Megkértem egy külföldi, Európa másik végén élő barátomat, hogy a saját nyelvén készítsen egy vizsgálandó anyagot egy szabadon választott könyvből. Készített. A feladat az volt, hogy mi a tartalma a vizsgálati azonosítóban szereplő szövegnek? Ez pedig a 2806/7308.
2008.augusztus 4.:
Nos, tehát az eredmények. Egy portugál barátomat kértem meg arra, hogy válasszon egy bármilyen könyvből egy bármilyen részletet, olvassa el, készítsen egy vizsgálat-azonosítót, majd küldje el nekem.
Ez volt a részlet:
Meses depois, quando voltou de Lisboa, Bartolomeu Sozinho já estava classificado como mentiroso, traídor, colaborador. O que quer que ele dissesse sobre o passado de Suacelência seria entendido como uma intencional falsidade.
Az irodalmi jelleget mellőzve, saját fordításomban ezt jelenti a szöveg:
Hónapokkal később, amikor visszatért Lisszabonba, Bartolomeut már egy hazug, áruló kollaboránsnak tekintették. Bármit, amit Suacelência múltjáról mondhatott volna, szándékos valótlanságnak lehetne tekinteni.
Ez a szöveg, és -bár nyilván nem beszélhettünk meg semmit a gyakorlat előtt- külön köszönöm I.C.C. barátomnak, hogy olyan szöveget választott, amit latin nyelvtudásomat próbára téve bírtam csak lefordítani :) Dehát: a gyakorlat teszi a mestert... A könyv Mia Couto Isteni mérgek, ördögi szerek [Venenos de Deus, Remédios do Diabo] című munkája. Couto mozambiki születésű portugál író, és annak ellenére, hogy Mia a keresztneve, nem hölgy. A könyv egy szerelmi történet, egy bizonyos doktor Sidónio Rosa körüli történésekkel. Egy napon ez a bizonyos, a szövegben említett Bartolomeu visszatér - és gondolom visz mindent, mint a 7-es. Nem olvastam még a könyvet, még életemben nem hallottam sem róla sem Couto-ról, de I.C.C. egy hónappal a vizsgálat után küldött nekem egyet.
Íme, amit kaptam a session-ben. A színkódok így alakulnak: zöld-egyezőség, piros-egyáltalán nincs egyezőség, az árnyalatok az információ részletességét jelölik.
Egy újszerű könyvről van szó, aminek olyan a borítója, mintha régi lenne, de nem az. Bordó felirat a címe, egy kisebbfajta illusztráció van az első borító felső harmadán. Normál papírra van nyomtatva, nem újrahasznosítottra.
A célszöveg a második bekezdés az oldalon, iniciáléval kezdődik, és a 72.-dik oldalon van.
A célszöveg tartalma úti leírás, valamilyen fikció vagy mese része. Általános leírás utazóról, akinek nem hisznek.
A tartalom jó hangulatú, bizakodó.
A környezet egy párás levegőben álló napsütéses helyen van.
A célszöveg utolsó sora félig fut az oldalon.
A könyvet egy sötét hajú, idősebb, feminin férfi írta.
Hát így. Azt leszámítva, hogy nem a 72.-dik, hanem a 73.-dik oldalon van a szöveg, egyértelmű sikerként könyvelem el a session-t. Egy csomó információt nem írtam be, amit a flow-ban kaptam, színeket, ízeket, illatokat, amelyek számítanak ugyan a környezet leírásában, de a célszöveg tartalmát nézve semmilyen jelentőséggel nem bírtak. Ugyanakkor a Bartolomeu Sozinho és a Suacelencia nevek egyértelműen beazonosíthatóak voltak a session dokumentációjában, éppen úgy, mint egy Lisszabonba bevezető úton elhelyezkedő völgyhíd.
Ez volt a második sikeres kísérlet dokumentumok távérzékelésére.
Hónapokkal később, amikor visszatért Lisszabonba, Bartolomeut már egy hazug, áruló kollaboránsnak tekintették. Bármit, amit Suacelência múltjáról mondhatott volna, szándékos valótlanságnak lehetne tekinteni.
Ez a szöveg, és -bár nyilván nem beszélhettünk meg semmit a gyakorlat előtt- külön köszönöm I.C.C. barátomnak, hogy olyan szöveget választott, amit latin nyelvtudásomat próbára téve bírtam csak lefordítani :) Dehát: a gyakorlat teszi a mestert... A könyv Mia Couto Isteni mérgek, ördögi szerek [Venenos de Deus, Remédios do Diabo] című munkája. Couto mozambiki születésű portugál író, és annak ellenére, hogy Mia a keresztneve, nem hölgy. A könyv egy szerelmi történet, egy bizonyos doktor Sidónio Rosa körüli történésekkel. Egy napon ez a bizonyos, a szövegben említett Bartolomeu visszatér - és gondolom visz mindent, mint a 7-es. Nem olvastam még a könyvet, még életemben nem hallottam sem róla sem Couto-ról, de I.C.C. egy hónappal a vizsgálat után küldött nekem egyet.
Íme, amit kaptam a session-ben. A színkódok így alakulnak: zöld-egyezőség, piros-egyáltalán nincs egyezőség, az árnyalatok az információ részletességét jelölik.
Egy újszerű könyvről van szó, aminek olyan a borítója, mintha régi lenne, de nem az. Bordó felirat a címe, egy kisebbfajta illusztráció van az első borító felső harmadán. Normál papírra van nyomtatva, nem újrahasznosítottra.A célszöveg a második bekezdés az oldalon, iniciáléval kezdődik, és a 72.-dik oldalon van.
A célszöveg tartalma úti leírás, valamilyen fikció vagy mese része. Általános leírás utazóról, akinek nem hisznek.
A tartalom jó hangulatú, bizakodó.
A környezet egy párás levegőben álló napsütéses helyen van.
A célszöveg utolsó sora félig fut az oldalon.
A könyvet egy sötét hajú, idősebb, feminin férfi írta.
Hát így. Azt leszámítva, hogy nem a 72.-dik, hanem a 73.-dik oldalon van a szöveg, egyértelmű sikerként könyvelem el a session-t. Egy csomó információt nem írtam be, amit a flow-ban kaptam, színeket, ízeket, illatokat, amelyek számítanak ugyan a környezet leírásában, de a célszöveg tartalmát nézve semmilyen jelentőséggel nem bírtak. Ugyanakkor a Bartolomeu Sozinho és a Suacelencia nevek egyértelműen beazonosíthatóak voltak a session dokumentációjában, éppen úgy, mint egy Lisszabonba bevezető úton elhelyezkedő völgyhíd.
Ez volt a második sikeres kísérlet dokumentumok távérzékelésére.
Mia Couto:
