Elkövetők, eltűnt személyek, tapasztalatok, lehetőségek

A blog olvasói, illetve a levelezőlista tagjai közül az utóbbi időben többen is érdeklődtek konkrét esetek megoldása ügyében. Küldtek nekünk bizonyos megbízás-féléket abból a célból, hogy "a rendőrség nem jutott eredményre, és...", illetve "még mielőtt a rendőrséghez fordulna..." stb. (sajnos olyan egy sem volt köztük, hogy például "mielőtt megkéri a kezét", vagy "mielőtt odaajándékoznám neki ezt a pénzösszeget" és hasonlók).  Néhány rövid megjegyzést tennénk a csoportunk nevében a hozzánk eljuttatott esetekkel kapcsolatban mind a beküldőt, mind a minket érintő körülményekről. 

Miért érdemes többször is átgondolni az írást a segítséget kérőnek, mielőtt eljuttatja hozzánk az ügyét vizsgálat céljára? Többek között azért, mert beláthatatlan folyamatokat indíthat el az a laikus, aki a tőlünk kapott részletek hatására új információkhoz jut hozzá. Gondolja át egyrészt a saját szerepét a folyamatban, másrészt a miénket. Fontos megjegyezni, hogy a kérések eddig kivétel nélkül valamilyen bűnügyhöz, vagy különösen nagy gazdasági jelentőségű beruházáshoz kapcsolódtak. Az egyiknél az elkövetőt kellett megnevezni, a másiknál egy zaklatót (a "megrendelő" ráadásul anonim volt), és így tovább. A meggondolás tárgya: milyen indokokkal, milyen magyarázattal megy a hatóságokhoz az a személy, aki velünk elvégeztette a vizsgálatot, és megírtuk neki, hogy az elkövető, zaklató neve X.Y.? Felhangzik majd a kérdés: Ön ezt mire alapozza? Mit fog rá válaszolni? Arról nem beszélve, ha az eredményeink birtokában ez a személy nem a hatóságokhoz megy először.

Érzünk-e a helyzetben visszásságot?

Annak ellenére, hogy a visszajelzett vizsgálati eredményekről rendre kiderül, hogy helyesek, bűnügyekről lévén szó, a bizonyítékok csak jóval később tették nyilvánvalóvá a mi megállapításainkat. A hazai nyomozó hatóságok, bármennyire is "rajta legyenek" e témán, nincsenek felkészülve az ilyesfajta nyomozati cselekményekre (pedig például ügyészi váderedményesség szempontjából elég jó esélyt szalasztanak el vele, már ahol ez feljavításra szorul, természetesen).

Egy régebbi esetben a feladatunk volt: eltűnt személy tartózkodási helyének megjelölése adott földrajzi környezetben. Megjelöltük. A hivatásos keresőegységre viszont a megrendelő sajnálatos módon nem tudott hatni, ezért az eltűnt személy az általunk megjelölt helyen a szisztematikus kutatás hatására valóban meglett - két hónap elteltével.

Az eddig írottak elegyeként lehetne említeni azt a történetet, amelyet egy színes heti magazinban közzétett cikk indított el. A riport egy fiatalember eltűnéséről szólt, aki  az írás megjelenésének időpontjában már több éve nem került elő. Én magam végeztem rá egy azonnali vizsgálatot, amelyben kiderült, hogy mi az oka az eltűnésének, hol tartózkodott a vizsgálat időpontjában, aznap mit reggelizett, milyen állapotban van, és így részleteiben tovább. A részletes eredményeket eljuttattam a lap fő- és vezető szerkesztőihez azzal, hogy az újságban én nem kívánok szerepelni, de ha a vizsgálat eredményeit a nyomozó hatóságnak továbbítják, talán tudnak vele kezdeni valamit. Az esetről azóta sincs semmilyen hír, pedig ha a megfelelő helyre küldik a laptól a vizsgálati eredményt, felteszem, hogy lett volna egy címlapsztori legalább abból, hogy ők segítették hozzá a fiatalember előkerülését. Ez tulajdonképpen egy sad end, de hogy úgy mondjam, már a levelem postázása pillanatában ez nyilvánvalónak tűnt.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a távérzékeléssel (és vállfajaival) történő vizsgálati eredmények felhasználása a hagyományos gyakorlati módszerekkel elért felderítésekkel ideológiai, módszertani és tapasztalati ellentétben állnak. Mert képtelenségnek tartjuk ugye ezt az utasítást olvasni  egy határozatban: további nyomozati cselekményként távérzékelő kirendelését tartom szükségesnek.

Nem panasz - lehetőség.

...és egy példa, hogy van erre gyakorlat: Exit to nowhere

Könyvajánló - Éles István: Örök visszatérés

Éles István: Örök visszatérés
(120 oldal)
Kornétás Kiadó, Budapest, 2008
ISBN: 978-963-9353-28-2

Nem kevesebbet oszt meg a szerző e könyvében az olvasóval, mint azt, hogy az élet lényege az egyén által fizikai síkon átélt események összessége. Ebben a kiragadott mondatban egy gondolkodó ember számára új információ nem szerepel, viszont a szerző kutatásainak eredményeként a fenti összefoglaló mondathoz további tartalmat adott, mégpedig azt, hogy egy jövőbeli élet már egy megtörtént élet eseményeit tárja fel. Így pedig már egészen más értelmet kap az egyén által fizikai síkon átélt események összességének életként való meghatározása.

A szerző előző- és jövőbeli életek tanulmányozása, reinkarnációs folyamatok vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a Föld és az emberiség egymást követő, egymás után végbemenő eseményei az idő vonalán előre haladva jól behatárolható rendszert, kört alkotnak, ahol az események rendre újra indulnak, és időről-időre újra megtörténnek. Örök körforgás - örök visszatérés.

"Emlékszik? Már találkozott ezzel a könyvvel és lehet, hogy el is olvasta. Méghozzá nem is egyszer, hanem sok ezerszer. Újra és újra, körről körre. Mindig, amikor újra a jelenlegi életét éli át."

Így kezdi a szerző a könyvét, amely egy különös, de felismerhetően logikus szempontból világítja meg az élet folyamával kapcsolatos összefüggéseket a kereső ember számára. A művet olvasva oldalanként ismeri fel az olvasó a világ rejtőzködő titkait, különösen, ha "a ráérzés és a gondolat egymásra talál".

Anélkül, hogy magát a végkövetkeztetést árulnám el a könyvből, álljon itt néhány gondolatébresztő mondat, amelyen keresztül betekintést nyerünk Éles István logikus gondolatmenetébe, hogy a továbbiakban magunk is elgondolkodjunk a velünk történő események eredetéről (figyelembe véve a távérzékelés során az egyes távérzékelők által alkalmazott struktúrát is):

"Amikor a jövőt kutatjuk és feltárulkoznak a jövőbeli életek, akkor gyakorlatilag az előző körből szerezhetünk információkat, az előző kör hasonló időszakának életképei tárulkoznak fel. Mindaz, amit jövőnek vélünk, tulajdonképpen nem más, mint a távoli múlt, az előző kör eseményei."

"A világ eseményeinek megismétlődése egyben azt jelenti, hogy a világ egy adott programmal rendelkezik, miután mi magunk is részesei vagyunk a világ eseményeinek, ugyanis az egyének egymás után átélt életei, mint egyénekre leosztott programsor, részét képezik ennek a világprogramnak. Mivel a világ újra megismétli önmagát, így megismétlődnek az egyéni életek is. Előző, jelenlegi és jövőbeli életeinket is újra át fogjuk élni. Ami volt, újra lesz. A történelem megismétli önmagát."

