Képességeink integrálása a mindennapi életbe

Aki bármilyen meditációt, elme-technikát kitartóan gyakorol, előbb-utóbb szembesül azzal, hogy megjelennek nála az addig csak könyvből, tévéből ismert képességek, és valamilyen szinten beépíti őket a hétköznapjaiba. Ha nem teszi, megáll, leáll a fejlődése ezen a téren. A nagy kérdés az lesz, hogy környezetét mennyire akarja, tudja bevonni a saját fejlődésébe, kikre tudja, akarja kiterjeszteni például a távérzékelés technikáit, akár mint "megbízó" akár mint gyakorlatok passzív-aktív alanya.

Még manapság is, amikor pedig napi 6-8 kimondottan ezoterikával, mentalistákkal, ufókkal, űrlényekkel foglalkozó tévésorozat fut a magyar nyelvű tévécsatornákon, rengeteg óvatosságot és előre tervezést igényel minden feltárulkozás [divatos kifejezéssel coming out, önleleplezés, önfeltárás, színvallás]. Ha megfigyeljük, legújabban beszélgetős műsorokban teszik meg különféle emberek, hogy legintimebb titkaikat ország-világ elé teregessék. Viszont itt is, talán nem is egészen véletlenül, kizárt, hogy különleges képességekkel bíró embereket a szerkesztők adásba engedjenek.
Pozitívumként csak annyit említhetek, hogy néhány regionális csatornán vannak próbálkozások más módon hírnevet szerzett szakértők elbeszélgetős megismerésére, de itt is csak kész, "üzembiztos" vendégeket látnak szívesen, akik szinte unalomig ismételve ugyanazt mesélik el újra és újra. Ha az ember etikus a legtöbb képesség napi használatában, azaz ha képességeit a jó ízlés határain belül hatékonyan használja, egyszerűen nem olyan látványos, hogy tévében, sajtóban megmutassák. Aki pedig kiemelten jó a távérzékelésben, és mondjuk érdekli a közélet, politika, társadalomtudomány is, az éppen azért nem fog a reflektorfénybe igyekezni, mert az megzavarná a napi tevékenységben. Jelenleg ott tartunk, hogy nem lehet példákat hozni arra, mit is kéne csinálni...

Legjobb, ha úgy tekintjük a megszerzett, de már rutinosan használt képességünket, mint egy kevésbé köztudott tulajdonságunkat, ami szokatlan, de biztosan rendkívüli érzelmi reakciót váltana ki, mint mondjuk kivillanó 3. mellbimbó, vagy szokatlan diéta, extrém tetoválás, egyedi hobbi, és így tovább.
A legteljesebb mértékig vegyük figyelembe, hogy még azok a közeli barátaink, rokonaink is, akiket évtizedek óta ismerünk, önálló személyiségek, akik nem feltétlenül azokért a dolgokért szeretnek minket [vagy azok ellenére], mint amik nekünk belső fejlődésünk látványos szakaszaiban fontosak. Ha jól belegondolunk, a szülők, testvérek, unokatestvérek, a gyerekeink, a szomszédok, az iskolatársak, nem a nap teljes 24 órájában a közvetlen társaink. Minden emberrel jellegzetes szituációkban, napszakban, vagyunk együtt, és azokban a helyzetekben szavakon túl mozdulatokkal, arcmimikával, tekintettel és még számos módon kommunikálunk velük, amelyek nem tükrözik feltétlenül a mi belső fejlődési állapotunkat.

A lelkes, és új dolgokat tapasztalt ember szívesen megosztaná ezt az új képességét, esetenként kéretlenül demonstrálná is. DE! Az élet eléggé ügyesen megmutatja azt, hogy ha akár csak valami apróságra is nem készültünk fel megfelelően, a látványosnak ígérkező bemutató besül, eredménytelen marad. Én is jártam így, ráadásul akinek produkálni akartam magamat, arról tudtam, hogy úgynevezett indigógyerek [felmerült ebben az esetben, hogy ő blokkolja a mentális tevékenységet, persze nem tudatos akarattal].
Máskor pont a sikeres bemutató hoz elő olyan félelmeket, ijedtséget, ami ha nem ismernénk magunkat, elfogadható is lenne. Ilyen például ismerősünk lakásának belső leírása. Ha az egy másik kontinensen van, nem biztos, hogy mindig elismerést hoz: aki nem merte bevallani, hogy ezt a részünket, képességünket nem hitte el, az megrémül ettől [Ezt tanúsítom én is, pontosan így történnek a dolgok, az esetek igen nagy részében! - Távérzékelő]. Azt képzelheti, hogy akkor mi a nap 24 órájában figyeljük, láthatjuk, akár fürdés vagy bármi közben is, ami valljuk be, lehetséges volna, és infantilis, gyenge [esetleg kíváncsi] jellemek valószínűleg el is játszanak vele. Itt mindjárt megmutatkozik az, hogy aki nincs otthon a nem hétköznapi érzékelések szakirodalmában, az jó esetben a tévéfilmekből veszi a tudását, ahol gyakran teljesen kusza, vagy éppen irreális képességeket is bemutatnak arra valóságként utalva. Gyakran a filmek tudatosan torzítanak, félreinformálnak, de ennek is megvan a megfelelő oka: egyrészt a szenzációhajhászás, másrészt maga a félreinformálás. Itt előbb kell gondolkodni, utólag nehéz magyarázkodni, és a fél-, vagy félrevezető információk után már az egyszeri ember nem képes eligazodni a valóság és a művi dolgok között.
Azt se felejtsük el, hogy barátaink, ismerőseink között talán lenne, akit az hozna lázba, ha ki tudná használni anyagi értelemben ezt a dolgot, kérvén, hogy mondd meg a lottószámokat, adjál pénzügyi tanácsot, és leperegne róla, ha elmagyaráznád neki azt, hogy itt nem elég csak rákattintani a "mondd-meg-a-lottószámokat" gombra.

Végül, ha megfontoltuk, hogy egy barátunknak elmeséljük, mire vagyunk képesek, készüljünk fel jó előre! Igyekezzünk olyan példákat spontán elővenni, kipróbálni, ami nem fog törést okozni számára. Azaz: ismerősünk lakását, családját,munkahelyét NE VIZSGÁLJUK! [legalábbis az ő tudtával - Távérzékelő] Ez az intim szférának olyan szintje, amelyben biztonságban érzi magát, ez az ő saját közege. Ezzel szemben rengeteg olyan közösen ismert terület, objektum, ház, munkahely, metrómegálló, park, kocsma van, amit szintén személyesen ismerhet valaki. Inkább ezek közül válasszunk helyszínt. Ha pedig mindenáron élő emberes érzékelést akarunk, vegyük a jól bevált "ismeretlent az utcáról, buszról", vagy a "hogyan fog kinézni, milyen ruhában lesz" formulákat. Így nem sértjük meg ismerősünknek azt a személyes szféráját, amiről az előbb beszéltem. [Jedi Karen hasonló cikke itt.]
Meggyőzni, "téríteni" felesleges bárkit a birtokunkban lévő képességekről, különösen olyan embereket, akiknek alapvetően konzervatív ismeretei vannak a témáról. Javasolt velük beszélni róla, azzal a kiegészítéssel, hogy létezhetnek olyan dolgok is, amelyekről neki nincs, vagy másféle tudomása van. Legyünk természetesen rendkívül óvatosak ilyenkor.
Más kérdés, ha képességeinkkel magányosak vagyunk szellemi téren. Ezt nem kell, hogy elviseljük, ne hagyjuk annyiban. Internetes oldalak, fórumok, közösségi rendszerek és hírmegosztók rengeteg lehetőséget adnak kimondottan szakmai, hobbi célú ismerkedésre. Itt azért legyünk kifejezetten óvatosak, a para és ezoterikus oldalakra nem csak barátkozni mennek netezők, üzletelni, téríteni, plagizálni, vagy frusztrációjukat kielégítendő egyszerűen csak kötekedni akarnak, a legtöbb esetben a témában való minimális jártasság nélkülözésével.

Ne feledjük: ma még az elmúlt évtizedek nevelése miatt az emberek döntő része tart azoktól akik kitűnnek. Irigységgel, félelemmel viszonyulnak az általuk csak részben megértett dolgokhoz, vagy ha ez nem tudatosul bennük, akkor egyszerűen elsétálnak egy ilyen képesség mellett, mondván: ha nem lehet pénzt csinálni belőle, akkor minek? Sajnos ez eléggé elterjedt felfogás, lelke rajta mindenkinek. Jó tudni, hogy akik szellemi fejlődésben is gondolkodnak, meg tudják egymást találni, már meglévő képességeikkel ráéreznek, hova, kikhez forduljanak. Remélhetően eljön hamar az idő, hogy a hétköznapokban már senki nem lát abban kivetnivalót, hogy a "megszokott" 5 érzékszerven túl többet, mást is használjunk.

Szerző: MW

Az okkult technikák értelméről

Sokféle, különböző hatékonyságú és veszélyességű úgynevezett okkult gyakorlat és technika létezik. Itt is érvényes a mértékletesség kívánalma, ne akarjuk előrehaladásunkat azzal felgyorsítani, hogy egyidejűleg többféle technikát vetünk be. A legtöbb gyakorlat nem önmagában értékes, akkor válik azzá, ha rendszeresen elvégezzük. Nem annyira azon múlik, hogy fejen állunk-e, visszafojtjuk-e a lélegzetünket, vagy krumplit hámozunk - a sikert mindig a tudatosság foka dönti el.
Hiába gyakoroljuk hát a legszorgalmasabban a legeslegjobb és legtitkosabb technikákat, teljesen hatástalanok maradnak, ha magatartásunktól elkülönítve végezzük őket, nem fogjuk fel hasonlat jellegüket, s ezért nem tudjuk átültetni őket életünk egyéb területeire. Goethe ezt mondta: "Hogyan is használhatna a bölcsek köve, ha hiányzik a kőhöz a bölcs?" Ugyanez fordítva is igaz, mert minden tevékenység megszentelhető - legyen az bármilyen egyszerű vagy banális -, ha tudatosan csináljuk, s ezzel értelmet adunk neki.
A rítus a makrokozmikus valóság tudatos mikrokozmikus leképezése. És ezért a legigényesebb gyakorlatnak azt tartom, ha mindennapi életünket rítussá nemesítjük. Ha le akarjuk győzni a polaritást, először is meg kell szüntetnünk az "ezoterikus gyakorlatok" és az úgynevezett "normális élet" közötti különbséget - másként az ezotéria hobbivá degradálódik. Törekvéseinknek az a célja, hogy minden kézfogást, minden szót, minden tettet istentiszteletté nemesítsünk. Mi mást tesz az a mezei virág, amelyik önzetlenül kínálja szépségét és árasztja illatát, mint szakadatlanul teremtőjét dicséri? Vajon a madárdal és a tenger morajlása más-e, mint istentisztelet? Csak mi emberek gondoljuk, hogy örökösen fontosabb dolgunk van, s ezzel tetteink értelmét magukba a tettekbe helyezzük.

-*-*-*-*-*-

Eddig egy idézetet olvashattak Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély című könyvéből, a bejegyzés címével azonos fejezetéből. Az ok, ami miatt idéztem a blogon ezt a részletet, az az, hogy Daz Smith éppen ezt fogalmazta meg a remote viewing, távérzékelés művelésének módjáról. A két megállapítás között eltelt mintegy húsz év, de ez egyáltalán nem von le egyikük szavainak értékéből sem.

Daz Smith újra:
"A remote viewing nem hobbi vagy szabadidős elfoglaltság. Távérzékelőnek lenni azt jelenti, hogy életed jelentős részét a gyakorlásnak - és a változásnak szenteled. Jelentős részét - ha csupán egy részét szánod rá, akkor műkedvelő érdeklődő maradsz."

Mentális gyakorlatok elfoglalt embereknek

Aki nem született bele egy olyan közegbe, ahol az átlagtól nagyon eltérő képességek használata, fejlesztése természetes elfogadott dolog, nagy valószínűséggel éli mindennapi életét, amibe eléggé nehéz beilleszteni napi több órás meditációt, egyéb gyakorlatokat,valamint az ezekhez szükséges információk olvasását. Ha vannak a hétköznapjainkban üresjáratok, olyan időszakok, amikor nem kell valamire nagyon koncentrálni, remekül kihasználhatjuk az így kapott szabad időt.
Mivel minden, a mi szintünkhöz képest nehezebb gyakorlatnak ideálisabb helyszíne egy csöndes félhomályos tiszta levegőjű szoba [lásd még: Delta interface], amit megszoktunk annak zörejeivel, fényeivel, körülményeivel. Nehezebb megkezdeni a napközbeni gyakorlást, főleg ha közben fizikailag sem vagyunk mozdulatlanok, nem nélkülözhetjük a kiinduláshoz a meditáció, illetve a Silva-féle alfa állapotot elérő módszer biztos alapjainak elsajátítását. E nélkül az alap nélkül nincs meg az a belső figyelem, viszonyítási halmaz, amiben el tudjuk helyezni a napi gyakorlatokat, aminek következtében nem lesz mérhető, hogy a kapott eredmények találgatáson, emlékezésen, figyelmetlenségen alapulnak-e?
Ha biztosan tudunk relaxálni, lazának maradni, úgy hogy semmi nem zavarja meg napközbeni éber figyelmünket, [pontosabban egy telefon, csengetés, dudaszó nem vág mellbe, hanem a gondolatainkat nyugodtan be tudjuk zárni arra az időre, hogy elintézzük a szükséges tennivalót egy ilyen helyzetben] el lehet gondolkodni, hogy érzékelésünknek mely területét szeretnénk fejleszteni, és mikor?

Nagyon fontos, hogy mivel emberek közt vagyunk, illetve a munkahelyen vagy úton, semmilyen gyakorlatot se próbáljunk ki, ami bárki testi épségét veszélyezteti, vagy anyagi kárt, balesetet okozna.
Nemrég a televízióban elhangzott rossz példa volt egy illető, aki villamoson ülve tudatosan végzett testelhagyásos [asztrálutazás, OBE] gyakorlatot, és csak pár perc múlva döbbent rá, hogy fogalma sincs hol van éppen a fizikai teste, le kéne szállnia. Pánikba esett, szerencsére nem történt semmi probléma, visszatért testbe, közben a szerelvény a végállomásra ért. De ez a felelőtlen hozzáállása a további fejlődését megállította. Az agysebész operáljon, a kamionsofőr az utat figyelje, és ha éppen az ember mondjuk a családjával, gyerekkel foglalkozik, azt is 100%-ban tegye, legyen csak abban jelen. Nem kell attől elkedvetlenedni, ha az adott tevékenységet teljes egészében látjuk el, annak következtében jelennek meg az igazi kis 5-10 perces időrések, amelyeket gyakorlással ki lehet tölteni. Ugyanezért, ha idegeink túlérzékenyek, könnyen megijedünk ettől-attól, és emiatt a napirendünket csúsztatjuk, felborítjuk, így előbb ezt a dolgot kell rendbe tenni.

Mindezek a megelőző lépések azért szükségesek, mert a legtöbb távérzékeléssel, jövőbelátással kapcsolatos szellemi mentális képesség használata során nem fog az ember külön fizikai elváltozást észlelni, érezni. Ez nem is baj. Itt hozzá kell tenni, hogy a révedő, félig kábult állapotban lévő orákulum, sámán, aki kifordult szemekkel vonaglik, más módszert használ. Egyrészt pszichotróp anyagok, kidolgozott szertartások, elkülönített fizikai hely, segítők és más kiegészítő körülmények alkalmazásával valósítja meg a prekogníciós folyamatot, másrészt sokkal komolyabb, a hétköznapi témáktól eltérő esetekre keres válaszokat.

Tehát eljutottunk oda, hogy van napi 2x30 percünk, amikor lehet, hogy egy távolsági buszon utazunk, vagy gyalog 6 utcán megyünk át a célig. Mit tehetünk? Első lépésben 1-2 napig az ezerszer bejárt útvonalon menjünk végig úgy, hogy sokkal alaposabban megfigyeljük a házakat, úttestet, a szokásos forgalmat. Ezzel erősítjük a külvilág felé a figyelmünket, az se baj, ha mentálisan a "fizikain túl" is akarunk figyelni [ha nem látunk aurát, az se baj, egyszerűen tudatosuljon bennünk, hogy a minket körülvevő környezet rezgéseit, energiáit mind-mind észleljük, ami például a pszichometria alapeszköze] - [[megjegyzés: én például a legritkább esetben tapasztalok aurát, de ez semmilyen érzékelési folyamatban nem zavar. - Távérzékelő]] Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy amit látunk, hallunk, nem fog befurakodni majd az érzékelési eredmények közé, lehetővé téve ezzel a pontos információk megállapítását a célról.

Pár nap múlva kezdjük el első egyszerű céljainkra dolgozni:

Hogyan fog kinézni a következő ember aki a most még nem belátható keresztutcán majd szembejön velem? A másik sávon milyen színű /típusú autó jön szembe a buszommal, kocsimmal? Ezek 1-1 alaptulajdonság keresését jelentik, amelyeket később érdemes finomítani. A járókelők arcvonása, életkora, jellegzetes karakterisztikája. A lényeg, hogy ne az állandó utcakép részeit, résztvevőit vizsgáljuk.

Aki olyan munkaidővel rendelkezik, hogy tarthat ebédszünetet, van állásidő, ott lehetőség nyílik arra, hogy napilapot vizsgáljon oldalanként, azzal a céllal, hogy milyen információtartalommal fog bírni a következő oldal. Aki ügyfelekkel foglalkozik, és eközben van üresjárata, a következő betérő személy jellemző információira végezhet érzékelési gyakorlatot.

A legtöbb szakma gyakorlói valahol félig-meddig [esetenként tudat alatt] használják is ezeket a lehetőségeket. A körzeti orvos ránézésre már diagnosztizál, a pincér kitalálja a vendég igényeit, és így tovább. DE! Ők megmaradnak egy adott területen belül, ott kamatoztatják a képességüket.

Miközben tehát az így szerzett időt kihasználjuk, idővel lesz annyi rutinunk, hogy -továbbra is, ha nem okoz zavart a napi életünkben- komolyabb célt is tudjunk így egy unalmas távolsági buszozás, vagy megállóban várakozás közben vizsgálni. Itt elsősorban tét nélküli, saját hobbinknak megfelelő témákat használjunk - gyakorlás céljára. Természetesen egy megbízás esetén az érzékelési vizsgálatot a távérzékelés általánosan alkalmazott körülményei között végezzük el, erre a célra a napunkból egy utazás alkalmával lecsípett rövid idő nem alkalmas.

Az utazás, állásidő nagyon jól kihasználható a pszichometria gyakorlásra, illetve más elmegyakorlatokra. Falakon át betekintést, a jó ízlés és modor érdekében korlátozzuk az irodák, üzletek, múzeumok, stb. épületeire, és ne magánlakásba, kórházba vetítsük ki tudatunkat [tehát kimondottan nem testen kívüli utazásról van szó ismét!]. Ne feledjük, mi se örülünk neki ha hívatlanul meglesnek minket, és még az is előfordulhat, hogy a bent lévő személy érzékeli a megjelenésünket.

A gyakorlás során felmerülő problémák: mint mindennek, az utcai gyakorlásnak is lehetnek olyan hatásai, amelyek nem kívánt, vagy nem várt hatásokkal járhatnak. Ezek kiküszöbölésére kell először a belső figyelem [meditációk] és a külső figyelem [koncentráció, tudatos, irányított fókuszálás] biztos használatát elsajátítani, valamint az egyes képességek gyakorlóinak beszámolóit megismerni, ha van rá mód, ismerőstől, élő személytől. Az én számomra is újdonság volt az ebben a blogban megjelent információ, miszerint a pszichometria és a távérzékelés egyidejű gyakorlása kezdőként zavart okozhat, ennek tulajdonítom korábbi megtorpanásomat érzékelésem fejlődésében.

A legjobb szándék mellett is felléphetnek a legkülönfélébb hatások, általában ezek pozitív fejlődést jelentenek, de ez csak akkor tudatosulhat bennünk, ha fel vagyunk rá készülve. Volt olyan, hogy valaki meditációs, mentális gyakorlatok végzése következtében minden átmenet nélkül egyszerre csak kezdte megérezni az utcán járó-kelő személyek egészségi állapotát, gondjait. Ez neki, mivel empatikus, nyitott személyiségű ember volt, nagy gondot okozott, mert belátta és tapasztalta, hogy nem lehet ám mindenkihez odamenni, és közölni vele, mi a betegsége, mi történhet, mit csináljon [erről szól Jedi Karen egyik márciusi cikke is].
Az is előfordulhat, hogy gondolatolvasás kezd el spontán működni, illetve megjelenik a nem fizikai létformák érzékelése. Ezt megelőzendő ne keverjük a gyakorlatokat, tudatosan akarattal zárjuk ki azokat a célokat, amelyeket nem akarunk ezek miatt vizsgálni, sőt szükség esetén alkalmazzunk lelki-szellemi mentális pajzsot. Ártatlan, könnyed vizsgálati célok éppen ezért szükségesek, mert látjuk: nem mindegy, hogy egy ember kabátjának a színét akarjuk érzékelni, vagy a lelkét, érzéseit, gondolatait. A mindennapjainkból elcsípett időnkben végzett legkülönlegesebb mentális kísérletet is úgy végezzük el, hogy legyen módunk még ott, akkor ellenőrizni: a hivatalban, lépcsőházban vagy az épületben, ahova megyünk, a boltban, és így tovább. Az eredmények ellenőrzése nélkül nem mérhető a fejlődés, a találatok biztonsága és a kapott információk pontossága.

A cikkem végén azt tanácsolom, a korábbi írások újraolvasása után vizsgálja meg mindenki, melyek a legjobb pillanatok, amikor napközben teljes biztonságban tudja gyakorolni a különféle képességeket. Senki ne erőltesse, ha rossz napja van, beteg, fontos feladat várja. Ha viszont sorban áll fél órát, vonaton zötykölődik, akkor egy semmitmondó sajtótermék olvasása vagy bambulás helyett kimondottan pihentető, újszerű ilyen gyakorlatot végezni napközben.
Ezek természetesen a nyugodt, esti-hajnali meditációkat nem pótolják.

Szerző: MW.

Elmondani, vagy nem - ez itt a kérdés

A mai téma, amiről írni szeretnék az, hogy elmondjuk-e a jövő érzékelésekor tapasztaltakat, és ha ha igen, akkor vajon komolyan veszik-e ezeket?

Amint azt korábbi, előrejelzésekkel kapcsolatos cikkeimben is említettem, a jövőnek rengeteg lehetséges változata létezik. Néhány igen tehetséges psion képes előre látni/érzékelni/megálmodni, vagy egyszerűen csak tudni a jövő eseményeit. Viszont senki nem láthat mindent: valójában az az igazság, hogy a legjobbak is csupán a jövő lehetőségeinek néhány szálát látják. Azok, akik látják a jövőt, döntést kell hozniuk arról, hogy beszéljenek-e erről a jövőről az embereknek, vagy ne. Ezáltal Istenként is tudsz viselkedni. Kezedben a lehetőség, hogy néhány szóval megváltoztasd azt a jövőt, amit tapasztaltál, de az is lehet persze, hogy amit elmondasz, semmire nem lesz hatással.

Egy példa erre: mondjuk, hogy a matekórán vagy, a tanár valami unalmas és zavaros dologról beszél, amit nem is hallasz, mert közben látomásod támad. Hirtelen egy egészségtelenül erős érzés támad benned arról, hogy egy barátod éppen át akar menni az úton és elgázolja őt egy gyorsan hajtó kamion. Az effajta látomásnak az esélye a valóságban igen csekély, beszéljünk erről most csak a példa kedvéért.
Az első reakciód valószínűleg az, hogy kirohansz az osztályból, le a lépcsőn, be egy másik tanterembe kiabálva és sikoltozva, ahol emiatt nyilván őrültnek tartanának. Barátod, akit a látomásodban észleltél, esetleg okosan néz rád, kérdezvén, hogy mi a te óriási problémád? Később, mikor megnyugtattak, biztosítanak róla, hogy minden a legnagyobb rendben van, és ez a továbbiakban is így marad, amíg az iskolát látogatod, nyugodjál meg, minden szép és jó.
Visszatérsz a matekórára. Azt már eldöntötted, hogy elmondod látomásodat a barátodnak, de még nem most. Ebédig várni akarsz vele. Közben azzal szembesülsz, hogyan mondd el neki? Közöld vele gyorsan és határozottan? Vagy közöld vele nyugodtan és óvatosan? Esetleg viccesen mondd el, nem egy nagy cucc, ne is aggódjon emiatt?

Tegyük fel, úgy döntesz, hogy nyugodtan és óvatosan közöld vele azt, amit láttál. Gondolkodtál azon, hogy fogja fogadni azt, amit közölsz vele? Lehet, hogy kinevet, vagy elutasít, esetleg feszült figyelemmel hallgat végig, kérdezget, ott hagy a fenébe', dühös lesz rád, esetleg megkérdezi, hogy mikor látott orvos?! Ezek közül bárhogyan reagálhat, sőt, egész másképpen is. El kell gondolkodnod, hogy milyen módon közlöd vele a dolgot, és dönts a legjobb lehetőség mellett. Mindamellett készülj fel arra, hogy talán a legrosszabb utat választottad a közlésedhez.
Mondjuk, hogy dühös lesz rád és tényleg ott hagy a fenébe', és jobb esetben el is felejti az egészet. Másnap átmegy az úton és elcsapja egy gyorsan hajtó kamion.
Hogy más kimenetele legyen a dolognak, tételezzük fel azt, hogy meghallgatja, amit mondasz neki. Emiatt különös figyelemmel közlekedik, egyáltalán nem megy át az úton, ezáltal hosszú és boldog életet él.

Ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy barátaid átmenjenek az úton, vagy inkább mégsem. Nem kell mindegyiküknek megmondani a jövőt, de igyekezz sugallni nekik valamit abból, ami megmutatkozik előtted látomásaidban. Nem biztos, hogy ez mindenkire érvényes. Nem mondom, hogy látomásaidat ne mondd el az embereknek, de mindenképpen fontold meg alaposan. Elmondani, vagy nem, ez itt a kérdés, és a választ erre egyedül te ismered. Sem én, sem más nem tud dönteni ebben helyetted.

JediKaren: To tell or not to tell [a szerző engedélyével]

Kérdezni tudni kell

Ezúttal eltekintek attól, hogy az érzékelési módszereket elemezzem, kizárólag abból a szempontból tekintem át a remote viewing lehetőségét, hogy a készítendő vizsgálatok, felteendő kérdések a lehető legjobban használhatókká váljanak. Amíg az egyes technikák egyénileg eltérhetnek, a vizsgálati azonosító szerkesztése során elég a résztvevőkkel kapcsolatban figyelni néhány dologra. Értelemszerűen egy kevésbé gyakorlott távérzékelő ugyanolyan jó vizsgálati azonosítót képes készíteni, mint egy több éve ebben gyakorlott személy. Pár apró "trükkel" a hatékonyságot alaposan megnövelhetjük, az üresjáratok, kétértelműségek csökkentésével,
kizárásával.

A kezdet: Mi legyen a kérdés? Ha a vizsgálattal nem kizárólag a gyakorlásra irányul, válasszunk értelmes, hasznos célt. A haszon általában olyasmi lesz, ami mint tudás, információ, jól felhasználható az eredmény ismeretében a résztvevők életében, a szűkebb-tágabb környezetében is. A haszon egy rejtett összefüggés felismerése, a múlt, jelen lehetséges jövő történelmi szelete, vagy valami sokkal konkrétabb dolog, elveszett emberek, tárgyak megtalálása, és így tovább.

Mindenekelőtt távérzékelési vizsgálat résztvevőihez kell igazítani a témát, mert például ha nyilvános a vizsgálati azonosító, azt természetesen lelkes fiatalok is megnézhetik, ők semmivel se rosszabbak, mint az idősebb távérzékelők, sőt tanulni lehet tőlük. Viszont ha fiatalkorúak, ezt tartsuk szem előtt... Például jogosan érezhetné kihasználásnak egy 17 éves résztvevő, ha szerencsejátékhoz használnák fel a képességeit, mert ő törvényesen 18. életév betöltéséig nem vehet részt ilyenben. Ugyanígy, az életkori sajátosságaiknak megfelelően kell más területeken is odafigyelni. Szintén érdemes tudni, hogy valamelyik résztvevőnek egy konkrét esetben van-e különleges kapcsolata, viszonya a célhoz - ami, mint tudjuk, nagymértékben befolyásolhatja az érzékelés eredményét.
Diszkréciót erősítendő, ha például az illető jóváhagyásával mégis egy eltűnt ismerős megtalálása a vizsgálat célja, akkor ott a lehető legsemlegesebb megfogalmazást használjuk: amennyiben lehet, akkor ne a Karcsi komáját, hanem konkrétan Kisnagy János xy-i lakost-keressük! A vizsgálati azonosító létrehozója általában azt is tudja a vizsgálatot végzőkről, amiket ők egymásról talán nem, és ez óriási felelősség! Még a vizsgálat elemzésének, eredményének leírásában is figyeljünk erre!

Ha már megvannak a távérzékelési vizsgálathoz rendelkezésre álló megfelelő személyek, vizsgáljuk meg, hogy az érzékelésre létrehozott azonosítónk:

- Értelmes? Azaz: nem felesleges energiapocsékolás? Például ha egyszerűbb 1-2 telefonnal, vagy talán interneten utánanézni, ne terheljünk senkit azzal, hogy vizsgálatot végeztetünk erre a célra. A már tapasztaltabb távérzékelők egyre több megbízást kapnak, keresnek, a kezdők is vágynak a kihívásokra, becsüljük meg, hogy ránk szánnak pár percet, vagy órát.
- Valóságos információra irányul? Fölösleges rengeteg álkérédés, ami egy bulvárújság címlapján rejtélyként hat de egy szakember azonnal megválaszolja, mert a nagy kérdést az adott szakma szabályai, sajátosságai determinálják. Például: hány évet fog kapni a gyilkos?? Ezt mi is megnézhetjük törvénytárban, a jogszabály rögzíti hogy meddig terjed a büntetési tétel, meg van rá bírói gyakorlat. Ugyanakkor megállapíthatjuk a kiszabott büntetés mértékét távérzékeléssel is, ez látványos, de felesleges vizsgálat. Arra viszont érdemes vizsgálatot végezni, hogy [kétség esetén, illetve több gyanúsítottnál], hogy valójában ki követte el a büntetendő cselekményt.

Ugyanígy rengeteg dolog saját természete szerint determinált, fizika, kémia, élettan, orvosi területen. Az ilyen bizalmas, másokkal meg nem osztandó vizsgálatokat, ha korábban nem találkoztunk a témával, inkább magunk, vagy egy kellőképpen összeszokott távérzékelési csoport végezze.

Ha egy vizsgálat, illetve vizsgálati azonosító méltó rá, hogy foglalkozzunk vele, pontosan fogalmazzuk meg az információ kinyerésének célját, azaz határozzuk meg a lehető legrészletesebben, hogy mit is akarunk?
- Valamit megerősíteni vagy cáfolni?
- Kiegészíteni? Információt bővíteni?
- Túl sok információt használható szintre szűkíteni?
- Valamilyen esemény, jelenség belső szabályainak megértése?

Amennyiben az adott vizsgálati azonosítón szereplő célra már előzőleg irányult egy másik vizsgálat, abban az esetben új érzékelés esetén változtassunk a cél meghatározásának részletein.

Például: Az alábbi kérdések mind ugyanarra az eseményre vonatkozhatnak, de hatalmas eltérésekkel:

Hányan voltak jelen a teremben? [általános alapkérdés]
Volt-e magyar nemzetiségű a teremben? [szűkítés, egy tulajdonságra]
Hány magyar volt a teremben? [előzőhöz képest bővítés,konkrétabbá tétel]
Milyen nemzetiségűek voltak a teremben? [még bővebb információ]
Mindig ők voltak ebben a teremben? [ciklikusságot keres]

Egy komolyabb vizsgálatnál érdemes elgondolkodni, melyik alapverzió lenne elsőre a legjobb, és biztos ami biztos, megismételt vizsgálatra, tartalék kérdésre melyiket érdemes még eltenni [a már fentebb említett, ugyanarra a célra történő új vizsgálat végzése esetén, amikor új, másik vizsgálati azonosító létrehozásával történik a következő ülés].

Fontos, hogy a teljesen általános, semmitmondó kérdésekre is hasonló felbontású válaszokat várjunk, vagyis a rák gyógyszere, a világbéke elérése, stb. A lényeget érintő válasz megkapásához csupán egy kérdés csak nagyon hosszadalmasan, bonyolultan tehető fel. Ettől sokkal jobb egy koncepcióban több lépcsőben valamelyik részletére rámenni, vagy úgynevezett monitoros vizsgálatot folytatni. Tehát bizonyos típusú rákbetegség gyógyszere, egy adott ország társadalmi békéje, [stb] kifejezésekre szűkítve. A hétköznapi fogalmak, szóbeszéd, gondolkodásmód meghaladása természetesen mintegy következménye a rendszeres gyakorlásnak, ez mentális fejlődést, tudatszint változást is jelent. Ahhoz, hogy ilyen bonyolult vizsgálatokat végezzünk, mindenképp gyakoroljunk, tanuljunk, elemezzünk előtte rengeteget. Ha már megtaláltunk egy elveszett kulcscsomót, vagy kiskutyát már bátran kacsinthatunk [a sikeres stábbal, résztvevői körrel] magasabb célok felé. A fejlődésünk megfigyelhető a vizsgálati azonosító szerkesztésénél is, ahogy változnak a kérdéseink, vágyaink,hogy mit szeretnénk megtudni.

Ne felejtsünk el tehát egy fontos részletet. A távérzékelés egy tudati technika és technológia, amely az egyértelmű meghatározásokon alapuló információk megállapításával dolgozik. Úgy, és azt kapjuk, amit kérünk - azaz: kérdezni tudni kell.

Szerző: MW.

Pszichometria a gyakorlatban

Az alábbiakban kézzel végzett pszichometriai vizsgálatról olvashatnak. Néhány jótanács a vizsgálathoz:

Körülmények
Nyugodt, csendes helyen végezd a vizsgálatot, ahol legalább egy-másfél óráig biztosan nem zavarnak. Ez egy kézzel végzett vizsgálat, ezért jegyezd meg jól a kapott információkat, vagy készülj hangrögzítésre alkalmas eszközzel. Más személy jelenléte több okból kifolyólag nem célszerű, még azért sem, hogy ő írja, amit a vizsgáló elmond.


A vizsgált tárgy
A pszichometrikus érzékelés nem korlátozódik egyetlen alkalomra. Az érzékelő különféle időpontokban más-más információkat kaphat a vizsgált tárgyról, amelyek mind ugyanarra a tárgyra vonatkoznak. Egy-egy tárgynak a történetében eltelt időben több gazdája is lehetett, amelyekről folyamatos információkat tárol.


Az információ-folyam [Flow]
Az érzékelés folyamata nem versenypálya. Előfordul, hogy az információ-folyam már akkor megindul, amikor a kezeiddel megérinted a vizsgált tárgyat, de az is lehet, hogy egy kis idő elteltével történik ez meg. Egyik sem szokatlan, de készüljünk fel mindkettőre.
Ha már gyakorlott vagy a kézzel végzett pszichometrikus vizsgálatokban, a készségeid fejlődésének megfelelően olyankor is kapsz információkat különböző tárgyakról, amikor nem is várod. Mindennapi életedben egy tárgy érintésére, vagy akár látására is megindulhat az információ-folyam. Ne érjen váratlanul, mert ez fejlődésednek a pozitív hozadéka.


Ne korlátozzuk magunkat
Egy tévhit eloszlatása: egyes pszichometrikusok javasolják, hogy a vizsgálat idejére "fehér fénnyel" vedd körül magad, az úgynevezett "negatív energiák" kiküszöbölésére. Ez mondvacsinált dolog, hiszen egy tárgy pszichometriai vizsgálata során arra a tárgyra jellemző információk megállapítására vállalkozunk. Ezek között nyilvánvalóan lehet pozitív vagy negatív "információ", hiszen e vizsgálattal különféle információk [mint energiák] megállapítására vállalkoztunk. Ha gondolatainkkal vagy tetteinkkel bármi módon korlátozzuk magunkat, ez kihat magára az érzékelés folyamatára is.



Lássunk tehát egy általánosságban leírt vizsgálatot:

1. Miközben egy valaki máshoz tartozó vizsgált tárgyat tartasz a kezedben, lassulj le, csendesedj el, csukd be a szemeidet. Hagyd, hogy a tárgy "kapcsolódjon" hozzád.
2. Érzékeld felületét, formáját, és hagyd, hogy benyomás alakuljon ki róla az elmédben. Kezdj el kommunikálni a tárggyal, ne feledd, hogy a kapott információk a tulajdonosára jellemzőek, te csupán "olvasod" őket.
3. Úgy érzékeld az információt, mintha az ujjhegyeiden keresztül áramlana, végigmegy a karjaidon, végül belép a gondolataidba. Ez egy állandó energia-folyam, amelyből csak részeket, felvillanásokat, múló emlékeket és érzéseket tapasztalsz.
4. Vedd sorba őket, mondd ki, amit látsz, amit érzékelsz.
5. Kezdjük azzal, amit egyáltalában el akarunk érni: hogy képesek legyünk érzékelni a tulajdonos által a tárgyon nyomot hagyott információkat. Nem baj, ha ezek eleinte tévesek, mert segítenek különbséget tenni rossz és a jó információk között [v.ö.: viszonyítási pontok kialakítása].
6. Lazulj el, lassulj le, az információkat hordozó energiát így könnyebb felismerni.
7. Érezd, hogy lassul a szíved dobogása, lazulj el addig, hogy egy mélyebb tudatállapotba kerülve érzékelhesd azokat az információkat a céltárgyról, amelyek mindig is ott vannak, de érzékelni őket csakis most, ebben az állapotban vagy képes. A mindennapi világból egy olyanba lépsz át, amely az eddigiektől eltérő módon kommunikál veled, egy jobb, közvetlenebb és személyesebb módon.
8. Egész testeddel figyelj, a megszokott érzéseidet hagy magad mögött. Így tudod érzékelni az információkat, amelyek a tested részévé válnak. Az elméd csupán egy tolmáccsá válik az érzékelések fogadásának folyamatában.
9. Lehetséges, hogy te magad is meglepődsz attól, amit az információ-folyamban érzékelsz, látsz. De minden információ egyformán fontos.
10. Használd fel ezeket az eszközöket [intuíció, érzékelés, felismerés], és hagyd, hogy fejlődjenek benned.
11. Amikor azt érzed, hogy az információ-folyamból nem érkezik már számodra értékelhető adat, mentálisan kérj egy arra a tárgyra jellemző olyan információt, ami addig még kimaradt.
12. Ha már nem érkezik több információ az adott vizsgálat folyamán, akkor tedd le a tárgyat, vagy vedd le róla a kezed, és érezz elégedettséget a vizsgálattal kapcsolatban.

Később természetesen kérj visszajelzést a tárgy tulajdonosától [amennyiben módodban áll...], hogy ki tudd alakítani a valós és helytelen módon érzékelt információk sorában a saját viszonyítási pontjaidat.



Pszichometriai vizsgálat eltűnt személyek esetében

A pszichometriai vizsgálat nemcsak a múlt információinak megállapítására irányulhat, hanem a jelenről is kaphatunk általa érzékelési adatokat. Eltűnt személyek esetében a keresett személyes használati tárgyait vizsgálhatjuk, és ezeken keresztül olyan információt kaphatunk, amelyek a keresett jelenlegi tartózkodási helyére utalnak. Ilyenkor célszerű olyan tárgyat használni a vizsgálatnál, amelyet kizárólag az adott személy használt [azaz nem volt a tárgynak előtte több tulajdonosa].



Pszichometria a mindennapokban

E cikk bevezetőjében említettem, hogy előfordulhat az az eset, amikor kimondottan vizsgálat végzése nélkül megérintünk [vagy megnézünk] egy tárgyat, és azonnal megindul az információ-folyam róla. Nos, ez meglehetősen kifinomult érzékelési képességekre vall. Fontos azonban tudni, hogy -bár a pszichometria inkább élettelen tárgyakról való információk megállapítására szolgál-, természetesen ugyanígy működik ez a folyamat élő szervezeteknél is. Szándékosan nem írtam élő embert, mert nekem személy szerint állatoknál is vannak ezirányú tapasztalataim. Tapasztalt pszichometrikusok esetében gyakran előfordul, hogy egy személy megérintésével [akár fotójának megpillantásakor] film-szerűen, vagy felvillanások képében azonnal megindul az információ-folyam. Ezt minden ember másképpen kezeli. Ha a gyakorlás hatására nálad is kialakul ez a készség, és belefutsz egy ilyen helyzetbe, de valamiért nem tudod megállítani az információ-folyamot, a saját jól felfogott érdekedben ne közöld azzal a személlyel a kapott információkat. Ez alól kivétel természetesen, ha ő maga kér meg a vizsgálatra.


A pszichometria egyértelműen bekapcsolódik a távérzékelés módszerébe, de nem párhuzamosan. Gyakorlott pszichometristák arra figyelmeztetnek, hogy ha a távérzékelés módszerét éppen most tanulod, és még nem vagy megbízható távérzékelő, akkor addig ne kezdj a pszichometriába, amíg az rv-t nem űzöd készség-szinten, mert ezzel össze fogod zavarni az érzékelési folyamataidat. A távérzékelés és a pszichometria egyidejű tanulása és gyakorlása az eredményességi görbe lassú, de biztos hanyatlását fogja eredményezni!

Szentek, tanítók, ismerős képességek

Miután az ember alaposabban beleolvasott és belekóstolt a távérzékelésbe, gyakran visszapillant az ezt megelőző élményeibe, olvasmányaiba. Aki egyedül kezd bele a fizikailag észlelhető világon
túli terület tanulmányozásába, az biztosan elolvasott 1-2 írást, amiben a nagy vallásalapítók, tanítók életéről volt szó. Újra visszapillantva immár a használt tudással, sok-sok korábban kevésbé hangsúlyosnak látszó részlet igencsak más színben fog feltűnni, különösen a valóban hiteles személyekkel kapcsolatos feljegyzésekben. Talán erőltetettnek tűnik, de tekintsünk át újra pár gondolatot. A különféle források eltérően fordíthatják őket, igyekszem a tartalmi lényeget venni. Keleti, vagy nyugati, nincs jelentősége.

"Az 5 érzékszerv által [látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás] tapasztaltak eltompítanak, megakasztanak a valóság érzékelésében" [azaz: eltömítenek, stb]. Ha úgy vesszük, ez figyelmeztetés hogy a közelben, látó, szagló, stb. távolságban észlelhetőeken túl is elérhetőek a különféle információk, ne álljunk meg.

"Ne halmozzunk fel öncélúan tudást, a tanulás haszontalan ha csak önmagáért folyik."
Ez annak fényében lesz világos, hogy a kollektív közös tudati mezőben, ahová eltárolódik minden cselekmény, esemény, gondolat, mozzanat, MINDEN MEGVAN!! Ha az ember ilyen-olyan részletekben elveszik, elfelejti, hogy csak rajta múlik, hogy más információkhoz hozzájusson. Persze nyilván szinte senkinek sem érdeke, hogy mások "titkos" dokumentumokat, elzárt régi műveket, nem közismert gondolatokat megismerjenek. Ha csak könyvekre hagyatkozunk, akkor könnyen mások befolyása alá kerülünk, az ő szemléletük fog irányítani minket.

A szent emberek mindegyike elvonult, kivonult egy időre a társadalomból. Aztán a legtöbben visszatértek, tanítani, megosztani amit tapasztaltak. Maguk a szent könyvek persze ennél jóval összetettebb módon keletkeztek, de végső soron a névtelen szerzetesek tömegei is, és Buddha, Jézus mind-mind átmentek ezen a szakaszon. Ha akarjuk, beleláthatunk ebbe az élethelyzetbe egy olyan körülményt, hogy ekkor leginkább csak a magasabb érzékelésüket tudták használni - bármire.

Szinte minden nagy világvallásban szerepelnek emberek, akik az őket körülvevőknek előre beszámolnak eseményekről, mi fog történni, kik jönnek elé, ki mit fog csinálni [például Jézus- Júdásról]. Az eddigi gyakorlat volt talán a helytelen, amikor ezeket az embereket elzárták, elválasztották a többiektől, és imádatukra buzdítottak, ahelyett, hogy -amint ők maguk mondták- követésükre, utánzásukra indítsanak. A mai individualista világ talán a maga módján ki tudja kényszeríteni, hogy az emberek megtalálják ezt az utat, és félelem nélkül próbáljanak ki a megfelelő szabályok betartása mellett biztosan ártalmatlan technikákat, mint például a távérzékelést is.

Szerző: MW