Számok, kódok, mennyiségek távérzékelése

Távérzékelési üléseken az egyik legnehezebbnek tűnő dolog – szövegek távérzékelése mellett – a számok, mennyiségek észlelése. Látszólagos ez a nehézség, elsősorban akkor probléma, ha konkrét számsorozat, számok érzékelése a feladat, mint például PIN kód, számítógépes belépési kód, telefonszám. Ezekben az esetekben egyetlen hiba is használhatatlanná teszi az eredményt, és ez az egy hiba már lehetetlenné is teszi a többi szám ellenőrzését, még ha az a több helyes lett volna is. Az ilyen eseteket is meg lehet oldani, sőt több megoldási lehetőség is létezik a hiba kiküszöbölésére: haladjunk elemenként, dolgozzunk ideogrammal, vagy vizualizáljuk a szám-karakter helyi jelentőségét (születésnap, házasság napja, stb).

Többszörös, különféle módokon megvalósított személyes tapasztalatok is mondatják velem, hogy lottó-, és nyerőszámok megállapítása jelek szerint még ennél is nehezebb falatnak bizonyultak. Nyilvános vizsgálati eredmények szerint a legjobb találati arány a kihúzott számok 50%-át éri el, mint tartós ismétlődő eredmény, ez többnyire a minimális nyerőosztályt jelenti. Több felfogás létezik erről, hogy miért nem sikeresebb a nyerőszámok, nyerő sorrendek megállapítása. Ahol általában eredményesebb a játék, ott lóverseny, sport, illetve más, bonyolult, több összetevős folyamatra fogadási eredményének érzékelését folytatják. Ennek az érzékelésnek a megközelítése az az elv, hogy a természetben nem fordulnak elő számok csak úgy maguktól, elvontan, így mindenhez tartozik valami tárgy, élőlény, szimbólum (forrás: Ed C. May, Ingo Swann elszórt közlései). 

A fentieken túl sokkal könnyebben lehetséges számszerűsíteni információkat más területeken: például könyv távérzékelése esetén oldalszám, terjedelem, könyvespolcon levő könyvek száma, valamilyen gyűjtemény darabszáma alapján. Ezekben az esetekben, ha monitorral (irányítóval) dolgozik ember, tökéletes visszajelzésnek bizonyulhatnak az "igen-nem" válaszok, és egyáltalán nem nehéz ,"megérezni" őket. Feltehetően azért is, mert nincs olyasfajta elvárás, érzelmi kapcsolat egy ilyen számadattal, mint egy lottószelvény nyerő számsoránál, belépési kódnál, telefonszámnál vagy rendszámtáblánál.

A számok érzékelésének egészen egyéni módja a szinesztézia jelensége, amit Daniel Tammet savant-szindrómás számoló- és memóriazseni él meg. A Pí szám 25.000 számjegyét hiba nélkül tudta elsorolni, mert magát a számot egy hullámzó hegyvonulathoz hasonlatosan látja, az egyes számjegyeket eltérő méretű, alakú, mozgású és színű alakzatként érzékeli, így sokkal színesebb, felismerhetőbb számára minden. Az egyes számjegyeken túl maguk a számok is eltérő ábrát adnak ki ennek alapján. A szinesztézia jelenségénél íz, szag, hő, hang érzete is társul egy vizuális élményhez. Ha ez következetesen jelenik meg az érzékelésben, a továbbiakban alkalmas memorizálásra, felismerésre.

Ha nem sikerül spontán egy-egy keresett számot mennyiséget előhívni, akkor érdemes ideogram-ot rajzolni, majd azt elemezve a számot kisilabizálni. De ha az ember tét nélkül, csak a gyakorlás kedvéért kezd el kísérletezni azzal, hogy távérzékelés útján számokhoz, jellemző mintákhoz, sorozatokhoz jusson, elég könnyen "be fog indulni".

Mire jó ez? A számszerűsített adatok, információk pluszt jelentenek, a megbízó számára egyértelműbben lehet az eredményességet mérni ismert, keresett céllal. Ha pedig a vizsgáló már tudja, hogy mekkora mennyiséggel dolgozik, könnyebben képes egyedien felismerhetővé tenni a csoport tagjait. A mennyiség és a minőség persze nem azonosak, ezt a továbbiakban külön érdemes (és kell) vizsgálni.

[Az illusztrációként szereplő képen látható könyv Don Catlin: Lottery Book - The Truth Behind The Numbers című műve, itt megrendelhető.]

Egy magyar távérzékelő: Kele János

Havasi János: Kele, a "léleklátó"
 [232 oldal]
Magánkiadás, 1985, Budapest

Amikor a Kele Jánosról szóló mindeddig egyetlen könyv ajánlóját olvassák, egyben az első ismert magyar [született] távérzékelő életéről szóló beszámolót is megismerhetik. Ezen a kisméretű, kopottra olvasott könyvön kívül sajnos nincs más forrás, hogy megismerjük Kele Jánost. Ez a rendhagyó könyvajánló hibrid lesz: a "léleklátó" életpillanatait mutatja be úgy, hogy ugyanakkor a róla szóló könyv a téma.

A kötet Havasi János magánkiadása, 1985-ben jelent meg Budapesten.

Kele 1900. május 7-én Pécsett született. Szerény körülmények között, szegény családban nőtt fel, mindezek ellenére igen jó tanuló volt. Nyomdászinasnak tanult, így a kiadóknál szerkesztett lapokból frissen, első kézből értesülhetett a a világ aktuális dolgairól. Már egészen fiatal korától kezdve rendelkezett a telepátia képességével, amellyel képes volt megérteni mások gondolatait anélkül, hogy azok egy szót szóltak volna. Például képes volt megjósolni az osztálytársainak, hogy milyen baj éri őket, legyen az kéz- és lábtörés, vagy egy rossz osztályzat. Emiatt társai féltek is tőle, mert amit elmondott, hamarosan valóra vált. Természetesen ő mindig segítő szándékkal próbált közeledni az emberekhez a későbbiekben is. Nagy pontossággal megjósolta az elkövetkező eseményeket, gondjaikat pedig mélyen átérezte. A tőle elvárható legjobb módon kereste számukra a megoldást, boldogulásuk érdekében.

Kele János nem szenzációhajhász, hanem egy segítőkész, empatikus ember volt, nem vágyott hírnévre. Adottságának híre azonban mind inkább elterjedt. Egyre többen keresték meg és fordultak hozzá tanácsért, de nem csak idehaza hanem a környező országokból is. Sokszor tették próbára képességeit, mert nem akartak hinni neki, azt gondolták, hogy csaló. Egy alkalommal tesztelni akarta őt egy újságíró, aki kihívóan azt kérdezte tőle, hogy meg tudná e mondani, mennyi pénz van a zsebében. Kele várt néhány pillanatot majd rávágta: "Tizenkét pengő, nyolcvan fillér". Az újságíró elővette pénztárcáját a zsebéből, megszámolta a benne lévő pénzt, hiszen még saját maga sem volt tisztában pénztárcájának tartalmával. Legnagyobb megdöbbenésére az összeg pontosan megegyezett Kele János állításával.
Előfordult olyan eset is, amikor egy 72 éves eltűnt nyugdíjast kerestek. Kele pontosan megjelölte a helyet, hogy a Sajó melyik részén találhatják a tetemet a víz alatt, ezt kétszer egymás után is megerősítette. Akkor nem találták az eltűntet, csak egy év múlva vetette fel a folyó vize ahhoz a helyhez közel, amit megjelölt annak idején.
Baráti körben rendszeresen kérték, hogy mondjon nekik valamit a jövőjükről. Így volt ez egy mérnök házaspár esküvőjén is, ahol kérdésükre azt válaszolta, hogy két gyerekük lesz, mindkettő orvosnak tanul majd. Elmondta azt is, hogy a második gyermek születése után a férj három évvel később autóbaleset áldozata lesz. Egy tolató teherautó valóban halálra gázolta az apát a kisebbik gyerek születése után közel három évvel. A fiuk felnőtt korukra praktizáló orvosok lettek, ahogy azt Kele megjósolta.
Számtalan külföldi meghívást kapott és sok előadást tartott. Arra a kérdésre, hogy honnan tudja ezeket a dolgokat megmondani, szerényen csak annyit válaszolt: "Megéreztem."

