Lássuk tisztán a tisztánlátás árnyoldalait!

Hónapról hónapra egyre több, úgynevezett parafenomén, látó ember jelenik meg a médiában. Többen bérelt hellyel rendelkeznek, de van, akit csak most talált meg az éppen aktuális szórakoztató műsorok stábja. Az egyes karrier-oldalakon feltűnő "jósokat, tisztánlátókat, médiumokat keresünk"-témájú hirdetésekről ezúttal ne beszéljünk. A forgatókönyvileg szilárdan felépített, megkomponált izgalom, varázslat létrehozói néha valóban úgynevezett valódi tisztánlátók, esetenként becsúszik egy-két mentalista is. E bejegyzésben nem róluk lesz szó, hanem az ilyen műsorokat okkal kerülő, gyakran a közszereplőknél jóval tehetségesebb emberekről, mintegy a védelmükben, hogy a tendenciózusan felépített imázs mögé lássunk. A kereskedelmi média céljainak az felel meg ugyanis a legjobban, ha egy féloldalas képet mutatnak meg az esendő, néha gyötrődő ember helyett egy szupersikeres, mindenből 100%os eredményt kovácsoló mosolygós, jóképű sikerhuszárról, vagy éppen a nézői azonosulásra alkalmas háziasszonyról. Mielőtt észrevétlenül elfogadnánk, és elvárnánk hogy ez a jelenség erről szól, nézzünk a kulisszák mögé, gondoljunk bele a ,,másik oldalon" levő emberek életébe!

A showműsorokban úgy néz ki, mintha gombnyomásra működne a tisztánlátó, gyógyító vagy "rontást megszüntető" képesség. Ebben lehet részigazság, sok - főleg született képességgel bíró - ember valóban így éli meg a képességet. Abba már a müsorkészítők kevésbé gondolnak bele, hogy egy részüknek ez a fajta érzékelés 24 órás nonstop elfoglaltság, van, aki képtelen elzárni e képességének működéséet. Egy idő után aztán mégis képessé teszi rá magát akaratlagosan, mert ha minden szembejövő embernél látja az élete, egészsége gondjait, nehéz megállnia, hogy ne adjon kéretlenül is tanácsokat. Nyilván van, aki ezekre a tanácsokra nem is kíváncsi, ezt el kell fogadni. A született tisztánlátás leginkább abban tér el a tanult, kiképzéses távérzékeléstől, hogy egyénileg mindenkinél más és más szint áll be, másban jók: van aki nem is képileg, hanem érzelmileg, hangulatilag tud empataként tekinteni másokra. A képesség egyre bonyolódik, a skála nagyjából így néz ki:

- saját élettel kapcsolatos látomások, deja vu, azonnali megérzések, prekogníciók

- fizikai közelségben, kapcsolatban levőkkel, rokonokkal, ismerősökkel kapcsolatos benyomások

- tágabb közösségen belüli benyomások

- ismeretlen hazai és külföldi személyekkel, eseményekkel, meteorológiai, geológiai (árvíz, vulkánkitörés, földrengés) kapcsolatos megérzések

- a Földet globálisan, mint egységet érő, érintő események észlelése

- a Földet körbevevő, és azon túli világban folyó, fizikai szemmel nem észlelhető események megismerése, természetes csillagászati jelenségek, földről kinduló illetve a földre ható emberi és nem emberi eredetü tevékenységek

