Star Gate Chronicles - Joe Mcmoneagle

Irish Side Of The Moon:
http://www.youtube.com/watch?v=CDQ_KZqIP7I

About Joe McMoneagle's life:
http://www.youtube.com/watch?v=U96NhE2ziHg&NR=1

Személyes vizsgálat a magyarországi viszonyokról

Ezt a bejegyzést két ok miatt jelentetem meg most:

1. Kellően hosszú idő telt el a vizsgálat és a mai nap között ahhoz, hogy az aktualitások ne legyenek veszélyesek. Ugyanakkor sok mindent még így is ki kellett hagyni belőle.
2. Ma találtam meg a vizsgálat dokumentációját. Azt hiszem, mind a két ok elég jelentős a megjelenési dátumra vonatkoztatva.

Tehát a session, röviden:

2280/2099
a távérzékelés jelenlegi helyzete/helyszíne Magyarországon - a hatalom szintjén.

2008.június 30.

S.t.:15:49

Ideogram: egy kördiagram, ami két óráig három részre osztott, onnantól
egy érték körben. Meglehetősen nagy érdektelenség van jelen a hatalom irányából a téma felé.

A cél összetétele: ritka [kevesen alkotják].
Koordinátora: egy fekete bajszos férfi, itt volt egy Vezetéknév Keresztnév, dehát ugye...
Milyen szinten űzik és használják fel úgynevezett hivatalos körökben?

- nagyon alacsony szinten, alig mérhető. Csakis néhány kósza kísérlet.
Fő helyszíne: L[...] - Budapest között, elhagyatott területen.
Mennyire rejtik el az egészet?

- éppen csak annyira, hogy a népek ne ismerjenek rá, hogy mi is ez a tevékenység.
Saját kapcsolódási pontom hozzá: felismerték a tevékenységemet, figyelik az eredményeket, bár nem képesek kategorizálni és dokumentálni. Azzal változott semlegesre a megítélésem, hogy "tengerentúli" csoporthoz csatlakoztam.

[Hurrá! - teszem hozzá már most. Egyébként mi lett volna...?]

A következő résznél egy megjegyzés: néhány hónappal ezelőtt egy bizonyos személy jelezte nekem, hogy ő ismer egy [sok-sok törlés] egyént, akinek része volt a magyarországi rv folyamatokban. Az információ lekérése erre vonatkozott itt:

A vizsgálatom kiderítette, hogy a "része volt" tulajdonképpen annyit jelent: ott volt, ahol foglalkoztak a távérzékelési kísérletekkel, ez minden. Sok mindent nem értett meg belőle, meghaladta a tudásást a tapasztaltak feldolgozása.

A következő információ-lekérés erre a személyre irányult:
- messze van tőle, magas neki, csupán csak hallott róla - ezt mutatja kifelé. Valójában igen keveset osztottak meg vele a dologról.

A magyarországi hatalmi megbízásból eredő távérzékelési kísérletek eddigi legjelentősebb eredménye:
- elhagyott katonai bunker felderítése, ahol [titkolt/tiltott] fegyverek voltak
- 1997-ben volt
- ki végezte? [ez még ma is törölni kell] ->magyar volt, de utána eltűnt a folyamatból, nem foglalkozott vele tovább. A session közben lehallgatták.

A cél [2280/2099] egy jellegzetes részletének rajza:
- egy amerikai autó hátulja, jellegzetes, Cadillac-hát, oldalnézetből

Itt egy személyes rész következik, arra irányult az információ-lekérés, hogy a szűk környezetemben van-e olyan személy, akivel kapcsolatba kerülve a "hivatalos" rv elenyészőnek tekinthető berkeibe tudnék betekinteni?
- van, egy városrész a válasz X-ben [magyar város]
- a városrészen belül további finomítás a lakcímre [...]
- akkori telefonszáma: 06 70 ... ....

- érintőleges tudomása van csak, nem "avatták be"

Információ lekérése arról, hogy hatalmi oldalról figyelnek-e a RV Hungary tevékenységére?

- legalább három irányból figyelnek, ebből az egyik oldal nyitott, azaz lehet publikus is
- nincs veszély, érdeklődés, információszerzés a cél
Mire kell figyelnünk ezzel kapcsolatban?
- az információk és a módszer megosztására. Minél többen vagyunk, annál védettebbek leszünk.


E.t.: 16:48

No comment.

Könyvajánló: Látható és láthatatlan ember

Az eddigiektől eltérően ezúttal nem egy könyvet, hanem összefüggő életműveket szeretnénk bemutatni. Jelenleg a neten ingyenesen, magyar fordításban is hozzáférhető információkról van szó. Ismertetőm célja nem egy világnézet vagy vallás reklámozása, hanem egyszerű figyelemfelhívás az itt következő ismeretekre.

A blogban eddig bemutatott hazai és külföldi távérzékelők nagy része egy saját, egyéni tapasztalaton, családi eredeten alapuló világnézetet képvisel, és nem tartja szükségesnek, hogy erről bővebben és öncélúan beszéljen. Eddigi írásainkból már kiderült, hogy a távérzékelés protokolljai nem a származási, vagy vallási hovatartozás alapján működnek, hanem a fejlődni és tanulni képes, és erre energiát szánó, önmagával szemben is őszinte kutatómunkát kívánó ember saját akaratát fejezik ki.

Nézzük tehát meg Arthur E. Powell és Charles W. Leadbeater (utóbbi életrajza itt, élt 1854 - 1934 között) könyveiben mi az, ami minket érdekelhet főleg a távérzékelés tekintve. Elsőként vegyük figyelembe, hogy az írások egy elmúlt korszakban keletkeztek, amikor számtalan felfogás élt meg egymás mellett. Ugyanakkor egy-egy "hitvita" eredményeképpen kiszakadtak újabb és újabb irányvonalak, például a két úr a teozófiai társaság tagja volt, melynek Rudolf Steiner egy ideig aktív közreműködőjeként működött. Steiner kilépése után megalapította az antropozófiai társaságot, ne csodálkozzunk tehát azon, ha sok XIX. és XX: századi szerző munkái tematikusan vagy szóhasználatukban hasonlatosak. Valamennyi mű elsősorban belső vagy korlátozottan nyilvános használatra készült, mintegy tankönyvként, emiatt nem személyes élménybeszámolók, példák, hanem inkább szabályok, tendenciák kerültek feldolgozásra. Megjegyzendő, hogy a vezetők-tanítók általában írtak önéletrajzi munkákat is, talán pont a sok steril írás emberközelibbé tétele végett.

Akkoriban egy egységes szellemi-lelki világképet igyekeztek átadni, a manapság burjánzó, kimondottan célszerűsített gyorstalpalók helyett. Egy holisztikus szemléletbe illő, egész egyéniséget, embert fejleszteni kívánó, egymásra épülő leírásfolyamot adtak meg, sőt egyes technikákat, például a légzőgyakorlatokat titokként kezeltek.

A távérzékelés azidőtájt clairvoyance - tisztánlátás - nevű technikaként lett bemutatva, de a konkrét vizsgálati folyamat leírásai mentális, illetve asztrális látás néven is szerepelnek. A leírás ma is korszerű és alkalmazható, hiszen az egyes érzékelési szintek eltéréseit osztályozva mutatja be, korszerű leírásokkal.

Powell, akinek életrajzáról szinte semmit sem tudunk [íme egy szép, abszolút vak távérzékelési vizsgálat célja - az eredményeket küldjék el nekünk, ha publikálni szeretnék a blogon].
Nagyon fontos elhatárolásokat tesznek a szerzők, amelyek segítenek az embernek felismerni saját aktuális szintjeit, esetleg eloszlatni a zavarokat, amit a témához egyáltalán és nyilvánvalóan nem értő újságírók, valamint a médiában bemutatott úgynevezett jósok okoznak rendszeresen. A példákban pedig jól látszik a korszak mentalitása: professzionális tisztánlátóhoz akkoriban nem rohantak csip-csupp ügyekkel az emberek, és maga a munkafolyamat is hosszabb procedúra volt. A Leadbetter által bemutatott példa egy hajós férjéért aggódó feleséget említ, aki hónapokon át nem hallott az emberéről. A tisztánlátó asztrális utazása során nemcsak megkereste, de üzenetet is adott át neki egy másik kontinensen, és az eseményt a férfi egy fizikailag látható személlyel való beszélgetésként írta meg feleségének. Ez a fizikailag látható személy figyelmeztette a hajóst, hogy aggódnak érte, jelezzen a családjának. E clairvoyance vizsgálatok/spontán látomások többnyire összetett folyamatokat, például nagypolitikai eseménysorokat is érintettek. Ezek a módszerek és alkalmazott eljárások a mai emelt díjas hívással való 3 perces jóslások korában elég kontrasztosaknak tűnnek, de jól mutatja a szakmai színvonal eltérését is mindkét mindkét említett esetben [megjegyzendő, hogy természetesen ma is léteznek valódi tisztánlátók, de jó okkal nem reklámozzák magukat].

Hogyan olvassuk a könyveket? Javaslom, hogy elsőre szépen, ráérősen ismerkedjünk meg velük. Második olvasásra már lehet a tartalomban a témák között csatangolni, biztos hogy a sok részben találunk hozzánk közelebb állókat, és az olvasottak hatására később eszünkbe is fog jutni több olyan kérdés, amit a korábban megismert leírások, vagy eltérő felfogások nyitva hagytak. Ilyenek lehetnek például Rudolf Steiner írásainak eltérő stílusa, szerkezete után mindenképp újragondolandó olvasmányélményeink - Powell és Leadbetter munkái alapján.

Leadbetter: Látható és láthatatlan ember [magyarul mind]
Leadbetter: Világunk rejtett oldala
Arthur E. Powell: Az asztrális test

A két szerző munkái [és másokéi is] itt szabadon letölhetőek:
http://www.globenet.hu/portal/tforum/olvasni.jsp

Szerző: MW

Whistleblower Radio: Ingo Swann, remote viewing & beyond

Albert Venczel about them. 1st part of the serie, let's hear them:

Albert Venczel on Whistleblower Radio >>>

All parts of the interview >>>

Testen kívüli élmény vagy álom?

Alább egy prekogníciós élményt olvashatnak, amelyet egy amerikai nő osztott meg a közvéleménnyel a vele történt élmények hatására. Testen kívüli élmény, álom vagy "második látás"? És mi van az idő-tényezővel? Hiba a mátrixban? Esetleg ez a normális működés, és mi egy hibában élünk? Íme a történet:

Személyes megtapasztalásaim a testen kívüli élményekről még kicsi gyermek koromban kezdődtek, bár a családom nem támogatott ebben és én magam is elnyomtam a dolgot egészen néhány évvel ezelőttig. Én egy egypetéjű ikerpár egyike vagyok, és egy 1986 november 11-én történt esemény késztetett arra, hogy papírra vessem az alábbiakat. Megjegyzem, hogy felismeréseim az életről és Istenről attól az időponttól jelentősen bővültek. 1986. szeptember 9-én éjszaka aludtam, de hajnali 3-kor felébredtem, úgy éreztem magam, mintha egy másik térben és időben tartózkodnék. Az alábbi rémálomban volt részem:
Az ikertestvéremmel egy kocsiban ültünk, ő vezetett. Egy kanyarban haladtunk, ami egy fedett hídon vezetett keresztül, de a kocsi mindenestől megindult a korláton át a folyó felé. Én az utas-oldali ajtón kiugrottam a kocsiból, a földre zuhantam, és kézzel igyekeztem megtartani a kocsit, hogy le ne zuhanjon a mélybe egy nagy szikláról. Az ikertestvérem imádkozni kezdett az Úrhoz, hogy segítsen nekem megtartani a kocsit a biztonságos részen és ne zuhanjon le. Én attól tartottam, hogy nem fogom sokáig bírni és a hátam felmondja a szolgálatot. Néhány gondolatom negatív volt, sőt talán még dühöt is éreztem a testvérem felé. Aztán arra gondoltam, hogy a kocsi biztonságosan fent marad a sziklán. Amikor a negatív gondolatok jöttek, elkezdtem folyamatosan arra gondolni: "Ez nem fog megtörténni! Ez nem fog megtörténni!" Végül a kocsi biztonságban fent maradt a szikla tetején. Később lágy, puha esőt éreztem magamon. Megfigyeltem azt is, hogy vagyok felöltözve, távolabb egy házat is észleltem, amit lombos fák vettek körül. Soha azelőtt nem láttam azt a házat, de tudtam, hogy innen segítséget kaphatok.

