, egy titkos hely, ahol senki nem zavart: a fáskamra, ahol tüzelőn kívül régi lomok is voltak. Én ott építettem ki magamnak főhadiszállást :)
Egy alkalommal, miután teljes nyugalomban és sötétségben bekuckóztam magamat a rejtekhelyemen, erősen az idegenekre gondoltam. Vajon hol laknak ők?
Kis idő múltán "látni" kezdtem őket, amint egy jármű (ufo) belsejében ténykednek. Leginkább gondolatokkal vezérelték a szerkezetet, ami válaszolt nekik úgy, ahogy nekem is az idegenek: telepatikusan. Amit érzékeltem, az egy elég tágas, homályos helyiség volt, fényforrás sehol nem volt, mégis jól lehetett látni mindent, annak ellenére hogy nekem ez inkább szürkeségnek tűnt. Aztán változott a kép és már épületeket láttam, járműveket, amik lebegtek vagy suhantak hangtalanul egy kékes világban, ahol az ég lila volt vörös átmenetekkel. A lények sokfélék voltak, jellemző volt a nagyobb fejük, de határozottan emberszerűek voltak, sőt szépek is. Főleg a "nők" voltak szépek, akiknek vagy nem volt hajuk, vagy hosszú, könnyű, libbenő szőke hajjal mentek tova kecsesen, mint az angyalok. Ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam hogy ébren vagyok*, mert hallottam hogy a házunk udvarán valaki porolja a szőnyegét és néha nagyokat köhint.
A következő élményben inkább szagok és hangok voltak, valami kellemetlen érzéssel vegyítve. Ekkor kerültem először a Föld mélyébe, ahol mint előző beszámolómban írtam (ekkor még nem tudtam hogy ez a mi Földünkön van), lázas rabszolgamunka folyt, óriási, félelmetes dörrenésekkel és morajlásokkal, kellemetlen bűzzel tarkítva. Aztán váratlanul vége lett az érzékelésnek, mintha valaki közbelépett volna, erősen fájt a fejem, szinte nyilallt. Eléggé rosszul éreztem magam, és nyomban elhagytam a búvóhelyemet, sokáig nem is mentem oda a kellemetlen dolgok miatt. De végre tudtam, hogy kik ők, bár azt nem, melyik bolygóról jöttek. Azt csak sok év múlva tudtam meg, hogy az nem idegen égitest volt, hanem bizony a Földünk, de más időben és talán más síkon is. Az még kiderítésre vár, hogy a múltban vagy a jövőben játszódtak-e az események, de azt gyanítom, hogy a jövőben, mert mi szüksége lenne egy kisgyerekre bárkinek - a múltból...?


*Megjegyzés: az "ekkor már szinte aludtam, de pontosan tudtam, hogy ébren vagyok"-helyzet egy teljesen megfelelő leírása az úgynevezett Delta-interfész állapotnak, amellyel a távérzékelés leginkább dolgozik.

A "Kik vannak a...?" - sorozat további részei:

Kik vannak a Föld mélyén? >>
Kik vannak a Holdon? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Marson? (Ingo Swann RV) >>
Kik vannak a Holdon? (magyar távérzékelőtől) >>