Könyvajánló: A borotva éle

Ivan Jefremov: A borotva éle
Kossuth Könyvkiadó, 1992

A borotva éle - szimbólum: Azt a szinte érzékelhetetlen határt jelenti, amely a tudat és a tudatalatti között húzódik, vagyis amely a teljesen egészséges én pszichikai tengelye. Így magyarázza regényének címét maga a szerző, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, aki ezúttal a legújabb biológiai kutatások és felfedezések fényében boncolgatja az ember pszichofiziológiájának időszerű kérdéseit.
Csodával határos, de megtörtént esetek, valóságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lélek rejtett tartalékait, energiaforrásait.
A történések középpontjában egy titokzatos fekete korona, annak különös kisugárzása áll. Több csoport is meg akarja szerezni, hajszákat rendeznek érte. E kalandok leírásával válik a mű térben és időben több dimenziójúvá. Visszanyúl a régmúltba is, például Nagy Sándor korába, vagy az ó-indiai művészet kezdeteihez, hogy pontosan megvilágítsa a tegnap, a ma, sőt a holnap eseményeit. Oroszországból kiindulva Itálián, Dél-Afrikán át a forró Indiáig és a jeges Tibetig húzódik a cselekmény fonala.

A bőven áradó események egzotikus környezetben, titokzatos templomokban, lámakolostorokban, tengerfenéken, stb. játszódnak le. Szemünk előtt zajlik egy kalandos nőszöktetés, látjuk, hogyan verekszenek meg az erőművészek túlerőben levő fogdmegekkel, megismerjük a különleges, bénító folyadékot kilövellő pisztolyt.
A mű hősei sarkított jellemű, különleges képességű férfiak, hősnői egzotikus szépségű nők. Tanúi vagyunk hipnózissal való csodálatos gyógyításnak, az önszuggesztió nem mindennapi eseteinek. Csak egy példa a sok közül: a tibeti önsanyargató reszpáknak melegük lesz, amikor a fagyos szélben meztelenül állva locsolgatják magukat - a vizes törülköző megszárad rajtuk!
Jefremov a tudománynak és a valóságban gyökerező fantasztikumnak olyan tájaira vezet el bennünket, amelyen szovjet írók még nemigen jártak.

Jefremovról részletesen >>>
További könyvei magyarul >>>


Recenzió "szivecske" nevű olvasónktól a könyvről [köszönjük]:

A könyv igazi iskolapéldája, hogy lehetett a régi rendszerben megjelentetni olyan dolgokat amik tilosak voltak, nem elfogadhatóak, a rendszer elveinek nem feleltek meg. A tartalma szerint a középpontban egy titokzatos fekete korona áll, és annak a kisugárzása. A korona még hajdan Nagy Sándoré volt, a könyv kitér a mondájára.
Legfőbb mondanivalója mégis a különleges képeségű emberek bemutatása, gondolatviláguk megjelenítése.
Bemutatja a hipnózissal való gyógyítást. Egy orosz orvos első, de kezdetlegesnek nem igazán mondható pszichikai tanulmányát, kísérletsorozatát. A kísérletek pontos leírását,magyarázatát, mit akar megvizsgálni, milyen módszert alkalmaz és azok leírását. Megismerteti a kísérletsorozat alatt egy vadász "életét". Megmutatja az orvos gondolatvilágát, amiben csodálattal adózik az indiai jógiknak. Persze ezek után Indiába is elkalauzol a könyv és megmutatja a jógik világát. Megtörtént eseteket dolgoz fel amit hihetünk joggal csodáknak, pedig csak az elme erejét mutatja meg. A könyv tartalma igazi bonyodalmakat és kalandokat ígér. A több szálon futó eseményláncolat igazi kalandsorozat, de a rejtett sorok, megmutatják hogy kezdődött a régi Szovjetunióban az elme vizsgálata.
A korona rejtélyét keresik, miért felejtett el egy nő mindent, miután a fejére került ez a korona, mi okozza a felejtést. Mindezt egy egzotikus helyszínen, Indiában. Indiai szépségeit mutatja meg, az ottaniak gondolkodását és vendégszeretetüket.
Kalandos nőszöktetés és harc közben megismerhetjük a szépséget. A könyvben visszatérő téma a női szépség leírása, ki hogy látja, milyennek kell lennie a szépségnek. Mégis ami leköti az olvasót az az a momentum, hogy csodákra vágyik, és itt bizony egyik csoda követi a másikat, ami nem más csak az emberi akarat, és tudás kinyilvánulása.

