Pszichikus vizsgálat

A legjobb módja annak, hogy ismertessem a pszichikus vizsgálatot az, hogy megfelelő arányban alkalmazzuk az empátia, telepátia és érzékelés módszereit, egyszerre. Egy személy pszichikus szkennelése azt jelenti, hogy megvizsgálod a jellemét és személyiségét. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden apró részletet fogsz tudni róla, de jobban fogod tudni azt, hogy milyen emberről is van szó. Soha ne kezdj dolgokba egy személlyel kapcsolatban a róla folytatott pszichikus vizsgálat alapján. Ha gondjaid vannak a vizsgálat végzésével, akkor a fent említett három készséged nem elég erős hozzá. Ha ez a helyzet, akkor lépj vissza, és inkább gyakorold magad ezekben. Az is előfordulhat, hogy az a személy, akit vizsgálsz, mentális pajzsot hozott létre azért, hogy téged kívül tartson.

Mi történik, amikor vizsgálok egy személyt? Amikor vizsgálni kezdek valakit, akkor tulajdonképpen azzá a személlyé válok. Olyan, mintha az ő érzései bennem csapódnának le. Pulzusom megemelkedik, és érzem az energiát, ami keresztüláramlik rajtam. Az elmém aktívvá és mindent betöltővé válik. De vedd figyelembe: ekkor még a saját gondolataidat érzékeled. Még ellenőrzésed alatt kell tartanod magad. Most persze azt gondolod, hogy "jó, ezt értem, de hogy csináljam?" Nos, én itt leírom, hogy én hogyan csinálom. Kérlek, vedd figyelembe, hogy online vizsgálatról beszélek.

Mindig megmondom a vizsgált személynek, hogy helyezkedjen el kényelmesen és legyen csak önmaga. Nem mondom neki, hogy relaxáljon, mert tudom előre, hogy mit éreznek. Én viszont ellazulok és megszabadulok minden érzéstől és gondolattól. Azért teszem ezt, mert nem akarom összezavarni a saját érzéseimet és gondolataimat a másik ember érzéseivel és gondolataival. Hangulatomtól függően megnézem a nevüket a képernyőn vagy egyszerűen becsukom a szemeimet. Megkezdem a vizsgálatot, mentálisan megérintem azt a személyt, akit szkennelek. Nagyon várom az első benyomásokat, mert általában azok a legerősebbek. Ha valamilyen oknál fogva nem kapok semmilyen érzetet, akkor megkérdezem az illetőt, hogy alkalmazott-e mentális pajzsot? Fontos megjegyezni még azt is, hogy nem szokatlan ugyanolyan érzéseket tapasztalni, mint más embereknél. Itt egy példa szkennelésre:
"Hmm, ... egészen elviselhető fickó vagy... mondhatni barátságos, legalábbis kívülről, bár egy kicsit óvatos vagy az emberekkel. Általában szeretnek az emberek, de nem vagy túlságosan népszerű, távolságot tartasz másokkal, mégis egyfajta kötődést érzel, általában meglehetősen nyugodt vagy, esetenként kissé energikus és ingerlékeny, bár ha ideges vagy és haragszol, akkor inkább elmégy messzire, hogy haragodban nehogy valami kárt okozzál."

Offline vagy személyes vizsgálat esetén talán lehetőség van az arcot is megfigyelni. Ha nem tudod megnézni az arcot, akkor próbáld vizualizálni a személyt úgy, ahogy csak képes vagy rá. Ha nem tudod, hogy néz ki ez a személy, de tudod a nevét, a szkennelés megkezdéséhez vizualizáld vagy írd le a nevét egy papírra. Óvatosnak kell lenned a vizsgálat során, amikor a személyiségének jellemzőit keresed, mert előfordulhat, hogy a saját benyomásaidra támaszkodsz a valóságos vizsgálat eredményeivel szemben. Jobb egy gyors érzékelést tenni egy személyről, majd térj át másra, vagy egyszerűen csukd be a szemed.

A pszichikus vizsgálat felhasználható a közben megállapított különféle egészségügyi problémákra való figyelemfelhívásra is. Megvizsgálhatod egy személy testét és elméjét rendellenességek után kutatva, aztán közölheted velük, hogy mi a probléma. Ezt hívhatjuk indirekt gyógyításnak is, aminek az a lényege, hogy nem állsz az adott személy előtt, de távolról gyógyítod. Ilyen módon tudod gyógyítani például a fejfáját, a megfázást és sok más betegséget.

Vannak bizonyos veszélyek a pszichikus vizsgálat végzése során, amelyek leginkább akkor érthetők meg, és akkor szembesülsz velük, amikor aktívan dolgozol az empátiával, telelpátiával vagy a remote viewing-al. Ezek közé tartoznak a túlzott empátia vagy az energiatúltöltés azon a ponton, amikor mentálisan kapcsolódsz az adott személyhez. Ennek a kockázatát te viseled, mert előfordulhat, hogy annak a tudatában, hogy éppen szkenneled az illetőt, mentálisan kitaszít téged, esetleg meg is támad. De ne felejtsük el: minden valóságos veszélyt pszichikusan le lehet küzdeni, ki lehet küszöbölni. Ne feledkezz meg arról, hogy amint észreveszed az energiatúltöltés jeleit, ha akarsz, visszavonulhatsz, felhagyhatsz a vizsgálattal. És természetesen te is használhatsz védőpajzsot, ha nem akarsz bajba kerülni.

Jedi Karen: Scanning [a szerző engedélyével]

Szenzitív RV - Sensitive RV

A Szenzitív Távérzékelés (Sensitive Remote Viewing) egy 2006-2008 között másfél év alatt (általam) kifejlesztett hazai távérzékelési szabályrendszer, amely a hagyományos remote viewing alapjaiból építkezik. Dinamikus felépítéséből következően lehetővé teszi azt, hogy az egyes célokról a lehető legalaposabb, legrészletesebb és legpontosabb eredményeket szerezzük meg a szubtérből.

A módszer egyik jellemzője az, hogy nem csupán javasolja, hanem első lépésként tünteti fel az érzékelési folyamatban a mentális és fizikai ellazulást.  A SeRV vizsgált célról folytatott ülés alatt a cél információit helyérzékenyen kezeli, a szabályrendszer bizonyos lépéseihez egy-egy ellenőrző pont van rendelve, amely lehetővé teszi azt, hogy folyamatos visszajelzést kapjunk az érzékelés helyességéről.
Hasonlóan a távérzékelés más fajtáihoz, a SeRV is tanulható folyamat (ezt nagyban megkönnyíti, ha a tanuló rendelkezik egyfajta veleszületett adottsággal az érzékeléssel összefüggésben).
A Szenzitív távérzékelés végezhető önállóan és Monitor segítségével is. A módszer rövidített,  de gyakorlatban használható, magyar nyelvű leírása itt elolvasható, ugyanezen az oldalon egy minta is található az érzékelési eredmények dokumentálására szolgáló adatlapról is.

Kik vannak a Holdon?

Ez a bejegyzés Ingo Swann "Penetration" című könyvére hívja fel az Önök figyelmét.

Emlékeztető: a könyvben Swann - többek között - különféle távérzékelési ülésekről számol be.


















Ingo Swann weboldala itt.
Itt pedig a Remote Viewing -- The Real Story [RV -- Az igaz történet] című könyve.

Rokon lelkek: pszichometria

Ez a bejegyzés már nem elérhető.

Hogy zajlik egy ülés?

Levelekben azt kérdezitek, hogy is csináljuk? Írjuk már le hétköznapi nyelven, hogyan zajlik egy távérzékelési ülés? Legyen a kérésetek szerint, leírom azt, ahogy én szoktam:

Az ember egyszer csak -barátoktól, megbízóktól, bárhonnan- kap egy kódot, azaz vizsgálati azonosítót, hogy ugyan, nézné már meg. Ezt követően az ember egy nyugodt, csendes helyre vonul félre, és biztosítja, hogy az elkövetkező egy-másfél órában ne zavarják meg semmilyen módon. Ezen a nyugodt helyen az addig megszokott úton elcsendesül, meditatív állapotba helyezi magát. Én egy tanult meditatív módszerrel érem el az alfa-delta állapotot, sőt, a folyamatot úgy kezdem és végzem egy pontig, ahogyan a megszokott meditációs gyakorlatomat szoktam. Amikor aztán elérkezik az a pont, ahol át tudok térni a kód vizsgálatára, akkor szépen bele is kezdek. Az egész folyamat előtt természetesen előkészítem a vizsgálatban használt protokoll [szabályrendszer] üres dokumentációs lapjait, amelyre előzőleg ráírom a vizsgálati azonosítót, a dátumot, a helyszínt, a vizsgálat kezdetének időpontját [aztán a végén a befejezésének időpontját is], és egy fekete grafitceruzát. Úgy kezdem magát a távérzékelési folyamatot, hogy egy úgynevezett megerősítést végzek mindenek előtt. Ez után egyszer, a folyamatban egyetlen egyszer: most veszem elő a kódot, azaz a kód megnevezésével felveszem a kapcsolatot azzal a céllal, amit a kód képvisel. Tudjuk, hogy az első benyomás fontos, itt annyira, hogy a folyamat itt az első ponton erre épít. Az első benyomásként jelentkező információ a távérzékelési folyamat "ideogram" nevű, igen fontos lépése. Ennél a kód említésekor érzékelt formát, jellemző tulajdonságot állapítjuk meg érzékelésünk segítségével, amelyre aztán a többi információ épül. Ezt az alakzatot, formát néhány vonással lerajzolom, majd áttérek a további jellemzőkre a protokoll lépései alapján. Ebből semmi nem marad ki, ezt nem is jól írom, mert tényleg SEMMI nem marad ki belőle. A szabályrendszerek dokumentum-sablonjai alapesetben legalább hat oldalasok, ez az érzékelési folyamat végére általában jóval többre gyarapodik, függően attól, hogy milyen jellegű információkat kapunk. Ez ugyan nem a reklám helye, de az általam létrehozott Szenzitív RV szabályredszer tartalmazza például azokat az ellenőrzési pontokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ív és alatta lyukakból álló ideogramból a helyes Kilenclyukú híd célpont leírása keletkezzen az érzékelés végére, és ne -mondjuk- egy golyóscsapágyé. Az ellenőrzési pontok abból állHATnak, hogy a folyamat lépéseinél időről időre a cél egyes részletéről jellemző információt kérünk, és azt a protokoll dokumentációjára rajzoljuk. Itt közbeszúrnék egy személyes részletet: egy alkalommal a kínai Nagy Falat és egy őrtornyát kaptam meg célként [ez persze csak utólag derült ki]. Már éppen továbbléptem volna a faltól, amikor felfedeztem, hogy bizonyos zöldes-szürke lerakódás van a fal felületén. Gyorsan [bár ez nem egy kapkodós műfaj] kiegészítő információt kértem arra vonatkozóan, hogy mi az oka a lerakódásnak, és ebből következően valóban a Nagy Falnál vagyok-e? A flow-ból kapott információk egyértelművé tették, hogy nem tévedek, és a lerakódást egy, a közelben -nem túl szabályozottan- működő vegyiüzem okozza. Látható tehát, hogy egyrészt fontos a kapott információk ellenőrzése, másrészt olyan plusz információkra tehetünk szert az ellenőrzés folyamatával, amelyek a cél minden apró részletét egyértelművé teszik.
Visszatérve az érzékelési folyamatra, a választott protokoll lépéseivel haladva lépésről-lépésre megállapítjuk a kód által fedett cél információit. A dokumentáció alapján haladva a végére már tisztában vagyunk a cél kinézetével, méretével, színével, szagával-illatával, elhelyezkedésével, céljával, stb, azaz minden olyan jellemzőjével, amivel egyértelműe be tudjuk azonosítani azt. Ha eddig már eljutottunk, leírjuk és/vagy lerajzoljuk a célt. Ha a megbízónak különleges kérése van a céllal kapcsolatban, pl. mi történt vagy mi fog történni adott időpontban a célnál, akkor ezt a kódhoz csatolva már a megbízáshoz megkaptuk, de természetesen csak ilyenkor tudunk vele foglalkozni, miután pontosan beazonosítottuk a célt. A folyamat végeztével újra egy megerősítést végzek, majd átlépek a béta tudatosság állapotába, ezt szintén összekötöm az általam alkalmazott meditációs gyakorlat befejezésével.
Ha a megbízó egy bizonyos szempont szerint kéri a távérzékelés információinak rendszerezését, akkor ezt így készítem el az ülés végeztével. Azt az időpontot mindenképpen feltüntetem a vizsgálat dokumentációján, amikor befejeztem a folyamatot. Ennek többek között az a jelentősége, hogy figyelemmel tudjuk kísérni azt, hogy milyen mennyiségű és pontosságú információhoz mennyi idő alatt férkőztünk hozzá, azaz viszonyítási pontokat tudunk belőle kialakítani.
Ha az információk rendszerezésével megvagyok, akkor a magam részére is archiválom az ülést, majd elküldöm a megbízó számára az eredményről született dokumentációt. A saját archívumomat a későbbiekben kiegészítem a megbízó által az ülésre visszajelzésként küldött dokumentumokkal.
Nagy vonalakban tehát így zajlik egy általam végzett távérzékelési folyamat. Pontos részleteket nyilván csak konkrét esetben lehetne leírni, ez viszont gyakorlatilag lehetetlen, a célok rendszerint bizalmas jellegét tekintve. De az elkövetkezőkben tervezem egy gyakorló cél vizsgálatának pontról pontra történő ismertetését.