Pszichikus vizsgálat

A legjobb módja annak, hogy ismertessem a pszichikus vizsgálatot az, hogy megfelelő arányban alkalmazzuk az empátia, telepátia és érzékelés módszereit, egyszerre. Egy személy pszichikus szkennelése azt jelenti, hogy megvizsgálod a jellemét és személyiségét. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden apró részletet fogsz tudni róla, de jobban fogod tudni azt, hogy milyen emberről is van szó. Soha ne kezdj dolgokba egy személlyel kapcsolatban a róla folytatott pszichikus vizsgálat alapján. Ha gondjaid vannak a vizsgálat végzésével, akkor a fent említett három készséged nem elég erős hozzá. Ha ez a helyzet, akkor lépj vissza, és inkább gyakorold magad ezekben. Az is előfordulhat, hogy az a személy, akit vizsgálsz, mentális pajzsot hozott létre azért, hogy téged kívül tartson.

Mi történik, amikor vizsgálok egy személyt? Amikor vizsgálni kezdek valakit, akkor tulajdonképpen azzá a személlyé válok. Olyan, mintha az ő érzései bennem csapódnának le. Pulzusom megemelkedik, és érzem az energiát, ami keresztüláramlik rajtam. Az elmém aktívvá és mindent betöltővé válik. De vedd figyelembe: ekkor még a saját gondolataidat érzékeled. Még ellenőrzésed alatt kell tartanod magad. Most persze azt gondolod, hogy "jó, ezt értem, de hogy csináljam?" Nos, én itt leírom, hogy én hogyan csinálom. Kérlek, vedd figyelembe, hogy online vizsgálatról beszélek.

Mindig megmondom a vizsgált személynek, hogy helyezkedjen el kényelmesen és legyen csak önmaga. Nem mondom neki, hogy relaxáljon, mert tudom előre, hogy mit éreznek. Én viszont ellazulok és megszabadulok minden érzéstől és gondolattól. Azért teszem ezt, mert nem akarom összezavarni a saját érzéseimet és gondolataimat a másik ember érzéseivel és gondolataival. Hangulatomtól függően megnézem a nevüket a képernyőn vagy egyszerűen becsukom a szemeimet. Megkezdem a vizsgálatot, mentálisan megérintem azt a személyt, akit szkennelek. Nagyon várom az első benyomásokat, mert általában azok a legerősebbek. Ha valamilyen oknál fogva nem kapok semmilyen érzetet, akkor megkérdezem az illetőt, hogy alkalmazott-e mentális pajzsot? Fontos megjegyezni még azt is, hogy nem szokatlan ugyanolyan érzéseket tapasztalni, mint más embereknél. Itt egy példa szkennelésre:
"Hmm, ... egészen elviselhető fickó vagy... mondhatni barátságos, legalábbis kívülről, bár egy kicsit óvatos vagy az emberekkel. Általában szeretnek az emberek, de nem vagy túlságosan népszerű, távolságot tartasz másokkal, mégis egyfajta kötődést érzel, általában meglehetősen nyugodt vagy, esetenként kissé energikus és ingerlékeny, bár ha ideges vagy és haragszol, akkor inkább elmégy messzire, hogy haragodban nehogy valami kárt okozzál."

Offline vagy személyes vizsgálat esetén talán lehetőség van az arcot is megfigyelni. Ha nem tudod megnézni az arcot, akkor próbáld vizualizálni a személyt úgy, ahogy csak képes vagy rá. Ha nem tudod, hogy néz ki ez a személy, de tudod a nevét, a szkennelés megkezdéséhez vizualizáld vagy írd le a nevét egy papírra. Óvatosnak kell lenned a vizsgálat során, amikor a személyiségének jellemzőit keresed, mert előfordulhat, hogy a saját benyomásaidra támaszkodsz a valóságos vizsgálat eredményeivel szemben. Jobb egy gyors érzékelést tenni egy személyről, majd térj át másra, vagy egyszerűen csukd be a szemed.

A pszichikus vizsgálat felhasználható a közben megállapított különféle egészségügyi problémákra való figyelemfelhívásra is. Megvizsgálhatod egy személy testét és elméjét rendellenességek után kutatva, aztán közölheted velük, hogy mi a probléma. Ezt hívhatjuk indirekt gyógyításnak is, aminek az a lényege, hogy nem állsz az adott személy előtt, de távolról gyógyítod. Ilyen módon tudod gyógyítani például a fejfáját, a megfázást és sok más betegséget.

Vannak bizonyos veszélyek a pszichikus vizsgálat végzése során, amelyek leginkább akkor érthetők meg, és akkor szembesülsz velük, amikor aktívan dolgozol az empátiával, telelpátiával vagy a remote viewing-al. Ezek közé tartoznak a túlzott empátia vagy az energiatúltöltés azon a ponton, amikor mentálisan kapcsolódsz az adott személyhez. Ennek a kockázatát te viseled, mert előfordulhat, hogy annak a tudatában, hogy éppen szkenneled az illetőt, mentálisan kitaszít téged, esetleg meg is támad. De ne felejtsük el: minden valóságos veszélyt pszichikusan le lehet küzdeni, ki lehet küszöbölni. Ne feledkezz meg arról, hogy amint észreveszed az energiatúltöltés jeleit, ha akarsz, visszavonulhatsz, felhagyhatsz a vizsgálattal. És természetesen te is használhatsz védőpajzsot, ha nem akarsz bajba kerülni.

Jedi Karen: Scanning [a szerző engedélyével]

Szenzitív RV - Sensitive RV

A Szenzitív Távérzékelés (Sensitive Remote Viewing) egy 2006-2008 között másfél év alatt (általam) kifejlesztett hazai távérzékelési szabályrendszer, amely a hagyományos remote viewing alapjaiból építkezik. Dinamikus felépítéséből következően lehetővé teszi azt, hogy az egyes célokról a lehető legalaposabb, legrészletesebb és legpontosabb eredményeket szerezzük meg a szubtérből.

A módszer egyik jellemzője az, hogy nem csupán javasolja, hanem első lépésként tünteti fel az érzékelési folyamatban a mentális és fizikai ellazulást.  A SeRV vizsgált célról folytatott ülés alatt a cél információit helyérzékenyen kezeli, a szabályrendszer bizonyos lépéseihez egy-egy ellenőrző pont van rendelve, amely lehetővé teszi azt, hogy folyamatos visszajelzést kapjunk az érzékelés helyességéről.
Hasonlóan a távérzékelés más fajtáihoz, a SeRV is tanulható folyamat (ezt nagyban megkönnyíti, ha a tanuló rendelkezik egyfajta veleszületett adottsággal az érzékeléssel összefüggésben).
A Szenzitív távérzékelés végezhető önállóan és Monitor segítségével is. A módszer rövidített,  de gyakorlatban használható, magyar nyelvű leírása itt elolvasható, ugyanezen az oldalon egy minta is található az érzékelési eredmények dokumentálására szolgáló adatlapról is.

Kik vannak a Holdon?

Ez a bejegyzés Ingo Swann "Penetration" című könyvére hívja fel az Önök figyelmét.

Emlékeztető: a könyvben Swann - többek között - különféle távérzékelési ülésekről számol be.


















Ingo Swann weboldala itt.
Itt pedig a Remote Viewing -- The Real Story [RV -- Az igaz történet] című könyve.

Rokon lelkek: pszichometria

Ez a bejegyzés már nem elérhető.

Hogy zajlik egy ülés?

Levelekben azt kérdezitek, hogy is csináljuk? Írjuk már le hétköznapi nyelven, hogyan zajlik egy távérzékelési ülés? Legyen a kérésetek szerint, leírom azt, ahogy én szoktam:

Az ember egyszer csak -barátoktól, megbízóktól, bárhonnan- kap egy kódot, azaz vizsgálati azonosítót, hogy ugyan, nézné már meg. Ezt követően az ember egy nyugodt, csendes helyre vonul félre, és biztosítja, hogy az elkövetkező egy-másfél órában ne zavarják meg semmilyen módon. Ezen a nyugodt helyen az addig megszokott úton elcsendesül, meditatív állapotba helyezi magát. Én egy tanult meditatív módszerrel érem el az alfa-delta állapotot, sőt, a folyamatot úgy kezdem és végzem egy pontig, ahogyan a megszokott meditációs gyakorlatomat szoktam. Amikor aztán elérkezik az a pont, ahol át tudok térni a kód vizsgálatára, akkor szépen bele is kezdek. Az egész folyamat előtt természetesen előkészítem a vizsgálatban használt protokoll [szabályrendszer] üres dokumentációs lapjait, amelyre előzőleg ráírom a vizsgálati azonosítót, a dátumot, a helyszínt, a vizsgálat kezdetének időpontját [aztán a végén a befejezésének időpontját is], és egy fekete grafitceruzát. Úgy kezdem magát a távérzékelési folyamatot, hogy egy úgynevezett megerősítést végzek mindenek előtt. Ez után egyszer, a folyamatban egyetlen egyszer: most veszem elő a kódot, azaz a kód megnevezésével felveszem a kapcsolatot azzal a céllal, amit a kód képvisel. Tudjuk, hogy az első benyomás fontos, itt annyira, hogy a folyamat itt az első ponton erre épít. Az első benyomásként jelentkező információ a távérzékelési folyamat "ideogram" nevű, igen fontos lépése. Ennél a kód említésekor érzékelt formát, jellemző tulajdonságot állapítjuk meg érzékelésünk segítségével, amelyre aztán a többi információ épül. Ezt az alakzatot, formát néhány vonással lerajzolom, majd áttérek a további jellemzőkre a protokoll lépései alapján. Ebből semmi nem marad ki, ezt nem is jól írom, mert tényleg SEMMI nem marad ki belőle. A szabályrendszerek dokumentum-sablonjai alapesetben legalább hat oldalasok, ez az érzékelési folyamat végére általában jóval többre gyarapodik, függően attól, hogy milyen jellegű információkat kapunk. Ez ugyan nem a reklám helye, de az általam létrehozott Szenzitív RV szabályredszer tartalmazza például azokat az ellenőrzési pontokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ív és alatta lyukakból álló ideogramból a helyes Kilenclyukú híd célpont leírása keletkezzen az érzékelés végére, és ne -mondjuk- egy golyóscsapágyé. Az ellenőrzési pontok abból állHATnak, hogy a folyamat lépéseinél időről időre a cél egyes részletéről jellemző információt kérünk, és azt a protokoll dokumentációjára rajzoljuk. Itt közbeszúrnék egy személyes részletet: egy alkalommal a kínai Nagy Falat és egy őrtornyát kaptam meg célként [ez persze csak utólag derült ki]. Már éppen továbbléptem volna a faltól, amikor felfedeztem, hogy bizonyos zöldes-szürke lerakódás van a fal felületén. Gyorsan [bár ez nem egy kapkodós műfaj] kiegészítő információt kértem arra vonatkozóan, hogy mi az oka a lerakódásnak, és ebből következően valóban a Nagy Falnál vagyok-e? A flow-ból kapott információk egyértelművé tették, hogy nem tévedek, és a lerakódást egy, a közelben -nem túl szabályozottan- működő vegyiüzem okozza. Látható tehát, hogy egyrészt fontos a kapott információk ellenőrzése, másrészt olyan plusz információkra tehetünk szert az ellenőrzés folyamatával, amelyek a cél minden apró részletét egyértelművé teszik.
Visszatérve az érzékelési folyamatra, a választott protokoll lépéseivel haladva lépésről-lépésre megállapítjuk a kód által fedett cél információit. A dokumentáció alapján haladva a végére már tisztában vagyunk a cél kinézetével, méretével, színével, szagával-illatával, elhelyezkedésével, céljával, stb, azaz minden olyan jellemzőjével, amivel egyértelműe be tudjuk azonosítani azt. Ha eddig már eljutottunk, leírjuk és/vagy lerajzoljuk a célt. Ha a megbízónak különleges kérése van a céllal kapcsolatban, pl. mi történt vagy mi fog történni adott időpontban a célnál, akkor ezt a kódhoz csatolva már a megbízáshoz megkaptuk, de természetesen csak ilyenkor tudunk vele foglalkozni, miután pontosan beazonosítottuk a célt. A folyamat végeztével újra egy megerősítést végzek, majd átlépek a béta tudatosság állapotába, ezt szintén összekötöm az általam alkalmazott meditációs gyakorlat befejezésével.
Ha a megbízó egy bizonyos szempont szerint kéri a távérzékelés információinak rendszerezését, akkor ezt így készítem el az ülés végeztével. Azt az időpontot mindenképpen feltüntetem a vizsgálat dokumentációján, amikor befejeztem a folyamatot. Ennek többek között az a jelentősége, hogy figyelemmel tudjuk kísérni azt, hogy milyen mennyiségű és pontosságú információhoz mennyi idő alatt férkőztünk hozzá, azaz viszonyítási pontokat tudunk belőle kialakítani.
Ha az információk rendszerezésével megvagyok, akkor a magam részére is archiválom az ülést, majd elküldöm a megbízó számára az eredményről született dokumentációt. A saját archívumomat a későbbiekben kiegészítem a megbízó által az ülésre visszajelzésként küldött dokumentumokkal.
Nagy vonalakban tehát így zajlik egy általam végzett távérzékelési folyamat. Pontos részleteket nyilván csak konkrét esetben lehetne leírni, ez viszont gyakorlatilag lehetetlen, a célok rendszerint bizalmas jellegét tekintve. De az elkövetkezőkben tervezem egy gyakorló cél vizsgálatának pontról pontra történő ismertetését.