A laza felsorolásból kimaradt, hogy általában minnél távolabbi az esemény, például a Föld légkörén kívüli tevékenység, űrállomások, űrhajók, egyebek által, egyre kevésbé képszerűek és visszaadhatóak, de maga az érzékelt információ pontos róla. Szintén külön kategóriákba sorolható hogy valaki csak fizikailag létező, éppen élő emberekkel, vagy ettől eltérő entitásokkal (elhunytak, eltűntek, nem földi életformák, stb.) kapcsolatban észlel információkat. Van akinél idővel tompulnak a benyomások, vagy megtanulja elnyomni, akaratlagossá tenni. Az ő beszámolóik alapján annak, aki tanulás útján szerzi meg a készségeket, és tudja teljesen kizárni, kimondotan szerencséje van, elkerüli a kiégést, stresszelést, a nappali életben. A tévéfilmekben feldolgozott látó emberes médiumos történetek azt az altípust mutatja be főleg, ahol kizárólag álombeli, vagy testen kívüli élmények jelentkeznek, és ezeket lényegében csak alvási időszakban, emellett a nappali életben nincs változás a megszokotthoz képest.

Az olvasó most felvethetné, hogy ha tényleg itt él körülöttünk a rengeteg csalhatatlan, a valóságot, valódi gondolatokat és eseményeket észlelő ember, miért nem avatkoznak bele a világ eseményeibe, vagy miért nem írják meg előre, mi történhet? A jövő egy ilyen ember elmondása szerint több lehetséges "út" közül egynek a választása. Azt, hogy melyiket választja ki az adott (vizsgált) személy, azt nem a "látó" dönti el, ő csupán az információk által felépített lehetőségeket észleli. Amiatt, mert döntési feleőssége van az embereknek, nem is szívesen beszélnek, különösen akkor nem, ha valaki csak emiatt akarna velük barátkozni, láthatóan azt elvárva hogy helyettük döntsön az illető tisztánlátó, tisztánérzékelő. Ilyen esetekben nem számít hogy 3 diplomás a kiváncsiskodó, vagy csak 4 elemit végzett, az emberi érettség egy szintje alatt az esetleges jószándékú tanácsadás sem lehetséges. Annyit azért meg kell jegyezni, hogy az ilyen tehetségü emberek többnyire mégis olyan területen dolgoznak, ahol számos emberrel vannak napi kapcsolatban, mert a munka világában mégiscsak kamatozik a képesség... A túlérzékenyek, akiket megterhel a másokról érzékelt rengeteg információ, pontosan ellenkezőleg reagálnak: teljesen visszavonulnak a képességeikkel. Az ilyen tehetségű emberek egymást felismerik, és ettől függetlenül barátkoznak sokféle ,,átlagos" emberrel. Nagyon sok közülük nem is örül a plussz képességnek, mert zavarja őket ha sok olyasmit is megtudnak másokról, családjukról, kollégáikról, amit nem akarnak (kezdve attól, hogy mik a valói céljai, vágyai valakinek, hogyan él, az intimszféráig bezárólag minden, ne feledjük, manapság rengeteg a frusztrált, sérült, fáradt ember). Ezeket az érzéseket átvenni naponta nem könnyű dolog. Egy, a tévében szereplőknél jóval erősebb tisztán érzékelő elmondta, hogy minden emberben látja, hogy megvannak a csírái ennek a készségnek, és azt is látja ahogy napjaink városi civilizációja az eredetileg jó adottságokat, az embert magát hogyan nyomorítja meg, hogy ne legyen képes használni őket.

Összefoglalva az eddigieket: a clairvoyance - tisztánlátás - az eddigi irodalomban főleg a született, olyan nem kontrollált észlelési mód, amikor eseményeket, emberek életörténetét valaki gyakran előzetes cél, elvárás és kérés nélkül, nem akaratosan éli meg. Lényegi eseményeket, vagy lehetséges jövőbeni eseményeket, akár mint egymást kizáró alternatívákat tudatosan észlel. Ezek az információk jöhetnek álomban, testen kívüli élményben, pszichometria, vagy nappali vízió képében. A remote viewingot az különbözteti meg az effajta spontán észlelésektől, hogy ott tudatosan tüzik ki a célt, irányítják a munkafolyamatot, elemzik, ellenőrzik az észlelési eredményeket.

Természetesen a két képesség összeér, egyik a másikat nem zárja ki!