2011. október 8., szombat

Elkövetők, eltűnt személyek, tapasztalatok, lehetőségek

A blog olvasói, illetve a levelezőlista tagjai közül az utóbbi időben többen is érdeklődtek konkrét esetek megoldása ügyében. Küldtek nekünk bizonyos megbízás-féléket abból a célból, hogy "a rendőrség nem jutott eredményre, és...", illetve "még mielőtt a rendőrséghez fordulna..." stb. (sajnos olyan egy sem volt köztük, hogy például "mielőtt megkéri a kezét", vagy "mielőtt odaajándékoznám neki ezt a pénzösszeget" és hasonlók).  Néhány rövid megjegyzést tennénk a csoportunk nevében a hozzánk eljuttatott esetekkel kapcsolatban mind a beküldőt, mind a minket érintő körülményekről. 
Miért érdemes többször is átgondolni az írást a segítséget kérőnek, mielőtt eljuttatja hozzánk az ügyét vizsgálat céljára? Többek között azért, mert beláthatatlan folyamatokat indíthat el az a laikus, aki a tőlünk kapott részletek hatására új információkhoz jut hozzá. Gondolja át egyrészt a saját szerepét a folyamatban, másrészt a miénket. Fontos megjegyezni, hogy a kérések eddig kivétel nélkül valamilyen bűnügyhöz, vagy különösen nagy gazdasági jelentőségű beruházáshoz kapcsolódtak. Az egyiknél az elkövetőt kellett megnevezni, a másiknál egy zaklatót (a "megrendelő" ráadásul anonim volt), és így tovább. A meggondolás tárgya: milyen indokokkal, milyen magyarázattal megy a hatóságokhoz az a személy, aki velünk elvégeztette a vizsgálatot, és megírtuk neki, hogy az elkövető, zaklató neve X.Y.? Felhangzik majd a kérdés: Ön ezt mire alapozza? Mit fog rá válaszolni? Arról nem beszélve, ha az eredményeink birtokában ez a személy nem a hatóságokhoz megy először.
Érzünk-e a helyzetben visszásságot?
Annak ellenére, hogy a visszajelzett vizsgálati eredményekről rendre kiderül, hogy helyesek, bűnügyekről lévén szó, a bizonyítékok csak jóval később tették nyilvánvalóvá a mi megállapításainkat. A hazai nyomozó hatóságok, bármennyire is "rajta legyenek" e témán, nincsenek felkészülve az ilyesfajta nyomozati cselekményekre (pedig például ügyészi váderedményesség szempontjából elég jó esélyt szalasztanak el vele, már ahol ez feljavításra szorul, természetesen).
Egy régebbi esetben a feladatunk volt: eltűnt személy tartózkodási helyének megjelölése adott földrajzi környezetben. Megjelöltük. A hivatásos keresőegységre viszont a megrendelő sajnálatos módon nem tudott hatni, ezért az eltűnt személy az általunk megjelölt helyen a szisztematikus kutatás hatására valóban meglett - két hónap elteltével.
Az eddig írottak elegyeként lehetne említeni azt a történetet, amelyet egy színes heti magazinban közzétett cikk indított el. A riport egy fiatalember eltűnéséről szólt, aki  az írás megjelenésének időpontjában már több éve nem került elő. Én magam végeztem rá egy azonnali vizsgálatot, amelyben kiderült, hogy mi az oka az eltűnésének, hol tartózkodott a vizsgálat időpontjában, aznap mit reggelizett, milyen állapotban van, és így részleteiben tovább. A részletes eredményeket eljuttattam a lap fő- és vezető szerkesztőihez azzal, hogy az újságban én nem kívánok szerepelni, de ha a vizsgálat eredményeit a nyomozó hatóságnak továbbítják, talán tudnak vele kezdeni valamit. Az esetről azóta sincs semmilyen hír, pedig ha a megfelelő helyre küldik a laptól a vizsgálati eredményt, felteszem, hogy lett volna egy címlapsztori legalább abból, hogy ők segítették hozzá a fiatalember előkerülését. Ez tulajdonképpen egy sad end, de hogy úgy mondjam, már a levelem postázása pillanatában ez nyilvánvalónak tűnt.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a távérzékeléssel (és vállfajaival) történő vizsgálati eredmények felhasználása a hagyományos gyakorlati módszerekkel elért felderítésekkel ideológiai, módszertani és tapasztalati ellentétben állnak. Mert képtelenségnek tartjuk ugye ezt az utasítást olvasni  egy határozatban: további nyomozati cselekményként távérzékelő kirendelését tartom szükségesnek.
Nem panasz - lehetőség.

...és egy példa, hogy van erre gyakorlat: Exit to nowhere

Nincsenek megjegyzések: