Mint minden, tapasztalaton és tudáson alapuló tevékenységnél fontos, hogy a lehető legfiatalabb korban fejlesszük ki ezt a képességet, technikát, hiszen így sokkal könnyebb alkalmazni és felhasználni. Mielőtt bármiféle konkrét oktatási tanáccsal élnénk, járjuk körbe a körülményeket, amelyek meghatározzák egy mai fiatal életét, iskolai és otthoni tanulását. Fontos, talán a legfontosabb pontjai a folyamatnak a manapság megjelent magániskolák, ahol különböző módszerek mentén folyik a munka, azaz ma használt kifejezéssel élve: kompetencia/készségfejlesztés. Ezek valahol mind hasonló metodikát követnek, a témánkhoz legközelebb ott jutnak el, ahol valamilyen módon a Silva-féle elmetechnika gyerekek számára fejlesztett tananyagát is beépítik, vagy tanórán kívül leadják. Megjegyzendő, hogy a fejlesztésnek ez az igénye ma már átkerült az óvodába, nyelvtagozatos, és más tematikus csoportok indulnak. Ezzel az egyre terjedő módszerrel, amelynek több változata van, egészen kicsi kortól kezdik a lexikális tudást és a nyelvtudást átadni. Hozzá tartozik például egy ábra/kép felmutatása, egymás után sebesen, mialatt egy képhez egy információt mondanak például az adott nyelven, a képeket máskor más információval csatolva újra megmutatják, és így tovább. Látható tehát, hogy a konzervatív tanulási módok határáig eljutottak.
Nagyon nehéz megtalálni, mi a jó magának a fiatalnak, mert főleg amerikai és angliai példákat látni arra, hogy a szülők amint a gyerekről kiderül, hogy valamiben tehetséges, és az pénzre váltható [sport, zene, informatikai tevékenység, színészi adottság] gyakran főállású menedzserré kívánnak előlépni, és a gyerekből megélni. Így természetesen egy ,,parafenomén" mint távérzékelés, pszichometria, távdiagnosztika értő művelője is beleeshet ebbe a csapdába. A dolgot nehezíti, hogy a fiatal gyakran azt látja a legjobb lehetőségnek, ha készségesen követi amit a nagyok kitalálnak, akkor is, ha mást szeretne, vagy akár más szakmát szeretne választani. Esetenként ezt presszióval, zsarolással érik el nála, ami olyan tragikus életutat eredményezhet, mint a napokban elhunyt Michael Jacksoné. Szükséges tehát megtalálni a határt, hogy a fejlesztést milyen eredmények elérésére akarja a szülő irányítani. Véleményem szerint jó és hasznos, ha egy irodalmi tehetségű fiatal az empátia/érzelem-átvitel, megérzés témakörét megismeri, és akár fel is használja zsengéihez. Az, hogy hol a határ, mindig az adott embernél dől el esetenként. Konkrétan a távérzékelésénél már jeleztük, hogy az egyébként 18. életév betöltéséhez kötött minden tevékenység kizárandó még gyakorlat szintjén is (például lottószámok konkrét vizsgálata. De hasonló jellegű, például belefér véletlenszerű matematikai sorozatok vizsgálata számítógéppel, mivel nincs összekötve pénznyereménnyel). Itt el is érkeztünk oda, hogy a motivációt vizsgáljuk. A szülő, nevelő általában önzetlenül a legjobbat akarja a gyereknek, de ez leggyakrabban ott torzul, hogy a jövőbeni anyagi sikeresség szűrőjén engedje keresztül a gyerek magán- és különóráit, előkészítő tanfolyamait. A magunk példáján maradva kudarc lehet az eredmény, ha erőltetik valamelyik elmetechnika gyakorlását egy erre még éretlen fiatalnál, aki inkább sportolna, mozogna, nyüzsögne egész nap. Ha kimondottan tiltják, ott az ellentétébe fordulhat, és a korosztályának megszokott viselkedésétől eltérő cselekedeti miatt lóghat ki a sorból. Erre egy nyilvánvaló eset például a meditációhoz köthető: ha egy visszahúzódó fiatal -ellentétben a kortárs csoporttal- gyakran felnőtt szinten meditál, végez a kívülálló számára monoton, lassú, vagy mozdulatlan gyakorlatokat, jógát, kung-fut, egyebeket. Megtörtént eset, hogy Kanadában egy órákig mozdulatlanul ülő, meditáló 17 éves lányhoz pszichológust hívtak, mert rendellenesnek találták a viselkedését. Ő könnyedén megoldotta a helyzetet úgy, hogy felhívta a figyelmet arra: a család többi tagja is órákon át mozdulatlanul bámul nap mint nap, csak éppen nem a falat, hanem a tévékészüléket (Feldmár András).
Ha sikerül a körülményeket megfelelően számba venni az ifjúnál, és úgy tűnik, érdemes belekezdeni valamiféle gyakorlásba, előbb még jöjjünk tisztába néhány fontos sajátosággal, ami a fiatalokra jellemző!
(Folytatjuk majd, a lelki aspektusokkal.)
1 megjegyzés:
17 éves vagyok, ez még hasznos lehet. :-)
Megjegyzés küldése