Médium, médiumitás és a távérzékelés

Érdekes véletlennek tekinthető, hogy az interneten már különféle alternatív híroldalak is egyre gyakrabban tesznek közzé úgynevezett médiumi közléseket (gyakran persze forrásmegjelölés nélkül). Ezek a közlések elsősorban a belpolitikában a közeljövőben várható eseményeket fogalmazzák meg jóslatok, látományok, vagy csak érzelmekkel erősen felöltött, esetleg vágyakat tartalmazó "látások" formájában, így érthető, hogy miért nem jelölik a forrásokat. Emellett több eltérő színvonalú tévésorozat, főleg bűnügyi filmek szerepeltetnek valamiféle általuk médiumnak hívott személyt, további több-kevesebb misztikus jellemzőkkel bíró kellék között.

A sokféleségben kavargó információk miatt ezúttal egy általános elemzést kívánunk adni a témáról, az összehasonlíthatóság, besorolhatóság igényével, mert a felhozatalban a legkülönfélébb dolgok keverednek.

Nézzük az alapfogalmat egyáltalán.

Parapszichológiai, ezoterikus értelemben véve a médium egy olyan személy, aki megváltozott tudatállapotban, transzban arra képes, hogy fizikailag észlelhető módon, emberi nyelvrendszert használva értékelhető információt adjon át egy általa, vagy a kívülállók által tőle eltérő identitású lény közlése nyomán, illetve az által irányítottan. Ezt a tevékenységet tehát beszéddel, rajzzal vagy kézírással, esetleg egy megszerkesztett táblán a ráhelyezett eszköz mozgatásával, jelek, betűk, válaszok kiválasztásával, kopogtatással, rendezett mozgással végzi a médium, a lényeg, hogy ekkor a közlést nem a személynek, hanem egy azt irányító valami másnak tulajdonítják.

Az első felmerülő problémát az jelenti, hogyan határoljuk el a közlést, választ, jelzést egy adott személytől. Igazság szerint ezt alapesetben igen körülményes megtenni, természetesen lehet feltételezni, hogy most nem XY beszél az emberhez, hanem egy önmagát valamilyen névvel, vagy címmel megjelölő entitás. A probléma nem újkeletű. Főleg az 1890-es - 1920 as évek közötti igen divatos spiritiszta szeánszok hívták napvilágra ebben a témában a kritikus véleményeket. Ebbe a körbe tartozik a jelenség szellemi hátterét vizsgáló Rudolf Steiner és más teozófusok, akik az ilyen jelenségek parapszichológiai hátterével foglalkoztak, Houdini pedig kimondottan a technikai-trükkös csalásokkal.

A kettőt természetesen el kell választani egymástól.

Alapvetően elmondhatjuk, hogy egy médium "transz"-állapotban képes megváltozott hangon (elhunyt személy hangján) beszélni, akár az illetőre jellemző beszédstílusban és témákban, vagy akár egy művész stílusában írni, zenei motívumot, mintát megadni. Végsősoron, mivel szinte semmi eszköze sincs az átlag szemlélőnek erre, a végkövetkeztetése az lehet, hogy a jelenségek hasonlítanak egy valóban élt személyre, illetve több közlés feljegyzése, elemzése után egy azonos néven bemutatkozó, mentálisan megjelenő lényre.

Az effajta jelenségek okainak számbavétele előtt nézzük meg, ezúttal távérzékelő szemmel, hogy mi történik egy tipikus médiumi szeánszon?

Az emberek rendszerint előre meghatározott elvárásokkal és értékítéletekkel mennek egy szeánszra azért, hogy akár elhunyt rokonukkal, vagy egy híresebb "szellemmel" beszélhessenek. Tulajdonképpen nincs szó arról, hogy vak - kettős vak kérdésfeltevéssel dolgozna bárki, kivétel talán egy-két bünügyi médium, akik néha önképzéssel eljutva ide, törekszenek az objektivitásra. Jellegzetes ezzel szemben az, hogy nagyobb közönség előtt a médium felsorol néhány jellemző karaktert valakiről, és kéri hogy jelentkezzen az, aki felismer egy hozzátartozót, híres személyt. Itt ezután nem lehetséges annak objektív eldöntése, hogy az illető médium ügyes mentalista, esetleg gondolatolvasó, vagy valóban valaki más beszél rajta keresztül.

A nem földi eredetü entitások gyakran 1-2-3 embert is használnak a leírás szerint, lehet feléjük ún. kérdéseket intézni, kedvük szerint jelentkeznek, illetve rendszeresen, adott időpontban, gyakran pár év múlva megszakítják (ebben az esetben nem lehet eltekinteni attól, hogy az  interneten gigászi közönsége van, és elvárják a folyamatos szellemi tápot. A nem fizikai lények és a fizikailag létezők közti kapcsolatot is részletesen kifejtették többen).

Az ilyen közlemények nyelvtani elemzése, stílusának, belső logikájának vizsgálata adhat valamennyire módot arra, hogy egyfajta valóságtartalmat keressünk: mire inspirálnak? Milyen valóban használható mellékhatások nélküli tanácsokat adnak? Mennyire van összhangban a közlés a tudományos ismeretekkel, eredményekkel, a konkrét valósággal (például földrajzi helyek, épületek, helyszínek)? Mennyire van a szöveg kapcsolatban, önellentmondásban a saját korábbi közléseivel? Igazolható-e bármilyen nás forrásból a közlés valóságtartalma?

A szkeptikusoknak adott legfontosabb megnyugtató válasz az, hogy "torzul" az információ, hiszen állításuk szerint egy embernél jóval fejlettebb lény vagy pedig egy már elhunyt, és ezáltal "magasabb" szintre került entitás adja át azokat, a befogadhatóság szintjére lebutítva. Ez ellentétben áll a távérzékelés lehetőségével, ugyanis elméletileg lehetséges bonyolultabb matematikai képletek, levezetések, műszaki berendezések észlelése előzetes ismeret nélkül is, ahogyan ez megtörtént több esetben is (bár akkor elsősorban a szerkezetek egyszerű léte volt a cél).

Tisztán logikailag nézve, és előzetesen nem megítélve egy esetet, az alábbi változatai lehetségesek a médiumi közléseknek:

• Öntudatlan médium kizárólag alvás alatt, álmában kap közlést, információt, gyakran előzetes kérdésfeltevés nélkül, vagy visszatérően, több részletben. Ennek példáját egy "A médium" címen futó bűnügyi sorozat mutatja meg, igen jól kidolgozva. A valóságban az ilyen jellegü információszerzés gyakran nem elválasztható a programozott, tudatos alvás technikáitól (Silva-féle álomontroll, Lucid dream), valamint a testen kívüli élmények egy részétől.
• Öntudatlan médium, aki teljesen átengedi/elveszti öntudatát, és rajta keresztül valaki más egyoldalúan kommunikál, közöl, jelez, közbekérdezés vagy egyéb reakciók lehetősége nélkül. Itt lehetséges az önhipnózis, hipnózis, amikor valakit rávezetnek, rávesznek arra, hogy ezt engedje. Ilyen például a sámánizmus esetében történő "elragadás", a különféle szertartások révén az előzőleg kiválasztott, erre alkalmasnak tartott személy válik kapoccsá két világ között. A több, különféle szertartással választják el az illető normális életét, önmagát attól, aki/ami közléseket végez.
• Öntudatlan médium, akivel lehetséges a kétirányú kommunikáció, elhunyt lelkekkel, szellemekkel, más dimenzióban élő nem földi eredetü lényekkel, "angyalokkal". Az érdeklődők a legtöbb angyal, sőt még Jézus ilyen "válaszait" is megtalálhatja, de idegen lényeg bolygóközi szövetségei, és más szervezetek is rendszeresen jeleznek így, sőt erre a tevékenységre könyvkiadók, médiacégek is felépülnek fizetős felkészítő tanfolyamokkal, amelyek a megjósolt események túlélését hivatottak megkönnyíteni a kiválasztottaknak. Az ilyen, gyakran pénzügyi célú, vagy tömegpszichózist, irányítást lehetővé tévő manipulatívan gerjesztett tevékenységet értelemszerűen nem lehetséges egy kalap alá venni a távérzékeléssel, az önellenőrzés, az összevethetőség, ellenőrizhetőség ugyanis még a front load jellegü technikákkal se mérhető össze, szociálpszichológiailag, marketing- és média szempontból viszont vizsgálható.
• Egyéb ok miatt médiumi tevékenységnek gondolt cselekvés: valamilyen ideiglenes vagy tartós elmebetegség: skizofrénia, hallucinogén szerek alatti hatás, külső egyéb technikai,vagy mentális befolyásolás (műszerekkel, parafenomének által, vagy pszichológiai/gyógyszerrel/elektrosokkal kombinált technikákkal, mint például az úgynevezett mandzsúriai jelöltek felkészítése,agymosása). Ezek mindegyike kívül áll a távérzékelésen.

Egyes esetekben viszont természetes úton felléphet a clairvoyance, tisztánlátás képessége, amikor az alany gondolhatja magát médiumnak, főleg mert nem vagy csak részlegesen tudja irányítani az élményt, miközben valójában más emberek gondolatait veszi át, főleg személyes közelségben. A korábban már bemutatott rendőrségi segítő médiumok közzül a valóban használhatóak is - éppen mert eredményeik valósak, igazoltak - kivül esnek a nem ellenőrizhető médiumitás világából.

Lezárásként elmondható, hogy a médiumi jelenségekként számon tartott jelenések nagy része nem esik bele abba a kategóriába, ami a használhatóság, megismételhetőség, ellenőrizhetőség olyan szintje, hogy érdemes volna bárkinek is tudatosan "médiummá" képezni magát, az általunk használt technikák mindegyike az öntudat megőrzésén, és az események, a vizsgálat feletti irányítás fenntartása alapján működik. A programozott álmok, testen kívüli élmények során lehetővé válik sok olyasmi, találkozás, kommunikáció más lényekkel, hogy így mondjuk,de ott éppen az öntudat megőrzése - bár sajátos érzékelés mellett - teszi lehetővé sok fizikai szemmel, érzékekkel kiszűrhetetlen csalás felismerését. A komplexebb szellemi világokat, ezek sajátosságait leíró szerzőknél számos tanács van arra, hogyan kerülje el az ember az öntudatlan médiummá válást, illetve arra, hogyan jusson más módon hozzá azokhoz az információkhoz, amelyeket rendszerint csak egy médiumtól várnak el.