Kele többször hosszú hónapokat töltött Németországban. Hitler sokat hallott róla, de a führer nem kedvelte és nem is nézte jó szemmel a parafenoménokat és más „okkultistákat”, ezért kiutasították a náci Németországból. Újra Budapestre jött, ahol hamarosan a rendőrkapitányság alkalmazásába került, mint az életvédelmi osztály vezetője. Kollégái irigyek voltak rá képességei miatt, mert számukra látszólag könnyedén oldott meg több, régóta megfejthetetlennek tűnő bűnügyet. Rejtélyes megoldásai közül kiemelkedik a híres kecskeméti eset. Egy ismeretlen elkövető életveszélyes, fenyegető leveleket írt ismert személyeknek címezve, ezért a rendőrség vizsgálatot indított az elkövető kilétének felderítésére, de nem jutottak eredményre. Kelét bízták meg a nyomozás folytatásával, hátha valamilyen nyomra bukkan, habár ezt természetesen csak a végső lehetőségnek gondolták, mert valójában a kapitányság vezetői sem hittek a paraképességekben. A kollégák gúnyos megjegyzései kísérték munkáját, de nem foglalkozott ezzel, csak a feladatra koncentrált, és a siker nem is maradt el. Főnökeitől gépkocsit és sofőrt kért, majd miután beült a kocsiba, bekötötte a szemét egy fekete kendővel. Megérzéseire hallgatva diktálta a helyes irányt. Mögötte egy másik gépkocsiban cinikus munkatársai követték, bízva abban, hogy ne jut eredményre. Eleve nem tetszett nekik a bekötött szemmel történő nyomozás, mert holmi színházi játszadozásnak tartották a kellékkel tarkított butaságot, és a komoly nyomozati munka megszégyenítésének vélték a "mutatványt". Kelét a megérzései Kecskemétre vezették. A várost elérve néhány fölöslegesnek látszó kört írtak le, mely nagy kacagást váltott ki az őket követő nyomozók körében. Folyamatosan köröztek, miközben egyre szűkülő köröket írtak le, majd egy átlagos ház előtt álltak meg. Kele várakozott még néhány percet a kocsiban ülve, még mindig bekötött szemmel. A kollégái ezalatt csendben kiszálltak a kocsiból, és mögéjük lopakodtak, azt remélve, hogy Kele János most végleg elvesztette a fonalat, és csak csalódottan ül a kocsiban, valamilyen földöntúli csodára várva. Azonban a férfi lassan, méltóságteljesen kiszállt a kocsiból, levette szeméről a kendőt, és néhány pillanat múlva – amikor szeme már hozzászokott a fényhez – magabiztos léptekkel az előtte álló ház bejáratához ment, és becsengetett. Az ajtó kinyílt, és egy bajuszos, negyven év körüli férfi ijedt, kérdő tekintete fogadta, érkeztének okát firtatva. Ő benyúlt a belső zsebébe, és egy kézzel írott levelet mutatott a férfinak. Kérdőre vonta, hogy miért írt fenyegető leveleket, és felszólította, hogy kövesse a kocsihoz, mert elő kell állítania a kapitányságon. Az illető riadtan teljesítette utasításait. A férfi nem hitte, hogy valaha is a nyomára juthatnak, és nem értette lebukásának okát, mivel rendkívüli körültekintéssel járt el. A nyomozók füle hallatára és legnagyobb megdöbbenésére a férfi elismerte tettét. Az íráspróbák is beigazolták Kele állítását.

A Pesti Napló Kele Jánosról

A különleges képességekkel megáldott parafenomén éppen Pécsett tartózkodott – egyébként soha nem járt a következő tett helyszínén –, amikor arról értesült, hogy a közeli Romonyán rejtélyes körülmények között elhunyt Hellfrich József gazdálkodó. Kele bement egy dunántúli újság szerkesztőségébe, és ott fejből felrajzolta a rejtélyes gyilkosság pontos helyszínét úgy, ahogyan az a valóságban volt. Elmondta, hogy megérzése szerint a dombtetőn fekszik az áldozat egy füstölgő, düledező présházban a kocsiút mellett, amelytől keskeny ösvény vezet a házhoz. Lerajzolta az ágyat, amelyen a holttest feküdt, és egy hordót is, amelyen az áldozat vadászfegyverét később meg is találták. A hatóság először arra gondolt, hogy öngyilkos lett az öregúr, mivel volt egy kis adóssága. Kele azonban elmondta a szerkesztőségben azt is, hogy a gazda egy véletlen szerencsétlenségnek és nem öngyilkosságnak lett az áldozata. Valaki másnak a kezében sült el a puska, és így a saját vadászfegyvere sebezte halálra. Az illető, hogy szabaduljon a következményektől, a holttestre gyújtotta a présházat. Még azt is megmondta Kele, hogy egy falubéli volt az akaratlan gyilkos. A nyomozók a történtek ismeretében már célirányosan kereshették a gyilkost és hamar meg is találták. A gyilkos az öreg egyik szomszédja volt, aki beismerte tettét, amit a fegyver szögre akasztásával követett el. Véletlenül a szög mellé akasztotta a puskát, az leesett, és elsült, leterítve ezzel az öreget.

Tudomást szereztek képességéről Amerikában is, és meghívták egy pszichológiai kutatóintézetbe, ahol a parajelenségekkel foglalkoztak, megkülönböztetett figyelemmel a telepátiát illetően. A telepatikus képességek bizonyítását az úgynevezett Zener kártyákkal vizsgálják, mely négy, olykor öt lapból áll. A találati aránynak megfelelően szűrik ki a jó telepatikus képességekkel megáldott embereket a további kutatásokhoz. A résztvevőnek ki kell találni a lapok helyes sorrendjét, és a rajta lévő egyszerű ábrákat. Kele János könnyedén teljesítette a feladatokat, átlagosan 74%-os találati arányt ért el. Készségesen működött közre a vizsgálatok során, tudásának legjavát adva, már ami a körülményeket illeti. Mindezt azért kell megjegyezni, mert szerint többre is képes lehetett volna. Megkérdezték tőle, hogy milyen feltételek mellett lehetne képes nagyobb hatékonyságra, mire ő szerényen csak annyit válaszolt, hogy jó lenne, ha legalább meleg, fűtött szobában alhatna, mert minden erejét kiveszi belőle a hideg, fűtetlen szállás, ahová vendéglátói meghívták a tudományos kísérletek idejére. Nagy segítségnek tartaná továbbá azt is, ha egy pici meleg ételt kaphatna legalább egyszer naponta, mivel nincs pénze. A kutatók megdöbbentek azon, amit mondott, és megszégyenülten azonnal intézkedtek a teljes ellátásáról. Az eredmény nem is maradt el, mert egy-két nap múlva már 97%-os pontosságot ért el rendszeresen, ami jóval felülmúlta az elvárásokat, és túlszárnyalta elődei eredményeit. A riporterek kérdéseire, hogy mivel magyarázza tehetségét, csak annyit válaszolt: "Ahogy a zeneszerző hangokat hall, én ösztönösen megérzem azokat az erőket, amelyek ösztönökből, vágyakból, érzékekből alakulnak, és mintegy felém áramlanak. Érdekes, amit megfigyeltem magamon, hogy annál könnyebben fejtek meg nehéz dolgokat, minél nagyobb a fájdalom, a szenvedés a hozzátartozóban, aki a segítségemet kéri."

Dr. Toronyi János vezetésével Magyarországon is folytattak orvosi kísérleteket vele. Kele gondolatolvasási tehetségével teljesen ámulatba ejtett minden kutatót, többek között azzal, amikor távollétében kivettek egy könyvet a szekrényből, felütötték valahol, és megjegyezvén az oldalszámot, visszatették azt a helyére. Ezután behívták a parafenomént, és ő az elsötétített szobában kivette ugyanazt a könyvet, pontosan azon az oldalon nyitva fel, ahol néhány perccel azelőtt a kutatók. Persze lehetne még folytatni történeteit, de nem ez a fontos, hanem a jelenség, és a magával ragadó személyisége, mely kivételes képességről árulkodik. Egyik álmában például látta magát, amint sétál a temetőben, és hirtelen megáll a saját sírja előtt. Kelének e látomása nem sokkal később, kétévi súlyos betegséget követően, 1957.május 30-án beteljesedett. Rövid, közel ötvenhét évnyi küzdelmes életével azonban sikerült beírni a nevét a parapszichológia világába, bár emléke napjainkra kishíján a feledés homályába merült.


Kele János, a modern távérzékelő

Az, hogy Kele a klasszikus értelemben vett, azaz a huszadik század végén művelt pszichikus távérzékelést művelte, az alábbi részlet a bizonyság. Felismerhetők benne az úgynevezett "modern" távérzékelés fázisai [ideogram, egyszerűen csak rajzolás], illetve a hozadékaként jelentkező gondolatátvitel, gondolatolvasás vagy pszichometria is [egy alkalommal például egyetemi kísérlet részeként a betegek által előzőleg megérintett üres papírlap elemzésével kellett diagnózist adnia a páciensről. E kísérlet végeredménye a jelenlévő orvosok értékelésében: "Az Ön benyomásai és az orvosi jelentések tökéletesen összeillenek."].

A Wochenend című hetilap 1952. szeptember 17-i számában írta a következőket:

"A tudománynak mind a mai napig nem sikerült végérvényes magyarázatot találnia az ún. ’tisztánlátásra’. De sikerült rendet teremtenie ebben a tartományban, mert minden egyes esetet szigorú mérték szerint vizsgáztattak le. A tisztánlátók számát csökkentették [a vizsgálat során - HV], csak az egyértelmű adottsággal rendelkezők maradtak meg, akik a tudomány szemével nézve is meg tudtak álni. Ezek között Kele jelentős helyet foglal el. Ő viszont azt mondja magáról: nem vagyok tisztánlátó. Kele nem akar a szenzáció fényébe állni, mert – amint ezt maga is bevallja – éveken keresztül szenvedett különleges adottságától. ’Nagy lelki harcokat kellett megvívnom, mert féltem a bennem lévő titokzatostól, megmagyarázhatatlantól.’

A Wochenend felkérésére Ernst Hackel professzor (1944-ig Budapesten főiskolai tanár, a tisztánlátás legismertebb kutatója volt abban az időben) is kifejtette nézeteit ebben a témakörben. Kelével kapcsolatban így nyilatkozott: ’A tudomány ma több módját ismeri a tisztánlátás megnyilvánulásának: gondolatolvasás, vagy gondolatátvitel (telepátia), és a közeli, vagy nagyobb távolságban lévő dolgok világosan látása, a múlt, vagy a jövő leleplezése. Ezt az egészet parapszichológiának nevezik. E téren három alapelv szigorú betartásával dolgoznak: józanság, figyelem, mérhetetlen bizalmatlanság. Kele János valóban természetfeletti adottságokkal rendelkező fenomén. Emellett Kele telepatikus erővel is rendelkezik, és hiteles értesülések szerint nagy távolságból olvas más emberek gondolatában, vagy át tudja oda vinni saját gondolatait. Különleges kísérletek igazolták Kele képességeit, például azt, hogy több mint 100 kilométer távolságból felfogta a tárgyak gondolatilag átvitt képét, lerajzolta, vagy tökéletesen leírta azt."

Ez a blogbejegyzés, és a Keléről szóló könyv ajánlása remélhetőleg további érdeklődő figyelmet irányít az első magyar natív távérzékelőre.

Az ajánlott könyv antikvár példánya megvásárolható például itt.

Depresszió, tavaszi fáradtság a távérzékelés tükrében

Környezetünk hatására életünket egyre nehezebben vagyunk képesek autonóm módon irányítani. Úgy tűnik, a hagyományos stresszkezelő megoldások is használhatatlanok, vagy csak átmeneti megoldást nyújtanak. Fogadatlan barátunk, a média is nyújt számunkra – néha burkolt reklámként – újonnan megjelenő, divatos megoldásokat, amelyekről rendre kiderül, hogy nem hatolnak a dolgok mélyére. Alapvető hiányosságuk, hogy csak funkcionális gyógyítást céloznak, hogy az ember minél előbb újra munkába tudjon állni, illetve gyorsan vissza tudja venni a fogyasztói életformát. Ezek közül valamelyest kiemelkednek azok a módszerek, amelyek diétával, mozgással idéznek elő a testben szemmel látható változást, ezzel lehetővé téve, hogy az eredmény a tudatban megjelenve erősítse a sikerélményt. Blogunknak nem célja túlzásba vinni ezt a témát, de pár megfigyelést mindenképpen érdemes leírni.

Korábbi cikkeinkben jeleztük, hogy a mindenkori hatalom egyre kifinomultabb technológiákkal dolgozik a lakosság tömeges befolyásolására, ha úgy vesszük, a tömeges depresszió ennek egyik jele lehet, nem kizárva, vagy csökkentve további valós okok hatását. Megtapasztaltuk azt is, hogy a magunkfajta emberek kisközössége nagyon hatékonyan meg tudja egymást támogatni, amikor kicsit döcög a szekér, és ezekben az esetekben jól jön, ha az ember mentális képességeit intenzíven fejleszti, használja (távérzékelési gyakorlatokkal az empátia is fejlődik, ezért érdemes semleges, nem élő emberes, politikai, történelmi témákat is bőségesen használni). Másfelől, ha az átlagember a befolyásolási célpont, az átlag felettiek még inkább azzá válnak, pontosan azért, mert az általános befolyásolási technikák náluk rendszerint nem válnak be.

A 3-féle említett állapot (egyéni stressz-depresszió, ugyanez kisközösségi szinten, illetve tömeg-, vagy egyéni manipuláció áldozata)  3-féle „kezelést” kíván meg.

Nézzük a hétköznapi értelemben vett depressziót. A levert, beszűkült ember ilyenkor nem tud örülni még a ritka képességeinek sem, a kívülről jövő logikus meggyőzés, vigasz, befolyás nem lendíti előbbre. Sajnos a maguk nemében kiváló gyógynövényszakértők, természetgyógyászok sem képesek megérteni azt, hogy ilyenkor nem megy csettintésre a váltás. Egy már elhunyt szerzetes (megnevezésétől ezúttal eltekintenék) annyival intézte el ezt az állapotot, hogy a negatív gondolatokat el kell felejteni, és kész. Kiváló reformétrendeket tudott, úttörőként beszélt különféle témákról, de nyilván azért, mert ő maga sosem volt lelkibeteg, ezért nem érthette meg ezt a helyzetet.

A magam kísérletei alapján azt tudom mondani, hogy mégis sikerülhet rövidre zárni az ilyen periódust, ha az ember bátran nekivág, és igazi kihívást, vizsgálatot keres. Természetesen, ha van bármilyen hobbija, amiben teljesen ki tudja kapcsolni a külvilágot, az rendkívül hasznos tud lenni, a lényeg, hogy kiragadja magát a gondolataiban felvett bezáródó kör-körözéséből. Ilyen kihívásnak teljesen alkalmas a könyvek, szövegek (például napilap) vak távérzékelése, mert annak a címlapja, vezércikke mindig egy konkrét dologról szól, ami hasznosan trenírozza a koncentrációt. Ha a gyakorlással sikerül átbillenni a holtponton, akkor a gyakorlat önmagában rengeteg rejtett energiát mozgósít, ami mintegy „átmossa” a fejünket, tudatunkat.  Egy ilyen látszólag irracionális cél kitűzése és a megoldására való törekvés a stresszes, beszűkült állapot ellentéte, ezért az ellenhatása is ennek az állapotnak a felszámolására irányul.

A tavaszi fáradtság esetén inkább olyan hatások jelentkeznek, hogy az ember lelassul, nehezebben koncentrál, halványabban hozza az eredményeket – mind béta, mind alfa-delta szinten. Szakemberek általában azt látják tavasz elején, hogy kiszáradás, gyenge kiválasztás, vagy hasonló probléma van jelen. Valójában ilyenkor életmódot kell változtatni, ezt szinte követi a szellemi teljesítmény feljavulása is. Az életmód változtatásának egyszerűbb módjai például a víz programozása, élelmiszereink megválogatása, sőt az energia-felvétel javítása (légzésé).

A kiégés szindróma a tudati oldalról induló kifáradás, a monoton egyoldalú munka, megterhelés, napi életmód (ez lehet például háttértévézés következménye is). Itt lehet a leginkább bevetni a távérzékelést, mint kitörési pontot, úgy, hogy változatos célokat állítunk össze a vizsgálatokhoz. Akinek ez generálja az adrenalinbombát, kereshet, kérhet ,,izgalmas" feladatokat, de arra vigyázzunk, hogy ha csupa tömény nagyágyú témára érzékel az ember, az csömört okozhat, sőt, ha az ember rájön, hogy valamely partnerétől csakis azonos típusú gyakorló feladatok érkeznek, rutinná válhat az egész folyamat.

Alapvető igazság az, hogy aki kreatív, alkotó, újító tevékenységet napi szinten visz be az életébe és gyakorolja azt, annak mindhárom betegségtípustól kevesebb félnivalója van, mert folytonosan, aktívan használ számára vitalitás jelentő energiát. Nem véletlen, hogy a távérzékelés nagyjai egyben alkotóművészek is, festenek, gondolataikat kreatívan kifejezik, írnak, oktatnak, előadnak. A maga környezetében erre mindenki képes lehet, hiszen ez nem valamiféle kamaszos lázadás, hanem az emberi lét igazi lételeme, értelme.

Robert Monroe videók

Robert Monroe aki a testen kívüli élmények úttörője volt, mint író, kutató, és a Monroe Intézet megalapítója, az internet segítségével láthatóvá vált. Bár 1915-1995 között élt, szerencsére megmaradt több televíziós felvétel, ahol első kézből számol be élete nagy élményéről.

Ezen a felvételen 1992-ben mesél:




Itt pedig egy 1979 es tévéfelvétel látható...

Médium, médiumitás és a távérzékelés

Érdekes véletlennek tekinthető, hogy az interneten már különféle alternatív híroldalak is egyre gyakrabban tesznek közzé úgynevezett médiumi közléseket (gyakran persze forrásmegjelölés nélkül). Ezek a közlések elsősorban a belpolitikában a közeljövőben várható eseményeket fogalmazzák meg jóslatok, látományok, vagy csak érzelmekkel erősen felöltött, esetleg vágyakat tartalmazó "látások" formájában, így érthető, hogy miért nem jelölik a forrásokat. Emellett több eltérő színvonalú tévésorozat, főleg bűnügyi filmek szerepeltetnek valamiféle általuk médiumnak hívott személyt, további több-kevesebb misztikus jellemzőkkel bíró kellék között.

A sokféleségben kavargó információk miatt ezúttal egy általános elemzést kívánunk adni a témáról, az összehasonlíthatóság, besorolhatóság igényével, mert a felhozatalban a legkülönfélébb dolgok keverednek.

Nézzük az alapfogalmat egyáltalán.