A távérzékelés gyakorlása során megjelenő hatások

Az a személy, aki rászánja magát, és elkezdi a gyakorlást, ahogy eléri a rendszeres napi ritmust, megszokja, lassan sok olyan plusz dolog jelenik meg majd az életében, ami szervesen kapcsolható a távérzékeléssel rokon egyéb "képességekhez". Leghamarább olyan apróságok változnak meg, mint például: javul a korábbi rossz képi memória, ami főleg annak hasznos, aki nehezebben jelenítette meg magának képekben azt amire gondol.
Emelett egyre kreatívabban is tudunk majd gondolkodni, ami előnyös, ha új megoldást, nem szokott látásmódot igényel a feladat, akár az életünkben,akár a munkában szükséges bármit megoldani. Az ideális esetben sokszínű, változatos célokról szóló feladványok több módon bővítik a tudásunkat. Egyfelől a megtapasztalt képi világ, a személyes benyomások [amikre az álmokkal ellentétben nagyon tisztán, élesen fogunk emlékezni!] gazdagítják a fantáziát, bővítik az ismereteinket. Idővel,amikor kialakul, hogy mivel szeretne valaki elmélyültebben is foglalkozni, az vonzani fogja felé a hétköznapi életben is a tudást, ismeretszerzést. Tegyük fel, hogy például valakit eltűnt személyek felkutatása kezd el érdekelni. Ha belemerül ebbe, akkor a napi gyakorlás mellett természetesen ennek a szakirodalmába fog beleolvasni, tájékozódni, hogy praktikusan az elérhető szakmai anyagokból mit tud majd felhasználni a minél jobb eredmények elérésére. 1-2 alaptankönyv, szakkönyv elérhető magyarul is, az interneten pedig szinte minden.

A példánál maradva, a kriminalisztika, [tehát annak a tudománya, hogy a bűnjeleket hogyan kell tudományosan értelmezni, elemezni, besorolni, feldolgozni, a tévékben közismert X Helyszínelők sorozat alaptémája ez]. Ha valaki ismeri például a sérülések típusait, a vérfoltok keletkezési módjait, stb, abban az esetben a távérzékelési folyamatban az általa észlelt információt is sokkal pontosabban tudja előadni, leírni. Rengeteg különbséget mutat az, hogy "sérülést, vért érzékelek" vagy az, hogy "szúrt sebet látok a vér pedig messzebbre fröccsent, ütemesen, nagy erővel, mint a vénából spriccelő", és így tovább. Természetesen félreértés lenne azt képzelni, hogy azonnal nyomozóvá vagy helyszínelővé válik majd az érzékelő személy, hiszen NEKI NEM EZ A FELADATA [esetenként orvos szakértő és más is szereti túllépni a hatáskörét, és a szakmai jelentés mellé mindenféle büntetési javaslatokat, minősítéseket írogat a bűnesettel kapcsolatban,ezeket az eljárásban nem veszik figyelembe]. Itt arról van szó, hogy aki egy eltűnt személy keresését végzi, képes legyen szakember, magánnyomozó, szociális munkás, stb. számára értékelhető módon, nyelvtanilag helyes, nem félreérthető leírást adni arról, amit érzékelt. Amennyiben pontos az észlelet, egyáltalán nem mindegy, hogy pl. a keresett személy egészségi állapota pontosan milyen, ha megsérült, stb. mi lehet vele.

