Egy magyar távérzékelő: Kele János

Havasi János: Kele, a "léleklátó"
 [232 oldal]
Magánkiadás, 1985, Budapest

Amikor a Kele Jánosról szóló mindeddig egyetlen könyv ajánlóját olvassák, egyben az első ismert magyar [született] távérzékelő életéről szóló beszámolót is megismerhetik. Ezen a kisméretű, kopottra olvasott könyvön kívül sajnos nincs más forrás, hogy megismerjük Kele Jánost. Ez a rendhagyó könyvajánló hibrid lesz: a "léleklátó" életpillanatait mutatja be úgy, hogy ugyanakkor a róla szóló könyv a téma.

A kötet Havasi János magánkiadása, 1985-ben jelent meg Budapesten.

Kele 1900. május 7-én Pécsett született. Szerény körülmények között, szegény családban nőtt fel, mindezek ellenére igen jó tanuló volt. Nyomdászinasnak tanult, így a kiadóknál szerkesztett lapokból frissen, első kézből értesülhetett a a világ aktuális dolgairól. Már egészen fiatal korától kezdve rendelkezett a telepátia képességével, amellyel képes volt megérteni mások gondolatait anélkül, hogy azok egy szót szóltak volna. Például képes volt megjósolni az osztálytársainak, hogy milyen baj éri őket, legyen az kéz- és lábtörés, vagy egy rossz osztályzat. Emiatt társai féltek is tőle, mert amit elmondott, hamarosan valóra vált. Természetesen ő mindig segítő szándékkal próbált közeledni az emberekhez a későbbiekben is. Nagy pontossággal megjósolta az elkövetkező eseményeket, gondjaikat pedig mélyen átérezte. A tőle elvárható legjobb módon kereste számukra a megoldást, boldogulásuk érdekében.

Kele János nem szenzációhajhász, hanem egy segítőkész, empatikus ember volt, nem vágyott hírnévre. Adottságának híre azonban mind inkább elterjedt. Egyre többen keresték meg és fordultak hozzá tanácsért, de nem csak idehaza hanem a környező országokból is. Sokszor tették próbára képességeit, mert nem akartak hinni neki, azt gondolták, hogy csaló. Egy alkalommal tesztelni akarta őt egy újságíró, aki kihívóan azt kérdezte tőle, hogy meg tudná e mondani, mennyi pénz van a zsebében. Kele várt néhány pillanatot majd rávágta: "Tizenkét pengő, nyolcvan fillér". Az újságíró elővette pénztárcáját a zsebéből, megszámolta a benne lévő pénzt, hiszen még saját maga sem volt tisztában pénztárcájának tartalmával. Legnagyobb megdöbbenésére az összeg pontosan megegyezett Kele János állításával.
Előfordult olyan eset is, amikor egy 72 éves eltűnt nyugdíjast kerestek. Kele pontosan megjelölte a helyet, hogy a Sajó melyik részén találhatják a tetemet a víz alatt, ezt kétszer egymás után is megerősítette. Akkor nem találták az eltűntet, csak egy év múlva vetette fel a folyó vize ahhoz a helyhez közel, amit megjelölt annak idején.
Baráti körben rendszeresen kérték, hogy mondjon nekik valamit a jövőjükről. Így volt ez egy mérnök házaspár esküvőjén is, ahol kérdésükre azt válaszolta, hogy két gyerekük lesz, mindkettő orvosnak tanul majd. Elmondta azt is, hogy a második gyermek születése után a férj három évvel később autóbaleset áldozata lesz. Egy tolató teherautó valóban halálra gázolta az apát a kisebbik gyerek születése után közel három évvel. A fiuk felnőtt korukra praktizáló orvosok lettek, ahogy azt Kele megjósolta.
Számtalan külföldi meghívást kapott és sok előadást tartott. Arra a kérdésre, hogy honnan tudja ezeket a dolgokat megmondani, szerényen csak annyit válaszolt: "Megéreztem."