A könyv általában megvásárolható [a bejegyzés időpontjában rendelhető volt] például ezeken a helyeken:
Antikvarium.hu >>>
EztOlvasdEl.hu >>>
Könyvbróker.hu >>>
Régikönyvek.hu >>>
HunBook.hu >>>


A könyv egyik állandó olvasónk ajánlása, köszönet érte!

Könyvajánló: Jövőlátó ember

Új rovattal bővül blogunk, mától a témával kapcsolatos könyvajánlókat, recenziókat, olvasónaplókat teszünk közzé a könyvajánló címkén. Önöktől is várunk hasonló ajánlásokat, ha ilyen témájú könyvvel futottak össze. Kellemes olvasási élményt kívánunk!

Robert Silverberg: Jövőlátó ember
The Stochastic Man [1975]
Victor Gollancz Ltd, London, 1976
Ez a leírás az 1993-as Móra Ferenc Könyvkiadó könyvárusi forgalomba nem kerülő Galaktika Baráti Kör Könyvklub kiadásának alapján készült.
ISBN: 963-11-7132-9. Fordította: Szilágyi N. Erzsébet

Fülszöveg: Ha az ember számol a véletlenekkel, akkor kiszámíthatja a jövőt, tehát nincs ebben semmi rendkívüli. Lew Nichols is jövendöléssel foglalkozik. Megbízható, pontos jóslatainak köszönhetően fontos szerepet szánnak neki New York politikai életében is a város ambiciózus polgármestere mellett, aki meg akarja nyerni a következő választásokat.
Nichols megjósolja ugyan a jövőt, de nem látja. Ehhez csakugyan rendkívüli adottság szükségeltetik, amellyel csupán egyetlen férfi, a világtól félrevonult Martin Carvajal rendelkezik. A különleges képességű látnok felajánlja Nicholsnak, hogy megtanítja látni. [...]

A könyvet 1976-ban jelölték a Hugo-díjra [az egyik legismertebb SF elismerés], amelyet végül más műnek ítéltek.

Az ekultura.hu oldalon Galgóczi Tamás írt a könyvről recenziót, egy rövid részlet ebből:
"Különösen tetszett az, hogy már 1975-ben képes volt megjósolni, hogy az ezredfordulót az emberiség nagy része 1999. szilveszterén fogja ünnepelni, nem törődve a hivatalos változattal (mely szerint 2000. december 31. az évezred utolsó napja). Természetesen nem minden jóslata válik be, de hát ez érthető is, hiszen ő csupán egy író, nem pedig a történet főhőse."
A teljes írás az ekultura.hu oldalán >>>

Robert Silverbergről >>>

A könyv 1993-as magyarországi megjelenésekor nem került könyvárusi forgalomba, így ma is csak gyűjtőtől vagy antikváriumból lehet hozzájutni. Néhány könyvantikvár oldal, a teljesség igénye nélkül, ahol körülnézhetünk a könyv után:
RégiKönyvek.hu >>>
Antikvárium.hu >>>
Eladomakönyvem.hu >>>
Vonnegut Antikvárium >>>
AntikHáz.hu >>>

Gyakorlás kártyával

Az egyszerűbb parapszichológiai tesztek kedvelt eszköze a Ganzfeld-kártya. Ezen egyszínű stilizált minták vannak, kör, hullám, háromszög fajtánként párosan, televíziós dokumentumfilmekben látható a használatuk úgynevezett vak kísérletekben. Mivel erősen redukált az információtartalma, ehhez mérten várhatóak az eredmények is. Nemrég jutott eszembe, hogy egy kicsit nehezítve a dolgot, a klasszikus francia kártya felhasználható lenne erre a célra, ez könnyen beszerezhető, általában minden háztartásban akad is. A francia kártya előnyeinek vélem, hogy egy lap 3 karakteres információt hordoz, ugyanakkor ezek csak így együtt adnak teljesen egyedi azonosítást: a forma, a szín, a lap értéke. Részeredményre így is mérhető, jobban, mint ha csak egyféle dologgal kísérleteznénk. A magyar kártya vagy a tarot már színvilágában is túl bonyolult erre a célra, a francia kártyában egyedül a joker lap okozhat komolyabb gondot a színe és funkciója miatt egyaránt [néha a Joker-en más lapok miniatűrjei és nem szabványos jelek, motívumok is szerepelnek].

Hogyan és mire használjuk a kártyát? Ha van önkontrollunk, egyedül is gyakorolhatunk, de tudnivaló hogy ilyen módon gyakorolva elég hamar feléleszti a pszichometria készségét, amikor a lap érintése önmagában is átadja az általa hordozott információt. Alapesetben a cél a lefordított, megkevert pakli lapjainak felismerése, leosztott véletlenszerű 2-3-4-es csoportokban, ezek erősorrendjének, értékének "felismerése" valamint a még nehezebbnek tűnő vakon történő pakliból húzás, amikor előzetesen kiválasztott lapot kívánunk elsőre kihúzni. Ekkor is lehet osztani, vagy csak "kikapni", emelés után levenni a lapot.

Igazából nem érdemes agyalni rajta, hogyan működik. Akit mélyebben érdekel, Leadbetter könyve jól eligazít az ihletve látás, tisztánlátás módozataiban, inkább magunkat figyeljük, mikor, mire, hogyan jön a megérzés. Technikai szempontból ha egy pakli közepéről kapunk elő egy lapot, nézzük meg, hogy a mellette levő 1-2 lap volt-e a kiválasztott. Ha nem sikerül, félre mehet a kezünk, de ha nem vigyázunk ez a "kicsit arrébb lesz" dolog rögzülhet, és mindig oda fog kerülni a lap. Több lap hasonlít, szerkezetileg is, például a 4-es lap és az azonos színű ász, keverhető a 6-os és a 9-es lap, stb. A pszichometria valamint a memória javulását könnyen elősegíti, hogy egy úgy-ahogy megkevert paklit látásunkkal "memorizálunk" mint a fejszámoló művészek, ezért a lehető leggyakrabban keverjünk, emeljünk, sérült, nem egységes paklit pedig ne is vonjunk be. A segítővel végzett gyakorlásnál kizárjuk a pszichometriás képességet, hiszen az ő kezében vannak a lapok, így kizárólag a telepatikus érzékelést vethetjük be. Ekkor a másik fél által kihúzott lapokat kell meghatározni, azonosítani. Előnye a többes gyakorlásnak, hogy kettős vakon lehet végezni, azaz ha a másik fél és mi magunk is megtekintés nélkül sorrendben eltéve adjuk ki a feladványt, majd csak ellenőrzéskor fordítjuk meg a lapokat.

Az olvasó könnyen azt gondolhatná, hogy ilyen módon rövid idő alatt olyan bravúrokra lehet képes az elszánt ember, mint David Blane, az utcai mágus. Ez bizonyos esetekben kétségtelenül igaz lehet, de azt ne felejtsük el, hogy egy bűvész beépített trükkökkel kell hogy dolgozzon, mert üzembiztosan egy tévéfelvételen csak az működik. Szintén nem szerencsés a lapok megérzésének képességét összekeverni azzal a komplex tudással, amit egy professzionális szerencsejátékos évek alatt halmoz fel, taktika, stratégia, logika, pszichológia, és határos területekről. Ezt a jelenséget jól mutatja néhány kiemelkedő pókersztár játéka, akik a néha reménytelennek látszó lapállásoknál a körülményeket kihasználva blöffölve nyernek.
A kártyás gyakorlás az én felfogásomban egy jó alap a későbbi írás, és szöveg érzékeléshez, ha mennek a lapok, hamarosan szavak, mondatok is is fognak!

Szerző: MW

Tudatkivetítés a gyakorlatban, önálló gyakorlásra is

A közelmúltban több emberrel is beszéltem, mert a leginkább a Silva-agykontrol tanfolyam anyagából megismerhető "tudatkivetítés" leírásával kapcsolatban voltak kérdéseim. Egyedül gyakorolgattam ezt, és nem volt elégséges az a pár sor, amit ott leírtak [amikor anyagba, növénybe, állatba vetítették a hallgatók a tudatukat]. Nem éreztem megfoghatónak, és persze a visszajelzés is problémát okozott. Mivel más dolog RV-al valamit meglátni, legalábbis bizonyos esetekben biztosan, a válaszokat nagyon hasznosnak találtam, és itt közlöm. Elsőnek valaki olyantól, akinek egyedül kellett sok minden képességét megértenie, ezért különösen hasznos a magányosabb tanulóknak a leírt metodika - persze szabad csoportban, párosan szintén ugyanígy eljárni. Az illető saját szavaival:

"Szóval a tudatkihelyezésről, amit tudok: Azt beszéltük korábban, hogy saját testen belül érdemes tapasztalatot szerezni, mert sok szabályszerűséget felfed, és könnyen ellenőrizhető. Azzal kezdődik, hogy elcsendesedés után az ember a figyelmét egy helyre összpontosítja, majd ezt a fókuszt oda illeszti, ahová szeretné. Vagyis: előbb kizárja az egyéb ingereket, és sűrített módon figyel, majd ez a koncentrált figyelem az, ami elkezd vándorolni. Az elv az, hogy [mint meditációban] ami eltűnik a tudati szűrők elől, az megjelenik a maga valóságában. Ilyen módon érzékelheted egy anyag szerkezetét, úgy, hogy ránézel, de nem a szemeddel nézed, hanem a tudatoddal figyeled. Az első dolog, amit érzékelni lehet, a különböző anyagok eltérő rezgése. Minden anyagnak, és azon belül is minden egyes dolognak van egy egyedi, jellemző hullámhossza. Ezt nagyon nehéz leírni, megfogalmazni, de némi gyakorlattal a különbség nyilvánvaló. Nem csak anyagi dolgoknak, hanem minden eszmének, gondolatnak, és lénynek is van saját rezgése. Azért az anyaggal kell kezdeni [azon belül is a saját anyagunkkal], hogy a finom különbségeket megtanuljuk észrevenni.

Ha ez megy, akkor a rezgés felidézésével rá lehet hangolódni egy adott dologra. Ilyenkor a rezgés hívójelként működik, vagy olyasmivé válik, mint például egy ember neve. Megtanulható, felidézhető, egyértelműen beazonosít.

Attól függően, mi a tudatkihelyezés célja, az adott rezgés felidézésével vagy közvetlen ráhangolódással belemegyünk az anyagba [vagy bármibe], és megnézzük, amire kíváncsiak vagyunk. Többféleképpen működhet a dolog, általában spontán módon eldől, hogy adott esetben melyik a járható út: van, hogy az agyag közvetlenül tartalmazza a kért információt, ekkor a rezgésével együtt felvesszük a kért információt is. Van, hogy az anyag közvetett módon kapcsolódik a nézelődés tárgyához, ekkor újabb és újabb kérdésekkel építünk hidat a kért információig."

Ez így leírva triviálisnak tűnhet, de amikor az ember tudata benne van egy kőben, és kiderül, hogy nem találja benne, amit keresett, hasznos, ha eszébe jut, hogy kérdezzen tovább. Én magam hajlamos vagyok rá, hogy rácsodálkozzak valamire, amire eredetileg nem is voltam kíváncsi, és ottfelejtsem magam benne, majd dolgom végezetlen visszajöjjek belőle.

Célszerű megtervezni az "útvonalat", mert a csapongás vagy gyors léptékváltogatás - nálam legalábbis - a figyelem rovására megy, könnyen elkezdek sodródni. Élvezem, de a legtöbb esetben teljesen haszontalan. A léptékváltások, a mérettartományok közötti ugrások torzítják is a felvett infót, minél több léptéket jár be az ember adott alkalommal, annál nehezebb végül kisütni, melyikben értelmezendőek a látottak.

Egészen más egy hangyaboly fizikai aspektusát megnézni, bejárni a járatait, megfigyelni az építmény szerkezetét, és más magát a hangyabolyt, mint az osztott tudat élő példáját átélni, megérezni. Mintha nem is ugyanaz az objektum lenne a vizsgálat tárgya, nagy léptékbeli nyilvánvaló különbség van a kettő között. Az egyik anyagi rezgés, a másik tudatforma, ami megosztva működik.

Gyakorolni kell, érdemes jegyzetet készíteni, dátummal, hogy visszakereshető legyen; kis idő múlva hasznosabb kézikönyv lesz, mint bárki tanácsa...

Tőle függetlenül HunViewer így fogalmazta meg, mire kell figyelni:

Amikor valamibe kivetíted a tudatodat, akkor egyfajta referenciapontot, kontroll-érzetet kapsz az adott dologról. Például az ezüstről kialakított érzeted később, amikor ezüst tárggyal dolgozol újra, ismét olyan lesz, mint amit korábban ezüstként tapasztaltál meg. Nincs ugyanakkor egy előzetes leírás, jegyzék, ami alapján minden embernek kivétel nélkül ugyanazt az érzetet kell tapasztalnia egy adott dologban, struktúrában. Ezt általában para-képességekkel vizsgálatokat végző csoportok a saját tagjaiktól se várják el, a lényeg az, hogy mindenki saját magában alakítsa ki ezt a viszonyítási alapot, pontot. Később ez nagy jelentőséget kap, mert csak megfelelően megalapozott és széleskörű tapasztalatokkal lehet megítélni bizonyos tárgyakról, objektumokról, hogy valójában mik azok, és honnan erednek.
Megfelelően mély vizsgálattal igen sokféle mimikri, álca, hasonlóság lelepleződhet.
Azt én teszem hozzá, hogy amire példaként gondolt, kissé sejtelmesebben fogalmaztam meg, mert ha nem is titok, de logikusan továbbgondolva a technika lehetőségeit, egyértelmű, hogy nem csak egy fogkefébe lehet a tudatot küldeni, hanem jóval bonyolultabb szerkezetekbe is....