Parapszichológiai, ezoterikus értelemben véve a médium egy olyan személy, aki megváltozott tudatállapotban, transzban arra képes, hogy fizikailag észlelhető módon, emberi nyelvrendszert használva értékelhető információt adjon át egy általa, vagy a kívülállók által tőle eltérő identitású lény közlése nyomán, illetve az által irányítottan. Ezt a tevékenységet tehát beszéddel, rajzzal vagy kézírással, esetleg egy megszerkesztett táblán a ráhelyezett eszköz mozgatásával, jelek, betűk, válaszok kiválasztásával, kopogtatással, rendezett mozgással végzi a médium, a lényeg, hogy ekkor a közlést nem a személynek, hanem egy azt irányító valami másnak tulajdonítják.

Az első felmerülő problémát az jelenti, hogyan határoljuk el a közlést, választ, jelzést egy adott személytől. Igazság szerint ezt alapesetben igen körülményes megtenni, természetesen lehet feltételezni, hogy most nem XY beszél az emberhez, hanem egy önmagát valamilyen névvel, vagy címmel megjelölő entitás. A probléma nem újkeletű. Főleg az 1890-es - 1920 as évek közötti igen divatos spiritiszta szeánszok hívták napvilágra ebben a témában a kritikus véleményeket. Ebbe a körbe tartozik a jelenség szellemi hátterét vizsgáló Rudolf Steiner és más teozófusok, akik az ilyen jelenségek parapszichológiai hátterével foglalkoztak, Houdini pedig kimondottan a technikai-trükkös csalásokkal.

A kettőt természetesen el kell választani egymástól.

Alapvetően elmondhatjuk, hogy egy médium "transz"-állapotban képes megváltozott hangon (elhunyt személy hangján) beszélni, akár az illetőre jellemző beszédstílusban és témákban, vagy akár egy művész stílusában írni, zenei motívumot, mintát megadni. Végsősoron, mivel szinte semmi eszköze sincs az átlag szemlélőnek erre, a végkövetkeztetése az lehet, hogy a jelenségek hasonlítanak egy valóban élt személyre, illetve több közlés feljegyzése, elemzése után egy azonos néven bemutatkozó, mentálisan megjelenő lényre.

Az effajta jelenségek okainak számbavétele előtt nézzük meg, ezúttal távérzékelő szemmel, hogy mi történik egy tipikus médiumi szeánszon?

Az emberek rendszerint előre meghatározott elvárásokkal és értékítéletekkel mennek egy szeánszra azért, hogy akár elhunyt rokonukkal, vagy egy híresebb "szellemmel" beszélhessenek. Tulajdonképpen nincs szó arról, hogy vak - kettős vak kérdésfeltevéssel dolgozna bárki, kivétel talán egy-két bünügyi médium, akik néha önképzéssel eljutva ide, törekszenek az objektivitásra. Jellegzetes ezzel szemben az, hogy nagyobb közönség előtt a médium felsorol néhány jellemző karaktert valakiről, és kéri hogy jelentkezzen az, aki felismer egy hozzátartozót, híres személyt. Itt ezután nem lehetséges annak objektív eldöntése, hogy az illető médium ügyes mentalista, esetleg gondolatolvasó, vagy valóban valaki más beszél rajta keresztül.

A nem földi eredetü entitások gyakran 1-2-3 embert is használnak a leírás szerint, lehet feléjük ún. kérdéseket intézni, kedvük szerint jelentkeznek, illetve rendszeresen, adott időpontban, gyakran pár év múlva megszakítják (ebben az esetben nem lehet eltekinteni attól, hogy az  interneten gigászi közönsége van, és elvárják a folyamatos szellemi tápot. A nem fizikai lények és a fizikailag létezők közti kapcsolatot is részletesen kifejtették többen).

Az ilyen közlemények nyelvtani elemzése, stílusának, belső logikájának vizsgálata adhat valamennyire módot arra, hogy egyfajta valóságtartalmat keressünk: mire inspirálnak? Milyen valóban használható mellékhatások nélküli tanácsokat adnak? Mennyire van összhangban a közlés a tudományos ismeretekkel, eredményekkel, a konkrét valósággal (például földrajzi helyek, épületek, helyszínek)? Mennyire van a szöveg kapcsolatban, önellentmondásban a saját korábbi közléseivel? Igazolható-e bármilyen nás forrásból a közlés valóságtartalma?

A szkeptikusoknak adott legfontosabb megnyugtató válasz az, hogy "torzul" az információ, hiszen állításuk szerint egy embernél jóval fejlettebb lény vagy pedig egy már elhunyt, és ezáltal "magasabb" szintre került entitás adja át azokat, a befogadhatóság szintjére lebutítva. Ez ellentétben áll a távérzékelés lehetőségével, ugyanis elméletileg lehetséges bonyolultabb matematikai képletek, levezetések, műszaki berendezések észlelése előzetes ismeret nélkül is, ahogyan ez megtörtént több esetben is (bár akkor elsősorban a szerkezetek egyszerű léte volt a cél).

Tisztán logikailag nézve, és előzetesen nem megítélve egy esetet, az alábbi változatai lehetségesek a médiumi közléseknek:

• Öntudatlan médium kizárólag alvás alatt, álmában kap közlést, információt, gyakran előzetes kérdésfeltevés nélkül, vagy visszatérően, több részletben. Ennek példáját egy "A médium" címen futó bűnügyi sorozat mutatja meg, igen jól kidolgozva. A valóságban az ilyen jellegü információszerzés gyakran nem elválasztható a programozott, tudatos alvás technikáitól (Silva-féle álomontroll, Lucid dream), valamint a testen kívüli élmények egy részétől.
• Öntudatlan médium, aki teljesen átengedi/elveszti öntudatát, és rajta keresztül valaki más egyoldalúan kommunikál, közöl, jelez, közbekérdezés vagy egyéb reakciók lehetősége nélkül. Itt lehetséges az önhipnózis, hipnózis, amikor valakit rávezetnek, rávesznek arra, hogy ezt engedje. Ilyen például a sámánizmus esetében történő "elragadás", a különféle szertartások révén az előzőleg kiválasztott, erre alkalmasnak tartott személy válik kapoccsá két világ között. A több, különféle szertartással választják el az illető normális életét, önmagát attól, aki/ami közléseket végez.
• Öntudatlan médium, akivel lehetséges a kétirányú kommunikáció, elhunyt lelkekkel, szellemekkel, más dimenzióban élő nem földi eredetü lényekkel, "angyalokkal". Az érdeklődők a legtöbb angyal, sőt még Jézus ilyen "válaszait" is megtalálhatja, de idegen lényeg bolygóközi szövetségei, és más szervezetek is rendszeresen jeleznek így, sőt erre a tevékenységre könyvkiadók, médiacégek is felépülnek fizetős felkészítő tanfolyamokkal, amelyek a megjósolt események túlélését hivatottak megkönnyíteni a kiválasztottaknak. Az ilyen, gyakran pénzügyi célú, vagy tömegpszichózist, irányítást lehetővé tévő manipulatívan gerjesztett tevékenységet értelemszerűen nem lehetséges egy kalap alá venni a távérzékeléssel, az önellenőrzés, az összevethetőség, ellenőrizhetőség ugyanis még a front load jellegü technikákkal se mérhető össze, szociálpszichológiailag, marketing- és média szempontból viszont vizsgálható.
• Egyéb ok miatt médiumi tevékenységnek gondolt cselekvés: valamilyen ideiglenes vagy tartós elmebetegség: skizofrénia, hallucinogén szerek alatti hatás, külső egyéb technikai,vagy mentális befolyásolás (műszerekkel, parafenomének által, vagy pszichológiai/gyógyszerrel/elektrosokkal kombinált technikákkal, mint például az úgynevezett mandzsúriai jelöltek felkészítése,agymosása). Ezek mindegyike kívül áll a távérzékelésen.

Egyes esetekben viszont természetes úton felléphet a clairvoyance, tisztánlátás képessége, amikor az alany gondolhatja magát médiumnak, főleg mert nem vagy csak részlegesen tudja irányítani az élményt, miközben valójában más emberek gondolatait veszi át, főleg személyes közelségben. A korábban már bemutatott rendőrségi segítő médiumok közzül a valóban használhatóak is - éppen mert eredményeik valósak, igazoltak - kivül esnek a nem ellenőrizhető médiumitás világából.

Lezárásként elmondható, hogy a médiumi jelenségekként számon tartott jelenések nagy része nem esik bele abba a kategóriába, ami a használhatóság, megismételhetőség, ellenőrizhetőség olyan szintje, hogy érdemes volna bárkinek is tudatosan "médiummá" képezni magát, az általunk használt technikák mindegyike az öntudat megőrzésén, és az események, a vizsgálat feletti irányítás fenntartása alapján működik. A programozott álmok, testen kívüli élmények során lehetővé válik sok olyasmi, találkozás, kommunikáció más lényekkel, hogy így mondjuk,de ott éppen az öntudat megőrzése - bár sajátos érzékelés mellett - teszi lehetővé sok fizikai szemmel, érzékekkel kiszűrhetetlen csalás felismerését. A komplexebb szellemi világokat, ezek sajátosságait leíró szerzőknél számos tanács van arra, hogyan kerülje el az ember az öntudatlan médiummá válást, illetve arra, hogyan jusson más módon hozzá azokhoz az információkhoz, amelyeket rendszerint csak egy médiumtól várnak el.