Amikor felébredtem, az ágyneműm teljesen el volt ázva, és úgy éreztem, hogy minden energia távozott a testemből, fizikailag kimerült voltam. Csak most, hogy ezt az írást papírra vetem, jöttem rá arra, hogy valamiféle asztrális energiát használtam arra, hogy az események kimenetelét pozitív irányba fordítsam.

Két hónappal később, 1986 novemberében Hawaii-ba mentem, spirituális elvonulás céljából. November 11-én délután 2 óra körül éppen mély meditatív állapotban voltam, amikor mentális üzenet jelent meg a tudatomban: "A testvéred meghalt", és éreztem is, hogy valami történt. Innentől a nap hátralévő részében a hideg és negatív energiákkal küzdöttem. Ez még este is tartott, de reggelre azt éreztem belül, hogy már minden rendben van.

November 12-én a reggeli meditációm közben erős késztetést éreztem arra, hogy fel kellene hívnom anyámat. Ő a New Hampshire-beli Warner-ben él, ami 6.000 kilométerre van innen. Később fel is hívtam, és első szavaimmal a testvérem felől érdeklődtem nála. Anyám meglepődött és elcsodálkozott azon, hogy honnan tudok én a balesetről: a testvérem New Yorkból Warner felé tartott kocsival november 11-én este 7 órakor (ez pontosan délután 2 óra a hawaii idő szerint, ahol én tartózkodtam). Az autó megcsúszott egy jeges részen, a levegőbe repült és egy szakadék aljában kötött ki. A kocsi többször is megfordult a zuhanás közben, és minden része összetört, kivéve azt a helyet, ahol a testvérem ült. Körülötte minden összezúzódott, de ő egy karcolás nélkül megúszta az esetet.

Elcsodálkoztam anyám szavain, de minden részletében eszembe jutott a két hónappal azelőtti álmom. Vajon álom volt-e, vagy egy prekogníciós tapasztalás, esetleg "második látás"? Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Ekkor vettem észre, hogy lágy eső hull rám, ez teljesen megszokott volt Hawain az évnek ebben a részében. Lágy eső hullt rám, és abban a házban voltam, a fák között, amit álmomban láttam két hónappal azelőtt.

[Forrás: healing.about.com]

*

Kapcsolódó bejegyzés:
Második látás - Second Sight >>

A távérzékelés és a szkeptikusok

"Az embereknek több, mint 85%-a lehetne tisztánlátó - mondja egy kutató."

Nekem, e bejegyzés szerzőjének a remote viewing megléte és működése annyira nyilvánvaló, mint ahogy az éjszaka után a nappal következik. Mégis - mondhatnám, hogy "természetesen" - vita folyik a távérzékelés tudományos bizonyításáról, illetve egyáltalán elfogadásának feltételezéséről. A cikkben egy bizonyos Richard Wiseman nevű tudós [még azt is fel tudnám tételezni, hogy egy fake tudósról van szó, hiszen éppen Tudós Richárd-nak hívják] említ egy paradoxont, bár ő nem így hívja. Ha azt mondjuk, hogy egy piros autó áll a ház előtt, az nem egyenértékű azzal, hogy egy ufó szállt le a ház előtt, mert az utóbbihoz több és alaposabb információ szükséges, hogy elhiggyék az emberek. De miért? Mert R. Wiseman ezt mondta? Az ő egyéni problematikája, hogy nem képes tudományos alapon "bizonyítani" a remote viewing létezését. Aki már megtapasztalta és gyakorolja, az nyilvánvalóan kétkedéssel fogadja egy szkeptikus tudós kételkedését. Viszont van egy olyan alaptétel, amit egy egyetemi wiseman-nek is figyelembe kéne vennie: attól, hogy nem tudod, az attól még van. Tudták Önök, kedves olvasók, hogy ha a macskaanya méhében egy nőstény magzat két hím magzat között fejlődik a vemhesség alatt, akkor az a megszületett nőstény egyed agresszívabb és támadóbb lesz, mint egyébként a nőstény macskák? Nem tudták? Ettől ez még így van, hogy úgy mondjam, tudományosan bizonyított.

A Daily Mail 2008. január 28-i cikkéből [Dean Radin összefoglalója]:

1995-ben az amerikai kongresszus két független tudóst kért fel annak kiderítésére, hogy annak a 20 millió dollárnak, amelyet a kormány a pszichikai kutatásra költött, van-e valamiféle érdemi eredménye egyáltalán? Nos, a vizsgálat némileg váratlan eredményt hozott.
Jessica Utts, a Kaliforniai Egyetem statisztikusa megállapította, hogy a távérzékelések 34 százaléka helyes volt, és ez a szám már túlmutat azon, hogy ezt az egész folyamatot "találgatás"-nak lehessen nevezni.
Azt mondja: "a tudomány bármely más területén is használt eljárásokat alkalmazva azt kell megállapítanom, hogy bizonyos pszichikus jelenségek, ahogy a remote viewing is, valóban bizonyítottan működnek. Ezeket az eredményeket nem lehet a kísérletekben előforduló véletleneknek tulajdonítani."

A szkeptikusokat persze ez nem győzi meg.

Richard Wiseman, a Hertfordshire Egyetem pszichológusa nem hajlandó hinni a távérzékelésben. Így nyilatkozott:
"Egyetértek azzal, hogy a tudomány más területén használt eljárásokkal vizsgálva a remote viewing működése bizonyított, de kérem, tegyük már fel a kérdést: vajon van-e szükségünk magasabb szintű megerősítésekre, ha a paranormális jelenségeket kutatjuk? Azt hiszem, a válasz: igen. Ha azt mondom: egy piros autó áll a házam előtt, azt nyilván el fogja hinni nekem. De ha azt mondom: egy ufó szállt le ott éppen, akkor valószínűleg több részletre lenne kíváncsi.
Mivel a távérzékelés egy rendkívül szokatlan folyamat, amely forradalmasíthatja a világot, megcáfolhatatlan bizonyítékokra van szükségünk, mielőtt következtetéseket kezdünk el levonni."

Ez a kiemelkedő szkeptikus tudós egyetért tehát azzal, hogy

1. a távérzékelés a tudománynak egy meghatározott területe, ezzel egyszer és mindenkorra megszünteti az "áltudományos" jelzőt vele kapcsolatban.
2. ha a nyilvánvaló tudományos eredmények által nyújtott bizonyítékokat tartjuk szem előtt, akkor a távérzékelés működése bizonyított.
   

A további érv, miszerint ez a jelenség annyira rendkívüli, hogy további, magasabb szintű bizonyítékok szükségesek, mert az eddigiek - annak ellenére nem egyértelműek, hogy megfelelnek a tudományos gyakorlatnak - a valósággal való azonosságot feltételezik.


Eddig a cikk és Dean Radin idézete. Az én személyes megjegyzésem az egészhez az, hogy rendben, a tudomány csak vizsgálja azokat a jelenségeket, amelyeket nem tud értelmezni vagy tényekkel bizonyítani. Viszont ha a tudomány, mint a tudás egyik forrása képtelen egy létező jelenséget beazonosítani, azért ne a tudomány által megérthetetlen dolgot állítsuk negatív példaként a közvélemény elé.
Csak így tovább, szkeptikusok, létező lesz az ismeretlen, ha megismeritek.