Környezetünk hatására életünket egyre nehezebben vagyunk képesek autonóm módon irányítani. Úgy tűnik, a hagyományos stresszkezelő megoldások is használhatatlanok, vagy csak átmeneti megoldást nyújtanak. Fogadatlan barátunk, a média is nyújt számunkra – néha burkolt reklámként – újonnan megjelenő, divatos megoldásokat, amelyekről rendre kiderül, hogy nem hatolnak a dolgok mélyére. Alapvető hiányosságuk, hogy csak funkcionális gyógyítást céloznak, hogy az ember minél előbb újra munkába tudjon állni, illetve gyorsan vissza tudja venni a fogyasztói életformát. Ezek közül valamelyest kiemelkednek azok a módszerek, amelyek diétával, mozgással idéznek elő a testben szemmel látható változást, ezzel lehetővé téve, hogy az eredmény a tudatban megjelenve erősítse a sikerélményt. Blogunknak nem célja túlzásba vinni ezt a témát, de pár megfigyelést mindenképpen érdemes leírni.
Korábbi cikkeinkben jeleztük, hogy a mindenkori hatalom egyre kifinomultabb technológiákkal dolgozik a lakosság tömeges befolyásolására, ha úgy vesszük, a tömeges depresszió ennek egyik jele lehet, nem kizárva, vagy csökkentve további valós okok hatását. Megtapasztaltuk azt is, hogy a magunkfajta emberek kisközössége nagyon hatékonyan meg tudja egymást támogatni, amikor kicsit döcög a szekér, és ezekben az esetekben jól jön, ha az ember mentális képességeit intenzíven fejleszti, használja (távérzékelési gyakorlatokkal az empátia is fejlődik, ezért érdemes semleges, nem élő emberes, politikai, történelmi témákat is bőségesen használni). Másfelől, ha az átlagember a befolyásolási célpont, az átlag felettiek még inkább azzá válnak, pontosan azért, mert az általános befolyásolási technikák náluk rendszerint nem válnak be.
A 3-féle említett állapot (egyéni stressz-depresszió, ugyanez kisközösségi szinten, illetve tömeg-, vagy egyéni manipuláció áldozata) 3-féle „kezelést” kíván meg.
A 3-féle említett állapot (egyéni stressz-depresszió, ugyanez kisközösségi szinten, illetve tömeg-, vagy egyéni manipuláció áldozata) 3-féle „kezelést” kíván meg.
Nézzük a hétköznapi értelemben vett depressziót. A levert, beszűkült ember ilyenkor nem tud örülni még a ritka képességeinek sem, a kívülről jövő logikus meggyőzés, vigasz, befolyás nem lendíti előbbre. Sajnos a maguk nemében kiváló gyógynövényszakértők, természetgyógyászok sem képesek megérteni azt, hogy ilyenkor nem megy csettintésre a váltás. Egy már elhunyt szerzetes (megnevezésétől ezúttal eltekintenék) annyival intézte el ezt az állapotot, hogy a negatív gondolatokat el kell felejteni, és kész. Kiváló reformétrendeket tudott, úttörőként beszélt különféle témákról, de nyilván azért, mert ő maga sosem volt lelkibeteg, ezért nem érthette meg ezt a helyzetet.
A magam kísérletei alapján azt tudom mondani, hogy mégis sikerülhet rövidre zárni az ilyen periódust, ha az ember bátran nekivág, és igazi kihívást, vizsgálatot keres. Természetesen, ha van bármilyen hobbija, amiben teljesen ki tudja kapcsolni a külvilágot, az rendkívül hasznos tud lenni, a lényeg, hogy kiragadja magát a gondolataiban felvett bezáródó kör-körözéséből. Ilyen kihívásnak teljesen alkalmas a könyvek, szövegek (például napilap) vak távérzékelése, mert annak a címlapja, vezércikke mindig egy konkrét dologról szól, ami hasznosan trenírozza a koncentrációt. Ha a gyakorlással sikerül átbillenni a holtponton, akkor a gyakorlat önmagában rengeteg rejtett energiát mozgósít, ami mintegy „átmossa” a fejünket, tudatunkat. Egy ilyen látszólag irracionális cél kitűzése és a megoldására való törekvés a stresszes, beszűkült állapot ellentéte, ezért az ellenhatása is ennek az állapotnak a felszámolására irányul.
A tavaszi fáradtság esetén inkább olyan hatások jelentkeznek, hogy az ember lelassul, nehezebben koncentrál, halványabban hozza az eredményeket – mind béta, mind alfa-delta szinten. Szakemberek általában azt látják tavasz elején, hogy kiszáradás, gyenge kiválasztás, vagy hasonló probléma van jelen. Valójában ilyenkor életmódot kell változtatni, ezt szinte követi a szellemi teljesítmény feljavulása is. Az életmód változtatásának egyszerűbb módjai például a víz programozása, élelmiszereink megválogatása, sőt az energia-felvétel javítása (légzésé).
A kiégés szindróma a tudati oldalról induló kifáradás, a monoton egyoldalú munka, megterhelés, napi életmód (ez lehet például háttértévézés következménye is). Itt lehet a leginkább bevetni a távérzékelést, mint kitörési pontot, úgy, hogy változatos célokat állítunk össze a vizsgálatokhoz. Akinek ez generálja az adrenalinbombát, kereshet, kérhet ,,izgalmas" feladatokat, de arra vigyázzunk, hogy ha csupa tömény nagyágyú témára érzékel az ember, az csömört okozhat, sőt, ha az ember rájön, hogy valamely partnerétől csakis azonos típusú gyakorló feladatok érkeznek, rutinná válhat az egész folyamat.
Alapvető igazság az, hogy aki kreatív, alkotó, újító tevékenységet napi szinten visz be az életébe és gyakorolja azt, annak mindhárom betegségtípustól kevesebb félnivalója van, mert folytonosan, aktívan használ számára vitalitás jelentő energiát. Nem véletlen, hogy a távérzékelés nagyjai egyben alkotóművészek is, festenek, gondolataikat kreatívan kifejezik, írnak, oktatnak, előadnak. A maga környezetében erre mindenki képes lehet, hiszen ez nem valamiféle kamaszos lázadás, hanem az emberi lét igazi lételeme, értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése