Nem kizárólag a távérzékelésre igaz ugyan, de a siker általában a részletekben rejlik. Milyen is egy távérzékelési folyamat, amire jól felkészültünk? Nézzük át röviden: elvonulunk legalább másfél órára olyan helyre, ahol nem zavarnak meg minket - sem más személyek, sem eszközök. Szükség szerint elmélyülünk, majd az adott céllal foglalkozva kinyerjük ÉS rögzítjük a szükséges információkat. Ez valóban csak a végletekig leegyszerűsített változata az érzékelési folyamatnak.
Lássuk azonban a részleteket!
Tematikus parapszichológiai fórumokon rendszerint nevetségesnek tűnő problémákat is kielemeznek: milyen ceruzát és papírt használjanak, milyen hosszúságú legyen az ülés, milyen testhelyzetben végezzék, milyenek legyenek a fényviszonyok, és így tovább. Jobban megvizsgálva a kérdést rájövünk, hogy egyáltalán nem lebecsülendő ez a túlzott precizitás, ennek oka pedig az, hogy az érzékelési folyamathoz szükséges lelkiállapotot minden külső körülmény szabályozásával igyekeznek fenntartani, ez az állapot ugyanis százalékokban kifejezhető eltéréseket jelent a pontos eredményre nézve.
A pszichikus tevékenységek körülményeinek egy része igen nehezen befolyásolható, ennek ellenére alkalmas körülmények között véletlenszerűen sem kétséges látványos eredmény elérése. Konkrét példaként megemlítendő egy hajléktalan személy beszámolója arról, hogy milyen intenzív testen kívüli élményei vannak, voltak, amelyeket utólagos visszajelzések is megerősítettek (éles álom-szerű képek, majd visszacsatolás a valóságból), illetve az "ébredés" utáni fizikális tünetek: reszketés, fázás, hideg lehellet (alkoholizmus, drog ez esetben nem jöhetett szóba, egyedül a dohányzás, a szénsavas üdítők, olcsó, zsíros húsok fogyasztása jellemezheti hátrányosan). Az élmények ugyanakkor a saját maga által kialakított környezetben, félreeső helyen történtek, nem pedig közös tömegszálláson.
Kezdjük a külső körülményeknél. Fontos, hogy a háttérzajok, fények olyanok legyenek, amelyeket megszoktunk, előre tudjuk, mi várható, akár főút mellett, akár egy nagyobb társasházban vagyunk. A hátérsugárzás, például nem használatban, de feszültség alatt lévő háztartási eszközök által keltett elektromos szmog is zavarja az érzékelőt, illetve előfordulhat, hogy korai kifáradást okoz a számítógép előtt eltöltött idő, amely aztán kihat az érzékelési folyamatra.
Az időpont kiválasztása egyedi, igyekezzünk olyankor végezni az érzékelést, amikor biztosan tudjuk, hogy nem zavarnak meg minket az előttünk álló egy-másfél-két órában. Különösen igaz ez arra a helyzetre, ha mással (akár családtagunkkal sem) kívánjuk megosztani, hogy éppen mit csinálunk, bár külső szemlélő számára a távérzékelés folyamatából az látszik, hogy valaki ül az asztalnál és írogat, firkálgat, rajzolgat. Tegyük ezt zavartalan időszakot biztosító körülmények között, bármiféle kizökkenést követően ugyanabba az állapotba visszakerülni igen nehéz.
Egészség és kondíció: alapesetben csakis akkor próbálkozzunk távérzékeléssel, amikor nem tapasztalunk magunkon átmeneti jellegű betegséget, normálistól eltérő állapotot, ha nincs olyan testi mellék-körülményünk, ami közvetlenül leköti a figyelmünket: orrdugulás, nehézlégzés, fájdalmak, stb. Különleges esetben persze meg lehet próbálni a vizsgálatokat, a távérzékelés még lehetővé tévő fekvőbetegségnél (lábtörés, stb.) nyilván hamar felmerül az emberben, hogy mivel üsse el a fölöslegesnek tűnő idejét. Mentális fáradság, múló depresszió esetén viszont kimondottan jót tesz bármilyen távérzékelési próbálkozás.