Kiegészítésképpen hozzáteszem még, hogy elég sok irodalom fellelhető ezzel kapcsolatban, a legkülönfélébb nevek alatt: távolbalátás, ihletve látás, asztrális látás, mentális látás, részben ide is tartozó írások az asztrális utazás, és a szinesztézia jelenség leírásainál. Biztos vagyok benne, hogy a gyakorló távérzékelő, remote viewer is akár tudatosan, akár nem, de használja ezt a képességet. Maga az, hogy elkülönítve foglalkozunk vele, elsősorban a logikus elemző, leíró ezáltal a feladatot hétköznapi nyelvre lefordító elme igénye: ha jobban megragadjuk, megértjük, nem félünk alkalmazni és fejleszteni. Ha pedig tudjuk, mit várhatunk el a gyakorlástól, az felszabadíthat olyan gátakat, amik eddig talán előttünk álltak.

Anomáliák megjelenése extra gyors gyakorlásnál

Nemrégiben értesültem róla, hogy egy veterán RV gyakorló amerikai már túl van több mint 4000 session-on, amit napi 1 vizsgálattal ért el. Hogy valahogy lefaragjam a hátrányt (ami nem is hátrány, a mennyiségi szemléletet nem szabad alapul venni, valójában a kíváncsiság vezetett]), amolyan felpörgetett gyakorlatsort csináltam végig. A neten elérhető, remote viewingre szakosított fotótárakat abnormálisan gyorsan pörgettem, mintegy 25-30 képet "csináltam meg" úgy hogy két kép között mindössze 10-30 másodpercet hagytam "gondolkodni". Igen tanulságos volt így az elmúlt héten körülbelül 300 képet megnézni, több online helyen.

Milyenek voltak az eredményeim? Először is, a főmotívumot sikerült leginkább megragadni, amelyik képen mozgás volt, ott a mozgás, dinamika érzete jött, formák, színek, hőmérséklet "close/kapcsolat" szinten és afelett sikerült.

Tapasztalatok:
1: Mintegy 20 kép után átmenet nélkül teljesen leesik a találati arány, akkor is ha nem "sorrendben" lépkedünk, elkerülendő a logikai következtetést.
2: Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy több alkalommal "felcserélődött" a sorrend, mintha az elmém előreszaladt volna 1-2 képpel, 2 kép megjelenése a tudatomban felcserélődött. Vagyis ami 2. lett volna a sorban hátulról (utolsó előtti) az 90%-os pontossággal jelent meg elölről a 2. helyen. Így persze nem lett teljesen pontos az eredmény, a kapcsolat elég gyengének tűnt, de nem lehet elmenni a dolog mellett.
3: A végén kiderül, hogy miben vagyok ösztönösen jó, mit kell fejleszteni: pl. a tartalom kibontása: a formák, színek tökéletesen jöttek, de például a tárgy vagy élőlény, személy, konkrét személy esetén mutatkozni fog, hogy hol döcög az eredmény. Ez már egyéni munka kérdése. Ilyen mennyiségű céllal már jól el lehet játszadozni, de a legfontosabb az, hogy egy olyan fotót nézzünk ilyenkor, aminek nincs további üzenete, nincs annak az információira bonyolultabb összefüggés.
4: A rengeteg, főleg külföldi kép szín és formavilága gazdagítja az elménk formakészletét, amelyeket a sok gyakorlással jobban fogjuk majd felismerni a továbbiakban. Példa erre: ha valami idehaza nem honos tárgy kerül majd legközelebb elénk (tipikusan tengerparti életmód eszközei, sivatag, más éghajlati övben épült ház, település, bennszülöttek tárgyai, egzotikus állatok,
növények és így tovább).
Egy biztos: a gyakorlás és csakis a gyakorlás segít a viszonyítási pontok kialakításában.