"...a bennünk lévő sorsprogram, amely az egyes életeken keresztül végigvezérel bennünket, most a jelenlegi életre fókuszál. Olyan ez, mint az a zenei CD-lemez, amelyiken van 12 dal, most a nyolcadikat hallgatjuk, már itt tartunk, de belehallgathatunk a korábbi dalokba, vagy akár előre is mehetünk, belehallgathatunk a következő dalok valamelyikébe.

A jelenleg éppen aktuális dal hallgatását természetesen zavarná, ha a korábbi dalokból bármi áthallatszana, ugyanígy zavaró lenne, ha a korábbi életek eseményeiből állandóan átjönne valami, zavarná a jelenlegi szerepjátékot. A mostani élet egy új szerep, ezt kell végigjátszani."

"Az anyagi világ valamikor összehúzódik, megszűnik, majd újra indul, létezik a pulzálás. Ebben az anyagi világban élünk mi, emberek. Az anyagi világ minden egyes újraszületésénél mi újra beleszületünk ebbe az anyagi világba, újra ugyanazt az életet éljük? (...)

Igen, lényegében ugyanaz történik minden körben. ... Kissé befolyásolható, de nagymértékben nem...Végül is úgy néz ki az egész, mintha két halmazt raknánk egymásba. A szellemi energiahalmaz az állandó, az anyagi meg pulzál benne..."

Eddig az idézetek. 

Mielőtt a kezünkbe vennénk a könyvet, érdemes megismerni a tartalmát, és felkészülni előre, hogy milyen szellemi utazás vár ránk ezen a százhúsz oldalon. Íme:

• Előszó
• Végzetes kezdet
• Életről életre
• Isteni színjáték
• Energia és szellemi program
• A négy őselem és a kémiai elemek
• Földönkívüliek
• Univerzális számok
• Hit, remény, szeretet

Azt hiszem, ebből a - fizikai mérete szerint -  kis könyvecskéből jóval többet olvashat ki egy kereső ember, aki a fenti összefüggéseknek sajátos, de találó rendszerben felépített gondolatmenetét találja a világ létezésének hátteréről, közérthető stílusban előadva. Alapmű.

A könyv jelenleg is kapható, a vásárlási lehetőségek megtekintéséhez kattintson ide.

Halálközeli élmény: találkozás "lényekkel"

Az alábbiakban egy különleges élményt megtapasztaló ember beszámolóját olvashatjuk, amelyet gyomorvérzése következtében beálló állapotban élt át. Úgy is nevezhetjük, hogy halálközeli élmény. Azt a közhelyet, hogy a halál az életnek ugyan a vége, de valami másnak a kezdete, nem szeretném a tartalmának megfelelően boncolgatni, de távérzékelési szempontból mégis érdemes néhány szót ejteni róla. A halállal kezdődő ciklus ugyanis folyamatossá teszi a tudat számára azt az állapotot, amelyet távérzékelés, meditáció (stb) során tevőlegesen igyekszik elérni az egyén. Nyilván nem a halálnak, mint állapotnak az előállításán dolgozik ilyenkor az anyagi világba zárt test és tudat, hanem a küszöböt átlépő elme mindent megtapasztalására, az "odaát" rendelkezésre álló végtelen információnak a megismerésére törekszik. Természetesen a veszélye sem áll fenn bármilyen végzetes dolognak a távérzékelés gyakorlása közben, a legtöbb az lehet, hogy a távérzékelő belealszik a kísérletbe (és rosszat álmodik). A távérzékelés lényege ugyanis éppen annak az ideális állapotnak az elérése, amelynél élő testben, delta szint alá csökkentett agyhullám-intenzitással hozzá lehessen férni például afféle információkhoz, amelyekről ez a rövid történet is szól.

Megjegyzés: a leírás egy személyes vonatkozás miatt került be a blogba. E sorok írója tizenéves korában, makkegészségesen, egyszerű éjszakai alvás során hajszálra ugyanezt átélte. Sőt, a későbbi élmény is megvolt, és sajnos az is fennáll, hogy azóta ugyanebben a "felbontásban" nem történt ilyen velem.