Kele többször hosszú hónapokat töltött Németországban. Hitler sokat hallott róla, de a führer nem kedvelte és nem is nézte jó szemmel a parafenoménokat és más „okkultistákat”, ezért kiutasították a náci Németországból. Újra Budapestre jött, ahol hamarosan a rendőrkapitányság alkalmazásába került, mint az életvédelmi osztály vezetője. Kollégái irigyek voltak rá képességei miatt, mert számukra látszólag könnyedén oldott meg több, régóta megfejthetetlennek tűnő bűnügyet. Rejtélyes megoldásai közül kiemelkedik a híres kecskeméti eset. Egy ismeretlen elkövető életveszélyes, fenyegető leveleket írt ismert személyeknek címezve, ezért a rendőrség vizsgálatot indított az elkövető kilétének felderítésére, de nem jutottak eredményre. Kelét bízták meg a nyomozás folytatásával, hátha valamilyen nyomra bukkan, habár ezt természetesen csak a végső lehetőségnek gondolták, mert valójában a kapitányság vezetői sem hittek a paraképességekben. A kollégák gúnyos megjegyzései kísérték munkáját, de nem foglalkozott ezzel, csak a feladatra koncentrált, és a siker nem is maradt el. Főnökeitől gépkocsit és sofőrt kért, majd miután beült a kocsiba, bekötötte a szemét egy fekete kendővel. Megérzéseire hallgatva diktálta a helyes irányt. Mögötte egy másik gépkocsiban cinikus munkatársai követték, bízva abban, hogy ne jut eredményre. Eleve nem tetszett nekik a bekötött szemmel történő nyomozás, mert holmi színházi játszadozásnak tartották a kellékkel tarkított butaságot, és a komoly nyomozati munka megszégyenítésének vélték a "mutatványt". Kelét a megérzései Kecskemétre vezették. A várost elérve néhány fölöslegesnek látszó kört írtak le, mely nagy kacagást váltott ki az őket követő nyomozók körében. Folyamatosan köröztek, miközben egyre szűkülő köröket írtak le, majd egy átlagos ház előtt álltak meg. Kele várakozott még néhány percet a kocsiban ülve, még mindig bekötött szemmel. A kollégái ezalatt csendben kiszálltak a kocsiból, és mögéjük lopakodtak, azt remélve, hogy Kele János most végleg elvesztette a fonalat, és csak csalódottan ül a kocsiban, valamilyen földöntúli csodára várva. Azonban a férfi lassan, méltóságteljesen kiszállt a kocsiból, levette szeméről a kendőt, és néhány pillanat múlva – amikor szeme már hozzászokott a fényhez – magabiztos léptekkel az előtte álló ház bejáratához ment, és becsengetett. Az ajtó kinyílt, és egy bajuszos, negyven év körüli férfi ijedt, kérdő tekintete fogadta, érkeztének okát firtatva. Ő benyúlt a belső zsebébe, és egy kézzel írott levelet mutatott a férfinak. Kérdőre vonta, hogy miért írt fenyegető leveleket, és felszólította, hogy kövesse a kocsihoz, mert elő kell állítania a kapitányságon. Az illető riadtan teljesítette utasításait. A férfi nem hitte, hogy valaha is a nyomára juthatnak, és nem értette lebukásának okát, mivel rendkívüli körültekintéssel járt el. A nyomozók füle hallatára és legnagyobb megdöbbenésére a férfi elismerte tettét. Az íráspróbák is beigazolták Kele állítását.

