A keresés pontosítása - intuíciós gyakorlatok

Irányított, konkrét távérzékelési vizsgálatok esetén több hibalehetőség léphet fel. Amennyiben demonstrációs céllal az ember ismerősének, barátjának szeretné megmutatni a távolbalátás lehetőségét, szinte biztos, hogy aki nem hallott semmit a témáról, annak teljesen idegen lesz az egész szituáció. Nem lesz képes, vagy alkalmas első alkalommal vizsgálati azonosítót szerkeszteni, kódszám adását önmagában is meg kell érteni, akinek eddig meséltem erről, mindenképpen a kóddal is ki akart valamit fejezni, érdeklődött, hogy milyen számot, meg mennyit írjon. A vizsgálati azonosító persze csak a célt jelképezi a távérzékelő felé, tehát az a lényege, hogy egyáltalán ne fejezzen ki semmit a céllal kapcsolatban.

Az effajta intuíciós gyakorlatoknál az élőszóban, vagy levelezésben feltett kódszám nélküli teszteknek persze vannak buktatói: a kérdés jó esetben mindíg nyitott, vagyis nem mennyiségi, vagy minőségi jellemző információt várnak válaszként (idegen nyelvekben az eggyes meg többesszám írásban jelölése eltér, így részben segítség is lehet). Magyarul sok esetben akkor is egyes számot használunk, amikor egy kifejezés több dologra vonatkozik. Ilyenkor pl. utazás előtti csomagolásnál feltett kérdés lehet az, hogy mi van a csomagomban?? Vagy hogyan néz ki a csomag? Ilyenkor legegyszerűbb rákeresni elsőnek, hogy hány darab csomag van? Lehet hogy csak a darabszámuk jelenik meg információként, és nem látunk még semmit, utána érdemes sorban megnézni őket. Ha mondjuk elfelejtjük tisztázni a darabszámot, több csomag tartalma meg alakja keveredni fog. Vagy: 3 féle szín egymás után a külső borításra, egy másik kisebb táska úgy jelenik meg, mintha benne lenne a nagyobban, stb. Az elménk ragaszkodik a mi kérdésünkre adandó egyértelmű válaszhoz, annak a kereteibe fogja beleilleszteni a választ - tehát kérdezzünk célirányosan.
Ez az eset nem azonos azzal, amikor például valaki kinéz az ablakon, és lát valamit. Az intuíciós gyakorlat [vagy a távérzékelési vizsgálat] arra vonatkozik, hogy x óra y perckor mit látott? Mi meg pl. egy narancssárga kukásautót érzékelünk, ami válasznak megfelelő, mert valóban egy akkora méretű teherautó volt, de a valóságban az ablak körüli tapéta színe a narancssárga, és a kocsié ehhez képes kicsit vagy nagyon eltér. Ennek magyarázata az, hogy x óra y perckor rengeteg vizuális információt tapasztalt [látott] az illető, de a vizsgálat helytelenül nem arra irányult, hogy mit látott az illető, amikor x óra y perckor kinézett az ablakon, hanem úgy általában mit látott. A kettő között, mint tapasztalhatjuk, különbség van.

Felvetődhet egy kérdés ilyenkor, és a távérzékelés egészének megértésekor: tulajdonképpen gondolatot olvas az ember?
Hiszen a kérdezőnek muszáj rágondolni arra, amit kérdez. A válasz: igen, hiszen a távérzékelés a megszületett gondolatokat olvassa a közös tudatmezőből. Példaképpen érdemes olyan célról vizsgálatot végezni, ami biztosan csak a gondolatában fogant meg, például milyen menüsort beszéltek meg vendégekkel, akik csak pár nap múlva érkeznek. Fizikailag létező tárgyak esetében már összetettebb a vizsgálat, amit már látott, arra emlékszik az ember. Vannak olyan célok, pl.autó, utcán közlekedő személyek, amelyeket pl. nagyvárosban nem valószínű, hogy előbb is látott, vagy a falusi utcán azonos időpontban közlekedő postás már azért nem olyan jó vizsgálati cél, ha a távérzékelést igyekszünk bemutatni valakinek. Intuíciós gyakorlathoz ("gondolatolvasáshoz") kapcsolódhat az ha pl. ismerős lakásában ,,nézünk szét" és egy családi fotót érzékelünk, ami ott van, de pl. nem az asztalon, hanem egy irattárcában a fiókban. Itt kivetül, hogy ami neki fontossági sorrendben elöl van, azt mi fontos helyen látjuk. Az elme folyamatosan így fordítja le (az éppen meglévő műveltségünk, tudásunk fogalomkészletünk segítségével) az ismert szavainkra, amit érzékel. En például jártam úgy, hogy nappaliban egy durva fehér-szürkés kócos szőnyeget érzékeltem, míg a feladvány egy kihunyt, valóban fehéres hamuszőnyeg volt, a kandallóban. Ugyanígy ételeknél, ami nekünk hurka, az tőlünk nyugatra, északra inkábbkolbász, vagy virsli lesz, és így tovább.

A pontosítás remek eszköze, amit a fenti példák megélése után kezdtem el vizsgálni,hogy a szinergia jelenségét megpróbáljuk beépíteni. Ne csak képeket, érzéseket keressünk, hanem ételnél ízeket, tárgyaknál hőmérsékletet, és így tovább. Persze van, akinél ez spontán kérés nélkül is megy. Ahol tudatosan kezdené ember az eltérő érzékszervekre ható információkat keresni, ott mindíg ügyelni kell arra hogy elménk majd megpróbál a helytelenül, hiányosan feltett kérdésekre is hozni valamit, és kapunk is eredményt ezekre a kérdésekre.

Ugyanakkor, ha az ilyen intuíciós gyakorlatokon túllépünk, a remote viewing különféle szabályrendszerei, protokolljai mértani pontossággal meghatározzák a vizsgálat céljáról megszerzendő információk sorrendjét, a helyes kérdések feltevésének alkalmazásával.


Szerző: MW