Különös velejárója a sztorinak, hogy a Kapcsolat című filmben feldolgozott élmények egy részét is elmondja az illető, holott az eset megtörténte idején a film még nem készült el, nem mutatták be, tehát az analógia nem származhat belőle.

Gyomorvérzés következtében rosszul lettem. Azt hiszem, egy kis időre "át" is kerülhettem, és amiket ott tapasztaltam, számomra hihetetlenek voltak.

Arra emlékszem, hogy egy csillagokkal sűrűn telített területen száguldottam át. Eközben különféle "emberekkel" társalogtam, akik mindent megymagyaráztak. MINDENT. És én mindent meg is értettem, amit mondtak nekem. Emlékszem, akkor arra gondoltam: ahá, most már értem!

Egyáltalán nem volt vallási megközelítése a dolgoknak, csupán az Univerzum teljes megértése volt, amit átéltem - vagy legalábbis úgy gondolom, hogy az volt. Fogalmam sincs, hogy kik voltak azok az "emberek", akikkel beszélgettem. Voltak "lények", akik válaszoltak a kérdéseimre és mindent megmagyaráztak nekem, de olyan mélyen és olyan gyönyörűen, hogy sírva fakadtam.

Ez tizenkét évvel ezelőtt történt, és nagyon szeretnék visszaemlékezni arra, amiket mondtak nekem. Azóta még egyszer volt ilyen élményem, amit nem betegség váltott ki.

Az élmény megváltoztatta az életemet, de nem mélységeiben. Számomra az volt az üzenete, hogy ne keressem a válaszokat, egyszerűen csak éljek.

Kiegészítés: ez tipikus halálközeli élmény volt. Gyors utazás egy távoli helyre egy másik világban, találkozás furcsa, szellem-szerű lényekkel, megismerkedés a titkos tudással, amelyre a Földre való visszatéréskor nem emlékszik az egyén.

A szerencsések közé sorolhatja magát az a személy, aki ilyet átélhetett.

Többen kérdik és vitatják, hogy miért nem maradnak meg a közölt információk, miután egy ilyen ember újra a földi testében és tudatában tér magához a halálközeli élmény után. Miért csak az élmény emléke marad meg? Továbbmenve: egy távérzékelő miért nem tudja leírni a valós világ összes információját egy-egy session után?

Nos, a válasz: a kapacitás. Különféle magyarázatok nélkül egy példázattal lehet jól megvilágítani a kérdésre adott feleletet.

Egy jó horgász az óceán partján képes arra, hogy halat fogjon, de nem képes arra, hogy az összes halat kifogja. (HunViewer)

(Ha mégis ezt mondaná, az valószínűleg nem áll az igazmondás talaján.)

Egészen megdöbbentő video - a remote viewing Pakisztánban!

Ha az ember körülnéz a neten, hihetetlen dolgokat lát, és ezek néha egészen megnyugtatóan ismerősek. Ezúttal egy ritka, mondhatni korszaknyitó felvételről van szó: Karacsi, Pakisztán, a volt britt gyarmatból elszakadt muzulmán állam a célpont. A video felvezetése szerint ez az első tréning az ebben a témában az országban, egy exkluzív hotelben, nyilvánvaló, hogy a környezet egyfajta szűrőként is szolgált a résztvevők összetétele szempontjából. Az előadó professzor, Dr. Moiz Hussein, róla eddig (nyilván tájékozatlanságból) nem sokat hallottunk. A Youtube listát figyelve a jelek szerint nem idegen tőle a különféle pszichikus technikákkal való foglalkozás, mindenesetre az általa beszélt angolt értjük, követjük... Az előadás magabiztossága pedig mintaértékű, aki beszél, az tökéletesen meg van győződve arról, hogy igazat, jó információt mond. Ne feledjük, arrafelé akár még az internetes tájékozódás is másféle csatornákon müködik, mint nálunk, a mi anyanyelvünkkel. A Youtube-video 4 részes, itt láthatók a linkek. Annak reményében adjuk közre, hogy ez a technika - ha jól értelmezik - nem valamiféle egzotikum, hanem az emberiség közös, mindenki által elérhető lehetősége, ahol mindenki a maga kulturális, vallási, nemzeti közegében jelentős eredményeket érhet el, ha megfelelő a hozáállása, szorgalma! Vegyék, vigyék!

A video első része
A nehezen fellelhető második rész
A harmadik rész
...végül a negyedik rész

Dabi István, a nyelvtanulás fenoménje-vagy ennél is több?

Nemrégiben az egyik hazai kereskedelmi televízió megismételte a Dabi Istvánról készült riportját, melyet itt tekinthet meg az olvasó. Nagyon tanulságos volt a történet, mert Dabi István 103 nyelvet tanul, használ, ért valamilyen szinten, és írt is könyvet tanulási módszeréről. Nekünk ezzel kapcsolatosan rögvest eszünkbe jutott Ingo Swann "valóság-dobozok"-kal kapcsolatos okfejtése, a reality boxes. A magyar nyelvzseni is szóba hozta: tudásának csak egy része sz ismertetett módszer, amikor alapszavakat tanul, magol be, és levelezik az adott nyelven jól beszélő emberekkel. Megemlíti ugyanakkor, hogy előző életeiben már tudta, használta az adott nyelvet. Ha továbbgondoljuk, még ez sem lesz teljes magyarázat, mert sok-sok nyelvcsaládban úgymond leélni egy akárcsak rövidebb életet egymás után, időben akkor sem lehetne ennyiféle eltérő tudást szintetizálni.

A kiugró nyelvtudás, vagy a méginkább különös nyelvváltások, idegen nyelveken beszélés,a xenoglossia jelensége mutatja be igazán, hogy néha az ember képes átlépni azon a határon, ami kizárólag lelkes, szorgalmas tanulás által elérhető. Az erre felemlíthető példa Lomb Kató, a szocialista rendszer idején közismert nyelvtanuló, 17 nyelven beszélő tolmács módszerén alapulhatott.

Blogunk témájába közvetlenül kapcsolódó, asztrális utazás irodalmában is megemlítik többen, hogy az eltérő tudatszinteken eltérő a kommunikáció is. Földi síkon, az archaikus testalkatot, mentális állapotokat öröklő őslakosok, például ausztráliaiak gyakran képesek telepátiával kommunikálni, és az erre érzékeny "fehér" vagy "nyugati" ember is, ha köztük él, egy ideig, spontán felélesztheti ezt a képességet. Álmokban az ember főleg külföldön élve képes átvenni, használni a maga nappali színvonalán az adott ország idegen nyelvét. Direkt asztrális utazáson, testen kívüli élményben előfordulhat, hogy eltérő nyelveken kommunikálnak emberek, jelenlevők. A leírások szerint az ennél magasabb szinten tudatosuló személyiség az ún. mentális, stb. szinten a kommunikáció új, egységes, szimbolumokon alapuló módját használja, magyarán, nincs nyelvi akadály, ezt a felfogást számos sci-fi film, sorozat is magáévá teszi, és gyakran adós marad a válasszal, hogy a számos idegen faj hogyan képes azonnal úgy kommunikálni egymással, hogy a megértésnek semmiféle akadálya sincs köztük.

Lezárásul eme kimeríthetetlen témában pár linket ajánlunk elolvasásra, és a korábban felvetett lehetőségeket továbbgondolásra. A dokumentumok, szövegek távérzékelése témakörben már belekóstoltunk abba, hogy idegen nyelvű írások, szövegek távérzékelése korántsem olyan nehéz, mint elsőre kitűnik, jóllehet ezirányú statisztikát, hosszútávú vizsgálatot senki sem végzett, publikált ezidáig, legalábbis, a netes távolbalátós szakirodalomnak nem ez a fő csapásiránya.

Dabi István verseiről is esik szó itt

Lomb Kató módszeréről itt esik szó, nyelvtanulás témájú szimpóziumon.