Közvetlen tárgyi feltétel a papír, ceruza/toll. Mivel a benyomások lehető leggyorsabb rögzítése a cél, nagyságrendekkel hatékonyabb és kényelmesebb, ha manuálisan írunk, firkálgatunk papírra ceruzával, filccel, nem pedig a számítógép billentyűzetével, egerével babrálunk távérzékelés közben (ez könnyen kizökkent és elvonja a figyelmet). Az ülés közben kizárólag az információk jegyzetelése a cél, a végső, rajzzal is ellátott eredményt utólag is tisztázhatjuk a kész vázlat alapján. Ceruzáknál ajánlott a puha B, 2B, stb. jelzésű, amely könnyed írást, firkálást tesz lehetővé. Sőt, 2-3 darabot bekészítve az esetlegesen felmerülő hegyezés művelete sem von el minket az érzékeléstől. Filctoll, rajzszén, töltőtoll is megfelelő erre a célra, kerülendők viszont a nem megbízható minőségű különféle írószerek, amelyek néha akadoznak, nem adnak tiszta vonalat, pacáznak.
A szín szempontjából íróeszköznél ajánlott a fekete, papír esetében a fehér. Amint az logónkban is látható, fehér alapon fekete és szürke színek szerepelnek rajta, amelyek a távérzékelésnél használt - általunk javasolt - eszközök alapvetéseit jelentik: a fehér és fekete alapszínek a klasszikus távérzékelési folyamat során eszközként használt sima, fehér papírt és a fekete ceruzát jelképezik. Ezek használata a vizsgálat során azért indokolt, hogy az információk lejegyzésekor az érzékelő figyelmét ne vonja el például négyzetrácsos, vonalas, vagy színes mintákkal ellátott füzetlap. Ugyanez vonatkozik a fekete ceruzára/írószerre is, amelytől színében bármiben eltérő eszköz használata szintén zavarhatja az érzékelési folyamatot, különösen, ha a cél központi motívumai színek, színes struktúrák.
A papír, a felület is lényeges, célszerűen alkalmazandó az egyszerű fehér papír. A fényes (merített) vagy vastagított, színezett felület taszítja a legtöbb eszközt, legalábbis nehézkes rájuk ceruzával jegyzetelni. A díszített, logóval ellátott, margóval kijelölt papírlapok a figyelem elvonására alkalmasak, illetve befolyásolják a kapott információk pontosságát, mert önkéntelenül is a lapon szereplő ábrához méretezünk. Jegyzetelési célra legalkalmasabb a szabvány fénymásoló-, vagy bankposta papír. Az ideogramm készítéséhez tiszta felületű fehér lapot vegyünk, az egyébként nem javasolt négyzethálósat csakis akkor, ha az arányokat nem tudjuk másként betartani és ennek jelentősége lehet a célra nézve. Ne feledjük, hogy nem művészi rajzok létrehozása a cél, hanem az információ minél pontosabb átadása!
Az érzékelés alatti fényviszonyokat úgy válasszuk meg, hogy inkább diszkrét legyen, jegyzetelni-rajzolgatni még tudjunk mellette, kerüljük a harsány, vakító fényforrást.
Testhelyzetünkre nézve nincs általános tanács, érzékeljünk úgy, ahogy nekünk kényelmes. A fenti tárgyi feltételek betartása például diktafon használatával egycsapásra megszűnnek, így érzékelhetünk akár fekve is, nem kell figyelnünk a papírra és a ceruzára. Ugyanez természetesen megvalósítható a papír-ceruzás érzékeléssel is, ha a fekve történő írás-firkálás nem okoz gondot a testhelyzet megválasztásával.
A fekvő testhelyzetben való érzékelés elkezdése előtt nem árt megerősítéssel rögzíteni azt az állapotot, ami később elalvásunk esetén áll elő. Előfordulhat - főleg fekvő testhelyzetben -, hogy belealszunk az érzékelési folyamatba, ekkor nyilván sem jegyzetelni, sem diktafonra rögzíteni nem tudunk, viszont az érzékelés tovább folytatódhat álmunkban. Ennek rögzítésére és visszahívására legalkalmasabb a Silva-módszer "álomkontroll" technikáját megelőző megerősítés lépése.
A fenti tárgyi feltételek csaknem mindegyike alkalmazható monitoros vizsgálat esetén is (itt egy külső "kérdező" irányítja a távérzékelőt).
Az érzékelési folyamat legfontosabb tétele viszont az, hogy minden lépésére alakítsuk ki saját módszerünket és viszonyítási pontjainkat, amelyek között jól érezzük magunkat - és egyre pontosabb eredményeket érünk el általuk.
MW & HunViewer
MW & HunViewer
*
További bejegyzések a témában:
Távérzékelési módszer: fekete ablak >>
Távérzékelési fogalmak - szószedet >>
Távérzékelési módszer: fekete ablak >>
Távérzékelési fogalmak - szószedet >>
