2009. május 14., csütörtök

A gondolatolvasásról

A távérzékelés szerves része más élőlények gondolatainak érzékelése, más kifejezéssel: a gondolatolvasás. Ez különösen a kettős vak feladványok metodikájában jelentkezik, a hagyományos remote viewing munka elsősorban az írott, dokumentált, a fizikai formában rögzített, információt vizsgálja, elsősorban az ellenőrizhetőség miatt. Többen, így Joe McMoneagle is olyan technikát használ, ahol a célszemély fotója alapján a keresett személy által érzékelt külvilágot, információkat szándékozik megszerezni úgy, hogy saját tudatát az adott személy tudatába vetíti, és az ott fellelhető információkat érzékeli.

Arról van szó tehát, hogy olyan információkat akarunk "kinyerni", amelyek az általunk jelenleg ismert formában fizikailag nincsenek rögzítve, leírva, hanem valakinek a tudatában vannak. Az információk úgy tárolódnak az egyén tudatában, hogy személyes, egyéni világlátásuk, műveltségük alapján jönnek létre. Ez többrétű dolog, mert ha nem valami konkrétumról van szó, mint kalapács, vízibicikli, egy ismerőssel kapcsolatos vélemény, benyomás, akkor már meglehetősen ingoványos, álomszerűnek tűnhet fel az információ. Például valakinek a vágyai, céljai, magáról kialakított önképe egészen "szokatlan" álomszerűséggé válhat egy távérzékelő számára.
A gyakorlati elsajátítás, a folyamatos tanulás se ördöngösség, különösen, ha minél többféle forrást elolvasunk, összevetünk a saját korábbi, dokumentált tapasztalatainkkal. Alapvetően ugyanabból a közös tudatmezőből nyerjük ki az információt, csak éppen konkrét személyhez kötve.
Számomra sokáig megállította a fejlődést, hogy Rudolf Steiner "Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez?" című könyvét lehetett sokáig egyedüli komoly irodalomként elérni a témában. A korai kilencvenes években a steineri leírás, technika számomra nem működött. A szerző, aki születetten használta képességeit, de nagy hangsúlyt fektetett a taníthatóság leírására, a gondolatok érzékelését úgy írja le, mint ami képszerűen látható az emberek feje felett, különféle alakzatban. Nyilvánvalóan neki ez így működött, de nekem viszont nem, és másnak se, akikkel beszéltem erről. Gyakorló távérzékelők, pszichometriát alkalmazók elmondása szerint a másik ember gondolatait úgy érzékelik, mitnha a sajátjuk lenne, saját szemeikkel látják, képeket, filmeket látnak. Ezeket úgy ismerik fel, mint nem a sajátjukat. Erre a fajta érzékelésre utal a Silva-féle mentális módszer, amivel annak leírása szerint (az Esettanulmány technika) egy gyakorló agykontrollos vizualizálja, hogy a másik személy fejét, mint valami maszkot a saját fejére húzza, és ezzel a hozzá tartozó gondolatokat benyomásokat is átveszi. Bármelyik módszert is gyakoroljuk, az valószínű, hogy a világnézetben hozzánk közel állókkal fog legkönyebben menni, egy aktív érdekes beszélgetés, kiselőadás során bevillannak későbbi példák, egyszerűbb gondolatok. Nem egy bonyolult matematikai képlet jön tehát, amit érettségire mindenki megtanul, hanem pontosan az az érzet, amit ez a személy akkor gondol. Ezek kép-formában vagy éppen annak a tárgynak a neveként jelennek meg a vizsgáló tudatában, amire a célszemély gondol.
A jelenséggel már csak amiatt is érdemes foglalkoznunk, mert a távérzékelés folyamatos gyakorlása során önmagától is előjön ez a képesség, készség. Ha tartunk tőle, vagy erkölcsi gátlásaink vannak, az viszont kihathat a távérzékelési eredményességünkre, hiszen az érzékelési folyamat jelentős része mások gondolatainak felismerése. A gátlásokat, fenntartást persze úgy a legcélszerűbb oldani, hogy ha olyan információhoz jutunk, amiről nem szokás, nem illik beszélni, azt megtartja magának a célszemély, de egy bizalmas beszélgetésben azért megosztja velünk. Üzleti információval se éljünk vissza. Megnyugtatásképpen érdemes megjegyezni, hogy eleve megnyugtató, ha tudjuk, bonyolult üzleti adatok, számsorok kinyerése nem hétköznapi embert kívánó feladat még a távérzékelők számára sem.

MW

Nincsenek megjegyzések: