2011. szeptember 16., péntek

Könyvajánló - Éles István: Örök visszatérés

Éles István: Örök visszatérés
(120 oldal)
Kornétás Kiadó, Budapest, 2008
ISBN: 978-963-9353-28-2

Nem kevesebbet oszt meg a szerző e könyvében az olvasóval, mint azt, hogy az élet lényege az egyén által fizikai síkon átélt események összessége. Ebben a kiragadott mondatban egy gondolkodó ember számára új információ nem szerepel, viszont a szerző kutatásainak eredményeként a fenti összefoglaló mondathoz további tartalmat adott, mégpedig azt, hogy egy jövőbeli élet már egy megtörtént élet eseményeit tárja fel. Így pedig már egészen más értelmet kap az egyén által fizikai síkon átélt események összességének életként való meghatározása.
A szerző előző- és jövőbeli életek tanulmányozása, reinkarnációs folyamatok vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a Föld és az emberiség egymást követő, egymás után végbemenő eseményei az idő vonalán előre haladva jól behatárolható rendszert, kört alkotnak, ahol az események rendre újra indulnak, és időről-időre újra megtörténnek. Örök körforgás - örök visszatérés.

"Emlékszik? Már találkozott ezzel a könyvvel és lehet, hogy el is olvasta. Méghozzá nem is egyszer, hanem sok ezerszer. Újra és újra, körről körre. Mindig, amikor újra a jelenlegi életét éli át."

Így kezdi a szerző a könyvét, amely egy különös, de felismerhetően logikus szempontból világítja meg az élet folyamával kapcsolatos összefüggéseket a kereső ember számára. A művet olvasva oldalanként ismeri fel az olvasó a világ rejtőzködő titkait, különösen, ha "a ráérzés és a gondolat egymásra talál".
Anélkül, hogy magát a végkövetkeztetést árulnám el a könyvből, álljon itt néhány gondolatébresztő mondat, amelyen keresztül betekintést nyerünk Éles István logikus gondolatmenetébe, hogy a továbbiakban magunk is elgondolkodjunk a velünk történő események eredetéről (figyelembe véve a távérzékelés során az egyes távérzékelők által alkalmazott struktúrát is):

"Amikor a jövőt kutatjuk és feltárulkoznak a jövőbeli életek, akkor gyakorlatilag az előző körből szerezhetünk információkat, az előző kör hasonló időszakának életképei tárulkoznak fel. Mindaz, amit jövőnek vélünk, tulajdonképpen nem más, mint a távoli múlt, az előző kör eseményei."

"A világ eseményeinek megismétlődése egyben azt jelenti, hogy a világ egy adott programmal rendelkezik, miután mi magunk is részesei vagyunk a világ eseményeinek, ugyanis az egyének egymás után átélt életei, mint egyénekre leosztott programsor, részét képezik ennek a világprogramnak. Mivel a világ újra megismétli önmagát, így megismétlődnek az egyéni életek is. Előző, jelenlegi és jövőbeli életeinket is újra át fogjuk élni. Ami volt, újra lesz. A történelem megismétli önmagát."

"...a bennünk lévő sorsprogram, amely az egyes életeken keresztül végigvezérel bennünket, most a jelenlegi életre fókuszál. Olyan ez, mint az a zenei CD-lemez, amelyiken van 12 dal, most a nyolcadikat hallgatjuk, már itt tartunk, de belehallgathatunk a korábbi dalokba, vagy akár előre is mehetünk, belehallgathatunk a következő dalok valamelyikébe.
A jelenleg éppen aktuális dal hallgatását természetesen zavarná, ha a korábbi dalokból bármi áthallatszana, ugyanígy zavaró lenne, ha a korábbi életek eseményeiből állandóan átjönne valami, zavarná a jelenlegi szerepjátékot. A mostani élet egy új szerep, ezt kell végigjátszani."

"Az anyagi világ valamikor összehúzódik, megszűnik, majd újra indul, létezik a pulzálás. Ebben az anyagi világban élünk mi, emberek. Az anyagi világ minden egyes újraszületésénél mi újra beleszületünk ebbe az anyagi világba, újra ugyanazt az életet éljük? (...)
Igen, lényegében ugyanaz történik minden körben. ... Kissé befolyásolható, de nagymértékben nem...Végül is úgy néz ki az egész, mintha két halmazt raknánk egymásba. A szellemi energiahalmaz az állandó, az anyagi meg pulzál benne..."


Eddig az idézetek. 
Mielőtt a kezünkbe vennénk a könyvet, érdemes megismerni a tartalmát, és felkészülni előre, hogy milyen szellemi utazás vár ránk ezen a százhúsz oldalon. Íme:
  • Előszó
  • Végzetes kezdet
  • Életről életre
  • Isteni színjáték
  • Energia és szellemi program
  • A négy őselem és a kémiai elemek
  • Földönkívüliek
  • Univerzális számok
  • Hit, remény, szeretet

Azt hiszem, ebből a - fizikai mérete szerint -  kis könyvecskéből jóval többet olvashat ki egy kereső ember, aki a fenti összefüggéseknek sajátos, de találó rendszerben felépített gondolatmenetét találja a világ létezésének hátteréről, közérthető stílusban előadva. Alapmű.

A könyv jelenleg is kapható, a vásárlási lehetőségek megtekintéséhez kattintson ide.


2011. szeptember 11., vasárnap

Halálközeli élmény: találkozás "lényekkel"

Az alábbiakban egy különleges élményt megtapasztaló ember beszámolóját olvashatjuk, amelyet gyomorvérzése következtében beálló állapotban élt át. Úgy is nevezhetjük, hogy halálközeli élmény. Azt a közhelyet, hogy a halál az életnek ugyan a vége, de valami másnak a kezdete, nem szeretném a tartalmának megfelelően boncolgatni, de távérzékelési szempontból mégis érdemes néhány szót ejteni róla. A halállal kezdődő ciklus ugyanis folyamatossá teszi a tudat számára azt az állapotot, amelyet távérzékelés, meditáció (stb) során tevőlegesen igyekszik elérni az egyén. Nyilván nem a halálnak, mint állapotnak az előállításán dolgozik ilyenkor az anyagi világba zárt test és tudat, hanem a küszöböt átlépő elme mindent megtapasztalására, az "odaát" rendelkezésre álló végtelen információnak a megismerésére törekszik. Természetesen a veszélye sem áll fenn bármilyen végzetes dolognak a távérzékelés gyakorlása közben, a legtöbb az lehet, hogy a távérzékelő belealszik a kísérletbe (és rosszat álmodik). A távérzékelés lényege ugyanis éppen annak az ideális állapotnak az elérése, amelynél élő testben, delta szint alá csökkentett agyhullám-intenzitással hozzá lehessen férni például afféle információkhoz, amelyekről ez a rövid történet is szól.
Megjegyzés: a leírás egy személyes vonatkozás miatt került be a blogba. E sorok írója tizenéves korában, makkegészségesen, egyszerű éjszakai alvás során hajszálra ugyanezt átélte. Sőt, a későbbi élmény is megvolt, és sajnos az is fennáll, hogy azóta ugyanebben a "felbontásban" nem történt ilyen velem.
Különös velejárója a sztorinak, hogy a Kapcsolat című filmben feldolgozott élmények egy részét is elmondja az illető, holott az eset megtörténte idején a film még nem készült el, nem mutatták be, tehát az analógia nem származhat belőle.


Gyomorvérzés következtében rosszul lettem. Azt hiszem, egy kis időre "át" is kerülhettem, és amiket ott tapasztaltam, számomra hihetetlenek voltak.
Arra emlékszem, hogy egy csillagokkal sűrűn telített területen száguldottam át. Eközben különféle "emberekkel" társalogtam, akik mindent megymagyaráztak. MINDENT. És én mindent meg is értettem, amit mondtak nekem. Emlékszem, akkor arra gondoltam: ahá, most már értem!
Egyáltalán nem volt vallási megközelítése a dolgoknak, csupán az Univerzum teljes megértése volt, amit átéltem - vagy legalábbis úgy gondolom, hogy az volt. Fogalmam sincs, hogy kik voltak azok az "emberek", akikkel beszélgettem. Voltak "lények", akik válaszoltak a kérdéseimre és mindent megmagyaráztak nekem, de olyan mélyen és olyan gyönyörűen, hogy sírva fakadtam.
Ez tizenkét évvel ezelőtt történt, és nagyon szeretnék visszaemlékezni arra, amiket mondtak nekem. Azóta még egyszer volt ilyen élményem, amit nem betegség váltott ki.
Az élmény megváltoztatta az életemet, de nem mélységeiben. Számomra az volt az üzenete, hogy ne keressem a válaszokat, egyszerűen csak éljek.

Kiegészítés: ez tipikus halálközeli élmény volt. Gyors utazás egy távoli helyre egy másik világban, találkozás furcsa, szellem-szerű lényekkel, megismerkedés a titkos tudással, amelyre a Földre való visszatéréskor nem emlékszik az egyén.
A szerencsések közé sorolhatja magát az a személy, aki ilyet átélhetett.


Többen kérdik és vitatják, hogy miért nem maradnak meg a közölt információk, miután egy ilyen ember újra a földi testében és tudatában tér magához a halálközeli élmény után. Miért csak az élmény emléke marad meg? Továbbmenve: egy távérzékelő miért nem tudja leírni a valós világ összes információját egy-egy session után?
Nos, a válasz: a kapacitás. Különféle magyarázatok nélkül egy példázattal lehet jól megvilágítani a kérdésre adott feleletet.
Egy jó horgász az óceán partján képes arra, hogy halat fogjon, de nem képes arra, hogy az összes halat kifogja. (HunViewer)
(Ha mégis ezt mondaná, az valószínűleg nem áll az igazmondás talaján.)

2011. szeptember 6., kedd

Egészen megdöbbentő video - a remote viewing Pakisztánban!

Ha az ember körülnéz a neten, hihetetlen dolgokat lát, és ezek néha egészen megnyugtatóan ismerősek. Ezúttal egy ritka, mondhatni korszaknyitó felvételről van szó: Karacsi, Pakisztán, a volt britt gyarmatból elszakadt muzulmán állam a célpont. A video felvezetése szerint ez az első tréning az ebben a témában az országban, egy exkluzív hotelben, nyilvánvaló, hogy a környezet egyfajta szűrőként is szolgált a résztvevők összetétele szempontjából. Az előadó professzor, Dr. Moiz Hussein, róla eddig (nyilván tájékozatlanságból) nem sokat hallottunk. A Youtube listát figyelve a jelek szerint nem idegen tőle a különféle pszichikus technikákkal való foglalkozás, mindenesetre az általa beszélt angolt értjük, követjük... Az előadás magabiztossága pedig mintaértékű, aki beszél, az tökéletesen meg van győződve arról, hogy igazat, jó információt mond. Ne feledjük, arrafelé akár még az internetes tájékozódás is másféle csatornákon müködik, mint nálunk, a mi anyanyelvünkkel. A Youtube-video 4 részes, itt láthatók a linkek. Annak reményében adjuk közre, hogy ez a technika - ha jól értelmezik - nem valamiféle egzotikum, hanem az emberiség közös, mindenki által elérhető lehetősége, ahol mindenki a maga kulturális, vallási, nemzeti közegében jelentős eredményeket érhet el, ha megfelelő a hozáállása, szorgalma! Vegyék, vigyék!

A video első része
A nehezen fellelhető második rész
A harmadik rész
...végül a negyedik rész