Az is lehetséges, hogy nem bűnügyekhez, eltűnt személyekhez érez indíttatást a távérzékeléssel foglalkozó személy, hanem inkább például a piramisokba szeretne valaki betekinteni [amint azt évtizedekkel ezelőtt különféle katonai programok alapján egyes, Amerikában kiképzett távérzékelők], akkor szüksége lesz építészeti, régészeti és további tematikus alapműveltségre ahhoz, hogy kezdjen valamit az érzékelés folyamán megszerzett információkkal [ideális esetben, ha többen kezdenek valamit vizsgálni, akkor a kérdések, feladatok összeállításánál lesz szükség arra, hogy szelektáljunk, ne kérdezzünk meg újra már ismert dolgot, vagy ne kérjünk lényegtelen információt, ilyenkor javasolt például a Monitor-al történő vizsgálat].

Az eddigiekben írt lehetőségek csupán bevezető változásnak tekinthetők, részben a jellemben, amikor az ember lelkesen kezd el a hobbijának tanulni, utánaolvasni. Viszont ahogy a gyakorlás során egyre tisztább, eredményesebb lesz a feladatok végrehajtása, olyan területek is elkezdenek változni életünkben, amik korábban érintetlenek maradtak.
Rengeteg, a távérzékeléshez kapcsolódó, azzal rokon képesség, tevékenység is felléphet, ez viszont már egyértelműen ránk van bízva, hogy mit, hogyan szeretnénk ebből kipróbálni. Ezekből néhány felsorolása: jövőbelátás [jövőemlékezés], asztrális utazás, távdiagnosztika, intuíció-megérzések stb. lehetnek. Ezeknek mind hatalmas szakirodalma van, egy a lényeg: az első sikereink után ezek a területek is még jobban megnyílnak, és félelem, görcs nélkül lehet vizsgálódni, nézelődni a szabaddá vált területeken. Ezen a ponton már láthatóvá válik személyiségünk pozitív fejlődése: megerősödött önbizalom, baráti és egyéb kapcsolatokban határozott, de figyelmesebben eljáró emberré válunk, olyanná, aki nem szorul rá, hogy a médiák által szakértőként "kijelölt" emberek megmondják, mit hogyan kell csinálni, eljárni egy kérdés kapcsán. Az olvasó persze jogosan vetheti közbe, hogy ha ez ilyen idealisztikusan menne,nem lenne a közismert rossz viszony néhány RV úttörő közt, vagy éppen egy-két személy a róluk fellelhető videókon nem lenne arrogáns a közönséggel. Ez is igaz. Mindenki a maga egyéniségének megfelelően fog ezzel az egésszel kezdeni valamit, nem lehet előre meghatározni, hogy kinek mit kell elérnie. Aki kedves, udvarias embernek születik, annak ezek a tulajdonságai erősödhetnek fel, aki nem, nos... Az emberek különfélék, és ez így van jól.
A cikkem célja,ha úgy tetszik,hogy itt 2009-ben, egy újabb kitörési pontot mutassak mindenkinek, aki esetleg csak olvasta eddig a leírásokat, de nem gondolt arra, hogy a megadott gyakorlatokat kipróbálja. Aki él rendszeresen ezekkel, a mai válságos krízises időben is meg tudja őrizni az egyéni rálátását a dolgokra, nincs kiszolgáltatva a médiáknak, megmondóembereknek, a mit miért kell, nem lehet, nem szabad, tilos tilalomfái közt evickélő úgynevezett szakértőknek, hogy megmondják neki a "legjobb" irányt. A távérzékelés segítségével ezektől a zavaró tényezőktől függetlenül érzékelni tudjuk a valóságot, úgy, ahogy önmagában van.

Az ilyen ember saját maga kezd el új utakat, új megoldást keresni, ami végső soron a többieknek is érdeke, mert egy jól sikerült találmány, eltalált gazdasági ötlet szépen kihat mindenkire.

Szerző: MW

Old Spice

A minap egy társaságban a megtárgyalt témák között szó esett a paranormális jelenségekről, látókról, látnokokról, halottlátókról, médiumokról, nem sorolom tovább, látható a társalgás irányvonala. Volt egy markáns vélemény, amely szerint minden ilyen személy, aki azt állítja, hogy előre lát dolgokat, vagy legalábbis azt mondja magáról, hogy képes erre, az kivétel nélkül mind csaló, hazug ember. Előjöttem azonnal a saját példámmal, és mivel mindenkit ismertem a társaságból, ők is engem, így arra bátorítottam őket, hogy most jó szívvel és következmények nélkül nevezzen engem a többiek előtt csalónak és hazugnak. Mivel nem hangzott aztán el ilyesmi, megkérdeztem, hogy akkor hogy is van ez? A társaság egyes tagjai ismertek néhány távérzékelési eredményemet, mások más eredményeimet ismerték a témában, mind olyan publikus esemény volt, ami később hajszálra úgy következett be, ahogyan megosztottam velük korábban. Az volt a válasz...., hogy...: dehát te nem szerepelsz a tévében!

Eljutottunk tehát ide. Erről lehetne bővebben cikkezgetni, írogatni, de úgy tűnik, hogy egy olyan társaságban, ahol a 18 évestől a 68 évesig mindenféle korosztály képviseltette magát, azt a véleményt osztják, hogy amit a tévében látnak, az nem hiteles.
...hogy mikor voltam én a tévében? El kellett keserítenem őket: egyszer már szerepeltem az x.-i városi tévében, ahol egy helytörténeti témában kérdeztek, a távérzékeléstől teljesen eltérő összefüggésben.
Így jártunk tehát. Wigner Jenő gondolatát idézem, talán már unásig: "A tudat az első abszolút valóság, a külső valóság másodlagos valóság." Az a televízió miféle valóság, ami ezt a véleményt alakítja ki a nézőiben? Ennek a bejegyzésnek persze nem az a célja, hogy a televíziót ostorozzam benne vagy minősítsem, nincs szükség rá, ahogy mondani szokták: ők ezt nem bízzák idegenre, megteszik saját maguk nap-mint-nap.
Visszatérve a távérzékelési képességre, tudásra: minden tiszteletem a szkeptikusoké, mert van bátorságuk hiteltelen információk alapján olyan dolgokat kizárni az életükből, amelyekkel pont azt érnék el, amire egyébként törekszenek: jobban megismerni az életet. Az információ, mint minden más létező a világon: van. Attól, hogy ezek az emberek nem a megfelelő információkat szerzik meg az adott témáról [legyen az bármi], saját magukat jellemzik, nem -pl. az adott esetben- a távérzékelőt.
Igen: ami talán mindenhonnan hiányzik: a bizonyíték, nemcsak az ígéret.

Egyszemélyes gyakorlási módok

Motiváció - egyszemélyes gyakorlási módok - online feladványadó oldalak - szövegek távérzékelése

A távérzékelés fejlesztésének egyik módszere a gyakorlás. A felelősséggel dolgozó érzékelőnek esetenként eszébe jut, hogy megfelelő gyakorló társak nélkül, időszakosan, amikor a társak nem elérhetőek, különféle célra egyedül is gyakoroljon. Számos internetes [angol nyelvű] honlap már kimondottan erre a célra lett létrehozva, hogy regisztráció után bárki napi szinten, vagy archívumból lehívva tudja a képességét szinten tartani. Néhány dolgot érdemes megjegyezni, átgondolni ezzel kapcsolatban.
Az emberi tudatra, a hétköznapi éber logikus elmére is hatni fognak a feladványok. Megjegyezzük, és ellenőrzéskor bizonyára elgondolkodunk magunkon, vagy a feladványon, így ha tetszik, ha nem, egy idő után már előre tudjuk, hogy mire számíthatunk feladvány terén az adott oldalon [bár ez az adott weboldal hiányossága]. Tipikusan a képi világot érzékeli előre az ember, milyen jellegű, témájú fotókat illeszt be a szerkesztő, vagy akár a számítógép [hiszen ember viszi be a fényképeket, amikből a rendszer véletlenszerűen válogat]. Ezek általában a nemzetközi politikai élet ,,címlapos" szereplői, tenger, tavak, madarak, állatok, növények, néha műszaki tárgyak, műtárgyak, kártyák, pár vonalas piktogramok, stb, amelyek mind mind kulturálisan, nemzetközileg is befogadhatóak, ismertek. De ezt még azért lehet kezelni az ésszerűség határain belül, mert ha valóban véletlenszerű a napi cél, annak sincs lehetősége tippelni, aki ezzel a módszerrel élne.

Nagyobb gond az, ha a megoldás dokumentálása, beírása van keretek közzé szorítva: általában két módszert választanak a programok, honlapok:
Első esetben teljesen kész, már kidolgozott megoldást kapunk, nem szükséges nekünk beírni valamit a honlapra. Jön az akár több oldalas elemzés stb, pl. híres [vagy hírhedt] megtörtént vizsgálatokról, vagy egy történelmi helyszínről bővebb leírás. Ilyenkor összenézi az ember a saját feljegyzéseit a megoldás dokumentációjával, nemcsak formai egyezőségeket keresve, hanem a szövegben kulcsszavakat, utalásokat kutatva.
Második esetben maga a program korlátozza be, mi a megoldás: meghatározott számú szóban, vagy kifejezésben kell megadni a választ, és az értékelés simán statisztikai alapon megy végbe, amiben szerepe van annak, hogy az adott nyelven mennyire tudjuk kifejezni magunkat, a program milyen tulajdonságokat részesít előnyben. Ha kötött a beírható szöveg mérete, az ember máris kezdi figyelni [tudat alatt is], hogy melyek a jó joker-szavak, pl. színek, formák, a minél absztraktabb kifejezések. Ha nincs kellő önismeretünk, észrevétlenül elkezdünk versenyezni, keressük a jobb szavakat, és ezáltal a kevésbé konkrét, de ezáltal jobban, többfelé értékelhető tulajdonságokat, jellemzőket keresünk, ami aztán azt eredényezheti, hogy olyan eredményünk születik, ami egymástól jellegzetességeiben eltérő, több célra is megfelel. Persze nem azt mondom, hogy ez nem jó, van akinek az az igénye, hogy a computer véletlenszerű sorsolásán alapuló feladványokat érzelemmentesen tudja vizsgálni.
Ezzel semmi gond sincs, ha figyelembe vesszük, hogy ez a fajta módszer saját értelmezésem szerint inkább csak az alapképességet erősíti, de a magasabb szintet, a részletesebb, bonyolult elemzések, ülések elkészítését egyedül már nem teszi lehetővé. Talán elég jó bizonyíték erre, hogy a véletlenszerű találatos módszernél elég könnyű a minimálisan megfelelő eredmény elérése, de a határozott, meggyőző találatok száma kicsi [pl. konkrét személy megnevezése ritka, 1-1 jellemző tulajdonság a fényképről viszont elég könnyen sikerül, kb. a válaszolók 40-45% a megadja]. Az automatikus feladványokkal való foglalkozás előnye lehet, ha kimondottan gyors válaszra gyakorlunk, vagyis 1-2 percnél többet nem kívánunk naponta ERRE gyakorolni. Egy-egy kép, a főbb színek, hangulat, alakok, formák. Ha ez megfelel, és ha ezt várjuk el, hamar kapjuk a pozitív visszajelzéseket.

Jogos kérdés ezek után, hogy hogyan lehet igazán emelni az érzékelési szintet, hogy lehet eljutni a sima fotó elemzéstől például társadalmi kérdések, sok ember életét meghatározó események távérzékeléséig?
Először is azt kell eldöntenünk élő partneres, monitoros, feladványküldős kapcsolat esetén, hogy melyek azok a kérdések, amivel nem akarunk foglalkozni. Általában a többi ember intim szférája, illetve a politika kérdései, továbbá vallási, hitbeli témák okozhatnak gondot, feszültséget. A feladatküldő honlapok is kerülik ezeket, a híres ember, idol, sztár az a határ, amire számítani lehet. Egy célorientált, intelligens ember képes előre dönteni, hogy kinek milyen célt határozzon meg, nyilván nem fogja az őt megtisztelő ismerőseit nekik ellenszenves témákkal terhelni, és ha korrektül akar dolgozni a másik fejlődése érdekében is, akkor a többiek által ismert saját hobbiját, elképzeléseit se fogja rájuk terhelni.

Maradva annál a kikötésnél, hogy egyedül végezhető gyakorlatot végzünk, a leglogikusabb olyan területet keresni, ami objektíven ellenőrizhető, ciklikus, azonos időben változik, elérhető, nem kerül aránytalanul sok energiába a gyakorlás és az ellenőrzés. A legkönyebben internet segítségével tudunk egyéni gyakorlatokat összeállítani. Számtalan online napilap, heti, havi frissülésű élő folyóirat, valamint számtalan egyéb blog, honlap áll rendelkezésre, ami hobbink, nyelvtudásunk, érdeklődésünk számára téma lehet.

Első, még régebbi életünkből származó [tehát a remote viewing leírások, technikák, protokollok megismerése előtti életünkről van szó] refelxünkkel esetleg megijedhetünk, hogy te jó ég, hiszen akkor egy csomó szöveg, betű is lesz itt!!! Utána viszont észbe kapunk, hogy ez nagyszerű, hiszen nem csak egy rózsa fotóját akarom érzékelni, hanem gondolatokat, történeteket, stb. Ami a legfontosabb: csak el kell kezdeni. Az érzékelés folyamán rengeteg összefüggés juthat eszünkbe, akár olyanok is, amit többéves gyakorlattal rendelkezők se próbáltak még.

Legáltalánosabb ötletek:

- napi, heti online hírportálok címlapjának előzetes érzékelése: előzetesen meghatározott időpontban melyek a főbb hírek, az utolsó hír, címlapfotó egy-egy portálon [van,ahol nem folyamatos a frissülés!]
- bizonyos típusú hírek mikor jönnek, pl. következő híres ember bulvár-témában, vagy pl. területi lebontásban, egy adott várossal, környékkel kapcsolatban mi lesz a legközelebbi címlapos hír, stb.
- színházi premier, egy rendező következő alkotása, híres színész következő alakítása, stb.
- bizonyos speciális témával kapcsolatban újdonság [amit ismerünk, de napiszinten azért nem nézzük]
- számunkra nem ismert, speciális terület portáljainak új hírei, aktualitásai. Sokan ezoterikus iskolák tanulóitól elvárják, hogy nekik ellenszenves emberekkel, témákkal is tudjanak "vonzást", kapcsolatot létesíteni. Ez az előítéleteken való felülemelkedésen túl a "vonzás" gyakorlatát volt hivatva elősegíteni, vagyis a tanonc mindenféle dolgot képessé vált közelről, mélyen vizsgálni. A távérzékelési eljárásoknál ez alap-elvárás.


Egyedivé vált vizsgálatok

Ha már eredményesen működik az alapszintű kapcsolat a feladvány, kérdés és az ellenőrizhető valóság között [kialakítottuk a viszonyítási pontokat], vegyük elő saját kérdéseinket is! Mindenkinek van olyan érdeklődési területe, kérdése, amit nem akar másnak feltenni, illetve távérzékelési célként megadni. Bátran próbáljuk meg módszeresen vizsgálni azokat a kérdéseket, amiket talán senki más nem gondolt végig. Sok autodidakta távolbalátó megmarad annál, hogy saját egyéniségének, érdeklődésének, műveltségének megfelelő problémákat, kérdéseket vizsgáljon, akár mániákusan vissza-visszatérve rájuk. Ez saját fejlődésében természetesen megfelelő.

Huzamosabb ideig tartó egyedi vizsgálatnál rendszertelenül, de váltogasuk, cseréljük, frissítsük a vizsgált, előzetesen szondázott honlapokat. Idővel itt is megjelnik az említett logikus analitikus elme, tudatalattink segítségével érzékelni fogjuk, hogy az adott honlapon mi kerül címlapra, mi nem fog szerepelni, mivel kapcsolatos a rendszerben megjelenő vizsgálandó cél.

A fejlődés egy pontján, amin mindenki átmegy, aki másokkal együtt dolgozva végzi a távolbalátásos megfigyeléseket, képesek leszünk saját egyéni előzetes elvárásainkat, elő-preferenciáinkat eltenni egy időre, ezáltal teljesen friss, új élményként átélni a megfigyelést, az ülést, ugyanazzal az izgalommal, amivel a vizsgálat megfogalmazója a beszámolónkat fogja olvasni. Saját célunk vizsgálata esetén esetén ez jóval nehezebb. Ha túl rutinosakká válunk, keressünk rész-alkérdéseket, apróságokat, és ne a nagy egészet, hanem a részleteket vizsgáljuk.

Szerző: MW