A Pesti Napló Kele Jánosról

A különleges képességekkel megáldott parafenomén éppen Pécsett tartózkodott – egyébként soha nem járt a következő tett helyszínén –, amikor arról értesült, hogy a közeli Romonyán rejtélyes körülmények között elhunyt Hellfrich József gazdálkodó. Kele bement egy dunántúli újság szerkesztőségébe, és ott fejből felrajzolta a rejtélyes gyilkosság pontos helyszínét úgy, ahogyan az a valóságban volt. Elmondta, hogy megérzése szerint a dombtetőn fekszik az áldozat egy füstölgő, düledező présházban a kocsiút mellett, amelytől keskeny ösvény vezet a házhoz. Lerajzolta az ágyat, amelyen a holttest feküdt, és egy hordót is, amelyen az áldozat vadászfegyverét később meg is találták. A hatóság először arra gondolt, hogy öngyilkos lett az öregúr, mivel volt egy kis adóssága. Kele azonban elmondta a szerkesztőségben azt is, hogy a gazda egy véletlen szerencsétlenségnek és nem öngyilkosságnak lett az áldozata. Valaki másnak a kezében sült el a puska, és így a saját vadászfegyvere sebezte halálra. Az illető, hogy szabaduljon a következményektől, a holttestre gyújtotta a présházat. Még azt is megmondta Kele, hogy egy falubéli volt az akaratlan gyilkos. A nyomozók a történtek ismeretében már célirányosan kereshették a gyilkost és hamar meg is találták. A gyilkos az öreg egyik szomszédja volt, aki beismerte tettét, amit a fegyver szögre akasztásával követett el. Véletlenül a szög mellé akasztotta a puskát, az leesett, és elsült, leterítve ezzel az öreget.

Tudomást szereztek képességéről Amerikában is, és meghívták egy pszichológiai kutatóintézetbe, ahol a parajelenségekkel foglalkoztak, megkülönböztetett figyelemmel a telepátiát illetően. A telepatikus képességek bizonyítását az úgynevezett Zener kártyákkal vizsgálják, mely négy, olykor öt lapból áll. A találati aránynak megfelelően szűrik ki a jó telepatikus képességekkel megáldott embereket a további kutatásokhoz. A résztvevőnek ki kell találni a lapok helyes sorrendjét, és a rajta lévő egyszerű ábrákat. Kele János könnyedén teljesítette a feladatokat, átlagosan 74%-os találati arányt ért el. Készségesen működött közre a vizsgálatok során, tudásának legjavát adva, már ami a körülményeket illeti. Mindezt azért kell megjegyezni, mert szerint többre is képes lehetett volna. Megkérdezték tőle, hogy milyen feltételek mellett lehetne képes nagyobb hatékonyságra, mire ő szerényen csak annyit válaszolt, hogy jó lenne, ha legalább meleg, fűtött szobában alhatna, mert minden erejét kiveszi belőle a hideg, fűtetlen szállás, ahová vendéglátói meghívták a tudományos kísérletek idejére. Nagy segítségnek tartaná továbbá azt is, ha egy pici meleg ételt kaphatna legalább egyszer naponta, mivel nincs pénze. A kutatók megdöbbentek azon, amit mondott, és megszégyenülten azonnal intézkedtek a teljes ellátásáról. Az eredmény nem is maradt el, mert egy-két nap múlva már 97%-os pontosságot ért el rendszeresen, ami jóval felülmúlta az elvárásokat, és túlszárnyalta elődei eredményeit. A riporterek kérdéseire, hogy mivel magyarázza tehetségét, csak annyit válaszolt: "Ahogy a zeneszerző hangokat hall, én ösztönösen megérzem azokat az erőket, amelyek ösztönökből, vágyakból, érzékekből alakulnak, és mintegy felém áramlanak. Érdekes, amit megfigyeltem magamon, hogy annál könnyebben fejtek meg nehéz dolgokat, minél nagyobb a fájdalom, a szenvedés a hozzátartozóban, aki a segítségemet kéri."

Dr. Toronyi János vezetésével Magyarországon is folytattak orvosi kísérleteket vele. Kele gondolatolvasási tehetségével teljesen ámulatba ejtett minden kutatót, többek között azzal, amikor távollétében kivettek egy könyvet a szekrényből, felütötték valahol, és megjegyezvén az oldalszámot, visszatették azt a helyére. Ezután behívták a parafenomént, és ő az elsötétített szobában kivette ugyanazt a könyvet, pontosan azon az oldalon nyitva fel, ahol néhány perccel azelőtt a kutatók. Persze lehetne még folytatni történeteit, de nem ez a fontos, hanem a jelenség, és a magával ragadó személyisége, mely kivételes képességről árulkodik. Egyik álmában például látta magát, amint sétál a temetőben, és hirtelen megáll a saját sírja előtt. Kelének e látomása nem sokkal később, kétévi súlyos betegséget követően, 1957.május 30-án beteljesedett. Rövid, közel ötvenhét évnyi küzdelmes életével azonban sikerült beírni a nevét a parapszichológia világába, bár emléke napjainkra kishíján a feledés homályába merült.


Kele János, a modern távérzékelő

Az, hogy Kele a klasszikus értelemben vett, azaz a huszadik század végén művelt pszichikus távérzékelést művelte, az alábbi részlet a bizonyság. Felismerhetők benne az úgynevezett "modern" távérzékelés fázisai [ideogram, egyszerűen csak rajzolás], illetve a hozadékaként jelentkező gondolatátvitel, gondolatolvasás vagy pszichometria is [egy alkalommal például egyetemi kísérlet részeként a betegek által előzőleg megérintett üres papírlap elemzésével kellett diagnózist adnia a páciensről. E kísérlet végeredménye a jelenlévő orvosok értékelésében: "Az Ön benyomásai és az orvosi jelentések tökéletesen összeillenek."].

A Wochenend című hetilap 1952. szeptember 17-i számában írta a következőket:

"A tudománynak mind a mai napig nem sikerült végérvényes magyarázatot találnia az ún. ’tisztánlátásra’. De sikerült rendet teremtenie ebben a tartományban, mert minden egyes esetet szigorú mérték szerint vizsgáztattak le. A tisztánlátók számát csökkentették [a vizsgálat során - HV], csak az egyértelmű adottsággal rendelkezők maradtak meg, akik a tudomány szemével nézve is meg tudtak álni. Ezek között Kele jelentős helyet foglal el. Ő viszont azt mondja magáról: nem vagyok tisztánlátó. Kele nem akar a szenzáció fényébe állni, mert – amint ezt maga is bevallja – éveken keresztül szenvedett különleges adottságától. ’Nagy lelki harcokat kellett megvívnom, mert féltem a bennem lévő titokzatostól, megmagyarázhatatlantól.’

A Wochenend felkérésére Ernst Hackel professzor (1944-ig Budapesten főiskolai tanár, a tisztánlátás legismertebb kutatója volt abban az időben) is kifejtette nézeteit ebben a témakörben. Kelével kapcsolatban így nyilatkozott: ’A tudomány ma több módját ismeri a tisztánlátás megnyilvánulásának: gondolatolvasás, vagy gondolatátvitel (telepátia), és a közeli, vagy nagyobb távolságban lévő dolgok világosan látása, a múlt, vagy a jövő leleplezése. Ezt az egészet parapszichológiának nevezik. E téren három alapelv szigorú betartásával dolgoznak: józanság, figyelem, mérhetetlen bizalmatlanság. Kele János valóban természetfeletti adottságokkal rendelkező fenomén. Emellett Kele telepatikus erővel is rendelkezik, és hiteles értesülések szerint nagy távolságból olvas más emberek gondolatában, vagy át tudja oda vinni saját gondolatait. Különleges kísérletek igazolták Kele képességeit, például azt, hogy több mint 100 kilométer távolságból felfogta a tárgyak gondolatilag átvitt képét, lerajzolta, vagy tökéletesen leírta azt."

Ez a blogbejegyzés, és a Keléről szóló könyv ajánlása remélhetőleg további érdeklődő figyelmet irányít az első magyar natív távérzékelőre.

Az ajánlott könyv antikvár példánya megvásárolható például itt.